Engedjétek, hogy a térkép maga rajzolja meg magát!

Szerző: Bukovics Martin
2017.10.17. 10:00

Németország egyik legérdekesebb publicistájának egy rugóra jár az agya Kardos Gáborral: Jakob Augstein sem hajlandó nacionalizmust látni a katalán függetlenségi mozgalomban. Sőt! A régiók Európájában látja a hosszú távú megoldást ő is.

Engedjétek, hogy a térkép maga rajzolja meg magát!

Ilyen nincs, és mégis van, gondoltam, amikor megláttam a Bécsből Budapestre tartó Railjeten, hogy két nappal Kardos Gábor Azonnalin megjelent cikkét követően megjelent a német Spiegel hetilapban (online még nem olvasható) egy Kardossal szinte teljesen megegyező következtetéseket levonó cikk. És nem is akárkitől! A magyar borkereskedő-filozófus lapunkban kifejtett fő tézise ez:

„Katalónia nem valami ismeretlen idegen zabigyereke. Az a tét, hogy képesek vagyunk-e elismerni, mint az európai integráció első törvényes gyermekét.”

A Spiegel-cikk szerzője Jakob Augstein, a német publicisztika egyik legizgalmasabb alakja. Úgy nőtt fel, hogy ő a Spiegel-alapító Rudolf Augstein fia, azt csak apja 2002-es halála után, hosszas faggatózás után tudta meg az anyjától, hogy valójában Martin Walser német író a biológiai apja. Ez persze semmit nem változtatott azon, hogy ő is részesült apja örökségéből, a mai napig résztulajdonos a hetilapban.

2008-ban aztán gondolt egyet, és megvásárolta az addig viszonylag unalmas, a kelet-nyugatnémet párbeszédet és az újraegyesítés kritikáját célul tűző hetilapként működő Der Freitagot, véleményújságként újragombolta, majd egy idő után annyira megszerette, hogy beült a főszerkesztői székbe is. A baloldali Freitag veszteségeit a Spiegel által hozott profitból fizető lapkiadó magyar szemmel nézve talán szokatlan önkritikával, provokatívan nyúl bármihez, nem fél kritizálni a saját olvasóinak szent teheneit sem. Augstein publicisztikai munkásságának apró szelete magyarul is elérhető, a Mandineren korábban igyekeztem megmutatni, hogy az Orbán-ellenességen és Udo Ulfkottén túl is van élet – micsoda élet – a német sajtóban.

De nézzük a konkrét cikket a katalán függetlenségről.

„Nincs túl sok barátja a katalánoknak mostanában Németországban. Alig érti valaki, miért igyekeznek kifele Spanyolországból. A német konzervatívok azt hányják a szemükre, hogy az elszakadás gazdaságilag ostoba, politikailag pedig veszélyes lenne. A baloldaliak a gazdag régió egoizmusát, nacionalista visszaesését szagolják ki. Miközben ezek a vádak csak azt a célt szolgálják, hogy védjenek egy berendezkedést, amely ezen védelmet nem érdemli meg. Ez pedig a nemzetállam” – kezdi Viva la Sezession! című írását a Spiegel véleményrovatában Jakob Augstein.

Cikkében sorra veszi a német sajtóban megjelenő elszakadásellenes vádakat: a heterogén nemzetállamból törzsi közösségbe való visszatérést, az önrendelkezés diktatúrába torkollásának lehetőségét, a katalánokon felbuzduló baszk-belga-korzikai-déltiroli dominóhatást. Majd megállapítja,

az ellenzők narratívájában a katalán függetlenség az euróválság és a jobboldali populisták megjelenését követően már Európa összeomlásának rémeként jelenik meg.

Augstein szerint az igazság épp az ellenkező oldalon van: az elszakadás ügye Európa ügye.

Az Európai Unió eredeti értelme láthatóan feledésbe merült, utal Augstein az Európai Bizottság első elnökének, az akkor még az Európai Gazdasági Közösséget vezető testületet 1958 és 1967 között irányító Walter Hallstein mondatára (a fordítás az enyém, ahogy ebben a cikkben minden fordítás), miszerint: „Az az Európai Unió célja, hogy meghaladja a nemzeteket és megszervezze a posztnemzeti Európát – és ez is marad.” Augstein szerint fontos emlékeztetni, hogy az EU a kezdetektől fogva nem csupán egy nacionalizmusellenes projekt volt, hanem a nemzetállamiság meghaladását is célul tűzte ki.

„Ennek ma még több értelme van, mint Hallstein idejében. A Dahrendorf által annyira dicsért nemzetállamra ugyanis egész egyszerűen nincsen többé szükség. Egy fölérendelt – európai – vagy egy alárendelt – regionális – szinten minden problémát sokkal jobban meg lehet oldani. Amit ma a nemzetek újjászületéseként élünk meg, veszélyes atavizmus, ami a fejlődés útjában áll” – írja Jakob Augstein. A cikkben említett Ralf Dahrendorf német szociológus, Augstein a cikkben az ő nemzetállamról írt, a német sajtó által az elmúlt hetekben ismét előszedett mondatát kritizálja, mely szerint a nemzetállam a politikai civilizáció legnagyobb vívmánya.

Majd így folytatja: „A régiók organikusan jöttek létre. A nemzetekért harcolni kellett. Egy régiót nem kell vérrel és karddal összekovácsolni. A régió létezik – és létezése nem fog megszűnni. Engedjétek hát, hogy a térkép maga rajzolja meg magát!” Augstein szerint a régiók Európája az igazságosabb és sokszínűbb Európa, abban ugyanis nem dominálhatnának olyan hatalmas területeket lefedő államok, mint a gazdasági dominanciája miatt már így is eleget kritizált Németország vagy éppen a Macron vezette Franciaország.

„Hát így gondolták el ezt egykoron. És ilyennek kell majd lennie egyszer. Robert Menasse talált erre egy szép képet: »Aki nem hallja a zenét, őrültnek tartja azokat, akik táncolnak rá.« A katalánok nem őrültek. Hallják a zenét. És táncolnak.”

A végére pedig egy programajánló: a katalán függetlenségről október 20-án Puzsér Róbert vitázik majd Kardos Gáborral.

Bukovics Martin
Bukovics Martin az Azonnali alapító-főszerkesztője

Német anyanyelv, gradišćei gyökerek, pécsi szőlő, olasz parkolási bírságok. Az Azonnalitól való távozása óta itt olvasható: Gemišt

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek