Látlelet: a nem fideszes szavazók elértek a depresszió fázisához

Szerző: Cserdi Dóra
2022.07.28. 07:05

A nem fideszes szavazók a 2018-as ellenzéki vereség után dühösek voltak, április 3-ától viszont depresszió lett úrrá rajtuk. És hogy mi jön ezután? Szabó Andrea szociológust kérdeztük.

Látlelet: a nem fideszes szavazók elértek a depresszió fázisához

Április 3-a volt a nem fideszeses szavazók fekete napja. A vereség után az ellenzéki gondolkodásúak nemhogy a választásokról, politikáról sem akartak hallani. Az újabb kétharmados győzelmet követően eltelt majdnem négy hónap, a Fidesz pedig, a kampányígéretei ellenére, mégis elkezdte a megszorító intézkedéseket: a 450 ezer katás vállalkozó egy jelentős része pár héten belül elvesztíheti a biztos megélhetését, a rezsinövekedés pedig olyan terhet róhat a családokra, amit nem magyar pénztárcákra szabtak.

A budapesti utcák – a pár száz tüntetőtől eltekintve – mégis konganak az ürességtől.

Bár azzal kapcsolatban kerestük meg Szabó Andrea szociológust, hogy a kormány mostani népszerűtlen döntéseinek hatásairól, illetve a demonstrációkról kérdezzük, a beszélgetésben a választási eredmény mellett sem lehetett szó nélkül elmenni. Hiszen, mint a szakember elmondta, a vereség jelenleg is hatással van az állampolgárok magatartására.

Azonnali: hogy válik valaki fideszes szavazóvá?

Szabó Andrea: Ahogy más pártokhoz, a Fideszhez is több út vezet. Az egyik mód, amikor szülői vagy intézményi szocializáció révén olyan értékeket, normákat, attitűdöket vesz át valaki, ami azonos a Fidesz konzervatív, nemzeti központú, illetve identitás alapon szerveződő gondolkodásával.

Politikai ügyek szintén képesek növelni a szavazótábort, a Fidesznek pedig sikerült megteremtenie legalább egy ilyen ügyet. A 2010 előtti szociális népszavazás egy tipikus, populista jellegű referendum volt, de betalált a magyar társadalom alapvetően materialista gondolkodásmódjába. A Fidesz jelenlegi szavazói közül nagyon sokan ekkor csatlakoztak a párthoz.

A harmadik lehetőséget organikus útnak nevezzük. Ebben az esetben a 2010 utáni intézkedések során azt látja egy választópolgár: a Fidesz teljesíti az ígéreteit, olyan döntéseket hoz, amik kedvezően hatnak az életemre, tehát innentől természetes számomra, hogy erre a pártra szavazok. Végezetül ott vannak azok az emberek is, akik a választási kampány történéseire reflektálnak a voksukkal. Őket ad hoc szavazóknak nevezzük. Április 3-a előtt az ukrán-orosz háború például kialakított egy olyan szociálpszichológiai helyzetet ezekben a választókban, hogy végül az párt mellett döntöttek, amelyről elhitték, képes megóvni őket.

Orbán Viktor beszédet mond a békemeneten 2022. március 15-én

Orbán Viktor beszédet mond a békemeneten 2022. március 15-én

Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala

Hogy kötődnek ezek a választói rétegek a Fideszhez?

Minél régebbi a kapcsolódás, annál szorosabb a kötődés és nehezebb elszakadni. Egy pártról az ad hoc választók tudnak a legkönnyebben lecsatlakozni. Az első három út során ez nem ilyen egyszerű.

Minden pártnak hagymaszerkezetű a választói közössége. A belső rétegben találhatóak a magszavazók, akik nagyon régóta voksolnak a Fideszre, és már rendkívül erősen, gyakorlatilag megkérdőjelezhetetlen módon kötődnek a pártjukhoz. A második szinten a gyűrűszavazók vannak. Ezek a személyek néhány választás óta adnak bizalmat a Fidesznek, és halvánnyal talán kisebb módon kötődnek a párthoz, így szükségük lehet valamilyen anyagi, esetleg identitásalapú ösztönzőkre, üzenetekre. Amennyiben ezeket megkapják, idővel magszavazó válhat belőlük. Ha nagyságrendileg nézzük, és hárommillióra vesszük a Fidesz szavazótáborát, akkor

2022 áprilisában 1,5 millió lehetett a párt magszavazóinak száma.

Tehát a Fidesz választóinak fele gyakorlatilag megkérdőjelezhetetlen módon kötődik a párthoz. Ez egy nagyon magas szám. A fennmaradt választókból 1,2 millióan lehetnek a gyűrűszavazók, és csak a maradék néhány százezer peremszavazó reflektált a kampányhatásokra április 3-án. Bár bizonyítani nem tudom, a gyanúm az,

ha nincs az orosz-ukrán háború, a Fidesz akkor is stabil győzelmet szerez.

A konfliktus miatti félelem és védelmi ösztön pedig csupán egy a vártnál is jobb eredményt hozott a pártnak.

Miközben, tegyük fel, a racionalitások talaján ennyire látható volt, milyen eredmény jön április 3-án, az ellenzék politikusai és szavazói közül mintha sokan képtelenek lettek volna befogadni, hogy rosszul állnak.

A tendenciák azt mutatták, hogy az ellenzék az előválasztás időszakában volt a csúcson. A szavazóikban ekkor kialakulhatott az az érzés, hogy az előválasztás lebonyolítása és sikere az ellenzék csúcsteljesítménye. Az, hogy a pártok az előválasztás alatt olyan nagy embertömegeket tudtak megmozgatni, valóban nagy teljesítmény volt, és úgy láttam, mintha keletkezett volna egy komoly esélyük, ami meghozta az ellenzéki szavazók magabiztosságát.

Csakhogy, amikor egy gejzír kitör, nemcsak magasságok vannak, a víztömeg vissza is zuhan. Egy ehhez hasonlítható lelki folyamatot éreztem a nem fideszes választókon. Az ellenzéki szavazók feltörtek, majd lenyugodtak.

A november-decemberi időszakban pedig a Fidesz megérezte az ellenzék gyengeségét. Lecsaptak, kihasználták a hibát, és onnantól övék volt a kezdeményező szerep. A kormány ekkor jelentette be a társadalom majd minden rétegét érintő anyagi ösztönzőket, és innentől kezdve az ellenzéknek már nem volt esélye a választási diadalra.

A győzelem esélye tehát már 2021 végén elveszett.

A mostani vereség pedig még az azt megelőzőnél is egy sokkal nagyobb ütés volt az ellenzéki szavazók számára. A korábbi eredmény dühöt váltott ki, emlékezzünk csak vissza a 2018-as tüntetésekre. Ezeken a demonstrációkon az érződött, hogy a szavazók eltökélték, most a sarkunkra állunk, és kikényszerítjük az ellenzék együttműködését a kormány leváltásához. De ez mégsem sikerült. Az újabb vereség pedig egy soha nem látott csalódottsághoz és kiábrándultsághoz vezetett.

Rendben, de most a mintegy 450 ezer katás egy része elvesztheti a biztos megélhetését. Sőt, a rezsicsökkentés évek óta része a Fidesz kommunikációjának, ehhez képest pedig már be is jelentették, hogy növekszenek a rezsiköltségeink. Ettől függetlenül néhány száz, maximum 1–2 ezer tüntetőnél többen mégsem jelennek meg utcákon. Hol vannak az emberek?

Otthon. A választásokat követően egy elképesztően mély depresszió tört az ellenzéki szavazókra, és ez jelenleg is tart. Hiába a katatüntesek vagy a felháborodás az energiaárak növekedése miatt, a mostani letargiát nem lehet átfordítani ezekkel az ügyekkel.

Miért?

Mert hiányzik egy vezető. Nincs meg az a személy vagy párt, aki vagy ami képes becsatornázni az emberek felháborodását és újonnan keletkezett dühét. Nem létezik kormányképes ellenzéki stratégia. Az, hogy néhány száz ember egyik helyről a másikra vonul a városban, bár lelki megnyugvást jelent a megjelent demonstrálók számára, de ennyi kevés.

Érdemi politikai erő híján ezek a tüntetések nem képesek politikai megoldást hozni.

Most azt látjuk, hogy a demonstrálóknak szükségük lenne azokra a szimpatizáló tömegekre, amik együtt éreznek velük, de a társadalom széles rétegei képtelenek csatlakozni a csalódás, a letargia és a vezető hiánya miatt.

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt tüntetése az Erzsébet hídon 2022 július 15-én

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt tüntetése az Erzsébet hídon 2022 július 15-én

Fotó: Cserdi Dóra/Azonnali

Egy-két pártot, politikust kivéve, mintha tényleg nem aktivizálná magát az ellenzék a demonstrációk miatt. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a szervezők több tüntetés előtt jelezték, nem is kérnek belőlük az eseményeiken.

Sosem értettem, hogy lehet „kitiltani” pártokat egy kifejezetten politikai tüntetésről. Ez nonszensz. A politika alapvetően a pártokról szól, vagy legalábbis nehezen kerülhetőek meg hosszú távon. Az országgyűlésbe például csak pártok, politikusok ülhetnek be. Teljesen rendben van, ha magánemberek, vagy civil szervezetek szerveznek tüntetést,

ugyanakkor fontos tudni, hogy ennek így a határai és korlátai is megvannak.

De mégis, hogy értelmezhető a tüntetéseket szervezők viszonya a pártokhoz?

A 2022-es választás az ellenzék veresége volt. Egy leszerepelt, leváltott ellenzék már nem tud hiteles alternatívát mutatni a magyar társadalom jelentős részének. Amikor a tüntetők azt mondják, ne legyenek pártok a demonstrációinkon, az azt is jelenti:

ti egyszer és mindenkorra szenvedtetek vereséget, sem egészben, sem külön-külön nem kérünk belőletek.

A sikertelenség megbélyegezte a pártokat, és ki akar sikertelen személyekhez és pártokhoz csatlakozni? Egyáltalán miért akarna. A politika az instant sikerről szól. A Fidesznek azért van elképesztően tartós és nagy szavazatgyűjtő képessége, mert folyamatos instant sikereket tud ígérni a szavazótáborának.

A „Futárok a KATA-ért”csoport tüntetése 2022 július 25-én a Parlament előtt

A „Futárok a KATA-ért”csoport tüntetése 2022 július 25-én a Parlament előtt

Fotó: Azonnali/Cserdi Dóra

De mintha most a fideszes szavazók körében is lehetne érezni némi kiábrándultságot. Persze, közben nehéz elmenni amellett, hogy a pártnak voltak már nagyon népszerűtlen lépései, ennek ellenére viszont zsinórban negyedszer alakíthattak kormányt. Aggódik a Fidesz a mostani helyzet miatt, egyáltalán kell neki?

A netadó beharangozása, illetve az azt követő tüntetési hullám után, több mint 10 százalékpontot zuhant a Fidesz népszerűsége, 2015 februárjában pedig azt mutatták egyes mérések, hogy a Jobbik és a Fidesz támogatottsága hibahatáron belül van.

Majd eltelt két év és újabb kétharmados győzelmet aratott a párt.

Semmilyen előrejelző képessége nincs annak, ha most, a ciklusa elején bezuhan a kormány támogatottsága. A nagy pártok szavazótáborát egyébként is általában ciklikusság jellemzi. Mindig a két választás közötti időszak félidejében érik el a mélypontjukat. A mandátum lejárta felé újra jönnek a pozitív üzenetek és a jólétet kedvezően befolyásoló döntések, akár a költségvetés kárára. Ennyi pont elegendő ahhoz, hogy a következő választást is megnyerjék. A Fidesz ezzel tisztában van, így gondolkodik. Nem az lényeg számukra, hogy mi vár ránk 10 év múlva, az számít, mi lesz a következő választáson.

Azt mondta, a peremszavazói réteg képes leginkább mozogni. Mi lesz most a peremszavazóikkal?

A peremszavazók és gyűrűszavazók egy rétege nem az ellenzéki pártokhoz fog most csatlakozni, hanem ismeretlen preferenciájúvá válik. Ezek azok a választók, akiket, ha megkérdezünk, hogy melyik pártra szavazna, ha most vasárnap lennének a választások, azt mondaná,

nem tudom, titkolom, hagyjatok békén, szavazni sem akarok.

A peremszavazók mostantól hosszú ideig parkolnak majd ebben a kategóriában, és egy alternatívára fognak várni. Ha valamiért kitermelődik egy opció, akkor lesz bennük nyitottság az alternatíva felé, amennyiben viszont nem lesz új lehetőség, visszamennek a Fideszhez.

És én ez az utóbbi lehetőséget tartom valószínűbbnek. Hiszen mindig könnyebb arra a pártra szavazni, amire már voksoltam, mint egy egészen eltérőt választani.

Akkor, ha már volt szó az osztogatásról. Több fideszes tüntetésen is azt mondták a résztvevők, azért szavaznak a Fideszre, mert rosszul éltek 2006 és 2010 között. Az év eleji kedvezményekről nagyon sok szakember elmondta, hogy következményei lesznek, hiszen Magyarországnak nincsenek olyan tartalékai, hogy egy ekkora összeg szétosztása beleférjen. Miért van az, hogy inkább a múltra reflektálunk, ahelyett hogy látnánk, pár hónap múlva emiatt nekem nagyon rossz lesz.

A 21. század a bizonytalanság kora. Általában is visszamenőleg vizsgálódunk, a múlthoz viszonyítjuk a döntéseinket, mert egyszerűen nem láthatjuk, mi is fog történni a jövőben. Ez a választói magatartás szabályszerűsége. A Fidesz pedig ezzel is tisztában van, és ezt is ki tudja használni. Azért van az, hogy a párt a 2010 előtti világot a világok legrosszabbikaként, egyenesen pokolként írja le, hogy ezzel emlékeztesse a választóit, lehet, hogy most épp egy kicsit rossz neked, de ahhoz az időszakhoz képest még mindig sokkal, sokkal jobb.

Ha a kommunikációjukban ekkora szerep jut a materiális tényezőknek, és annak, hogy ezt én adtam nektek, a gazdasági válság sem hathat a szavazóikra?

Természetesen hathat. Ha rosszabbul élünk, romlik az általános közhangulat. Csakhogy a Fidesz kalkulál azzal, hogy leszakadhat a peremszavazóik egy jelentős része. Ugyanakkor azt is tudják, hogy nem lesz belőlük ellenzéki szavazó. Így pedig ez nem veszteség a számukra, csak egy pillanatnyi állapot. Amíg nincs valós ellenzéki alternatíva – a Fidesz pedig nagyon erősen kontrollálja, hogy ne is legyen – a peremszavazók lecsatlakozása nem veszélyes a párt számára.

De a fideszes szavazók egy részének sem tetszik, ami most történik. Láthatják úgy, hogy igazságtalan olyan helyzetbe kényszeríteni a katásokat, hogy mindössze 1,5 hónap alatt rendezzék a megélhetésüket.

Néhányan talán, de ők nem mennek ki demonstrálni. A párt hoz egy döntést, majd azt mondja,

„megértem, hogy dühös vagy, lehet, hogy nem így kellett volna, majd egy kis idő után rendezzük ezeknek az embereknek a helyzetét is”.

Ez a kommunikáció pedig megint betalál a saját szavazóikhoz, akik elhiszik, amit hallanak, és így csökkennek a negatív érzéseik a pártjuk felé.

Miben különböznek az egyének a párthoz való viszonyukat tekintve?

A magszavazó úgy érzi, a Fidesz, mint közösség és érték az övé, a párt az identitása részévé vált. A peremszavazóknak ezzel szemben az számít, mit kapnak. De fontos érteni, hogy ez nem csak materiális ösztönzőket jelent. A Fidesz tudja azt sugallani a választójának: igaz, hogy csak nyolc általánost végeztél és az építőiparban dolgozol, de az építőipar nagyon fontos, ez viszi előre a gazdaságot, nézd meg, milyen szép dolgok épültek, emiatt te is fontos vagy. A párt tehát ért a szimbolikus ösztönzőhöz, és ezzel képes tartást és sikert is adni a szavazóinak.

Többször megesett az utolsó pár tüntetésen, hogy járókelők egyébként mindenfajta előzmény nélkül, olyan durván és indulatosan szóltak oda demonstrálókhoz, mintha a gyereküket bántották volna. Ennek mi az oka?

Ha egy párt a szavazó identitásának részévé válik, az egyén felvesz egy szemüveget, és már az alapján látja a világot. A fideszes szavazók egy részének ezek a tüntetők tényleg azok a drogosok, akikről a miniszterelnök beszélt Tusványoson. A fideszes szemüvegeken keresztül nézve a demonstrálók szembemennek a békével, stabilitással, nyugalommal és mindennel, amit a fideszesek számára jelent a pártjuk.

Ez egy nagyon erős kép, ami behatárolja a tüntetők lehetőségeit.

Orbán Viktor beszédet mond Tusványoson 2022. júliusában

Orbán Viktor beszédet mond Tusványoson 2022. júliusában

Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala

Ez mit jelent pontosan?

Azt, hogy így nagyon nehéz bármit elérniük a demonstrálóknak. Most viszont láttam egy újdonságot. A jobbágy kifejezés például át tud hatolni az előítéleteken, ez lehet egy jó irány. A szót mindenki ismeri az iskolából, hozzá tartozik az általános műveltséghez. Hatást válthat ki a népmesei elemek használata, vagy mondjuk a Ludas Matyival és Döbrögivel való példálózás, mert ezek mindenkiben ugyanazt a képet hívják elő. Így pedig kelthetnek szimpátiát a tüntetők irányába.

A nem fideszes szavazók voltak már dühösek, most pedig jött a depresszió. Mi következik, elfogadás?

Beletörődés. Ha az ellenzéki oldalon nem történik semmi, és jelenleg úgy tűnik, erre kicsi az esély, a legvalószínűbb forgatókönyv szerint sokan azt fogják mondani,

rendben, akkor ezentúl így kell élnünk. Mi vagyunk a kisebbség.

Ennek az lesz a következménye, hogy az idősebb nem fideszes szavazók, akik már nem tudnak kivándorolni és megtehetik, olyan messze küldik a gyerekeiket az országból, amennyire csak lehet. Akik pedig maradnak, majd elmerülnek a saját szűk életükben, és már csak egy nagyon kicsi réteg fog elégedetlenkedni, illetve megjelenni az utcákon. 

A Fidesz és KDNP politikusai, miután kiderült, hogy a pártcsalád újabb kétharmados győzelemmel alakíthat kormányt

A Fidesz és KDNP politikusai, miután kiderült, hogy a pártcsalád újabb kétharmados győzelemmel alakíthat kormányt

Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala

De akkor mire van szükség ahhoz, hogy egy, akár ezt a rendszert le lehessen váltani?

A rendszer felépült, a Fidesz bebetonozta magát. A pártnak többé nincs szüksége kétharmados győzelmekre sem. A rendszert magát – tehát nem a Fideszt, mint pártot – szokványos választások útján már igen-igen nehezen lehet leváltani. Véleményem szerint Magyarországon hegemón pártrendszer alakult ki, és közelebb vagyunk az autokrácia bizonyos típusaihoz, mint a demokráciához.

Ahhoz, hogy rendszerváltás történjen, vagy egy erős külső nyomás kell, ami révén az emberek hirtelen elkezdenek másképp gondolkodni, vagy egy óriás, fatális hiba a Fidesz részéről.

Miután viszont a média jelentős része és a politikai alrendszer legfontosabb intézményeinek vezetése a Fidesz kezébe került, illetve lényegében korlátlan források állnak rendelkezésre propagandára, nem látom, hogy egy óriási hiba lehetne érdemi hatással a helyzetre. Magyarország esetében jelenleg tehát a külső, nagyhatalmi nyomás indíthat rendszerváltozást, ami következtében a jelenleginél is jobban megroppan a gazdaság. Nem feltételezem ugyanakkor, hogy külső erők ilyen szinten beleszólnának egy szuverén ország működésébe, a változás elérését pedig egyébként sem kívülről kell várni.

A rendszerváltás esélyét pillanatnyilag tehát igen csekélynek látom.

NYITÓKÉP: Azonnali/Cserdi Dóra

Cserdi Dóra
Cserdi Dóra újságíró

Szerkesztő-újságíró.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek