Tajvan lerohanásával Kína saját magát is lábon lőné

Szerző: Balogh Gábor
2022.08.04. 07:05

Szinte óráról órára fokozódik a feszültség Tajvan körül. A biztonságpolitikai szakértő szerint azonban egy háború kifejezetten valószínűtlen, azt viszont nem könnyű megjósolni, hol lesz a megállás az eszkalációs lejtőn.

Tajvan lerohanásával Kína saját magát is lábon lőné

Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház elnöke tegnap Tajpejben járt, hogy támogatásáról biztosítsa a szigetországot. A vizit elvileg nem is szerepelt délkelet-ázsiai körútjának programjában, ám arról már napok óta írt a sajtó, hogy valószínűleg sor kerül rá.

Mivel Kína egyik tartományaként tartja számon a de facto hét évtizede független szigetet, szuverenitásának semmibe vételeként értelmezi, hogy egy ennyire magas rangú amerikai vezető tárgyal a kormányukkal. A látogatásról Joe Biden is azt mondta, „a jelenlegi helyzetben nem jó ötlet”, ám Pelosi hajthatatlannak bizonyult.

Belföldi használatra

Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő szerint ugyanakkor nem túl életszerű, hogy a demokrata házelnök ennyire homlokegyeneset szembe menjen a szintén demokrata elnökkel. „Ez azért nem úgy történt, hogy Nancy Pelosi elkötötte a légierő egyik gépét, és elugrott vele Tajvanra” – fogalmazott Somkuti. Hozzátette: az amerikai politikában a törvényhozás függetlenségének nagy hagyománya van, ám azt nehezen tartja elképzelhetőnek, hogy a vizitet semmilyen egyeztetés nem előzte meg, vagy hogy a Fehér Háznak ne lett volna politikai eszköze a megakadályozására.

Tajpejben nagyon örültek Pelosinak, Pekingben kevésbé.
Tajpejben nagyon örültek Pelosinak, Pekingben kevésbé. Fotó: A tajvani külügyminisztérium Facebook-oldala

A szakértő nem zárja ki, hogy egy „jó zsaru-rossz zsaru” szereposztás van Biden és Pelosi között. Az előreláthatóan provokatív látogatást Somkuti szerint elsősorban „belpolitikai fogyasztásra” szánták. Közelednek a félidős választások, és az orosz-ukrán háború okozta gazdasági nehézségekről egy másik, szintén „a demokrácia védelmében” vállalt konfliktussal lehet a leghatékonyabban elterelni a figyelmet. Ahogyan az éles pekingi reakció sem független a Kínai Kommunista Párt hamarosan sorra kerülő tisztújításától, amely a hatalmi eliten belül komoly helyezkedéssel, rivalizálással járhat.

„Mindkét fél elsősorban saját közvéleményének igyekszik megmutatni, hogy kiáll az érdekeiért”

– mutat rá a szakértő.

Arcvesztés nélkül

A válaszlépésként elrendelt kínai hadgyakorlat keretében több tucat harci gépük – minden bizonnyal szándákosan – megsértette Tajvan légterét. Peking figyelmeztette az Ázsiában működő légitársaságokat, hogy ne repüljenek Tajvan környékén, ahol hat „veszélyes zónát” jelöltek meg, amelyek közül több a szigetország tengeri határán belül van.

A világsajtó az elmúlt 24 órában feszülten latolgatja, hogy lehet-e háború a most kirobbant incidensből? Somkuti Bálint szerint

ez rendkívül valószínűtlen, mert egy világháborúval fenyegető konfliktus egyik félnek sem érdeke.

Ugyanakkor emlékeztet: a legtöbb elemző Ukrajna megtámadását is elképzelhetetlennek tartotta, így „érdemes óvatosan bánni a határozott prognózisokkal.” Senki sem lát bele a döntéshozók fejébe, és a terepen elég egy agilisabb parancsnok, vagy egy baleset, hogy robbanásveszélyes helyzet álljon elő.

Hozzáteszi, hogy az utóbbi évek nyugati gyakorlatával ellentétben

Kína eddig még mindig csak olyan erődemonstrációkba fogott bele, amelyekből „arcvesztés nélkül ki tud jönni”.

Egy nagyszabású hadgyakorlat, amelynek része lehet Tajvan ideiglenes blokádja is, valószínűleg ilyen, hiszen ezt „bármikor le lehet fújni”, ha úgy ítélik meg, hogy betöltötte a szerepét. Ez a megoldás valószínűleg Washingtonnak is megfelelne. „A sakkban sem feltétlenül vezet teljes letámadáshoz egy agresszív nyitólépés” – fogalmazott Somkuti.

A szakértő szerint fontos figyelembe venni azt is, hogy egy nyílt fegyveres konfliktus Tajvanon az orosz-ukrán háborúnál is sokkal súlyosabb nemzetközi gazdasági következményekkel járna.

A legmodernebb mikrocsipek és informatikai eszközök jelentős részét ugyanis kizárólag a szigetországban gyártják.

Ha ezeket képtelenek lesznek előállítani, vagy exportálni, az nagyon komoly globális krízist eredményezhet – mutat rá Somkuti.

A TSMC üzeme Tajvanon - ha itt leállnak, mindenki bajban lesz.
A TSMC üzeme Tajvanon - ha itt leállnak, mindenki bajban lesz. Fotó: A TSMC Facebook-oldala

Kicsi a sziget, de erős

A legtöbb laikus rápillantva a térképre megállapítja, hogy Kína hatalmas, Tajvan kicsi, így az előbbi gyorsan le tudná rohanni és el tudná foglalni az utóbbit, ez csupán szándék kérdése. A szakértő szerint azonban ez ennél lényegesen összetettebb kérdés. Egy ilyen invázióhoz mindenekelőtt át kell jutni a 150 kilométer széles, gyakran viharos Tajvani-szoroson.

Ehhez olyan tengeri és légifölényre van szükség, amellyel Kína az USA-val, de bizonyos tekintetben még Tajvannal szemben sem rendelkezik.

A normandiai partraszálláshoz 35-40 kilométeres távolságot kellett leküzdeni, és az sem volt egyszerű. Itt ennek a három-négyszereséről van szó – tette hozzá Somkuti.

A sziget elfoglalásához hatalmas mennyiségű élőerőre volna szükség, hiszen Tajvan veszély esetén több mint egymillió kiképzett tartalékost tud bevetni. A szigetországnak mintegy 400, a kínaikénál modernebb vadászgépe van, ezzel nagyjából pariban vannak a kínaiak régióban bevethető légierejével.

F-CK-1A típúsú tajvani vadászgép egy 2014-es bemutatón
F-CK-1A típúsú tajvani vadászgép egy 2014-es bemutatón Fotó: Wikimedia Commons/玄史生

Egy partaszállásos invázióhoz ennél sokkal nagyobb fölényre van szükség, és ezzel a kínai vezetés is nyilván tisztában van – hangsúlyozza a szakértő.

Patthelyzet hét évtizede

Pelosi látogatása azért kavart rég nem látott diplomáciai vihart, mert „Tajvan” nevű ország hivatalosan nem létezik. A kommunista győzelemmel végződő polgárháború után, 1949-ben a Csang Kaj-sek vezette jobboldali erők a szigetre menekültek, amelyet hivatalosan ma is Kínai Köztársaságnak hívnak, és ők is egész Kína képviseletére tartanak igényt, bár egyre nagyobb a támogatottsága azoknak a politikai erőknek is, amelyek a függetlenség kikiáltása mellett törnek lándzsát. Ezt az ENSZ 1971-ig elismerte, ám akkor már az Egyesült Államok is beleegyezett, hogy a világszervezetben és a Biztonsági Tanácsban Peking vegye át az ország mandátumát.

A két Kína közt évtizedeken át fagyos patthelyzet uralkodott. Az apró Köztársaságnak értelemszerűen semmi esélye nem lehetett arra, hogy a elfoglalja a hatalmas kontinentális területeket, a Népköztársaság pedig nem azért nem kockáztathatta meg az „országyegyesítést”, mert az Egyesült Államok hivatalos egyezményben ugyan nem rögzítve, de gyakorlatilag garantálta a sziget biztonságát.

Csang Kaj-sej, az alapító szobra a fővárosban
Csang Kaj-sej, az alapító szobra a fővárosban Fotó: Flickr/Adam Jones

A változást a nyolcvanas-kilencvenes években bedobott kínai diplomáciai innováció, az „egy ország, két rendszer” elve hozta el, amely a piacgazdaság és a demokrácia megőrzését ígérte az anyaország kebelére megtérő területeknek. Peking ennek alapján vette vissza békésen a britektől Honkongot, a portugáloktól pedig Makaót. A tajvani vezetés ugyan soha nem fogadta el teljesen ezt a megoldást, de legalább megindult a közeledés, a tárgyalás a két Kína között. Az elmúlt évtizedekben kölcsönösen számos magas szintű látogatás zajlott le, a kulturális és gazdasági kapcsolatok pedig valóságos virágzásnak indultak.

A törést az „egy ország, két rendszer” doktrína „érthetetlen kínai felrúgása” eredményezte a kétezertízes évek második felében

– mondja Somkuti Bálint.

Tajvan innentől kezdve attól tartott, hogy a fokozatos közeledés ugyanoda torkollhat, mint Hongkong esetében, ahol Peking végül vaskézzel számolta fel a helyi autonómia és jogállamiság nagy részét. Ekkortól vált egyre harciasabbá a kommunista vezetés retorikája is, hiszen egyre világosabbá vált, hogy az „országegyesítés” békés eszközökkel belátható időn belül nem érhető el. Az invázió viszont katonailag szinte biztosan kivitelezhetetlen, és olyan gazdasági következményekkel járna, amellyel Kína nem csak a világot, de saját magát is lábon lőné.

NYITÓKÉP: tajvani katonák egy bemutatón

FOTÓ: pxhere.com

Balogh Gábor
Balogh Gábor Az Azonnali újságírója

Kismartontól Gyimesbükkig, Árvától Pancsováig, a Scootertől a Slayerig, az Ismerős Arcoktól a Honeybeastig, Nyirőtől Spiróig, Reményik Sándortól Závada Péterig, az öreg Jászi Oszkártól a fiatal Szekfű Gyuláig, az Újpesttől...csak az Újpestig.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek