Donald Tusk politikai végjátékát hozhatja a lengyel választási kampány

Zeöld Zsombor

Szerző:
Zeöld Zsombor

2022.09.02. 12:07

A fiatalokat jobban megszólítani képes, energikusabb varsói főpolgármester Rafał Trzaskowski veheti át a főszerepet a Polgári Platform politikájában. Állandó vendégszerzőnk, Zeöld Zsombor elemzése.

2022. július 2-án a lengyel ellenzéki Polgári Platform (PO) nagygyűlést tartott, lezárva ezzel Donald Tusk pártelnök országjáró körútját. Az esemény a 2023-as parlamenti választások szempontjából volt fontos: a veterán politikus szájából elhangoztak olyan hívószavak – infláció elleni harc, KKV-k védelme, a jelenlegi politikai vezetés társadalomtól való elszakadtsága –, melyek a korábbi (pl. a PiS által szigorított abortusztörvény visszafordításának) bejelentésekhez kapcsolva kijelölhetik a legfontosabb ütközőpontokat a Jog és Igazságossággal (PiS) szemben.

Kérdés, hogy mindez elég lesz-e egy olyan PO esetében, mely belső feszültségekkel terhelt, programja nincs, s a jelenlegi támogatottsági adatokat tekintve egyedül semmiképen nem tud egyedül kormányra kerülni.

1990 óta a lengyel pártrendszer egyik érdekessége az volt, hogy a négyévente megtartott országgyűlési választásokon relatíve gyakran fordult eddig elő, hogy az ötszázalékos bejutási küszöböt átlépik új, frissen megalakult pártok – s ezzel párhuzamosan akár az is, hogy évtizedeken át működő pártok esnek ki a törvényhozásból. A legnagyobb ilyen változásra talán 2015-ben került sor, amikor egyfelől a posztkommunista szociáldemokrata párt alig ugrotta meg a küszöböt (a baloldali választók egy fiatalabb generációt választottak), s ezzel párhuzamosan egyértelművé vált: a PO politikai hibát követett el akkor, amikor az azt megelőző években a pártot balra akarta eltolni.

Donald Tusk az európai politikába történő távozása után Ewa Kopacz kormányfői alig több mint egyéves tevékenységéről van szó, amikor felmerült pl. az akkori, a mostaninál sokkal megengedőbb abortusztörvény további liberalizációja.

Azon kívül, hogy a PO bal- és jobbszárnya közötti feszültségek mostanra több mint egy évtizedre nyúlnak vissza (s melyek elmélyülésében Tusknak személyes felelőssége is van, ugyanis azt a Grzegorz Schetynát – akkori személyes ellenfelét – lehetetlenítette el, aki alapszervezet-építésben tudott volna segíteni), mostanra egy egyre nagyobb teret kapó generációs egymásnak feszülés is világosan látszik.

Tuskról és a varsói főpolgármester Rafał Trzaskowskiról van szó. A két politikus és körei közötti konfliktus kiterjedtebb annál, hogy Trzaskowski „revansot” akarna venni a tavalyi, elbukott pártelnöki választás után. Az igazi kérdés, hogy ki tud több fiatal választót megszólítani – s ebben a kimértebb, Trzaskowskinál idősebb, ebben a generációban ismeretlenebb Tusk rosszabbul teljesít.

2021 nyarán a PO több mint ezer fiatalnak szervezett tábort, mely során érezni lehetett: Tusk nem igazán tud kapcsolódni a fiatalokhoz – válaszai egyes esetekben vagy kicsit kioktatóra, vagy elkerülőre sikerültek.

Az azóta eltelt időben többször is előfordult az, hogy Tusk és Trzaskowski körei egymásra szerveztek rendezvényeket: erre az egyik legfrissebb példa, hogy idén ketten két ilyen összejövetelt szerveznek meg (a főpolgármester köreiből ezzel kapcsolatban egy sokat elmondó mondat jelent meg a sajtóban: „Nem ismerjük a [Tusk-féle] rendezvény részleteit, mi a sajátunkat csináljuk meg.”) – a pártelnök, tanulva a tavalyiakból, fiatal (1984–1990 között született) PO-s politikusoknak biztosít teret. Állítólagos lustaságán kívül Trzaskowski egyik legnagyobb problémája, hogy a párt döntéshozói testületeiben alig vannak szövetségesei – pártja számára vele kapcsolatban pedig az, hogy „túl” ismert, illetve kellőképpen népszerű. Egy választási győzelem elérése érdekében Tusknak és körének (pl. Radosław Sikorski volt külügyminiszternek) valamifajta egyensúlyt kell találjon a február 24-e óta a nemzetközi médiában is aktív Trzaskowski kezelése, illetve az esetleges koalíciós partner-keresés között.

Bármennyire is szeretne egy összellenzéki koalíciót létrehozni, Tusk személye a hírek és felmérések alapján kevéssé elfogadott a többi ellenzéki pártban: társadalmi elutasítottsága egy június végi közvélemény-kutatás szerint 60,8%, a PO-tól jobbra álló párt (Lengyelország 2050) vezetője sajtóinformációk alapján nem bízik Tuskban, a Platformtól balra lévők meg – érthető okokból fogva – saját szavazóikat akarják megtartani.

Itt jön a képbe az előző választások tapasztalata: a PiS-szavazók párthűsége kiemelkedően magas, míg az ellenzéki térfélen a szavazók pártok közötti mozgása sokkal gyakrabban történik meg – s ez alól a PO sem kivétel: egy mérés szerint a 2015-ben rájuk szavazók pusztán 69%-a választotta őket 2019-ben.

(A teljes politikai spektrumot nézve ez azért is jelenthet problémát, mert a PiS – elsősorban a vidéki szavazóknak biztosított pénzügyi támogatások segítségével – sikeresen „szipkázta el” annak a Lengyel Parasztpártnak a szavazóbázisát, mely párt „királycsinálóként” játszott a múltban szerepet, most pedig a bejutási küszöbön táncol.) Jelenleg nem kizárható, hogy a lengyel parlamentarizmus a bevezetőben említett rugalmassága a következő választások során megváltozik: a Kukiz’15 ellenzéki párt vezetője már bejelentette, egyáltalán nem biztos, hogy elindul a választáson.

Annak esélye, hogy kevesebb párt kerül be a Szejmbe és ezáltal merevebbé válik a parlamenti képviselet, elvezethet a lengyel pártrendszer még nagyobb polarizáltságához.

A PO radomi rendezvénye még a baloldali lengyel kommentárok egy része szerint sem tartalmazott választási programelemeket – s egy választásnak azzal nekifutni, hogy „a cél a PiS legyőzése, utána beszéljünk programról” kevés lehet.

Tusk párton kívüli elutasítottságához kapcsolódva meg kell jegyezni: a politikus eddig kerülte az egyértelmű értékválasztást (pl. abortusz, a római katolikus egyház szerepe a mostani Lengyelországban) a bal–jobb törésvonal mentén. Az, hogy az abortuszkérdésen túlmenően idén júliusban egyfelől kijelentette: keresztényként mondja, hívő ember nem szavazhat a PiS-re, másfelől megemlítette a szexuális kisebbsségek és jogaiknak (azonos nemű párok örökbefogadása) mezőjét. Szigorúan nézve ez a három téma baloldali felvetés – részletes szakpolitikai javaslatok azonban más témában sincsenek, ellentétben pl. baloldali programpontokkal az energetikát, egészségügyet, lakhatási válságot illetően. Rohamosan közeledik az az idő, amikor a PO-nak el kell döntse: (végérvényesen) balra indul el, vagy megpróbál egy többé-kevésbé centrista politikát folytatni.

Az Odera nyári szennyezése utáni belpolitikai kérdés az volt, képes lesz-e az ellenzék tartós tőkét kovácsolni a helyzetből: augusztus végi közvélemény-kutatások szerint a PiS vezető helye nem forog veszélyben – utánuk és a második PO után szakadék következik.

Zeöld Zsombor
Zeöld Zsombor Vendégszerző

Politikai elemző, kutató. Fő kutatási területe a Nyugat-Balkán és Közép-Európa.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek