Még egyszer Vágvölgyi B. András kirúgásáról

Szilárdi Réka

Szerző:
Szilárdi Réka

2022.08.22. 16:00

Ahelyett, hogy egy újabb álvalóságot teremtenénk, a képviselő úrnak inkább a helyzet megoldásán kellene dolgoznia, mert elsősorban ezt várják tőle a polgárok, és nem a saját szubjektív élményfeldolgozásán vagy erkölcsi magaslatain való nyilvános kontemplálást. Nem azért fizetik ugyanis…

Hónapok óta követhetjük közelről Vágvölgyi B András és a szerkesztőség kálváriáját a 9 Magazin mögött álló Ferencvárosi Nonprofit Kft. és a 9. kerületi Önkormányzat testülete között dúló turbulens csatározások és a médiavisszhang tükrében. Az események értelmezése mindannyiszor oldaltól és politikai háttértől függően jelenítődik meg,

néhol a kerületi ellenségeskedéseket, alkalmanként pedig a főszerkesztő személyét fókuszba állítva.

Az elmúlt hónapokból két írás bizonyosan kiemelhető: az egyik Harangozó Éva, az inkorrekt újságírást tökéletesen megtestesítő, clickbait felütésű, voltaképp már címében rágalmazó cikke, a másik az Azonnali.hu oldalon megjelent Árva Péter által írt értelmező írás..

Mindkét írás alulmúlja a tényeken, szakmai érveken, -kommunikáción alapuló, elfogulatlan feltáró munkát.

Harangozó zsarolásnak minősít egy hivatali úton beadott, jogorvoslatról szóló munkaügyi keresetet, ehhez sok hozzáfűznivaló nincs: egészen világos, hogy a kommunikációs „szakember” kattintásvadász és ideológiai terheltséget mutató szövegegyüttese

még látszólag sem felel meg az alapvető szakmai követelményeknek,

így további szót sem érdemel, hacsak abból a szempontból nem, hogy az alapos, valóságalapú és utánajárói munkát feltételező zsurnalisztikai attitűdnek a halovány szimulákrumát sem éri el.

Más a helyzet Árva cikkével, ő ugyanis azon túl, hogy leszögezi azt a közhelyet, miszerint a post truth korszakban az igazság a belső narratívák és interpretatív sokféleség áldozatául eshet, saját érvelési láncában éppen azzal igyekszik az igazáról meggyőzni az olvasóközönségét, hogy ő belsősként milyen módon látja az egyébként meglehetősen szubjektív valóságát.

Arról nem beszélve, hogy eleve érvelési hibán alapul a teljes cikk, finoman szólva sem elegáns az mondanivaló.

Árva ugyanis két dolgot teljesen figyelmen kívül hagy:

egyrészt, hogy amennyiben csak a tényeket vesszük alapul mindenfajta értelmezés nélkül, már akkor is kirajzolódik egyfajta anomália, amely az ő értelmezését is hiteltelenné teszi. Másrészről megfeledkezik arról az egyszerű dologról is, hogy a testületi ülések mindegyikéről nyilvános videófelvétel készült, ami mind a mai napig fellelhető az önkormányzat Facebook oldalán, így azokat az egyszeri kerületi lakostól kezdve a világ bármely pontján élő civil polgár megnézheti.

Vegyük először a konkrétumokat: 2022. májusában a Ferencvárosi Média Nonprofit Kft. ügyvezetője, Hagymási Zoltán, minden előzetes figyelmeztetés nélkül felmondó levelet küld Vágvölgyi B Andrásnak, arra hivatkozva, hogy mivel nem volt bent 3 napot a szerkesztőségben, valamint nem időben kérte ki a szabadságát, így azonnali hatállyal meneszti főszerkesztői állásából.

Vágvölgyi erre vonatkozólag munkaügyi keresetet indít a cég ellen, azt állítva, hogy a felmondás alaptalan, illetve egyrészt hozzáteszi, hogy terepmunka esetén nem tud az egyébként igen gyengén felszerelt (pl. internet és magas szintű géppark nélküli) irodában tartózkodni,

másfelől arra a munkahelyi gyakorlatra hivatkozik, amely egészen az inkriminált felmondásig érvényben volt,

azaz amely a szabadságok tekintetében nem gyakorolta a 15 napos kontrollt. Jól alátámasztja ezt a munkahelyi gyakorlatot, hogy etekintetben semmilyen hivatalos, korábbi írásbeli, vagy akár szóbeli figyelmeztetés nem történt.

Az ügyvezető azt sem firtatta különösebben, hogy a főszerkesztő több esetben, igazolható módon hétvégén vagy ünnepnapon végezte a munkáját, az addigi lapszámok magas színvonalon való megjelenése pedig nem teszi hihetővé azt, hogy Vágvölgyi nem végezte megfelelően a munkáját.

Baranyi Krisztina sajtószabadsági ügyet csinál a helyzetből,

eközben a testület bizonyos tagjai (pl. Torzsa Sándor és most Árva Péter is) azt állitják, hogy Hagymási és a főszerkesztő között feszültség támadt, az ügyvezető úgy látta, hogy Vágvölgyi akadályozta a munkavégzésben. Vágvölgyi környezetében több tanú is állítja, hogy ilyen jellegű konfliktus nem volt, a főszerkesztő maga is így érvel, és erről az úgynevezett feszültségről érdekes módon Hagymási sem szól egy szót sem a testületi ülésen, sőt, ő maga is azt állítja egy korábbi felügyelőbizottsági ülésen, hogy amennyiben Vágvölgyi perel, akkor meg is fogja nyeri a pert (jóllehet utólag ezt kihúzatta volna a jegyzőkönyvből).

A testületi ülésekről készített felvéltelek ugyanakkor pontosan mutatják a képviselők hozzá nem értését,

a különböző személyeskedő hangvételű hozzászólások teljes mértékben világossá rajzolják azt, hogy a választott képviselők képtelenek felnőtt módon, következetesen végezni a munkájukat, és bolhacirkusszá minősítik azt az ügyet, amelyről itt szó van.

Mert miről is van szó? Az ország egyik legjobb, minden körben elfogadott, komoly szakmai múlttal rendelkező újságírójának munkáját egy tollvonással akarják megszüntetni, észszerű indokok nélkül, ürügyekre hivatkozva – ezt maga Árva is elismeri. Munkaügyi kereset kerül be a bíróságra, majd

a IX. kerületi testület bohózatba illő üléseken keresztül is képtelen ésszerűen, a problémára fókuszálva dönteni.

Mindenféle kérdés szóba kerül, csak éppen a kialakult helyzet józan megoldásáról nincs szó, inkább újabb ügyvezetőjelöltek listázása, személyeskedő kommentek, vétók és a tiszta logikát nélkülöző lépések egymásutániságában szemlélhetjük a polgárok által választott képviselők cicaharcát, amelynek hálójában próbál az egyszeri állampolgár eligazodni. Eközben kissé furcsa, hogy a hivatalos felmérések szerint is a legszínvonalasabb, igaz, ablaktisztításra alkalmatlan magazinját e testület tagjai egyáltalán nem akarják megvédeni.

Nekik nem fontos, hogy egy minőségi és szakmaiságában kiugró orgánum kötődik a kerülethez, őket inkább az foglalkoztaja, hogy Baranyi Krisztina miért úgy döntött egykor úgy, hogy egy nagymúltú és feddhetetlen újságírót választ a kerületi lap élére, és

Hagymási Zoltánnak hogyan fizessenek ki 10 millió forintot az azonnali, indok nélküli (?!) felmondására.

Halkan jegyzem meg, Mátyás Ferenc, momentumos képviselő a felvételek tanúsága szerint komolyan erősködik azon, hogy a Munka Törvénykönyv melyik cikkelye az, amely alapján semmilyen érthető indokot ne lehessen találni jogilag az egykori ügyvezető elbocsátására, ezáltal járjon neki a tisztes végkielégítés.

Mik tehát a tények? Hagymási elegánsan elsétál 10 millió forinttal, az egykori főszerkesztő, Vágvölgyi B Andrással és munkatársaival pedig pingpongoznak, hónapokra fizetés nélkül hagyva a teljes szerkesztőséget, és újság nélkül a kerületet és annak polgárait.

Árva mindeközben ahelyett, hogy előrevinné a probléma megoldását, inkább azon sajnálkozik, hogy vajon az új vállalkozási adószabályok hogyan fogják ezt a nehéz sorsú brigádot érinteni. Hagymási 10 milliójához csak egy facebookozó kommentelő hozzászólását idézném be:

„Azt nem tudom, hogy ez a Hagymási kicsoda, de azt tudom, hogy ki a Vágvölgyi…”

Utóbb megtudtuk ezt is: Hagymási Zoltán az, akinek bruttó 10 millió forint lesz kifizetve egy jogilag aggályos felmondás miatt. Nem tudható továbbá az sem, hogy Árva Péter miként értelmezi a közszolgálatiság fogalmát, amikor azt írja, hogy a főszerkesztő csinált egy „ténylegesen színvonalas, de közszolgálatisággal nem vádolható újságot.”

A közszolgálatiság fogalma jogszabály szerint azt jelenti, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatások függetlenül működnek az államtól és gazdasági szereplőktől. Az egyes közszolgálati médiaszolgáltatók vezetői és dolgozói a törvények által nyújtott keretek között szabadon végzik munkájukat.

Pechjére Árvai Péternek és képviselőtársainak, a 9 Magazin teljes archívumát ugyancsak megtaláljuk az interneten, abból pedig jól látható, hogy a kerületi ügyekről való tájékoztatás teljes mértékben hiánytalan, legyen szó a helyi kultúráról, képviselői fogadóórákról vagy éppen csőtörésről – igaz, a magazin tartalma ennél szélesebb merítésű – szerencsére, teszem hozzá.

Az újság stilisztikája ugyan ellenzéki (meglepő lenne, ha a legellenzékibb kerület képviselőtestületének pont ez lenne a problémája), ám nem pártos jellegű, azaz bátran jellemezhető úgy, mint nem kormánypárti és nem pártos, hanem független hangvételt muta, tehát nem világos, hogy pontosan akkor Árva mit is ért azon, hogy a magazin nem teljesíti a közszolgálatiságtól elvárt fokozatot.

Árva kritika alá vonja a médiacég létrehozását is, teszi ezt eltartott kisujjal, ugyanakkor elég világos a helyzet:

a közbeszerzések miatti hosszas kifizetési határidők miatt egy önkormányzat túl rugalmatlan ahhoz, hogy egy működő sajtóvállalatot tudjon menedzselni, kezelni,

így a médiacég létrehozása teljességgel logikus lépés. Mivel azonban a cég ügyvezetése elsőrban gazdasági feladat, így érthető módon nem a tartalomért felelős főszerkesztőt kell odavarázsolni, hanem egy hozzáértő szakembert, aki például számol azzal, hogy egy nonprofit kft-nek áfafizetési kötelezettsége van (ezt például Hagymási Zoltánnak nem sikerült…).

Az Árva-féle post truth-érveléssel végeredményben egy újabb alternatív valóságot sikerült itt megragadni, bármennyire is megtévesztő a képviselő logikája. Összességében Árva Péternek nem a saját oldala erkölcsi fölényén, vagy a szerkesztőségi munkatársak bizonytalanodó sorsán kellene lamentálgatnia „botcsinálta politikusként”, ahogyan ő fogalmaz, különösen nem úgy, hogy gyakorlatilag ő maga is akadályozója a probléma megoldásának, képviselőtársaival együtt.

Állampolgárként azt mondom, hogy felelősségteljes munkát kellene végeznie megválasztott, belé bizalmat helyező további állampolgárok képviselőjeként. Történetesen, ahelyett, hogy a pályázati kiírásról elmélkedik,

inkább büszkének kellene lennie a kerületi magazin színvonalára, annak főszekesztőjére,

és abban a megoldásban részt vennie, hogy egy munkajogilag aggályos felmondást és annak következményeit elhárítsa, függetlenül attól, hogy a polgármester asszonnyal szemben miféle ellenérzései vannak. Nem a polgármestert kell megvédenie vagy támadnia, hanem a munkájukat korrekten és felelősen végző embereket, akik ezt a magazint magas színvonalon tartják.

Ehelyett ő Vägvölgyit, aki mellett teljes szerkesztősége egy emberként felállt (más komoly, szakmai orgánumok képviselői mellett) olyan „autoriternek” minősíti, akinek „mérhetetlen zsarolási potenciálja van”. Vajon mennyire lehet autoriter egy főszerkesztő, aki mellett az összes munkatársa lojálisan kiáll? És vajon milyen világértelmezés van amögött, hogy egy érthetően beadott jogorvoslati keresetet zsarolásnak minősítsünk?

Ahelyett, hogy egy újabb álvalóságot teremtenénk, a képviselő úrnak inkább a helyzet megoldásán kellene dolgoznia, mert elsősorban ezt várják tőle a polgárok, és nem a saját szubjektív élményfeldolgozásán vagy erkölcsi magaslatain való nyilvános kontemplálást. Nem azért fizetik ugyanis…

És ha már újságírásra adja a fejét szabadidejében, akkor azt tegye úgy, hogy utánajár a tényeknek, és nem vélelmezett valóságtartalmak alapján, a probléma jelenlegi lényegét kihagyva írja meg a véleménycikkét.

Szilárdi Réka
Szilárdi Réka vendégszerző

A szerző szociálpszichológus és vallásszociológus, a Szegedi Tudományegyetem Társadalomtudományi Intézetének előadó tanára.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek