Vajon mit érezhetett egy Maraapunisaurus nőstény, amikor egy 122 tonnás hím meglepte hátulról?
Érdekes cikket közölt a BBC az őslénytan egyik legfrissebb felfedezéseiről, amik azt kutatják, hogyan is szaporodhattak egymással a dinoszauruszok.
A hatalmas méretük miatt ugyanis azt már régóta sokan kétségbe vonják, hogy a mai leszármazottaikhoz, a madarakhoz vagy a hüllőkhöz hasonlóan zajlott, úgy, hogy
a hím jellemzően a nőstény hátára fekszik
és így szorítják össze szaporító szerveiket.
Mint a cikk megállapítja, bár rengeteget tudunk az őshüllőkről – például azt, hogy a pteroszaurusz repülő őshüllő, amelyik nem tartozott a dinoszauruszok, közé gyakran a földön, lábain járva üldözte zsákmányát –, de alapvető ismereteink hiányoznak mégis. Többek között: általában nem tudjuk megkülönböztetni a foszíliákban a hím és a nőstény példányokat,
nem tudjuk, milyen nemi szerveik voltak, és azt sem, hogyan szaporodtak pontosan.
(Azon kívül persze, hogy jobbára tojásokkal természetesen.)
Most az utóbbihoz közelebb kerülhetünk egy kicsit. A megoldás kulcsa a világ egyik legfontosabb őslény lelőhelyénél keresendő. A Németországban található „messeli gödör”-nek nevezett helyen csodálatos módon hosszú időn keresztül rengeteg őslény foszíliája halmozódott fel őshüllőktől kezdve hatalmas hangyákon át törpelovakig. (Köztük egy kígyóé, ami éppen lenyelt egy gyíkot, aminek a gyomrában viszont egy bogarat sikerült azonosítani.)
A leletek között van kilenc pár édesvízi teknősé is, melyek
éppen szaporodás közben lelték halálukat valamilyen okból.
(A legvalószínűbb teória szerint egy közeli vulkánból időről időre széndioxid felhőket sodort a helyre a szél és ez végzett gyorsan az állatokkal.)
A leletek szerint a hímek nem felmásztak a nőstény páncéljára párzás közben, hanem a két állat olyan pozíciót foglalt el, mintha éppen ellentétes irányba szeretnének elindulni, de közben az alsótestük összeért és a hím farka szorosan tartotta a nőstényt, hogy a párzószerveik összeérjenek.
Ez önmagában még nem lenne annyira érdekes, de a cikk szerint Kínában, Liaoing tartományban korábban találtak két tirannoszaurusz foszíliát, amik
ugyanilyen pozitúrában voltak és a farkuk is egymásra tekeredett.
Akkor a tudósok sokáig nem tudták mire vélni a dolgot, de most úgy vélik, valószínűleg ők is éppen szexeltek, amikor valamiért egyik pillanatról a másikra elpusztultak.
Ezen kívül van egy másik lehetséges bizonyíték is: a 130 millió évvel ezelőtt, a Kréta időszakban élt psittacosaurus: ezek két lábon is járni képest kicsi (egy méternél rövidebb) növényevők voltak, foszíliáikat szintén Kínában találták meg. Egy vízbefúlt és az iszapban nagyon jó állapotban megőrződött példányon
a tudósok jól be tudták azonosítani a genitáliákat.
Ez egyértelműen kloáka volt, vagyis az emésztő és a szaporító szervrendszer közös testnyílása. Ráadásul a kloáka környéke erősen pigmentált volt – csak úgy egyébként, mint számos más állat, sőt az ember esetében is tapasztalható a nemi szervek esetében. Az erős pigmentáció valószínűleg a hímek figyelmének felkeltését célozta.
A szaporodás viszont valószínűleg ebben az esetben úgy történt, hogy a hím és a nőstény a mai madarakhoz hasonlóan végezte a párzó mozdulatokat és szorította egymásnak a kloakáját.
Vagyis a tudomány jelen állása szerint a kisebb dínók a mai madarakhoz agy teknősökhöz hasonlóan szaporodhattak, úgy, hogy a hím „megmászta” a nőstényt, de a nagy testű, sok tonnás fajok tagjai valamilyen módon egymásnak háttal közeledve, a szoros érintkezéshez a farkukat is igénybe véve szoríthatták össze nemi szerveiket.
Azért rengeteg további részlet marad még homályban így is a dínó szexről.
NYITÓKÉP: egy diplodocus életnagyságú szobra, a diplodocoideák közé tartozott az említett, 122 tonnás Maraapunisaurus is, fotó: Presto DiBaggio, Publicdomainpictures.net
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.