Hogyan támogathatnánk a vármegyét és a főispánt?

Gyenge Dániel

Szerző:
Gyenge Dániel

2022.07.24. 13:39

A rendszerváltozás után pedig az volt a szabadon választott kormány történelmi kötelessége, hogy negyvennégy év kihagyás után visszaállítsa a jogfolytonosságot és államunkat az organikus fejlődés áramába vezesse vissza. Mindez azonban - mint tudjuk - nem történt meg, a szovjet mintájú monolitikus egypártrendszeri hatalmi struktúrát a modern, nyugat-európai mintájú tömegdemokrácia váltotta fel, amely bár kedvezőbb jogi, politikai, gazdasági körülményeket teremtett számunkra, de ez idővel elvezetett a „weimarizálódásunkhoz" ami a NER hatalmi gépezetében csúcsosodott ki.

Hát eljött ennek az ideje is. A megyéket átnevezik vármegyékké, a kormánybiztos titulusa pedig ezentúl a főispáni méltóság rangjára fog emelkedni. Azt szajkózták a fideszes honatyák, és a híveik, hogy mindez csak szimbolikus, és ezzel egy lépést tettek a történelmi jogfolytonosság helyreállítása felé. Mindez azonban merően megkérdőjelezhető, és feltételezem hogy a rendszerváltozás után

a jobboldali Antall-kormány képviselői komolyabb elkötelezettséggel tekintettek erre az intézkedésre,

mint a vármegyerendszert egykoron tőből elutasító progresszív-liberális Fidesz.

Annak idején akármennyire is jelentéktelennek tűnt, a szuverén magyar államiság visszanyerése szempontjából fontos kérdés volt, hogy a felszabadult ország közigazgatási rendszere, alkotmányos rendje, népképviseleti rendszere, hatalmi berendezkedése hogyan alakuljon. 1945 után az organikusan fejlődő, ezeréves magyar államiságunkat dobta sutba a szovjet katonai megszállás, a második magyar köztársaságot pedig az a kormánykoalíció hozta létre, melynek a megszállókkal kollaboráló kommunisták is oszlopos tagjai voltak.

Majd mikor jött a kommunista hatalomátvétel és beköszöntött a szovjetcsatlós pártállami diktatúra több mint négy évtizedes vészkorszaka, a független magyar államiságunk minden maradványa szertefoszlott.

A rendszerváltozás után pedig az volt a szabadon választott kormány történelmi kötelessége, hogy negyvennégy év kihagyás után visszaállítsa a jogfolytonosságot és államunkat az organikus fejlődés áramába vezesse vissza. Mindez azonban - mint tudjuk - nem történt meg, a szovjet mintájú monolitikus egypártrendszeri hatalmi struktúrát a modern, nyugat-európai mintájú tömegdemokrácia váltotta fel, amely bár kedvezőbb jogi, politikai, gazdasági körülményeket teremtett számunkra, de ez idővel elvezetett a „weimarizálódásunkhoz" ami a NER hatalmi gépezetében csúcsosodott ki.

A rendszerváltoztatás után tehát bár halvány akarat, ugyanakkor határozott cselekvés nem mutatkozott annak érdekében hogy

egy sajátos nemzeti karakterű, s persze egyszersmind az európai polgári értékeket is magáévá tevő államrend épüljön.

A NER pedig ennek a bizonytalan, identitásdeficites állapotnak egyik legfőbb haszonélvezőjévé vált. Létrehozta a nemzetiszínbe csomagolt saját pártalkotmányát, melyet politikai érdekeinek megfelelően módosíthat, a '48-ban felállított népképviseleti parlamentet ledegradálta egy szimbolikus intézménnyé, s kommunista módon építette ki a centralizált hatalmi rendszerét, mely az állami kontroll előtt minden akadályt leépített. Mindezek mellett pedig a kormány hatalmi arroganciája odáig jutott hogy az egykori királyi rezidenciába költöztette a hivatalát.

Most pedig a hatalom a saját pártmegbízottjait ősi címek birtokosává teszi, ami enyhén szólva is felér a múltunk megcsúfolásával. Magam részéről egyébként támogatom a történelmi jogfolytonosság helyreállítását, így azt is hogy visszaálljon a hagyományos közigazgatásunk, a vármegyerendszer. Szilárd biztosítéka volt mindig is a lokális autonómiának a mindenkori központi hatalommal szemben még akkor is amikor a dualizmusban és a Horthy-korszakban fokozatosan bővítették a főispán jogkörét.

A vármegyerendszer pedig egy időtálló intézmény volt,

hogy a patrimonális monarchiában, feudális rendiségben, úgy a polgári-dualista és a horthysta-autokrata struktúrában is működött. A helyi önkormányzatok függetlensége és önérdekérvényesítése bizonyos keretek között de biztosítva volt, az államhatalmat pedig szilárd fékek - és ellensúlyok korlátozták. De mivel mind a vármegyerendszer mind a főispáni pozíció szorosan összefüggött a monarchikus államformával, hogyha az egykoron még a nemzeti gondolkodást is elutasító vérliberális Fidesz bátorkodott ilyen döntések meghozatalára, ahhoz is legyen vér a pucájukban, hogy kimondják: legyen akkor királyság, a Szent Korona nyerje vissza rég elveszett szentségét, legyen örökletes monarchia a Habsburg-Lotharingiai dinasztiával az élen, térjünk vissza újra a rendiségből kifejlődött parlamentarizmushoz királyi vétóval, kétkamarás országgyűléssel, a képviselők visszahívhatóságával.

És akkor minden rendben lenne. De a napnál is világosabb, hogy ez elképzelhetetlen, s itt nem az államformaváltásra gondolok, hanem arra hogy a Fideszt hidegen hagyja az a történelmi kötelesség, amivel az első szabadon választott rendszerváltó magyar kormány is szembesült, másrészről ha a "régi" államrend visszaállna, az jóval közelebb állna egy decentralizáltabb, az államot szilárd elvi és erkölcsi korlátok tartó, sziklaszilárd alkotmánnyal bíró angolszász joguralmi rendszerekhez mint a most működő modern tömegdemokrácia.A vármegyék és a főispánságok névleges visszaállítása nem egy gesztus azok felé akik történelmi igazságtételre vágynak, nem szimbolikus dolog, hanem egy újabb állomása a Fidesz hatalomépítésének, hatalomcentralizációjának.

Főispán alispán nélkül, vármegye autonómia nélkül ugyanis nem sokat ér, ellenben a főispánok széles hatalmi mozgásterét is megörökölhetik a pártközeli kormánybiztosok a címmel együtt. Ezért értem meg azokat, akiknek ebben a formában ez a rendelkezés vérlázító, elfogadhatatlan. Egyébként is, jogosan vetülhetne fel az a kérdés, hogy egy köztársaságban hogy merülhet fel olyan intézmények és tisztségek restaurálásának gondolata, amelynek hagyományos és legitim működése elképzelhetetlen lenne a király nélkül.

A főispánt ugyanis mindig a király (ill. kormányzó) nevezte ki, és így a tisztség birtokosa is a király (kormányzó) előtt felelt tetteiért. Jelen helyzetben viszont egy párt vezető tisztségviselői, politbürói neveznék ki ezeket az elöljárókat akkor az önkormányzatiság további csorbítása nyomán olyan lesz, mintha a kommunista tanácsrendszert vegyítenénk a vármegyerendszerrel. Ez pedig nem csak a múlt megcsúfolása, hanem a hagyományok sárba tiprása is. Ennyit a konzervativizmusról, a nemzeti értékekről, és a történelmi igazságtételről. Ezek manapság kiüresedettek hála ennek a NER-es nomenklatúrának ami képes bármilyen értéket, hagyományt, a nemzet múltját is kisajátítani, csak hogy tovább építhesse monolitikus rendszerét.

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek