Hova vezet az állami szintű homofóbia? Oroszország korán megmutatta

Szerző: Fekő Ádám
2022.07.23. 08:04

Az Occupy Pedophilia mozgalom papíron pedofilokat keresett, valójában főleg ártatlan homoszexuálisokat kínzott meg brutálisan, és készített erről videókat is. Az állam nem tartotta fontosnak foglalkozni vele.

Hova vezet az állami szintű homofóbia? Oroszország korán megmutatta

2012-ben Oroszországban magyar fülnek is fájóan ismerős törvényt terjesztett elő az első látványos választási csalásán még frissen túlesett Putyin-rezsim: az orosz parlament Családügyi Bizottsága karolta fel a homoszexuális propaganda betiltásáról szóló tervezetet. Bár az orosz vezetés a homofób érvekre is építve egyre nyíltabban határolta el magát a Nyugattól, még az érintett LMBTQ-közösség nagyrésze sem vette komolyan, hogy ez átmehet: a parlament jogi felülvizsgálati osztályának sem felelt meg, mivel szerintük a jog nem határozza meg egyértelműen a homoszexualitás fogalmát, így értelemszerűen a propaganda sem értelmezhető.

Ahogy Masha Gessen nemrég megjelent Jövőnk a múlt című könyvében is olvasható, bizottság vezetője, Jelena Mizulina viszont nem akart ilyen apróságokkal foglalkozni, és levélben fejtette ki érveit:

úgy látta, egész Oroszországban a csapból is a homoszexuálisok propagandája folyik, tévé- és rádióműsorok népszerűsítik az azonos neműek kapcsolatát, ez pedig befolyással van a gyermekek személyiségének fejlődésére, felhigítja a család fogalmát, és korlátozza a gyerekek szabadságát, hogy dönthessenek saját szexualitásukról felnőtten.

A törvénynek, aminek az ellenzőit azonnal a pedofillobbi képviselőinek nevezték, volt egy barátságosabb neve is: „a hagyományos családi értékeket megtagadó propaganra betiltása.” Bár családi értékekről volt szó, az ehhez kapcsolódó vitákban a meleg oroszokat alapból azzal vádolták, hogy könnyebb őket beszervezni titkosügynöknek is, és értelemszerűen előkerült a pedofilkártya is. A pedofillobbit már olyan régen kötötték össze a homoszexuálisokkal, hogy egy idő után nem is kellett magyarázni a kettő közti kapcsolatot, a LMBTQ önmagában is veszélyforrást jelentett az emberek fejében.

A törvényt 2013-ban elfogadták, a parlament előtt ellene tüntetőket pedig előbb az ellentüntetők verték meg, majd miután ők végeztek a rendőrség vette őket őrizetbe. A törvény jogerőre emelkedése után a nemzetközi szélsőjobb számára Oroszország lett a mintaállam és az új remény: a családügyi bizottság még külföldieket is hívott ülésére, ahol többek közt a Francia Nemzeti Fronttól és egy kaliforniai melegházasság betiltásáért küzdő szervezettől is részt vettek vendégek.

Nyári szünet előtt úgy döntöttek, rátesznek még egy lapáttal:

a módosításban már azt is betiltották, hogy olyan országban fogadjon örökbe orosz gyereket egyedülálló, ahol engedélyezve van az azonos neműek házassága.

A törvény nemcsak azt érte el, hogy az 1993 óta pár évig viszonylagos nyugalomban élő LMBTQ-közösség az orosz politika egyik legfontosabb témája lett, hanem gyorsan az orosz hétköznapokba is átterjedt: új erőre kapott például a 2010-ben alapított Occupy Pedophilia névre keresztelt mozgalom.

A csoport a klasszikus példája a valami jónak tűnő ügy mögé bebújó neonáciknak: az a Makszim Martsinkevics, aki többek közt a Format 18 névre hallgató csoport mögött is állt (a 18-as szám Adolf Hitler nevének kezdőbetűre utal). A Format 18 2005-től vette fel videóra, ahogy menekült hátterű vendégmunkásokat vernek meg, de többeket brutálisan ki is végeztek. 2007-ben börtönbe került, de nem azért, amit a mozgalma tett, hanem csak etnikai és faji gyűlölet szítása miatt, mivel egy nyilvános helyen siegheileztek társaságával. Így is három év börtönt kapott, ami egy másik ügy miatt három és fél évre nőtt, jó magaviselete miatt 2010-ben szabadult.

Makszim Martsinkevics ''gyógyítás'' közben

Makszim Martsinkevics ''gyógyítás'' közben

Fotó: YouTube

Szabadulása után meghallotta az idők szavát, és névleg pedofilokra kezdett vadászni csoportjával: a leírásba azért bekerült, hogy céljuk a nemzetiszocializmus előremozdítása is, de a csoport tevékenységének a lényege az volt, hogy Martsinkevics az interneten kért pénzt a vadászatáért. A vadászat lényege az volt, hogy az interneten magát másnak kiadva csábította lakásokba, esetleg ment el hozzájuk, majd csoportosan kiszálltak, ahol brutálisan megalázták az áldozatokat: leöntötték vizelettel, néha meg is itatták velük azt, orális szexet kellett imitálniuk egy banánon, volt, akinek a fejére írták rá, hogy „buzi vagyok”, de előkerült a sokkoló is. 

Volt olyan, akikkel az utcán cipeltettek óriási fakereszteket, hogy ezzel gyógyítsák meg.

Minden szafarit levideóztak, amit közzé is tettek például a 90 ezer feliratkozóval rendelkező Telegram-csatornájukon.

Az orosz társadalom akkorra felépített hangulatáról is árulkodik, hogy a beszámolók szerint a járókelők akkor sem voltak hajlandók sokszor hívni a rendőrséget, amikor a nyílt utcán aláztak meg embereket, de olyan is volt, hogy a rendőrség a bántalmazott férfit vette őrizetbe az önbíráskodók helyett.

Az eseményekre 250 rubelért „nézői jegyet” is lehetett vásárolni (jelenleg nagyjából 1700 forintot ér), a befizetők élőben nézhették, ahogy embereket kínoznak a saját lakásukban.

Az Occupy Pedophilia valójában egyáltalán nem pedofilokra vadászott: az áldozatok nagyrésze egyszerű homoszexuális férfi volt, de Matikszevics már az elején leszögezte, hogy az ő nézetei szerint minden homoszexuális pedofil. Több esetben egyáltalán nem volt szükség ráadásul tőrbe csalásra sem: néha egyszerűen felkeresték azokat az embereket, akikről köztudott volt, hogy a saját nemükhöz vonzódnak.

A csoport kisebbfajta hálózatot szervezett: Moszkvából indulva lettek helyi sejtjeik szinte minden nagyobb orosz városban, illetve pár ukrajnai településen is előkerültek. Az ismert adatok szerint a legaktívabban Szentpéterváron voltak.

A szervezet története lehetne akár egy szégyelletes szélsőség is a mindig zavaros Oroszországból, de az állam szerepe miatt egész más fényt kap: eljárás három éven keresztül nem indult egyik tagjuk ellen sem, volt olyan orosz televízió, ami sugározta is a videóikat. Ahogy az Atlantic megírta, az akkor 43 éves katonaorvos, Valentin Degterjov próbált igazán markánsan fellépni a mozgalom ellen.

Az egyébként heteroszexuális férfi hetvennél is több levelet küldött helyi és szövetségi tisztviselőknek is az Állami Dumától kezdve a belügyminisztériumig mindenhova arról, hogy kontroll nélküli bűnözők garázdálkodnak az ország több városában, de semmiféle reakciót nem kapott. Helyette ő maga is célponttá vált, még jutalmat is felajánlottak annak, aki megveri.

A mozgalomra végül azért tudott komolyabb figyelem kerülni, mert a nemzetközi szervezetekhez is eljutott az egyre erőszakosabb társaság híre. Ez persze nem azt jelenti, hogy az állam bármilyen formában is foglalkozott volna azzal, hogy százával kínoznak ártatlan férfiakat Adolf Hitler követői: Makszim Martsinkevicset a melegellenes támadásoktül függetlenül ítéltél küldték börtönbe: előbb 2014-ben szélsőségesség miatt ítélték el, de ítélete elől Kubába menekült, ahol pár hét után rátaláltak, és visszaküldték Moszkvába.

Makszim Martsinkevics a tollal rajzolt csillagok alapján mást is hozzárendelt az üldözéseihez

Makszim Martsinkevics a tollal rajzolt csillagok alapján mást is hozzárendelt az üldözéseihez

Fotó: YouTube

2017-ben pedig tíz évet kapott, amiért a homoszexuálisokhoz hasonló módszerekkel drogkereskedőket is megtámadott, az egyik áldozata életét vesztette. 2018-ban a moszkvai városi bíróság hatályon kívül helyzete az ítéletet, Martsinkevics új tárgyalást kért, amin újra tíz évet kapott egy szibériai fegyenctelepen.

A büntetését nem tudta letölteni: 2020. szeptemberében 36 évesen titokzatos körülmények közt halt meg előzetesben. Bár hivatalosan öngyilkos lett, a kamerák aznap este pont nem működtek, a testén pedig kínzások nyomait találták. Moszkvai temetésén a becslések szerint minimum 3000 ember vett részt.

Az orosz politika homofób jellege természetesen nem állt meg Martsinkevics mozgalmának végével, ahogy továbbra sem nehéz olyan videókba belefutni, ahol az utcán aláznak meg melegeket. 

Idén júniusban derült ki, hogy újra  szigorítaná a Duma a melegellenes törvényt, és már tulajdonképpen bármilyen tévéműsort vagy internetes tartalmat homoszexuális propagandának lehetne nyilvánítani, ahol bármilyen formában megjelenik ez a téma. Az országból többször is menekültként vittek ki emberjogi szervezetek fiatalokat, főleg a még orosz szinten is kiemelkedően súlyos esetnek számító Csecsenföldről (erről külön készült egy letaglózó dokumentumfilm is nemrég). 

Egy 2019-es felmérés szerint a Szovjetunió bedőlése után egyre elfogadóbbnak tűnő orosz társadalom mostanra teljesen bezárkózott: a kutatás szerint a válaszadók mindössze két százalékat kommunikálna a szomszédjával abban az esetben, ha homoszexuális pár vagy vallási szekta tagja. Már a kérdés is tartalmazza, nagyjából hol helyezkedik el a saját nemükhöz vonzódók megítélése, ahogy az is, hogy a hivatalos álláspont szerint Ukrajnában épp nácitlanító ország legfontosabb vallási vezetője, Kirill pátriárka is kijelentette, az általuk megtámadott ország azért van ilyen helyzetben, mert Pride-ot is tartottak ott.

KIEMELT KÉP: Journyman.TV / Youtube

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek