Nincs rosszabb a megélhetési politikusoknál

Szerző: Aradi Péter
2022.07.18. 14:00

A magyar fiatalok híresen apolitikusak. Az EFOTT-on pártaktivistákat kérdeztünk, ők mégis, hogyan találták meg a politikát, vagy hogyan találta meg a politika őket, hol romlik el ez az egész, már ha egyáltalán elromlik, és hogy terveznek-e politikai karriert.

Nincs rosszabb a megélhetési politikusoknál

Ahogy egy 2019-ben kiadott könyv, A politika és a magyar fiatalok című könyv (ami a Magyarországon élő fiatalok (15–29 éves) politikához való viszonyával és részvételével foglalkozik) könyvbemutatóján is elhangzott,

a politikai érdeklődés nem a semmiből születik.

Egy rettentően hosszú kihívásokkal teli tanulási folyamat – a politikai szocializáció – előzi meg, melynek kitüntetett színterei (család, oktatási intézmények, kortársak, média, stb.) és szereplői (szülők, oktatók, barátok, újságírók, stb.) vannak. A Mérce cikkéből többször is idézünk, de még bőven akadnak érdekes megállapítások, a teljes cikket ide kattintva olvashatja el.

A kötet egyik szerzője, Oross Dániel azt mondta, a későbbi politikai aktivitásban észlelt elmaradás már a korai gyermekkori szocializációban kezdődik. A magyarországi politikai aktivitás elmaradásának egy másik oka, hogy az északi, valamint a nyugat-európai országokra jellemző demokratikus szocializációs modell. 2010 óta egyre inkább elérhetetlen vágynak tűnik. A demokratikus szocializációs modell kialakulását nehezíti az is, hogy a szocialista típusú modell (pl. négy fal közötti vasárnap délutáni politizálás) átöröklődött a kilencvenes évekre.

Az sem segít, hogy az iskola padsorai közül korán kikerülő fiatalok állampolgári szocializációja

az iskola elhagyással párhuzamosan megszakad,

éppen abban a korban, jegyzi meg a lap, amikor kezdene kialakulni a politikai érdeklődésük.

Azt nem árt tudni, hogy a tankötelezettség felső korhatárát éppen a Fidesz állította le 2012-ben 18 éves korról 16 éves korra. A dolog egyik érdekessége volt, hogy a Fidesz saját tanulmánya szerint bár Orbánék – akkor még Hoffmann Rózsával –, kiszámolták 2015-ig 73 milliárd 230 millió forintot takaríthatnak meg a lépéssel, azzal is tisztában voltak, hogy a döntés ennél

nagyságrendekkel több közvetett kárt fog okozni.

Mert akinek se érettségije, se szakmunkás-bizonyítványa, az jó eséllyel csak a szürke- vagy feketegazdaságban, vagy még ott sem tud elhelyezkedni.

Hoffmann akkor azt nyilatkozta, a tankötelezettség 16 évre csökkentése nem lesz hatással az iskolaelhagyók számára pedig már a hatástanulmányukban is azzal számoltak, ha jól értjük, hogy a megtakarításból évente 5,5 milliárd forintot csak annak köszönhetnek, hogy a 69 ezer lemorzsolódónak az érettségi előtt.

A politika és a magyar fiatalok című könyv azt írja, hogy a magyar tanterv nem is annyira titkolt módon

inkább az alattvalói, mint az állampolgári szocializációt tartja helyesnek,

tehát nem várható el a fiataloktól, hogy belépjenek a szervezett politizálás világába.

Oross arra is rámutatott, hogy a pártok ifjúsági szervezetei kiüresedettek. A kutatók egyébként azt mondták, a legsikeresebb módja annak, hogy a pártok magukhoz édesgessék a fiatalokat, ha például táborokat, rendszeres találkozókat szerveznek nekik, azaz olyan közösségi élményt, adtak nekik, mely valóban eggyé tudta forrasztani őket. A jobban sikerült próbálkozások között említik például a Momentum 2017-es nyári Nyitás fesztiválját.

Egy 2021 tavaszán és nyarán végzett kutatás decemberben közétett eredményei szerint, amiket egyébként a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének kutatói, Bíró-Nagy András és Szabó Andrea szerveztek kötetbe, a magyar fiatalok még általában apolitikusnak számító közép-európai fiatalok között is feltűnően apolitikusak.

Miközben például a 15 és 29 év közötti lengyel fiatalok 30 százaléka mutat valamiféle érdeklődést a politika iránt,

a magyaroknak mindössze csak az ötöde.

A magyar fiataloknak ráadásul mindössze 17 százaléka beszélget a szüleivel vagy közeli ismerőseikkel politikai kérdésekről, és akkor sem szívderítő témákról: a 12 éve folyamatosan hatalmon lévő Orbán-kormányok eredménye, hogy ezek a beszélgetések főként olyan negatív témák köré szerveződnek, mint a hazugság vagy a korrupció.

Ahogy ebben a cikkünkben írtuk, az, hogy a magyar fiatalok nem szeretnek a politikáról beszélgetni, nemcsak annak köszönhető, hogy általában rossz dolgokat gondolnak a politikáról és a politikusokról, hanem annak is, hogy úgy érzik, őket alig képviselik a politikában. A magyar fiatalok abszolút többsége, 51 százaléka érzi azt, hogy az érdekeik nincsenek képviselve, és mindössze 14 százalékuk van ezzel ellentétes véleményen.

A magyar fiatalokat karrierlehetőségként sem érdekel a politika, mindössze egy százalékuk mondta azt, hogy van valamilyen politikai tisztsége, és 9 százalékuk válaszolta, hogy örülne egy ilyen lehetőségnek.

Hogy a negyedik Orbán-kormány mit gondolt a fiatalokról, arról beszédes lehet, hogy helyettes államtitkárként Rácz Zsófia felelt értük. És vajon mit gondol róluk az ötödik?

Hogy még ez a pozíció is megszűnt.

Emberek a számok mögött

Fotó: Aradi Péter

Az EFOTT-ra kilátogatva most kiváló lehetőségünk adódott arra, hogy a magyar pártok ifitagozatainál megérdeklődjük, ki hogyan keveredett a politika közelébe, és hogy a számok, statisztikák és elméletek mellett azért az ún. embert is lássuk.

Az ismerkedést a Fidelitas sátránál kezdtük volna, ott azonban rögtön bemutatót tartottak abból, hogyan kell elképzelni,

ha alattvalónak nevelik a fiatalokat.

A fidelitasosok repiajándékokat még szívesen adtak, amikor viszont kérdezni szerettünk volna, rögtön odaugrott valaki, hogy nem válaszolnak semmilyen kérdésre, úgyhogy a srácok is inkább visszafordultak a pulttól a sátorban felállított tévé felé, amin éppen fifáztak.

Azok után nem okozott meglepetést a dolog, hogy már korábban is volt hasonlóra példa, azok után viszont igen, hogy a Facebook tanúsága szerint Illés Boglárka, Fidelitas elnök milyen kedélyesnek tűnő eligazítást tartott a fesztiválos csapatnak.

Ezen kívül egy helyen jártunk még pórul, Gattyán György ködös világnézetű pártjánál, a Megoldás Mozgalom sátránál. Ahogy ebben a cikkünkben írtuk, bár a kitelepülésnél lehetett az egész fesztivál legmenőbb repiajándékát beszerezni, egy mikrózható életdobozt, és kétségtelenül mindenki nagyon kedvesen bánt velünk, mivel a vezetőség két tagja éppen egy kerekasztal-beszélgetésen vett részt, a többiek nem nyilatkozhattak. Pedig komolyan érdekes lett volna, vajon mi vonz egy fiatalt a párthoz, egyáltalán vannak-e aktivistái a pártnak, főleg, miután

a választáson mindössze a szavazatok 1,04 százalékát szerezte meg.

A dolog, persze, ezúttal sem ért teljesen váratlanul minket. Bár egykori kollégánk legnagyobb meglepetésére a választások előtt a párt zuglói standjánál még kötetlenül elcsevegett csehszlovákul egy aktivistával, a Széll Kálmán téren, ahova egyébként sátorral vonultak ki, egy profi PR-osnak látszó nő már arról tájékoztatta, hogy a sajtónak nem nyilatkozhatnak, központi kommunikáció van.

Akik beleszülettek a politizálásba

„Én ebbe születtem. Az édesapám parlamenti képviselő volt 28 éven keresztül, illetve háromszor választották államtitkárnak” – kezdte aztán Benjámin a Societas pultjánál. Az Azonnalinak válaszolók egyébként fele mondta azt, hogy azért kezdett politikával foglalkozni, mert valaki a családból vagy politikus volt, vagy nagyon szeretett politikáról beszélgetni, és nálunk

soha nem volt tabu, hogy a politikáról beszélgessenek.

A 23 éves Benjáminnak ennek köszönhetően rengeteg olyan barátja volt, akivel el tudott beszélgetni a politikáról, nem is volt belőle állítása szerint soha probléma, bár ő maga azt mondta nekünk, hogy annak a híve, hogy a politika ne befolyásolja a kapcsolatait.

A Societasnál pultjánál álló Rebeka viszont magától kezdett el érdeklődni a politikai iránt. Azt mondta, miután a tévében sokat találkozott vele, elkezdett utánaolvasni, utánakérdezni a dolgoknak, így került az MSZP közelébe. A családban ők alig beszélnek politikáról. „Tudom, kinek mi a véleménye, de mélyebben soha nem megyünk bele.”

Mindketten azt mondták, hogy

ezen a szinten nincsenek konfliktusok a pártok között,

mindenkivel nagyon jól el tudnak beszélgetni, Rebeka azt mondta, ő kifejezetten érdekesnek tartja, ha valakinek más a véleménye, mert szerinte izgalmas megtudni, mások hogyan gondolkodnak. Amikor azt kérdeztem, hogy elmehetnének-e akkor egy Fidelitas-buliba is, azért mindketten csak nevettek.

Rebeka és Benjamin is azt látja, hogy elmérgesedett a viszony a pártok között a nagypolitikában, mindketten azt mondták, hogy bár ők sem tudják, hogy miért és hogyan, de csak fönt a parlamentben romlanak el a dolgok. Ők azt remélik, a következő politikus-generáció nyitottabb és alkalmasabb lesz a pártbeszédre.

A jobbikos Olívia, a mi hazánkos Mihály és a tizenx-es, azaz momentumos Botond is azt mondta, otthon ragadt rá a politika iránti érdeklődés. Olívia azt mesélte, lapunknak, hogy az apja folyton politizált, de sokakkal ellentétben ezt nem fárasztóan vagy dühösen, hanem szenvedéllyel tette.

„Nem volt sem elvakult kormánypárti, sem ellenzéki. Mindig megvizsgálta a dolgokat, mindenről pro és kontra beszélt, és nagyon jól ki tudta fejteni a gondolatait. Láttam, hogy nagyon érdekli, mert nagyon bele tudta élni magát, és ez valahogy rám is átragadt” – magyarázta lapunknak.

Ő maga is azt látja, hogy nagyon apolitikusak a fiatalok, és szerinte

az oktatás fejlesztésével lehetne segíteni ezen,

már ha érdeke lenne a mindenkori kormányoknak, hogy változtassanak ezen. Szerinte fontos lenne, hogy a kormány jobban támogassa a fiatalokat, mert a környezetében azt látja, hogy mindenki arra vágyik, hogy tanuljon, de nem mindenki teheti meg, és el kell mennie dolgozni.

A Jobbik elnökhelyettese, Potocskáné Kőrösi Anita számára kifejezetten szimpatikus: a gondolkodása, a megnyilvánulásai, és hogy mennyire emberbarát. Emellett mindig közvetlen és lelkes. Olívia egyébként nem tervez politikai karriert, a societasos Benjaminnal ellentétben, bár azt mondja, a szeretné a tudásához mérten a legtöbbet kihozni belőle.

A 25 éves, mi hazánkos Mihály is azt mondta az Azonnalinak, hogy mindig voltak a környezetében, akik politikával foglalkoztak, és ő, mint fogalmazott, meglehetősen hazaszerető nevelést kapott. „Nekünk soha nem azt mondták, kire szavazzunk, hanem elmondták, melyik a helyes út, aztán ránk bízták, hogyan találjuk meg az oda vezető utat.”

Szerinte a magyar fiatalok részben azért is apolitikusak, mert

máris rengeteg csalódás érte őket,

és látszott, hogy belőle előbb-utóbb politikus lesz. „Volt egy olyan, hogy Jobbik, ami az egyetemek legkedveltebb pártja volt, büszkeség volt hozzá tartozni, aztán meg lehet nézni, hogy lezüllött. Később jött a Momentum, egy új lehetőség a fiataloknak, de nem sikerült kitörniük” – magyarázta az Azonnalinak.

Fotó: Aradi Péter

A 18 éves tizenx-es Botond pedig arról beszélt, hogy szintén a családját és a neveltetését emelte ki, bár

nála már tényező volt az iskola is.

Először nagyon jobboldali iskolába járt, később aztán nagyon liberális suliba került, és mint mondta, valahogy így jutott el oda, ahol most van, valahova középre. „Oké, a jobboldalról, nyilván, mást mondanak.”

Botond azt mondta, elsősorban

a cselekvés vágya hajtotta a politika irányába,

és olyan mozgalmat akart magának, ami még fiatal, friss, még mozdulhat valamerre, de ha nem alakulnak jól a dolgok, könnyen ki is ugorhat belőle. Az MSZP-nek és a DK-nek ugyanis voltak már olyan húzásai, amit nem tud megbocsájtani.

Az egyetemi évei alatt folytatná az aktivistáskodást a Tizenx-nél, szívesen vállalna vezető pozíciót is, a nagypolitikát viszont inkább kerülné. Szerinte akkor romlik ugyanis el a dolog, amikor már a megélhetésüket építik az emberek a politikára. „A megélhetési politikusoknál nincs rosszabb, komolyan, felháborítóak.”

És akik maguknak fedezték fel

A societasos Rebekához hasonlóan a DK-s Csaba és Tamás, a jobbikos Balázs, valamint a mi hazánkos Patrik is vagy magától kezdett a politika iránt érdeklődni, vagy iskolai barátoknak köszönhetően.

A 20 éves jobbikos Balázs például azt mondta, a családban senkit nem érdekelt a dolog, a barátaival viszont már 12-13 éves korukban politikáról beszélgettek. „Akármennyire utálják az emberek a politikát, egyszerűen megkerülhetetlen,

így vagy úgy, de befolyásolja az életünket,

és ez volt az, ami megtetszett benne.”

Balázs azt mondta, sem az általános iskolában, sem a középiskolában nem érdekelt senkit, hogy ő politizál. „Már két éve vagyok a Jobbikban, és senki nem nézett ki érte” – tette hozzá. A párt egyébként eleinte túl radikális volt neki, és éppen a néppártosodásával vált vállalhatóvá számára. A botrányokat szerinte simán túléli a Jobbik.

A fesztiválon egyébként tök jól megértik egymást a többiekkel, jóban vannak egymással, ő átment a Fidelitashoz, sőt a Mi Hazánkhoz is, nem küldték el, beszélgettek, haverkodtak. „Itt nincs az, hogy megvernénk egymást, vagy balhéznánk.” Amikor arról kérdeztem, mit gondol, mégis hol romlik el a dolog, miért utálják sokan a politikusokat, sőt, miért utálják ők is egymást, azt válaszolja, hogy szerinte mindkét oldalon vannak azért rossz példák. Balázs civil foglalkozást szeretne magának, a képviselőség például már őt sem érdekli.

A most 23 éves, DK-s Csaba azt mondta, őt 15 évesen

a csordaszellem terelte a politika irányába.

Őt is érdekelte, persze, a dolog, de a barátai kezdtek erről beszélgetni. Ők azóta szétszéledtek, mindenki máshova került, ő, mint fogalmazott, a DK-val tudott a legjobban azonosulni, de ennek ellenére is szorosan tartják a kapcsolatot.

Ő azt mondta, ahhoz, hogy a pártok elérjék a fiatalokat, több, az EFOTT-hoz hasonló rendezvény kéne, amin kint van az összes ifjúsági szervezet. Ezt annak ellenére mondja, hogy tapasztalataik szerint a fesztiválozók inkább vicceskedni jönnek be, több-kevesebb sikerrel, de ők kezelik a helyzetet, amiből aztán beszélgetés is kialakulhat. Az idei EFOTT-on még – július 15-én, pénteken voltunk kint – nem volt balhéjuk, de tavaly voltak azért, akik vehemensen gyurcsányoztak.

Szintén itt, a DK-nál aktivistáskodott a 22 éves Tamás, aki 2014-ben óta foglalkozik politikával. A 2014-es választások után letargikus állapotba került a családja, nagyon szomorúak voltak a kedvenc tanárai is, és akkor kezdett utánanézni, 14 évesen, mégis mi lehet ez a politika, hogy működik. Megnézte a korábbi Orbán-Gyurcsány vitát, és egyszer csak megtetszett neki a dolog. „Utána jöttem rá, hogy

a politika az, amin keresztül igazán tudsz segíteni az embereknek”

– mondta a jobbikos Balázshoz hasonlóan.

Megkérdeztük hát, mit javasolna azoknak, akik még mindig letargikus állapotban vannak az áprilisi vereség miatt. „Ez egy gyászfolyamat, egy természetes dolog. A jó dolgok már csak ilyenek, küzdeni kell értük. A kedvenc Forma 1-es pilótám, Kimi Räikkönen mondta egyszer azt, hogy

nem az az igazi győztes, aki mindig nyer, hanem aki a vereségből fel tud állni.

Én is azt mondom, ha az ember nem tudja megcsinálni elsőre, megcsinálja tizedjére.”

A 99-es születésű, 23 éves Patrik pedig, aki a Mi Hazánkat támogatja, akkor kezdett a politikával foglalkozni, amikor a középiskolában kicsit komolyabb lett a történelemoktatás. „Szerencsés voltam, mert két osztálytársammal is tudtam politikáról beszélgetni.”

Patrikot legjobban egyébként a honfoglalás korának történelme érdekelte, a Mi Hazánkhoz is az vezette, hogy szeretné, ha Magyarország erős és független nemzet lenne. Amikor megkérdeztük, szerinte a többiek nem ugyanúgy egy erős Magyarországot szeretnének-e, akkor azt felelte, hogy de, lehet, de nem úgy képviselik ezt, ahogy a Mi Hazánk.

Ő is azt mondja, hogy

mindenki kénytelen politikával foglalkozni,

és valahol itt is van az apolitikusság kutyateteme elásva. Az ugyanis, hogy mindenhol, Tiktokon, Youtube-on, az óriásplakátokon is akarva akaratlanul a politika köszön vissza, negatív hatást fejt ki. Mindenkinek elege van belőle.

Őt is kiakasztotta, amikor a 8 éves kishúga megkérdezte egyszer a kocsiban, hogy ki az a Gyurcsány, ki az a Márki-Zay, mi az, hogy Miniferi. A Mi Hazánk sátrában voltak egyébként a legtudatosabbak a megkérdezettek, mindketten kitáncolnánk a nagypolitika színpadára, Mihályt a külügy és a mezőgazdaság érdekli, Patrik pedig szívesen lenne európai parlamenti képviselő.

NYITÓKÉP: Aradi Péter / Azonnali

Aradi Péter
Aradi Péter Az Azonnali újságírója

Szeret futni, írni, olvasni, utazni. Mindenhol és mindenben leginkább az érdekli, ami így vagy úgy, de nagyon csúnyán elromlott.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek