Csak addig tartott a tudomány, amíg a kormány térdig gázolt az olcsó pénzben

Kósa András

Szerző:
Kósa András

2022.07.23. 18:19

A mostani kapkodás persze megmutatja, hogy mennyire sokat köszönhetett a kormány az elmúlt években a nemzetközi konjunktúrának, annak, hogy a világ térdig járt az olcsó hitelekben, nem kellett óvatoskodni. Hát nem is óvatoskodtak. Bár nem csak a közgazdaságtan, de a józan ész alaptétele is, hogy egy kormánynak akkor kell takarékoskodnia, amikor fut a székért és jönnek a bevételek, hogy a rosszabb időre tartalékoljon, a magyar kormány úgy szórta a pénzt, mintha nem lenne holnap. Mert ugye mi a „kanyarban előzzük Európát”. Hát ennek az lett a vége, hogy felkenődtünk a falra.

Több ismerősöm is dolgozik bankban, ők mondták: bár még csak július van, már idén több lakossági hitel dőlt be, vagy áll közvetlenül a bedőlés szélén gyakorlatilag menthetetlen állapotban, mint tavaly összesen. Pedig sokaknál még tart valami a februári adóvisszatértésekből (az ország nagy része valószínűleg most költi el a kapott pénzt nyaralásra),

hol van még a feladott rezsiharc, a KATA ellehetetlenítésének a társadalmi hatása, az iskolakezdés több tízezres terhe. Senki nem tudja, mit hoz az ősz, csak az a biztos, hogy nagyon sokan fognak nehezebben élni.

A kormányt pedig mintha ez egyelőre egy cseppet sem érdekelné. Kedden sikerült egy olyan költségvetést elfogadtatni a parlamentben, ami köszönőviszonyban sem áll a valósággal. Eszerint idén 8,9, jövőre pedig már csak 5,9 százalék lesz az infláció, ellenben a gazdasági növekedés 2022-ben 4,7 százalék, 2023-ban pedig 4,1 százalék lesz – ember nincs, aki szerint ezek hitelesek, a pénzromlás értéke több elemző szerint akár a 14 százalékot is elérheti idén.

Ráadásul a június elején elkészített büdzsében sem a KATÁ-t, sem a rezsicsökkentést érintő változások nem szerepeltek, de a kormány még ahhoz is lusta volt, hogy ezeket valahogy átvezesse a számokon. A Fidesz képviselőiből persze már régóta kiölték a frakció-öntudatot, szó nélkül szavaznak meg mindent, amit eléjük tesznek. Elvégre az idei is csak egy darab papírfecni volt már a megszületése pillanatában: a Népszava kiszámolta, hogy csak mostanáig 36-szor változtattak rajta.

A mostani kapkodás persze megmutatja, hogy mennyire sokat köszönhetett a kormány az elmúlt években a nemzetközi konjunktúrának, annak, hogy a világ térdig járt az olcsó hitelekben, nem kellett óvatoskodni. Hát nem is óvatoskodtak. Bár nem csak a közgazdaságtan, de a józan ész alaptétele is, hogy egy kormánynak akkor kell takarékoskodnia, amikor fut a székért és jönnek a bevételek, hogy a rosszabb időre tartalékoljon, a magyar kormány úgy szórta a pénzt, mintha nem lenne holnap. Mert ugye mi a „kanyarban előzzük Európát”. Hát ennek az lett a vége, hogy felkenődtünk a falra.

És jönnek a megszorítások. Amiknek egy jelentős részét persze cinikus módon a kormány kiszervezi az önkormányzatoknak. Hiába mondják kormánypárti polgármesterek is, hogy már most alulfinanszírozott a szféra, a kormány részéről csak egy vállrándítás a válasz. A húsz százalékkal emelt helyi közlekedési tarifák, a gyermekétkeztetés ugyanis ugyanennek a nagy megszorító csomagnak a részei.

Csak ezért nem Orbán Viktort, hanem a polgármestert szidják majd. A megemelt tranzakciós díjért a bankokat lehet majd szidni. Apropó: hol is vannak azok a kardcsörtetve beígért fogyasztóvédelmi vizsgálatok? Pedig most kéne pénzügyminiszteri tudást, válságkezelő képességeket villantani, amikor milliók szorulnának rá a bajban.

Utólag lássuk be: a Fidesz gazdaságpolitikája mindeddig faék egyszerűségű volt, kétségtelenül kreatív elemekkel fűszerezve közben. Felemelni az ÁFÁ-t 27 százalékra, hogy dőljön a bevétel: na ehhez nem kellett közgazdász doktori. Az online pénztárgépek, vagy az elektronikus útdíjfizetés bevezetése, na ezek már valóban okos dolgok voltak.

A devizahitelezés kivezetése: megsüvegelendő. (Persze ennek a másik oldala, hogy a kormány tétlenül nézi, hogy most is folynak a kilakoltatások: szégyenletes.) ezzel párhuzamosan szándékosan a gyenge forintra mint versenyképesség-növelő tényezőre játszani: cinikus, de hatékony volt mindeddig, el kell ismerni.

Csakhogy mindez idáig működött, most kellene az a bizonyos „gógyi”, amit Orbán Viktor oly gyakran szeret emlegetni, de valahogy nem akar feltűnni a kanyarban. Csak a behúzott kézifék és a kormánykapkodás, miközben cinikusan még mindig Brüsszelre és Soros Györgyre mutogatunk.

Hozzászólnál? Vitáznál? Válaszolnál? Írj!

Kósa András
Kósa András Az Azonnali főszerkesztője

A belpolitikán kívül külpolitikával és uniós ügyekkel is szívesen foglalkozik, de természetesen a focihoz is ért. Beszélni legalábbis szeret róla.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek