Összeomlott a francia „köztársasági front” a radikális jobboldal ellen

Az idei választásokon látványosan szertefoszlott az a több évtizedes hagyomány, mely szerint az összes francia párt összezár a radikális jobboldallal szemben. A közbeszédben „köztársasági frontnak” nevezett gyakorlattal ezúttal szavazók milliói szakítottak, így Le Penék a legutóbbi 8 helyett most 89 képviselőt küldhetnek a törvényhozásba.

Sikeresen lezárult a Nemzeti Tömörülés (RN)egy évtizede tartó normalizálódási folyamata – állapítja meg a Le Monde publicistája. Abel Mestre emlékeztet: a történet azzal kezdődött, hogy Marine Le Pen 2011-ben átvette édesapja helyét a párt élén, és megkezdte „dedémonizálási” stratégiáját. Ennek szellemében elhagyta elődje antiszemita ízű megszólalásait, sőt kifejezetten Izrael-barát kijelentéseket tett. Gazdaságpolitikailag élesen balra rántotta el a kormányt, nyugdíj-és béremeléseket követelve. Miközben továbbra is élesen bírálta a bevándorlást, nyitott a másod, - harmadgenerációs migrációs hátterű szavazók felé, akiknek egy része az elmúlt 10-20 évben egyre kritikusabban szemléli a nemrég érkezetteket. 11 esztendő alatt eljutott a Frexit kövelelésétől az EU megreformálásáig a „Nemzetek Európája” elv jegyében.

Mindennek komoly szerepe volt abban, hogy a „köztársasági fronton” léket tudott ütni, ám számos más tényező is a kezére játszott. Mindenekelőtt az, hogy

a francia közélet másik két pólusa, az elnök centrista támogatói és a radikalizálódó baloldal ugyanolyan messzire kerültek egymástól, mint a radikális jobboldaltól.

Macron kampányának egyik vezérmotívuma „a két szélsőség” elleni küzdelem volt, s a baloldalt vezető Mélenchon is gyakran beszélt úgy a macronistákról és Le Penékről, mint „ugyanannak az éremnek a két oldala”. Végül a második fordulóban hiába adta ki az „egy szavazatot sem a szélsőjobbra!” jelszót, követőinek egy jelentős része nem hallgatott rá.

A második körös átszavazásokok évtizedeken át szinte minden radikális jobboldali jelölt elvérzett.

Ezúttal azonban sok helyen még profitáltak is belőle.

A Le Monde idézi az Ipsos kutatását, amely világosan megmutatja, milyen sok francia szemében „nem számít már mumusnak” Le Pen.

Ahol a baloldali NUPES szövetség és az RN jelöltje maradt talpon, a macronista Együtt! szavazóinak 72 százaléka otthon maradt, 16 százalékuk balra voksolt át, de több mint tizedük a radikális jobboldalt látta kisebbik rossznak. Még többen vélekedtek így a konzervatív Republikánusok hívei közül: több mint harmaduk szavazott át Le Penékre, s csak nagyjából tizedük a baloldalra. (Igaz, ha a második körben Macron jelöltje küzdött Le Penével, akkor a felük azért inkább az előbbit választotta.)

Jelentős átjárás mutatkozott meg a radikálbalos és a radikáljobbos táborok között is. Ahol a saját jelöltjük nem jutott tovább, a NUPES szimpatizánsainak átlagosan csaknem ötöde szavazott át az RN-re.

NYITÓKÉP: Marine Le Pen a választások estéjén. 

FOTÓ: Marine Le Pen Facebook-oldala