Az Egyesült Államok éppen olyan katonai idegrendszeren dolgozik, mint a Terminátor-filmek Skynete

Annak pedig, mint tudjuk, nem lett jó vége.

Az amerikai védelmi minisztérium arra jutott, látva a kínaiak fegyverkezését, és látva, hogy az orosz hadsereg, mint kiderült, inkább csak papíron, milyen erős, hogy fejlesztésekbe kezd.

Nemcsak korszerűbb fegyverekre ír ki pályázatokat, és nemcsak korszerűbb fegyvereket vásárol, hanem egy valóban jelentős, átfogó fejlesztésbe kezd, és új szintre emelje a hadviselést, és hogy megőrizze az előnyét a riválisaival szemben.

Ahogy ebben a cikkben részletesen írtunk róla, a kínai flotta máris nagyobb, mint az amerikai, ráadásul az amerikaiak egyelőre nem is tervezik, hogy jelentősen növeljék a haditengerészetükben szolgáló, bevethető hajók számát, mert ők – mint az utóbbi években kiderült –, valami egészen mást terveznek.

Az amerikai hadsereg nem létszámban szeretné – úgy tűnik – a jövőben felvenni a versenyt a riválisaival, hanem arra törekszik, hogy jobban kihasználja a már meglévő egységeiket, azaz szeretnék jobban

összehangolni a különböző fegyvernemeket.

Az Egyesült Államok fegyveres erőinél, bármilyen hihetetlen is, az adatmegosztás töredezett, a számítógépes rendszerek között rendkívül csekély az átjárhatóság. Az egyes fegyvernemek hálózatai, például a hadsereg hálózata nem tud kapcsolódni a haditengerészet hálózatához.

Erre találták ki Joint All-Domain Command and Control (JADC2) projektet, egy új generációs, valamennyi fegyvernem kommunikációját egy platformon összekapcsoló egységes rendszert, aminek a lényege, hogy minden létező fegyvernem minden létező érzékelőjét, a hadsereg, a légierő, a tengerészgyalogság, a haditengerészet és a 2019-ben alapított űrhaderő érzékelőit összekapcsolnák, hogy

egy hatalmas idegrendszert alkossanak meg.

A JADC2-be áramló adatokat mesterséges intelligenciával dolgoztatnák fel, ami a végén egy adott konfliktus megoldására még ajánlásokat is tenne, hogy szerinte például milyen fegyvereket érdemes bevetnie a mielőbbi győzelemhez, hogy tovább segítse a hadsereg vezetőit a döntéshozatalokban. A parancsnokok állandóan valós képet kapnának a hadszíntéren folyó tevékenységekről, ennek köszönhetően pedig a felderítés-célkiválasztás–csapásmérés ideje lényegesen csökkenthető lenne.

A védelmi minisztérium tisztviselői szerint ugyanis a jövő konfliktusai pláne megkövetelik a vezetőktől, hogy a jelenlegi többnapos elemzési és döntéshozatali folyamatok helyett órákon, akár perceken vagy

másodperceken belül döntéseket hozzanak.

A védelmi minisztérium három fő területet határozott meg, ahol mindenképpen fejlesztésekre van szükség: a mesterséges intelligencia avagy automatizáltság terén, a felhőkörnyezet terén és az új kommunikációs módszerek területén.

A JADC2-t tartják a valaha volt legnagyobb informatikai modernizációs programnak, ami a vadászrepülőktől a tengeralattjárókon és harckocsikon keresztül a terepen tartózkodó csapatokig mindenre kiterjed. Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter 2021. június 13-án írta alá a stratégia kivitelezését.

Kezdett megkopni

A második világháborútól az első, 1991-es öbölháborúig az volt az elv, hogy háborút

a légtér uralma nélkül nem lehet nyerni.

Az Egyesült Államok West Point katonai akadémiájának Modern Hadviselés Intézetétben 1980-1982 között ezek alapján kidolgozták a légi-földi ütközet (Air-Land Battle) koncepcióját, ami az összevont, többdimenziós hadviselés előzményének tekinthető.

Az öbölháborúban viszont olyan meghatározó jelentőségűvé váltak az űrhadviselési képességek, hogy az elv úgy módosult, hogy a világűr uralása nélkül nem lehet háborút nyerni. Az öbölháború volt ugyanis az első háború, ahol a kommunikációt, a hely- és időmeghatározásokat, a navigációt, a felderítést a műholdak biztosították.

A szakértők azt mondják, hogy az első jelentős modern háború azzal fog kezdődni – vesd össze azzal, ami az ukrajnai háborúban történik, vajon azt mennyire lehet modernnek nevezni –, hogy

a felek a műholdrendszereket támadják meg

– vagy elpusztítják vagy megbénítják vagy befolyásolják őket.

Az Amerikai Egyesült Államok szárazföldi haderejének Kiképzési és Doktrinális Parancsnoksága (TRADOC) aztán 2014. október 31-én kiadta a szárazföldi haderő új hadműveleti koncepcióját, a kiterjesztett összfegyvernemi hadműveletek (Joint Combined Arms Operations) fogalmat, és amiben a hagyományosnak vett (légi, szárazföldi, tengeri) katonai műveletek mellé bevonták az űrhadviselést, illetve az információs- és kiberműveleteket, mivel a jövő háborúiban az elképzeléseik szerint egyszerre többdimenziós (multi-domain) műveleteket kell végrehajtani.

Ahogy a Haditechnika magazinban dr. Hegedűs Ernő mérnök alezredes és dr. Hennel Sándor okleveles gépészmérnök, helikopter-vezető, aki katonai-műszaki tudományokban szerzett tudományos fokozatot szinte definíciószerűen leírta, a hálózatközpontú katonai művelet lényege, hogy egyetlen integrált rendszerbe (hálózatba) foglalja az érzékelőket, a döntéshozókat és a fegyverrendszereket.

A Multi-Domain Operation elv különböző dimenziókban tevékenykedő haderőnemek közti kommunikáció szintjére emeli a hálózatközpontú hadviselést.

A Joint All-Domain rendszerben pedig minden fegyver, jármű és eszköz össze van csatlakoztatva, minden katona egy szenzor, és folyamatosan megosztják a saját az adataikat, miközben folyamatosan tudatában vannak a globális hálózat összes többi egységének jelenlétével és állapotával.

Az amerikai hadsereg olyan harckocsipáncélt is tesztel, bár nem árulták el, ki a fejlesztője, ami képes a többi egységnek, valamint a parancsokságnak is adatokat küldeni nemcsak az állapotáról, hanem

arról is, honnan érte támadás.

A fejlesztés állítólag már 2017-ben jól haladt.

Gyakorlat teszi 

Egy ilyen művelet a gyakorlatban úgy nézne ki, hogy egy F-35-ös harci repülőgép szenzorának adatait egyszerre egy cirkáló rakétának, egy tengeralattjárónak, hogy irányba álljon, és a szárazföldi egységeknek, amik az ellenfél, amik az ellenfél vezetési rendszerének megbénításán dolgoznak.

Mindeközben a kiberhadviselés eszközeivel folyamatosan támadnák az ellenfél légvédelmi rendszerét is, hogy a repülőgép is épségben hazataláljon, és a rakéta is biztosan becsapódjon.

A műveletet el lehet képzelni, hogy gyakorlatiasabb példát is mondjunk, egy MQ–1C felderítő drónnal is, ami célmegjelölési adatokat küld a M142 HIMARS (High Mobility Artillery Rocket System – nagy mozgékonyságú rakétatüzérségi rendszer) rakétatüzérségi rendszerről indított rakétáknak, ami 80-100 kilométerről bármit centiméter pontossággal eltalálnak.

Ahogy az ukrajnai háborúval kapcsolatos hírekben egyre gyakrabban lehet olvasni, hogy miután a HIMARS-rendszerek megérkeztek az országba – drónokkal eddig sem álltak rosszul –, az ukránok el is kezdték kilövöldözni a frontvonalak mögötti orosz lőszer- és hadianyagraktárakat.

Az Egyesült Államok 2017-ben kezdte meg a többdimenziós hadgyakorlatokat, 2018. június 15-én pedig már ott tartottak, hogy egy HIMARS-szal 100 kilométerről

simán ki tudtak lőni egy hajót.

Mindez esetleg magyarázatul szolgálathat arra is, hogyan süllyedt el a Moszkva, az oroszok fekete-tengeri zászlóshajója, bár az orosz állítólag kerestek Odesszában és környékén modern hordozórakétákat, de nem találtak semmit.

A JADC2 működését hasonlították már az Uber és a Tesla önvezető rendszerének működéséhez, de mindenkinek az első gondolata, természetesen, a Terminátor-filmek Skynete, ami – miután öntudatra ébred, és megállapítja az emberiség jelenti a legnagyobb veszélyt úgy általában a létezésre, háborút indít az emberiség ellen.

Jeffrey Lewis, a fegyverzet-ellenőrzés figyelője már 2017-ben, amikor csak a közös gondolkodás zajlott a rendszerről, aggodalmának adott hangot.

A katonai vezetők viszont már évekkel ezelőtt is utálták, hogy a saját technológiai projektjeiket a Terminátor-franchise alapötletével hasonlították össze. A védelmi minisztérium megfigyelői például mindig szívesen emlékeztetik az embereket arra, hogy a hivatalos politika az, hogy a parancsnoki láncolat élén az embereknek kell állnia, és minden, élet kioltására vonatkozó döntés felett

legalább vétójoggal kell rendelkezniük.

Nem lesz könnyű

Ahogy írtuk viszont, a JADC2 projekt sikeréhez, még rengeteg fejlesztésre van szükség. A Royal United Services Institute hadtudományi csapatának légierővel és technológiával foglalkozó kutatója, Justin Bronk például azt állítja, hogy már csak az F35-ös vadászrepülőgépek által előállított összes adat összegyűjtése is lehetetlen.

A JADC2-vel kapcsolatos elképzelések, azaz, hogy minden mindennel folyamatosan kapcsolatban és minden adatot folyamatosan megoszt, valamint a rengeteg adat feldolgozása és tárolása szerinte nemcsak a technológiai akadályok, hanem

a fizika törvényei miatt is lehetetlen.

A félelem azonban, hogy lemaradnak Kínához képest a technológiai és fegyverkezési versenyben, erősebb, minthogy ilyen apróságok miatt bedobják a törülközőt. 

A Microsoft egyébként már 2019-ben szerződést nyert egy Joint Enterprise Defense Infrastructure (JEDI) katonai felhőplatform kidolgozására, azonban Oracle és az Amazon addig-addig pereskedtek, hogy végül 2022-ben felmondták a szerződést. Az egyik probléma állítólag az volt, hogy az Amazonnak meggyőződése volt, hogy a Microsoft csak azért nyerte meg a pályázatot, mert Donald Trump nem kedvelte Jeff Bezost, az alapítót.

A Pentagon azóta kibővítette és újra kiírta a pályázatot,

szóval eltökéltségben nincs hiány.

Michael Groen altábornagy, a Közös Mesterséges Intelligencia Központ igazgatója még 2021 januárjában, nem sokkal a projekt indítása előtt is úgy fogalmazott, hogy a JADC2 inkább csak egy koncepció, mint valós, konkrét program, amire a következő években elköltenek majd egy vagyont, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem.

Most úgy néz ki, hogy a felhőkörnyezetnek a légierő ún. harcászati menedzsment rendszerét, a Advanced Battle Management System (ABMS) rendszert szemelték ki, a légierő pedig úgy tűnik, hajlana is arra, hogy megossza a többi fegyvernemmel.

Az Egyesült Államok, ha minden igaz, 2022-ben

778 milliárd dollárt szán katonai kiadásokra,

ennek részeként 269 millió dollárral járulnának hozzá az ABMS fejlesztéséhez, ami 65 millió dollárral több, mint amennyit a légierő eredetileg kért volna.

S. Clinton Hinote, a légierő altábornagya egy 2022 március eleji konferencián úgy értékelte a dolgot, hogy mint mindenki más, ők is egyre jobban bíznak a JADC2-ben.

Ami az adatátviteli sebességet illeti, az amerikai védelmi minisztérium itt a kereskedelmi vállalatokban bízik, hátha nekik előbb-utóbb sikerül elég fejlett technológiával előállniuk.

Mivel minden fegyvernem vadul fejlesztget a maga területén, senki nem tudja, a JADC2 pontosan mennyibe is kerül jelenleg. Egy becslés szerint a programhoz közvetlenül kapcsolódó fejlesztések 2022-ben körülbelül 1,2 milliárd dollárba kerülnek, ami egyelőre aprópénznek tűnik.

A Govini becslése szerint a védelmi minisztérium 2017 óta körülbelül 22,5 milliárd dollártt költött a JADC2-re, ami átlagosan 4,5 milliárd dollárt jelent évente. Ez még mindig nem tűnik túl acélosnak, ha viszont az vesszük figyelembe, hogy minden, amire azt a 778 milliárd dollárt költik, egy rendszerben lesz összekötve, annyira nem rossz a helyzet.

A nagy versenytárs Kína például 2022-ben még mindig csak

230 milliárd dollárt költ elvileg védelmi kiadásokra.  

NYITÓKÉP: Skydance Pictures