Tíz éven át bántalmaztak szexuálisan gyerekeket a Böjte-otthonokban

Szerző: Kulcsár Árpád
2022.06.29. 11:31

Nemi erőszak és durva bántalmazás rajzolódik ki Böjte Csaba erdélyi gyermekotthonaiban egy most született bírósági ítélet nyomán. Súlyos rendszerhibákra világít rá, a romániai szociális intézmények működését illetően, hogy ennyi éven át senki nem vette észre, ami történt. De akadnak más megválaszolatlan kérdések is.

Tíz éven át bántalmaztak szexuálisan gyerekeket a Böjte-otthonokban

Tavaly egy gyergyószentmiklósi fesztiválon, az azóta megszűnt erdélyi Transindex című lap újságírójaként interjút kértem Böjte Csaba ferences rendi szerzetestől, akit különböző társadalmi kérdésekről szerettem volna faggatani, továbbá arról, hogy hogyan kezelik azt a helyzetet, hogy számos olyan gyerek kerül az általa felügyelt gyermekelhelyező központokba, akik eleve traumákkal érkeznek. Mit tesznek azért, hogy ezek a fiatalok továbbléphessenek a traumákon?

Böjte kerülni akarta volna a választ, majd olyanokat mondott, amik sok, a szakmában dolgozónál, de sok civilnél is bekapcsolta a vörös lámpát a gyermekotthonokat illetően.

Arra a kérdésre, hogy mi van azokkal a traumatizált gyerekekkel, akik nem tudnak szabadulni a problémáktól, például akit esetleg szexuálisan bántalmaztak, az atya válasza az volt, hogy „akkor a társadalom előbb-utóbb keresztül lép rajtuk és leírják őket. Fonnyadt alma. Abból pálinkát főznek. De a te életed a te kezedben van, és te kell küzdj. Az a jó, ha az ember megtanul a saját lábán járni”.

Az interjú után kis idővel felkeresett egy székelyföldi ismerősöm, hogy figyelmembe ajánljon egy esetet: szólt, hogy a csíkszeredai bíróságon éppen egy olyan ügyet tárgyalnak, amely Böjte-otthonokat érint.

Amikor utána indultam a kérdéses ügynek, kiderült, hogy több gyerek a poklok poklát élte át éveken keresztül a gyermekotthonokban.

Egy friss, szerdai, elsőfokú ítéletében a Csíkszeredai Bíróság minden vádpontban bűnösnek talált egy volt nevelőt, és a maximálisan kiszabható harminc éves szabadságvesztésre büntette. A bíróság ugyanakkor eltiltotta a vádlottat a köztisztviseléstől, és megtiltja, hogy kapcsolatba lépjen áldozataival, vagy részt vegyen bármilyen olyan eseményen, amelyet a gyerekvédelmi otthonok, vagy a Dévai Szent Ferenc Alapítvány szerveznek.

A nevelő

A birtokunkba jutott vádirat szerint egy gondozó – akinek nevét nem írjuk ki azért, hogy az áldozatai, akik közül sok még ma is kiskorú, ne legyenek beazonosíthatóak –   majdnem tíz éven keresztül, 2007 és 2017 között mintegy tucatnyi, gondjaira bízott gyerekkel követett el válogatott kegyetlenségeket két olyan gyerekotthonban, amelyekben dolgozott, és amelyeket a Böjte Csaba-féle Dévai Szent Ferenc Alapítvány tart fenn.

A tavaly óta tartó tárgyaláson a nevelőt két rendbeli, kiskorú ellen elkövetett nemi erőszakkal, tizenegy rendbéli kiskorú ellen elkövetett szexuális agresszióval, tíz rendbéli kiskorú ellen elkövetett szexuális visszaéléssel, tizenkét rendbéli kiskorú ellen elkövetett bántalmazással, valamint egy rendbéli, kiskorúval szemben elkövetett rossz bánásmóddal vádolták. 

A gyerekek és az időközben felnőtté vált áldozatok szavaiból olyan történetek bontakoznak ki, amelyek nemcsak a pedofíliát sejtetik, hanem egy olyan szintű brutalitás meglétét is, amelyek önmagában is nehezen képzelhetőek el létezőnek egy uniós országban,

és a tíz évig tartó folyamat felvetheti a kérdéseket: ugyan mennyiben képes ma Románia intézményi szinten gátat szabni ilyen és hasonló eseményeknek, és mennyire működnek jól azok a rendszerek, ahol ennyire hosszú időn keresztül észrevétlenek maradhatnak ilyen szintű visszaélések.

A rémtetteknek két színhelye van, mindkettő erdélyi, székelyföldi, Hargita megyei: az egyik a tusnádfürdői Szent László Gyermekvédelmi Központ, ahol K. Sz. nevelő 2011-ig dolgozott. Már itt több gyereket bántott. Ezután pedig áthelyezték a kászonimpéri Szent Katalin Gyermekvédelmi Központba. A történetre csak 2016-ban derül fény (mint látni fogjuk az elkövetkezőkben, meglehetősen zavarosak ezzel kapcsolatban a részletek), és K. Sz.-nek a Dévai Szent Ferenc Alapítvánnyal csak a következő év elején szűnik meg a munkaszerződése, egyelőre ennek is tisztázatlan a mikéntje. 

A vádiratból kiolvasható, hogy K. Sz., aki tusnádfürdői születésű, nagyon fiatalon, húsz évesen kezdett dolgozni nevelőként, és 2015-ig  nem is volt panasz rá, a nevelőtársai – legalábbis a rendőrségen és bíróságon tett vallomásaik alapján – nem vettek észre semmit abból, ami az intézmény falai között zajlott. 2013-ban aztán, miután már két éve K. Sz. egy másik intézményben van, egy kisfiú megszökött a tusnádfürdői intézményből, amikor pedig visszatér, azt mondta, nem szeretné, ha K. Sz visszajönne nevelőnek. Kolozsvári Tibor, a ház vezetője 2015 nyarán megkérte a kisfiú bátyját, akinél a kisgyerek a vakációt töltötte, hogy beszéljen az öccsével K. Sz-ről, mert a gyerekek a nevelőről különös dolgokat állítanak.

A bátyja kifaggatta a kisfiút, aki akkor elmondta neki, hogy nem szeretne Tusnádra visszamenni, mert K. Sz. egyszer az illemhelyiségben a szájába vizelt. A bátyja ezek után úgy döntött, nem engedi vissza az öccsét, ráadásul egy második kistestvére is ugyanabban az intézetben volt elhelyezve, és lépéseket tett, hogy a két kistestvért magához vegye. A férfi ennél is tovább megy, és bejelentést tesz a Hargita Megyei Szociális- és Gyerekvédelmi Igazgatóságnál, akik 2016 júliusában összegzik, hogy a fent említett kisfiú poszttraumatikus stressz szindrómában szenved, és megállapítják, hogy súlyos bántalmazásokat szenvedett el.

A kisfiú családja a vádirat szerint ekkoriban többször is találkozik K. Sz.-el és Kolozsvári Tiborral, de (bár a család szegénységben él) sosincsenek anyagi követeléseik. 

A történet ezen pontján vetülnek fel az első komoly kérdések, amelyek a nevelő cselekedetein túl az intézmények vezetőinek felelősségét sejtethetik. Emlékeztetőül: K. Sz. ebben az időszakban Kászonimpérben van, miközben a Hargita Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság már megállapítja, hogy van egy áldozata, Feltevődik a kérdés, hogy miként lehetséges az, hogy még hónapokon keresztül nevelői feladatokat lát el egy másik intézményben. Kászonimpérben ugyanis 12 kisfiú van a gondjaira bízva éppen.

A kérdéses időszakról kérdeztük a tusnádfürdői intézményvezetőt, aki azonban nem volt hajlandó erről beszélni, mondván, a nyomozóknak már mindent elmondott, és bár a munkánk elején, amikor még jóval kevesebb információval rendelkeztünk, sikerült egyszer beszélnünk vele, most azt mondta, az ítélethirdetés után fog válaszolni a kérdéseinkre. 

Sikerült ugyanakkor néhány mondatot váltanunk Elekes Zoltánnal, a Hargita Megyei Szociális- és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetőjével, aki elmondta, hogy ekkor, azaz 2016-ban, miután beszéltek a kisfiúval, jelezték a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak a problémát, tehát vélhetően mindenki, aki tehetett valamit az ügyben, tudta, hogy K. Sz.-el kapcsolatban súlyos vádak merültek fel.

Mégsem történik semmi: az az valami mégis. Kászonimpérben K. Sz. kollégái aggódni kezdenek.

„Az egész ügy Tusnádon robbant, mindenki tudta, hogy mivel vádolta meg ott egy kisgyerek. Mi akkor nagyon megijedtünk, és az összes fiút, aki a gondjaira volt bízva, behívtuk beszélgetni, és kifaggattuk őket, de mindenki azt mondta, hogy nem történt velük semmi sem”

– meséli egyik forrásunk, aki ebben az időszakban Kászonimpérben dolgozott.

Csakhogy ennél a pontnál figyelembe kell venni, hogy K. Sz még ott dolgozik, miközben a gyerekeket kikérdezik, és mint a későbbiekben kiderül, nem lehetett könnyű nekik bármit elmondani. Nem csak amiatt, mert a traumákról a kiskorú áldozatok eleve nehezen szoktak beszámolni, hanem azért is, mert sokan halálosan meg voltak fenyegetve. 

Minden esetre a kászonimpéri dolgozók megnyugodtak, de ez a nyugalom nem tart sokáig. 2016 novemberében ugyanis eljárást indít kiskorúval szembeni rossz bánásmód gyanújával a Hargita Megyei Ügyészség, és hamarosan lehull a lepel arról, hogyan is viselkedett K. Sz. a gondjaira bízott gyerekkel. 

A kászonimpéri Balási-kastély, ahol a gyerekotthon működik. A fotó még 2006-ban készült, az épület manapság fel van újítva

A kászonimpéri Balási-kastély, ahol a gyerekotthon működik. A fotó még 2006-ban készült, az épület manapság fel van újítva

Fotó: Markolaci / Wikimedia Commons (CC BY-SA 3.0)

Megnyílik Pandora szelencéje

K. Sz. tisztázatlan körülmények között távozik tehát a kászonimpéri intézményből 2017 elején, és az élet látszólag visszatér a rendes kerékvágásba. Egy ideig. Mígnem aztán elkezdenek kiderülni a dolgok.

Az eseményeket nem lehet a legpontosabban rekonstruálni, de a vádirat és forrásaink alapján nagy vonalakban mégis megérthető, hogy mi történt. Egy impéri exdolgozó azt meséli, az egész úgy történt, hogy két évvel K. Sz. távozása után egy kisfiú el akart menni az intézményből. „Mondták neki, hogy akkor írjon egy levelet Csaba testvérnek, és mondja el, hogy miért is akar távozni” - meséli a forrásunk. Csakhogy a levélben a gyerek említést tett olyan szexuális visszaélésekről, amelyeket K. Sz követett el ellene. 

A totális lelepleződés egy másik ága egy időben közeli esemény lehetett: eszerint 2019 márciusában egy magyarországi önkéntesnek jelezte az egyik gyerek, hogy egy társa szexuálisan molesztál egy harmadikat. A molesztáló kisfiú elmondta az önkéntesnek, hogy K. Sz. nevelőtől tanulta ezeket a dolgokat.

Azt is elmondta, hogy K. Sz fizikailag, lelkileg és szexuálisan visszaélt vele, kézzel, és tárgyakkal verte, megrúgta, fenyegetéssel rávette, hogy pornófilmet nézzen, majd orális szexre kényszerítette. K. Sz. azt mondta a gyereknek, hogy ez teljesen normális.

A fiú elmondta, hogy a nevelő más fiúkkal is így bánt. Az önkéntesnek a vádirat szerint a fiú ekkor mutatta meg a levelét is, amit Böjte Csabának írt arról, hogy K. Sz. milyen szexuális tettekre kényszerítette. 

A házat ekkoriban egy Volloncs Mária nevű pszichológus vezeti, és kideríti, hogy a gyereket súlyos trauma érte. Ezután az összes impéri gyereket meghallgatják, és kiderül, a legtöbbjük elszenvedője vagy tanúja volt a nevelő visszaéléseinek.

A gyerekek vallomásai megrázóak, és ne feledjük, hogy többen közülük már Tusnádfürdőn K. Sz csoportjába tartoztak, így különösen hosszú időn keresztül lehettek kitéve a kegyetlenkedéseknek. 

Egy, a tanúvallomáskor 13 éves fiú például elmondta, hogy többször, amikor a többiek bicikliztek, K. Sz olyan filmek nézésére kényszerítette a számítógépen, ahol férfiak és nők szexuális aktusát ábrázolták. A kisfiú hiába mondta, hogy nem szeretné nézni, K. Sz. megfenyegette, hogy megöli őt is és családját is, ha nem teszi, illetve ha beszélni mer róla bárkinek. A gyerek több olyan esetről is beszámol, ami jócskán törvényt sért, egy alkalommal például arról beszélt, hogy vagy másik kisfiúval együtt kellett az ágyba feküdniük, és K. Sz többször is megmutatta a nemi szervét neki, de elmesél durva bántalmazó eseteket is, például hogy K. Sz. egy seprű nyelével ütlegelte. Egy másik gyereknek pedig betörte a fejét egy műanyag kalapáccsal.

Egy másik áldozat például a kéretlen érintéseken túl arról is beszámolt, hogy egyszer a nevelő kényszerített egy gyereket, hogy megegye a saját fekáliáját, mivel mérges lett, hogy az illető bekakilt.

Egy másik gyerek egyenesen azt állítja, iskolába indulás előtt K. Szminden reggel megmutatta a gyerekeknek a péniszét. 

A vallomásokból úgy tűnik, hogy bár minden gyerek nagyon kiszolgáltatott helyzetben volt, leginkább mégis egy szellemi fogyatékkal élő kisfiú volt sebezhető, aki még beszélni sem tudott. Többen beszámoltak róla, hogy K. Sz. többször az ablakpárkányra ültette, és becsukta mögötte az ablakot, volt, hogy úgy, hogy a ruháját becsípte, hogy ne tudjon kiesni. 

A kiderülő esetek hatására a Hargita Megyei Rendőrség is eljárást indított, majd kisvártatva a bíróság összevonta a két ügyet, és 2021-ben vádat emeltek K. Sz ellen. Ugyanakkor

nem rendelték el előzetes letartóztatását, végig szabadlábon védekezhetett.

A vádirat összeállítása során végül az ügyészek összesen 14 gyerekkel szemben elkövettet visszaélésre találtak bizonyítékot. Ezt hagyta jóvá szerdai ítéletében a bíróság.

A bírósági eljárás során a nevelő nem kívánt vallomást tenni, és megjegyzendő, hogy nevelőtársai többsége a nyomozás korábbi szakaszában nem számolt be arról, hogy tapasztaltak volna súlyos viselkedésmintákat vele kapcsolatban.  

Hogyan nem vettek észre semmit a vezetők és a kollégák?

A kérdést nemcsak az olvasó fogalmazhatja meg magának, hanem az ügyben eljárást folytató ügyész is, aki arra a következtetésre jut, hogy az intézetekben dolgozók a büntetőjogi felelősségre vonástól félve, és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány intézményes hírnevét féltve hallgattak el. 

De folytassuk a tusnádfürdői intézmény vezetőjével, Kolozsvári Tiborral, aki először azt mondta, nem akar nyilatkozni, majd amikor személyesen megjelentünk nála, mégiscsak hajlandó volt fogadni. Elmondta, hogy K. Sz már tíz éve nem dolgozik a tusnádfürdői otthonban, és amikor a gyerekek jelezték, hogy probléma van, akkor Csaba testvér bejelentést tett a hivatalos szerveknél. 

Kolozsvári Tibor

Kolozsvári Tibor

Fotó: Facebook

Azzal kapcsolatban, hogy ki alkalmazta K. Sz-t, Kolozsvári elmondta, hogy mindent a dévai központból koordinálnak, a házaknak és ezek vezetőinek pusztán adminisztratív feladatai vannak. „Minden kollégának más a története az alkalmazást illetően, nem én foglalkoztatom őket” – mondja Kolozsvári Tibor, arra a kérdésre, hogy hogyan döntik el Déváról, hogy helybe kell-e még egy ember. Mind Kolozsvári, mind K. Sz. tusnádfürdői születésű, később általunk megkérdezett volt alapítványi dolgozók elmondják, hogy ismerték is egymást az alkalmazás előtt. Kolozsvári minden az alkalmazásra vonatkozó kérdésre azt válaszolta, hogy az alapítvány hatókörébe tartozik, mint ahogy az is, hogy miért helyezték át aztán K. Sz-t a tusnádiból a kászoni otthonba.

A vádiratban azonban az szerepel, hogy Kolozsvári Tibor már 2015-ben tudta, hogy történtek visszaélések a gyerekekkel szemben, hogy K. Sz-től megválik az alapítvány. A megkeresésünkre azonban Kolozsvári azt mondta, ő azt sem tudja, hogy az általa vezetett intézményben történtek-e visszaélések. „Mi emberileg nem tévedtünk semmit, és nem vagyok benne biztos, hogy történt bármi is. Én csak azt látom, hogy ez az ügy beárnyékolja azt a rengeteg munkát, amit végzünk” – állította. 

Ennek ellentmond, hogy több forrásunk is úgy nyilatkozott, hogy K. Sz.-t Kolozsvári jól ismerte, és szerepe volt az alkalmazásában. 

Kolozsvári Tiborral kapcsolatban van egy másik probléma is. A politikus ellen (aki egyébként a Hargita Megyei Tanácsnál a családokért felelős munkacsoportot vezeti, amelynek feladata a hátrányos helyzetű gyerekeket is támogatni), mint a rendőrség megerősítette nemrégiben folyamatban volt egy vizsgálat, ennek a státusát vagy eredményét azonban egyelőre nem ismerjük. Néhány hónappal azután, hogy meglátogattuk, egy ismeretlen személy felvette velem a kapcsolatot, mondván, hogy nemrégiben súlyosan bántalmazott egy kisfiút az általa vezetett otthonban a tanácsos. A kisfiú apja megkeresésünkre elmondta, hogy az intézményből vették fel vele a kapcsolatot, mondván, „Tibi bácsi véresre verte a gyereket, és egy karót is eltört a derekán”. 

Érdeklődésünkre a rendőrség megerősítette, hogy kivizsgálást folytatnak. A Hargita Megyei Szociális- és Gyermekvédelmi főigazgatóságtól a kisgyerek édesapja azt az információt kapta, hogy sürgősséggel kivizsgálják az ügyet, de aztán hónapokkal később sem értesítették az eredményről. 

Kászonimpérben azt mondták, az akkor ott dolgozóknak bűntudata volt, amiért nem vették észre korábban a jeleket, például, hogy a gyerekek közül soknak szélsőségesen megváltozott a viselkedése.

A rendőrség magyarázta meg később nekik, hogy valószínűleg a gyerekek azért nem akartak beszélni, mert K. Sz. megfenyegette őket, hogy megöli őket és a családjukat. 

Minden szál Csaba testvérnél fut össze

Abban minden általunk megszólaltatott egyetértett, hogy Csaba testvér a központi figurája a teljes intézményrendszerének, és semmi nem történhet az ő tudta kívül: „Ha valakinek eltörik a kisujja vagy megbukik, arról Csaba testvérnek mindenképpen tudnia kell” – mondja Kolozsvári Tibor.

Cikkünk írása során elmentünk Dévára is, hogy beszéljünk magával Csaba testvérrel, de nem találtuk ott, helyette Palkó Cecília, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány főkönyvelője, és a helyi gyermekvédelmi központ felelős vezetője nyilatkozott nekünk. Bár K. Sz ügyéről nem volt hajlandó beszélni, azt elmondta, hogy

minden egyes otthonba személyesen Böjte Csaba alkalmazza az embereket, anélkül senki nem dolgozhat ott, hogy előzőleg a ferences szerzetes el ne beszélgetne vele.

Megkérdeztük Palkó Cecíliát, hogy kérnek-e bármiféle végzettséget a nevelők esetében, lévén, hogy sokszor Szent Ferenc Alapítványhoz bekerülő gyerekek eleve nehéz, traumatizáló környezetből érkeznek. „Kérünk érettségit, de volt olyan munakerőnk is, akinek nyolc osztálya volt, és remek nevelő volt” – jött a válasz. Információnk szerint ugyanakkor a Dévai Szent Ferenc Alapítványnál nevelőnek lenni nem túl vonzó életpályamodell, ugyanis a fizetés minimálbér közeli. 

Azt ugyanakkor minden forrásunk megjegyezte, hogy amint Kászonimpérben kiderültek K. Sz. tettei, Csaba testvér azonnal pszichológust szerzett a gyerekeknek, és az alapítvány egy évig fizette külső szakembereknél a terápiát nekik. 

Van azonban egy nyugtalanító tény, mégpedig az, hogy az eddigi tudásunk alapján a kászonimpéri gyerekek még évekig nem kaptak segítséget, miután K. Sz. már távozott onnan. Ekkor ugyanis az ügyészség már nyomozott ellene, azok a gyerekek pedig, akik egy felhételezett szexuális agresszorra voltak bízva évekig, nem kaptak megfelelő kivizsgálást, figyelmet. 

Törvények vannak, de vajon ellenőrzik-e a betartását?

Elekes Zoltánnal arról beszéltünk, hogy hogyan lehet elébe menni az ilyen eseteknek. Romániában a gyermekotthonok esetében egyrészt az állam, másrészt civil szervezetek vagy alapítványok a fenntartók. Elekes elmondta, hogy az alkalmazásra a szociális és gyermekvédelmi igazgatóság csupán a saját maga által fenntartott intézmények esetében tud hatással lenni, de ott komoly követelmények vannak: pszichiátriai vizsgálat és erkölcsi bizonyítvány is kell ahhoz, hogy valaki bekerüljön. 

„Nagyon fontos, hogy a gyerekek számára minél több bizalmi kapcsolati személy legyen jelen ezeken a helyeken, gondolok itt nevelőkre, de jó ha vannak pszichológusok és szociális munkások is az intézménynél, akik rendszeresen találkoznak a gyerekekkel.Ezt amúgy a standardok meg is követelik”

– mondja.

A gyermekvédelmi igazgatóság elsődleges feladata a civil fenntartású intézményekkel kapcsolatban elsősorban a gyermekelhelyezésre, illetve a családba való visszahelyezésre vonatkozik. 

Van azonban egy állami szerv, a Gyermekvédelmi Felügyelőség, amely a munkaügyi minisztérium alá tartozik. Ennek kell minden intézmény, otthon, sőt, a megyei igazgatóság működését is felügyelnie, ők álllítják ki a működési engedélyeket is. 

Elekes elmondása szerint az egyik lehetséges módja annak, hogy észrevegyék, ha valamiféle abúzus éri a gyerekeket, három havonta kötelező vizsgálat lenne. Ennek célja, hogy szociális munkások felmérjék, hogy mennyit változtak az elmúlt időszakban a gyerek és családjának körülményei. Igen ám, csakhogy ezt az állami fenntartású intézményeknél és a civileknél is a saját alkalmazott szociális munkások végzik jellemzően, a civileknél meg nem tudni, mennyire szakképzettek tulajdonképpen ezek az emberek. A másik dolog, hogy sokszor nem tudnak bizalmi személlyé válni.

Elekes Zoltán. Fotó: Kulcsár Árpád

Elekes Zoltán. Fotó: Kulcsár Árpád

Ha valakinek tudomására jut gyerekbántalmazás vagy szexuális visszaélés velük szemben, kötelessége értesíteni a hatóságokat. Elekes azt nyilatkozta nekünk, hogy ezt ők, 2016-ban nem tették meg, mivel „bonyolult volt az ügy”, és a kisgyerek esetében már zajlott az elhelyezési procedúra a bátyjához, így a szomszédos megye gyerekvédelmi hivatalához került az eset. A vádiratból látszik, hogy Elekes és két munkatársa ellen hivatali mulasztás miatt elkezdtek nyomozni, de úgy tudjuk, később ezt megalapozatlannak találta az ügyészség, és lezárták a nyomozást.

Dévai látogatásunkkor Palkó Cecília arról beszélt, hogy a nevelők „majdnem havonta, de mindenképp sűrűn” át kell essenek egy pszichológiai vizsgálaton, erre a törvények kötelezik őket. Csakhogy a fenti esetben úgy tűnik, ez a rendszer nem működött, több forrásunk is azt mondta, hogy nem veszik túl komolyan ezeket, és többször előfordult, hogy a nevelők és önkéntesek csoportosan és irányítottan oldották meg a teszteket. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány esetében ez valahol logikus is, hiszen ezek a tesztek románul vannak, és sok a magyarországi önkéntes, akik nem is értenék a kérdéseket. 

Összegzés

A fenti eset azt mutatja, hogy súlyos gondok vannak a romániai gyermekvédelmi intézményekben abban az esetben, ha egy szexuális ragadozó olyan intézménybe kerül, ahol kiszolgáltatott gyerekek között dolgozhat. Ilyenkor a rendszer nem képes kiszűrni megfelelően a problémákat. 

A cikkben maradtak megválaszolatlan kérdések, a szereplőktől joggal várhatja el a közvélemény, hogy kitöltsék a történetben tapasztalható űröket, amellyel a rendszer hibái és az intézmények dolgozóinak felelőssége jobban megismerhető lenne. 

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány 1993 óta sok ezer, többnyire mélyszegénységben élő, a szülők számára valamilyen okból nem vállalt gyermek felnevelésében vállalt szerepet. Ebben pedig vitathatatlan érdemei vannak. Az alapítvány jelenleg is 25 bentlakó otthont, három támogatott bentlakó otthont, és 18 napközi otthont tart fenn Erdélyben. 

Az ügy során nem sikerült elérnünk Böjte Csabát, amennyiben a későbbiekben megtörténik, az általa adott információkkal kiegészítjük a történetet.

K. Sz. volt nevelő nem volt hajlandó nyilatkozni, az ítélethirdetés utánra a védőügyvédje ígért nyilatkozatot.  Amennyiben az érintettek, szereplők szeretnék bővebben elmondani álláspontjukat, kiegészíteni vagy cáfolni az általunk feltárt eseményeket, biztosítani fogjuk ehhez a felületet. 

A témáról nemcsak mi írtunk. A cikk megírása közben együtt dolgoztunk Szabó Tündével, az Átlátszó Erdély újságírójával, aki szintén írt a témáról, illetve a Transindex munkatársai által alapított Transtelexen is megjelenik ma egy cikk a témában Cseke Péter tollából. 

NYITÓKÉP: A Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó templom / Kulcsár Árpád

Kulcsár Árpád
Kulcsár Árpád az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek