Hol vannak a kata-és rezsikárosultak tömegei az utcáról és az urnák mellől?

A Fidesznek szinte biztosan komoly népszerűségvesztéssel kell szembenéznie, ám a csalódás nem válik egyik napról a másikra szavazatokká, a magyarok politikai szocializációja pedig eleve olyan, hogy sokan a nyílt tiltakozás helyett inkább a lehetséges kiskapukat keresik – magyarázza Nagyar Attila Tibor a vasárnapi időközi választások újabb kormánypárti győzelmeit és a tüntetések viszonylag alacsony létszámát.

Töretlenül folytatódott a Fidesz diadalmenete az időközi önkormányzati választásokon. Vasárnap Salgótarján kivételével mindenhol nyertek, ahol elindultak, a nógrádi megyeszékhelytől eltekintve pedig az ellenzék mindenhol alulmaradt. Mezőtúron a kormánypárt megtartotta a polgármesteri, Esztergomban a képviselői széket, holott mindkét városban azért kellett időközi választást kiírni, mert a településvezető, illetve a képviselő egy korrupciós botrányba belebukott fideszes politikus (Boldog István, illetve Völner Pál) helyére ült be az Országgyűlésbe. Az érseki városban ráadásul a hatpárti összefogás jelöltet sem állított, így a kormánypárt egyetlen kihívója a 14 százalékot szerzett Mi Hazánkos jelölt volt.

A vasárnap két különösen fájdalmas vereséget is hozott az ellenzéknek. Szentendrén, ahol egy civil szervezet ellenzéki támogatással 2019-ben elsöprő győzelmet aratott, most 65 százalékkal hozott el egy képviselői helyet a Fidesz. A 2006 óta folyamatosan szocialista vezetésű Sajószentpéteren pedig baloldali jelölt mindössze a negyedik helyre futott be, három független aspiráns is maga mögé utasította.

Nincs impulzus

Sokan várták azt, hogy a múlt héten bejelentett megszorítások máris lecsapódnak a vasárnapi időközik eredményében, ám a valóságban ezek sokkal lassabb folyamatok – magyarázza az eredményeket Nagy Attila Tibor politológus az Azonnalinak.

Emlékeztet: hiába eredményezett nagy felháborodást 2006-ban az őszödi beszéd, az MSZP megroppanása is évek alatt zajlott le, míg végül eljutottak a Gyurcsány Ferenc lemondását követő „miniszterelnöki castingig”, amely „végképp betette a kaput”.

Az emberi természet olyan, hogy nehezen ismerjük be, ha tévedtünk, és ez alól választói döntéseink sem képeznek kivételt

fogalmaz az elemző.

Ahhoz pedig, hogy tömegek álljanak át egy másik politikai táborba, kifejezetten vonzó ajánlat kellene, erre pedig jelenlegi állapotában az ellenzék még nem képes. A megosztott, egymással is torzsalkodó pártok nem sugároznak olyan nyugalmat, magabiztosságot, erőt, amelyet most sok elbizonytalanodott, jövője miatt szorongó ember keres.

Hozzáteszi: az elmúlt időszak önkormányzati választási eredményeiből inkább az látszik, hogy sok helyen ott sem nyújtanak meggyőző teljesítményt, ahol három évvel ezelőtt átvették a település vezetését.

„Se helyi, se országos szinten nem kapnak az ellenzéki szavazók olyan impulzust, hogy úgy érezzék, egy alapvetően kis téttel bíró önkormányzati választáson érdemes részt venniük”

- mutat rá Nagy Attila Tibor.

Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az időközi választásokra jellemző módon ezúttal is igen alacsony volt részvétel, „minden bizonnyal a fideszesek jelentős része is otthon maradt”.

Nem tüntetések, legfeljebb tüntizések

A katatörvény, vagy a rezsicsökkentés korlátozása milliós nagyságrendű tömegek számára jelent súlyos terheket, mégsem láttuk még töredéküket sem az utcán az elmúlt napok tüntetésein. Az elemző szerint ennek aktuális és a társadalmi lélektanban mélyen gyökerező okai is vannak.

Ne felejtsük el, hogy nyár van, a tűző napon, kánikulában órákon át állni, vagy vonulgatni nem túl kellemes dolog – mutat a politológus. Ráadásul ez nem egy olyan intézkedés, mint a netadó volt, amely a fűnyíró-elv mentén szinte a teljes lakosságot érintette, most csak bizonyos csoportoknak kell szembenézniük a hátrányos következményekkel.

Hozzáteszi: a demonstrációk vonzerejének az sem tett jót, hogy az ellenzéki politika az első pillanattól igyekezett „ráülni” ezekre. „Nem olyan meglepő, hogy április óta ezek a politikai szereplők nem lettek népszerűbbek” – véli az elemző. A hivatalos politikától független, civil kezdeményezések pedig egyelőre szervezetlennek, erőtlennek tűnnek. Nincsenek vezetők, nincsenek gyakorlott szervezők.

„Amiket most látunk, nem igazi tömegtüntetések, inkább csak tüntizések”

 - fogalmaz Nagy Attila Tibor.

Érdekes kérdés, hogy a Mi Hazánk által augusztustól meghirdetett, nem csak a fővárosra kiterjedő országos demonstráció-sorozat mekkora tömegeket lesz képes megmozgatni. „Én ebben jóval több fantáziát látok, mint az elmúlt napok tiltakozásaiban” – vélekedik a politológus.

Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a magyarok többségének politikai szocializációja a nyugati mintákkal ellentétben olyan, hogy a népszerűtlen intézkedésekre nem nyílt tiltakozással válaszolnak. Az elemző szerint a többség valószínűleg kivár a konkrét szabályok megjelenéséig, és addig is, a régi beidegződéseknek megfelelően keresi a lehetséges kiskapukat.

A többség a közös ellenállás helyett egyéni túlélési módokat keres.

A politológus ugyanakkor valószínűnek tartja, hogy hosszú távon a kormánynak jelentős népszerűségvesztéssel kell számolnia, ám az ellenzék állapota mellett sok múlik azon is, hány egérutat hagy meg az embereknek, hogy mérsékelhessék a hirtelen rájuk háruló terheket.

NYITÓKÉP: Az MKKP hídfoglalása a katatörvény ellen július 15-én

FOTÓ: Cserdi Dóra/Azonnali