Mit tud adni Putyin az oroszoknak? A lesajnált Nyugat szánalmas utánzatait

Kósa András

Szerző:
Kósa András

2022.06.26. 13:30

Az, hogy a Meki és a kóla kivonulása után szinte azonnal jött az orosz helyettesítőjük, csak azt mutatja, hogy Putyin maga is tisztában van vele: országának lakói nem akarnak lemondani a lesajnált Nyugat által kínált életérzésről.

Földrajz szakos barátom szokta mondani még egyetemista korunkban, hogy Mozambik legfőbb exportcikke 1994-ben a rövidfarkú rák volt. Ezen aztán egyszerre szörnyülködtünk és poénkodtunk: milyen gazdaság lehet az, amelyik ennyire egy ilyen kiszámíthatatlan „erőforráson” alapul? Mi történik szegény mozambikiakkal,

ha egy évben a rövidfarkú rákok úgy döntenek, hogy kisebb kedvük van szaporodni?

Mozambik azóta egy szélsőségesen monokultúrás gazdaságból egy ásványkincs-exportra alapozott gazdaság lett. Jó, ez sem ideális, de mégis csak jelez valami előrelépést. 1994-ben Oroszország egy szélsőségesen monokultúrás gazdaság volt, exportja meghatározó részét a szénhidrogének tették ki.

2022-ben Oroszország ugyanilyen monokultúrás gazdaság.

Olaj és gáz nélkül Oroszország semmi lenne. Csak amíg 1994-ben Borisz Jelcin energiái nagyrészt az kötötte le, hogy a teljes összeomlástól mentegesse az országot (közben persze utat nyitva a történelem legnagyobb rablóprivatizációjának is), egy hordó olaj ára pedig 15,68 dollár volt, addig Putyin uralkodásának kezdetén, például 2002-ben 28 dollár, hogy meredek emelkedésbe kezdjen (2010: 79 dollár, 2013: 108 dollár, majd jött egy visszaesés 2015-17 között 50 dollár körüli szintekkel) és idénre is 107 dolláros átlagárat várnak.

Vagyis a jelcini „szmuta”, a káosz – igen, az oroszoknak saját kifejezésük van erre – éveit egy hosszú konjunkturális időszak követte.

És mit adott ebből a bőségből Vlagyimir Putyin a népének?

Érdekes, hogy a kezdeti időszakban még törődött ezzel, 2008-ig a legtöbb orosz úgy érezhette, minden évben jobban él egy kicsit. Aztán ahogy levált a demokrata máz maradéka is az orosz elnökről, jött a stagnálás. Mégis, az oroszok egy szűk rétege számára megnyílt az út, hogy egy kicsit úgy élhessenek, mint az európai középosztály: külföldi nyaralás fapadossal, fogyasztás, pénzköltés, vásárlás, akciók.

Mert alapvetően így szeretünk élni, ne legyünk álszentek.

(Maximum a fogyasztás jelent mást mindenkinek.)

Oroszország azzal lett élhetőbb hely az elmúlt évtizedekben, hogy a nyugati életforma attribútumait kezdte el kínálni polgárainak. Például a McDonald’s-ot és a Coca Colát. Vagy a minőségi söröket. Az orosz sör sokáig ihatatlanul rossz volt, a legnagyobb orosz sörgyárak azután kezdtek népszerű termékeket gyártani, miután nyugati sörgyártó cégek váltak (rész)tulajdonosaikká. (Például egy norvég, egy svéd és egy finn társaság a híres Baltyika esetében.)

Az orosz személyautó-ipar szintén a nyugati technológiai transzfer révén vált értelmezhetővé a 21. században. Putyin most ezt kockáztatja és veszíti el az országa, annak polgárai számára a következő ki tudja még meddig tartó időszakra.

Az, hogy a Meki és a kóla kivonulása után szinte azonnal jött az orosz helyettesítőjük, ami bevallottan nem is akar nagyon más lenni, mint az orosz Meki és az orosz kóla (Fanta, Sprite) csak azt mutatja, hogy Putyin maga is tisztában van vele: országának lakói nem akarnak lemondani a lesajnált Nyugat által kínált életérzésről.

Mondhatnak az orosz vezetők bármit a „hanyatló Nyugatról”, egy orosz éppen úgy szeretne élni, ahogy annak polgárai teszik.

Úgy nyilván sosem fog (vagy csak nagyon kevesen társadalmi léptékben), de akkor legalább az illúzióját megteremteni annak néhány elemével.

És ez nem csak Oroszországra igaz: amitől ma Európa a világ legélhetőbb kontinense, az a mások által is előszeretettel lesajnált nyugati kultúrának köszönhető. Jó, persze innen kaptuk a valóságshow-t, az energiaitalt és a bokavillantós slimfit gatyát is, de cserébe ott a foci, a rock és a két részes fürdőruha.

Ez mindennél többet elmond arról, hogy mi az, amit ma Vlagyimir Putyin rendszere kínálni tud. Önmagától alig valami pozitívat. (Például légzsák és blokkolásgátló nélkül felszerelt autókat – a hetvenes-nyolcvanas évek technikáját a 2020-as években.)

Pedig Putyin volt talán az első vezető az orosz történelemben, akinek

lehetősége lett volna három, az oroszok számára fontos célt egyszerre megvalósítani,

éppen a sokáig számolatlanul ömlő petrodollárok miatt: modernizálni Oroszországot, emelni polgárai életszínvonalát és közeledni a Nyugathoz. Az esély elszállt, azok közül, akik ezt látják, és akik megtehetik, nagyon sokan inkább lelépnek Oroszországból: a „hanyatló” Nyugatra. A fiatalok, a gazdagok, az értelmiség, a jól képzett szakemberek.

A többieknek marad a Meki és a kóla szánalmas orosz változata, meg a Nyugat távolodó hátának látványa.

Kósa András
Kósa András Az Azonnali főszerkesztője

A belpolitikán kívül külpolitikával és uniós ügyekkel is szívesen foglalkozik, de természetesen a focihoz is ért. Beszélni legalábbis szeret róla.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek