Eddig a radikalizmus volt a baj, most meg az, hogy miért nem szólongatjuk a radikálisokat? – interjú Gyöngyösi Mártonnal

Szerző: Fekő Ádám
2022.07.06. 07:07

Gyöngyösi Márton tíz éve még a radikálisoknak kedves mondataival hívta fel magára a figyelmet, most a Jobbik új elnökeként állítja, ő és a párt is megérkezett a nemzeti konzervativizmushoz. Többek közt erről, az oroszbarátságról és az egymást fejlelentő párttagok kibékítéséről beszélgettünk vele.

Eddig a radikalizmus volt a baj, most meg az, hogy miért nem szólongatjuk a radikálisokat? – interjú Gyöngyösi Mártonnal

Miért vállalja el valaki 2022-ben, hogy a Jobbik elnöke lesz?

Úgy tűnik, engem a feladat mindig a reménytelennek tűnő helyzetekben talál meg. Utoljára ilyen választott pozícióért akkor indultam, amikor 2018-ban a választásokat követően lemondott Vona Gábor a pártelnöki tisztségéről, visszaadta a mandátumát is, én pedig leestem egy lóról. Lábadoztam, amikor érkeztek a telefonok azzal, hogy el kellene vállalni valami fontosabb pozíciót, és mivel Vona Gábort nehéz pótolni, elnökhelyettes kerestetik az elnök mellé. Kvázi társelnökség volt, csak a jobboldali pártoknál ez nem nagyon működik.

Akkor két évig nem is tudtuk kvázi finanszírozni a pártot az ÁSZ-bírság miatt, belülről pedig a ma már Mi Hazánk néven ismert formáció robbantott, és vitte ki a radikálisokat a pártból. Akkor is reménytelennek tűnt a helyzet, de sikerült talpraállni, és most is erre vállalkoztam, megint csak felkérésre.

Ön szerint mikor lesz az első olyan pártelnöki interjúja, amikor nem kell már a 2012-es listázós mondataiért magyarázkodnia?

Amikor végre jön egy olyan újságíró, aki észreveszi, hogy ez tíz évvel később már nem érdekel senkit.

Szerencsére én nem akartam már magyarázatot kérni erre. Attól viszont nem tart, hogy ez a mondat olyan mély nyomot hagyott, amit 2022-ben nagyon könnyű ráégetni a Jobbikra?

Nincsenek illúzióim, a politikai ellenfeleimtől mindig meg fogom kapni. Ha holnap reggel megyek be a köztévébe, biztosan ezzel kezdenek. De abban bízom, hogy jelenleg Magyarországon nem az a legnagyobb kérdés, mi történt tíz évvel ezelőtt, hanem hogy mi történik most. Bízom benne, hogy aki ismeri az elmúlt tizenkét éves munkásságomat, az tudja, hogy aközött, ami akkor elhangzott, és aközött, ami ma Gyöngyösi Márton, nincs korreláció.

Biztosan sejti, mi lesz a következő kérdésem a régmúlttal kapcsolatban.

Ukrajna.

Igen! Tényleg példaértékű visszanézve a krími népszavazás 2014-ben? Nem volt egyértelmű, hogy az egy elcsalt népszavazás?

Nyilvánvalóan túlfutás és rossz reakció volt egy valós problémára. Minket ugyanis akkor ebben a kérdésben egyedül a kárpátaljai magyar kisebbség sorsa érdekelt, és akkor ezt a csatát úgy gondoltuk, hogy azzal lehet megvívni, hogy megszólítjuk vele az összes őshonos kisebbséget Ukrajnában.

Sajnálom, hogy az az Európai Unió, amelyik rendszeresen szabadságjogokról beszél, a füle botját nem mozgatta akkor, amikor központi jóváhagyással szélsőjobboldali neonáci szervezetek vegzáltak magyarokat csak azért, mert az anyanyelvükön szólaltak meg Kárpátalján egy Unió felé haladó országban.

Szerintem, ha lecsillapodnak a kedélyek Ukrajnában, érdemes lesz feltenni azt a kérdést, hogy ha 2014 és 2022 között nem ilyen kormányok vannak Ukrajnában, és minden állampolgárra állampolgárként tekintenek ugyanolyan jogokkal, akkor elkerülhető lett volna az a véres konfliktus, ami idén kirobbant.

Kicsit eltértünk a kérdéstől: egy erővel elcsatolt területen tartott minden jelentés szerint elcsalt népszavazás hogy segítette volna Kárpátalját?

Beleálltunk egy magyar szempontból fontos ügynek a képviseletébe, és túlfutottunk, rossz döntést hoztunk. De a jelenlegi tudással már könnyű értékelni a helyzetet úgy, hogy egy agresszor lerohant egy országot.

De hát már 2014-ben is egy agresszor rohant le egy országot.

A majdani eseménysorozatnak sok féle értelmezése volt. Mi akkor egyedül a kárpátaljai magyarság sorsát néztük, és ha az ukrán soviniszta politikával szemben, ami a Porosenko-rezsimet jellemezte, bármit fel tudtunk vonultatni annak érdekében, hogy Kárpátalján magyarnak lehessen maradni, azt megragadtunk. Nyilván vétettünk hibákat, de a szándék nem orosz, hanem magyar érdek volt.

Kellett küzdeni a Jobbiknak néppártosodás közben, hogy a kimutathatóan erős oroszbarát irányvonalat is kigyomlálják? Tulajdonképpen előbb voltak látványosan oroszbarátok a Fidesznél, és ugye volt egy ügynökük is.

Ha Kovács Béláról tényként szeretnénk kijelenteni, amit ön állított, ahhoz az kellett volna, hogy elkapják, lefüleljék, és az egész szervezetet tartótiszttel együtt lebuktassák. De nem ez történt. Ezen dolgoztak a magyar szolgálatok, amikor feltételezem, valaki leszólt Orbán Viktornak, vagy ő maga rájött, hogy egy orosz kémhálózat lebuktatása komoly diplomáciai botrányt fog okozni, ezért inkább a sajtóban robbant a hír, az orosz kémhálózat meg felszívódhatott. 

Az igazi kérdés nem az kéne, hogy legyen, mit keresett Kovács Béla a Jobbikban, hanem az, hogyan fordulhat elő, hogy egy ország intézményes pártját nem védik meg a titkosszolgálatok egy beépülő orosz ügynöktől, ha az. És hogy fordulhat elő, hogy ha nyomoznak egy ügynök után, a hálózat felgöngyölítése előtt hírt csinálnak belőle, hogy elfuthasson?

Lehet, hogy nekünk oroszországi kapcsolatok miatt magyarázkodnunk kell, de én egészen addig nem vagyok erre hajlandó, amíg Orbán Viktort valaki meg nem kérdezi arról, mi a fene történik itt. Amit ő csinál, az konkrétan hazaárulás.

De az szép angol szóval élve nem klasszikus whataboutism, hogy ön nem magyarázkodik az orosz kapcsolatai miatt, amíg másoknak is vannak?

Totális aránytévesztésnek tartom, hogy bennünket megkérdeznek arról, hogy Kovács Bélával mi van, holott nekem semmilyen eszköz nem áll arra rendelkezésre, hogy megmondjam. De Orbán Viktor kezében ott egy titkosszolgálat, kémelhárítás, hírszerzés, minisztériumok és nyugati kapcsolatok. Orbán Viktor gondoskodott róla, hogy ez a hálózat soha le ne bukjon, és beszüremkedjen olyan pártokba, amilyen a Jobbik. De soha nem fogjuk megtudni, hála a Fidesznek.

Azért a Jobbik környékén úgy általában véve is ott volt a radikális jobboldalra jellemző putyinizmus. Gondolom, most már lenne következménye annak a pártban, ha valaki példaértékűnek nevezné a krími népszavazást.

Persze. De ez ugyanolyan, mint hogy a Fideszben az oroszellenesség szinte feltétel volt. Néha a Fidesz még olyan helyzetben is atlantista hűségnyilatkozatokat tett, amikben nem is volt erre szükség.

A Fidesz változása is olyan őszinte, mint a Jobbiké akkor?

Szerintem az, hogy a Jobbik levetkőzte az oroszbarátságot, és Európa-párti fordulatot vett, egy pozitív folyamat. Az viszont magyarázatra szorul, hogy valaki az Európai Néppárt egyik legerősebb tagja, kormányon van, és ehelyett Marine Le Pent és Salvinit választja, és azon ügyködik, hogy tudna függetlenként az Európai Parlamentben teljesen vállalhatatlan formációkkal összegrundolni valami mozgalmat.

Olyan emberekkel, akik soha nem voltak, és nem is lesznek kormányon. Hogy ebben mi a buli, azt nem látom. Abban, hogy valaki önreflexió útján kijavítja a hibáit, érthető és pozitív, de azt, hogy valaki kormányon miért hülyül meg, és miért választja az elszigeteltséget, nem értem.

Mindannyian gondoltunk hülyeségeket tíz éve.

A politikában 10-15 éve egész máshogy gondolkodtam sok mindenről. Azzal, hogy az ember országgyűlési munkát végez, utazik, hall különböző véleményeket, megismerkedik kicsit a szélesebb világgal, az sokat tud formálni a nézőpontján. Ez történt a Jobbikkal is.

Beszéljünk a jelenlegi Jobbikról: nem kéne valamivel több nép egy néppárt mögé?

A néppártosodás nem azt jelenti, hogy a teljes nép felsorakozik egy párt mögé, hanem azt, hogy a homogén támogatói bázist kiszélesíti. 2018-ban a Jobbik közel 20 százalékot kapott, és nagyon heterogén közösség volt a szavazóbázis. Ilyen értelemben néppárti közösség. Nem az abszolút értéket kell nézni, hanem az összetételt. És úgy gondolom, hogy ha kisebb is a szavazótábora, most is nagyon sokrétű.

Ötös skálán hányasra értékelné Jakab Péter elnöki teljesítményét?

Nehéz, mert egy ilyen összefogósdiban maga a párt teljesítményét is nehéz értékelni, annyira furcsa és precedens nélküli volt. Olyan eredményt hozott, hogy a párt támogatottságára is nagyon nehéz következtetni: felhívnám rá a figyelmet, hogy a jobbikos szavazóknál volt a leginkább megfigyelhető, hogy miközben a jelöltekre szívesen leszavaztak, az országos listra kevésbé. Milyen kritériumrendszer szerint kéne értékelni?

Úgy, hogy 2020-ban elnök lett, és 2022-ben maga mögött hagyott valamilyen Jobbikot a lemondása után.

2020-ban lett pártelnök, januártól év végéig, 2021 elejéig folyamatosan növekedést mutatott a Jobbik, újra kétszámjegyű támogatottságra tett szert. Az egy négyötödös teljesítmény. Az előválasztási kampány első fele nagyon erős volt, a második pedig gyengébb, mert elmaradt egy kormányzóképességet felmutató váltás, és a kihullás a második fordulóból. A vége kettes-hármas.

Utána meg, ami jött Márki-Zay Péter miniszterelnökké válása után, teljesen értelmezhetetlen, hiszen egy közös kampány helyett volt 6+1 különböző kampány. Azért nehéz értékelni, mert az összefogásnak az lett volna a lényege, hogy átcsoportosítsa az erőforrásokat a könnyen nyerhető körzetekből a nehezen nyerhető körzetekbe. Mi főleg a nehezen nyerhetőkben indultunk, át kellett volna csoportosítani ide a győzelem érdekében. Ez a segítség nem jött meg, nem győztük le a Fideszt a saját terepén vidéken.

A végén a könnyebbeket sem sikerült megnyerni.

Ennek ilyen a pszichózisa.

Ön Jakab Péterre szavazott azon a tisztújításon, amit még simán megnyert?

Természetesen.

Most úgy tűnik, hogy Jakab személyes brandet épít, és nem is jobbikos politikusként pozicionálja magát. Jó üzenet ez úgy, hogy ő a párt frakcióvezetője?

Kicsit korai még megkérdezni, ez abból a konfliktusból adódott, amit a Jakab Péterrel szemben álló elnökség robbantott ki. Én a mostani kongresszuson békét és konszolidációt hirdettem, és nagyon remélem, ez mindenki számára világos üzenet, bármelyik oldalán volt a konfliktusnak. Az a feladatunk, hogy a választókkal foglalkozzunk, ne egymással.

Hogy lehet egy olyan pártban kirúgások nélkül rendet tenni, aminek a frakcióvezetője feljelentette az egyik elnökségi tagot [Jakab Péter Potocskáné Kőrösi Anitát - a szerk.]?

A rendteremtés első lépése az, hogy nem a két tábor jelöltje közül került ki a győztes, én fizikailag sem voltam közelében ennek a konfliktusnak. Ez nagyon világos üzenet arra, hogy be lehet fejezni ezt a gyerekes vitát, és munkához lehet látni. Remélem, ezt mindkét tábor felfogja.

Ezek szerint mindketten a Jobbik politikusai maradnak és együtt dolgoznak?

Mindenkinek meg kell fogni a munka végét, én mindenkire számítok.

Ön tulajdonképpen mediátorkodik köztük? A választók felé milyen üzenet, hogy két olyan ember ül egymás mellett, akikről élő ember nem hiszi el, hogy bármilyen szinten is szeretik egymást?

Egy pártba nem szerelemből jönnek össze, mint ahogy más munkahelyen sem. Nem azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat egymással, ez nyilván külön bónusz. Nem a szeretetközösség a cél, mi azért jöttünk össze, hogy a politikai ideológiánk mentén ügyeket szolgáljunk, és a válaszók problémáival foglalkozzunk. Mindenkitől ennyit várok el.

Akkor nem kell a következő Jobbik-buliban pertut inniuk?

Nem.

És a szexuális zaklatási botrányt le lehet úgy kommunikálni, hogy ne sérüljön a párt és az igazság sem?

Mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, ezért ameddig nem derül ki végleg, hogy ilyen történt, addig nem tervezek semmilyen lépést tenni.

Első elnökként adott sajtótájékoztatóján is hangsúlyozta, hiányzik Magyarországon egy jobbközép konzervatív párt. De tényleg hiányozna az április eredményeket nézve, ahol valahogy mindenki a talán nem is létező Fidesz-árvákra akart ráhajtani? Hol vannak a jobbközépre várók?

Szerintem itt vannak, csak elvesztek a nagy együttműködősdiben. Az egész együttműködés egyik súlyos hibája volt, hogy a pártok feloldódtak az összeborulásban, és elfelejtették, hogy az emberek érzelemből szavaznak, ezért az 1+1 nem mindig kettő.

De az igény és a szavazók ott vannak: sok nemzeti konzervatív szavazót irritál, hogy a Fidesz ezeket a szavakat és ideológiát lejáratta. Ez se nem nemzeti, se nem konzervatív politika. Sem a rendszerszintű lopás és korrupció, sem a pluralizmus felszámolása nem jellemzője a konzervatív politikának. 

Magyarországon egy nemzeti konzervatív pártnak az is feladata, hogy tudja, melyik szövetségi rendszerben a helye. A Fidesz már annyira elszigetelődött a saját szövetségi rendszerében, hogy az már nemzeti érdeket sért.

A feloldódás nagy tanulsága lehet az is, hogy a nemzeti konzervatív réteget nem sikerült behúzni, azok a nemzeti radikálisok, akikkel valamiért 2022-ben is számolt az ellenzék viszont elmenekült. Kimondhatjuk, hogy ezt a réteget a büdös életben nem fogja behúzni még a Fidesszel szemben sem egy liberálisokat és balosokat is futtató szövetség?

A felvetést sem értem. Eddig a Jobbik radikalizmusa volt a baj, most meg az, hogy miért nem szólongatjuk a radikális tábort? Ki gondolja, hogy ez a Jobbik rá tud licitálni a Fideszre vagy a Mi Hazánkra a radikálisok megszólításában? Teljes félreértés.

A mi hibánk az volt, hogy a Fidesz szavazóinak nem tudtunk ebben az együttműködésben alternatívát kínálni egy karakteresen jobbközép politikával.

Felmerült, hogy újra egymásra találhatna a Jobbik és az úgyis épp jobbközép pártra vágyó Márki-Zay Péter? Tulajdonképpen önök fedezték fel őt 2018-ban.

Valóban nagy szerepünk volt a felbukkanásában, és a hódmezővásárhelyi győzelméből akkor is rossz következtetést vontunk le országosan.

Márki-Zay Péter civilként definiálja magát, és a 2022-es választások tanulsága, hogy ha civilek politizálnak, pártot kell alapítaniuk. Ők más eszközökkel politizálnak, ez is adja az erejüket.

Ezek szerint nem lesz Márki-Zay Péter jobbikos politikus.

Hát, ezt nagyon nehezen tudom elképzelni.

Milyen viszonyban vannak?

Személyesen jóban. Viszont, ha én most Márki-Zay Péter lennék, akkor én azon ügyködnék, hogy 2024-ben Hódmezővásárhely polgármestere maradhassak. Ha én ott élnék, nem biztos, hogy jó szemmel nézném, ha a polgármesterem nem csak a várossal foglalkozik.

Ez egyfajta kritika Karácsony Gergely felé is?

Az sem volt egy sikertörténet. Örülök, ha egy asztaltársaság azt képzeli magáról, hogy megváltja a világot, de Karácsony Gergelynek is hasonló baja volt, mint Márki-Zay Péternek. A Párbeszéd ismert emberek közössége, de országos pártként nehezen értelmezhetőek.

Igaza volt Jakab Péternek abban, amikor villámgyorsan kiállt Márki-Zay Péter nyakába varrni az egész ellenzéki vereséget?

Nem. A választási vereség terhét kollektívan viseljük, ezt meg a választás éjszakáján jó lett volna hallani. Nekünk abban például konkrét felelősségünk van, hogy Márki-Zay Péter lehetett az ellenzék jelöltje, hiszen ha Jakab Péter bekerül az előválasztás második fordulójába, ez elkerülhető lett volna.

A jelöltnek komoly felelőssége van, de mi pártokként arra szerződtünk, hogy közösen győzzük le a Fideszt, ezért az összes pártnak felelőssége van minimum annyiban, hogy rosszul mérték fel a helyzetet az előválasztásnál, és nem iktattak be garanciákat arra, hogy a végén közös kampány legyen. Minden pártnak van bőven gondolkodnivalója.

A Jobbikkal kapcsolatban nem lehet elmenni Vona Gábor neve mellett. Mikor beszélt vele utoljára?

Pár éve.

Akkor nem adott tanácsokat. Elfogadna tőle egyáltalán?

Vona Gábort mindig érdemes meghallgatni, és az is látható, hogy van véleménye a politikáról. Mindenki véleményére kíváncsi vagyok, aki jó szándékkal fogalmazza meg.

Ön milyen elnök lesz? Jakab Péterről lehetett tudni, hogy teljes lojalitást várt el és teljes fegyelmet is. Folytatja ezt?

A fegyelmet és a lojalitást én is elvárom, nem tudok olyan környezetben dolgozni, ahol mindenki a saját feje után megy.

A Jobbik saját önmeghatározásához fontosak a 2006-os események, viszont mostanra azokat teljesen magáévá tette a Fidesz, mintha ők küzdöttek volna Gyurcsány Ferenccel akkoriban. A mostani Jobbik mit tud erről mondani úgy, hogy a jelenlegi szövetségeseik épp a másik oldalon álltak?

Az őszödi beszéd kiszivárgása után magam is az utcán követeltem Gyurcsány Ferenc lemondását, de soha nem gondoltam volna, hogy tíz év múlva már nem az lesz a legfontosabb, hogy ki mit gondol szakpolitikai kérdésekről, hanem hogy lehet-e egyáltalán szabadon gondolkodni.

Ide jutottunk. Sok vitám volt az akkori kormánnyal, de visszatekintve szabadabb volt az ország, mint ma. És az, hogy ez pont egy magát nemzeti konzervatívnak mondó kurzus alatt történik meg, az jelenti az igazi konfliktust az identitás területén.

Számtalan cikk jelent már meg az ellenzék lehetőségeiről, de általában maximum addig jutnak, hogy le kell menni vidékre. A Jobbik hol áll?

Én két célt határoztam meg. Az már csak részben igaz, hogy mi a vidék pártja vagyunk, mert a Fidesz letarolta ott a közéletet. Nekünk ott az a legfontosabb, hogy a megmaradt pozíciókat megőrizzük. Ami nekünk most fontos, az a városokban való építkezés. Mindig gyengék voltunk Budapesten és a nagyvárosokban, pedig ellenzéki párt nem tud létezni a városi szavazók nélkül. Budapesten mindig komoly bázisa volt a nemzeti konzervativizmusnak, meggyőződésem, hogy sokuk már csak fájó szívvel szavaz a Fideszre.

Tehát a Jobbik egyedüliként inkább feljönne a városba úgy, hogy a közmegegyezés szerint vidéken dőlt el minden?

Az ellenzéki pártok közül még mindig mi vagyunk leginkább jelen vidéken, de a NER teremtette adottságok miatt ma az aprófalvakba nagyon nehéz eljutni. Tíz éve felszántottuk a tanyavilágot is lakossági fórumokkal, ha kellett, de ez a műfaj már nem él, teljesen átvette a terepet a közösségi média.

Ha teljesen átvette volna, akkor Jakab Péternek is nagyobb sikere is lett volna ennyi lájkkal.

Igen, de a lájk nem szavazat, ez mára világos. Az üzenetek eljuttatásában fontos felület, de emellett nagyon fontos a szavazók közvetlen megszólítása. Szervezetek nélkül nem megy, és egyes települések hangadóit is meg kell találni.

Abban a vitában hol áll, hogy kell-e egyáltalán ennyi ellenzéki párt?

Ezt a szelekciót általában a szavazók végzik el.

Ők most az összefogás miatt nem tudták.

Igen, Mesterházy Attila talán mondta is, hogy az MSZP már nem lenne parlamenti párt, ha magát mérette volna meg, de most, ahogy hallom, a Párbeszédnek is megjött a kedve az egyedül induláshoz a következő EP-választáson. A szavazók majd eldöntik, jó ötlet-e.

Apropó EP-választás, lesz pártcsaládja valaha a Jobbiknak ott?

Pártcsaládot választani akkor lehet, ha ereje teljében van a párt. Nem csinálunk belőle titkot, hogy nekünk az Európai Néppárt a célunk, de ott a KDNP blokkoló tényező, és a Jobbik is kudarcként élte meg az előző választásokat. Egy választási siker után tudnánk megtenni a jelentkezést.

Ön újra EP-képviselő lenne 2024-ben?

Ez a kérdés most még nem aktuális.  

Felvették már a híres Elnökök nevű Signal-csoportba, ahonnan Gyurcsány Ferenc kirúgta Márki-Zay Pétert?

Én most a legfőbb feladatomnak nem a többi ellenzéki párttal való egyeztetést látom. Bár több mint valószínű, hogy valamikor egymásra leszünk még utalva, most építkezni kell a saját térfelünkön.

KIEMELT KÉP: Aradi Péter / Azonnali

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek