Kiszivárgott hangfelvétel – II. rész: akár Szobról Ceglédre is átirányíthatják majd a tanárokat, jöhet a felmondási tilalom is

Az alábbi írás minden betűje fikció, a szerző fantáziájának szüleménye. Bármely egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.

„A többinek meg fölösleges is lenne erőltetni a citrátkört, úgyis a gyógyfürdőben fognak takarítani. Legalábbis a világosabb bőrűek.”

– a fenti megállapítás is elhangzik azon a hosszú hangfelvételen, amely néhány napja került lapunk birtokába.

A felvételen három férfi beszélgetése hallható, személyük konkrétan nem ismert. A felvétel készítésének helye is ismeretlen, idejével kapcsolatban pedig annyi valószínűsíthető, hogy valamikor az elmúlt egy hónapban rögzítették.

A beszélők közül ketten a harmadikat – egymástól függetlenül és következetesen – Miniszter Úrnak szólítják. A másik két férfit először a fantáziátlan „A” és „B” betűjelekkel akartuk jelölni, de aztán feltűnt, hogy egyikük a beszélgetés elején saját magára „egyszerűen gondolkozó” emberként, míg a másik személyre „okosan gondolkozó” emberként utal.

A beszélgetés tartalma alapján ezek találó jelzőknek tűnnek, így erre a két személyre a leiratban az „Egyszerűen Gondolkozó” és az „Okosan Gondolkozó” megjelöléseket alkalmazzuk. A leiratot terjedelmi okból két részletben közöljük. Az I. részt tegnap tettük közzé, érdemes azzal kezdeni az olvasást.

A II. részből pedig az alábbiakban megtudhatjuk, hogy

• mikor és mennyi fizetésemelést fognak kapni a tanárok,
• ki és hogyan gerjeszti a tanterv körüli vitákat,
• kell-e Golgi-készülék az árokpartra,
• mit hívnak a tanárok kutyanyelvnek,
• milyen munkaidő-tartalékok kiaknázására kerülhet még sor a következő években.

Miniszter Úr: És a tantervvel mi újság? Akörül is mindig nagy viták szoktak lenni.

Okosan Gondolkozó: Nem olyan nagyon lényeges, hogy mi van a tantervben. Tele van zsúfolva minden fölösleges marhasággal. Az a lényeg, hogy ne lehessen rajta végigérni. A tanár igyekszik ledarálni, azt hiszi az a hülye, hogy az a feladata. Az, ugye, karcos lenne, ha nem lenne olyan sok a tananyag, mert akkor

beszélgetnének órán erről-arról, meg csoportos feladatokat kapnának a gyerekek,

az meg már ki tudja, milyen irányba vinné el a dolgot. Elvileg megteheti a tanár, hogy szarik a tantervre, néhány meg is teszi, de csak a csukott osztályteremben.

Tantestületben ezzel nem szokás dicsekedni, és a tanárok többsége nem is akar Holt költők társaságát játszani, meg már csak azért is kockázatos lehet a dolog, mert sosem lehet tudni, hogy ki a tégla a kollégák közül.

Miniszter Úr: Na de akkor mire föl vannak a viták a tanterv körül?

Okosan Gondolkozó: Ezeket csak mi gerjesztjük. Tegyük fel, hogy azt mondjuk, hogy tanítsunk nagy magyar erdélyi költőket. És akkor először azt mondjuk, hogy Ady – bár Érmindszenten született –, de mégsem lehetett nagy magyar erdélyi költő, mert mondjuk

szerintünk egy szifiliszes hazaáruló volt.

Aztán rátérünk arra, hogy Zelk Zoltán sem lehetett nagy magyar erdélyi költő, mert – bár Érmihályfalván született –, de kommunistának vallotta magát, és aki erdélyi, az eleve nem lehet kommunista, így ő is kiesik. Aztán elővesszük, hogy Áprily Lajos sem elég jó, mert hiába brassói születésű és nem is a Nyugatba írt, hanem egyenesen a Napkeletbe, de túl sokszor szavaltak tőle a Kádár-rendszerben a tanévzárókon, így ő sem lehet nagy magyar erdélyi költő. És akkor végül kikanyarodunk oda, hogy legyen Wass Albert a nagy magyar erdélyi költő.

Miniszter Úr: Valahol már hallottam ezt a nevet, de nem tudom, hogy kicsoda. Mire jó ez az egész műbalhé?

Okosan Gondolkozó: Jó ideológiai vitatéma ez áramszünet idejére. A lipsik háboroghatnak ezen, mint a tenger, a Demeter Szilárd kiáll Wass Albert mellett, a diákok meg ugyanolyan Hitler-bajszot meg baseballsapkát rajzolnak Wass Albertre, mint Adyra.

Miniszter Úr: Na, és Wass Albert Érmicsodán született?

Okosan Gondolkozó: Válaszúton született, Miniszter Úr.

Miniszter Úr: Na, jó, de ilyet nem mondunk, hát azt se mondjuk, hogy valakit a kukoricásban szült meg az anyja, mindig van egy település, megadjuk közigazgatásilag a születési helyet.

Okosan Gondolkozó: Miniszter úr, ha megengeded, Válaszút a település neve, ahol Wass Albert született, ez Kolozs megyében található, a mai Románia területén.

Miniszter Úr: Na, most beugrott, hogy mikor került már elő ez a Wass Albert! Nem ez volt az, Urak, amelyikbe a szegény Cilike is belekavarodott?

Okosan Gondolkozó: De, tavalyelőtt húsvétkor az operatív törzsben véletlenül Wass Albertnek tulajdonította Márai Sándor versét.

Egyszerűen Gondolkozó: Szegény asszony, rajta röhögött az egész ország.

Miniszter Úr: Nem baj az, eleve azért volt odaállítva a kaspóba, hogy röhögjenek rajta. Hogy is mondtátok akkor, hogy mi is volt az operatív törzs funkciója? Valami furcsa dolgot emlegettetek.

Okosan Gondolkozó: Mire gondolsz, Miniszter Úr? Pszeudotájékoztatás...vagy a tájékoztatás mímelése?

Miniszter Úr: Nem-nem, valami olyan, ahogy még az Antal Imre mondta. Terefere? Vagy telefere?

Okosan Gondolkozó: Ja, ja, a mindennapi Muppet show! Az kellett a népnek

Miniszter Úr: Na, és melyik költő írt jó verset?

Okosan Gondolkozó: Hát, azt nem tudom, nem ismerem a verseiket.

Miniszter Úr: Hogyhogy? De azt tudod, hogy melyik volt szifiliszes meg hol született.

Okosan Gondolkozó: Igen, hiszen ez a lényeg, nem az, hogy miket írtak.

Egyszerűen Gondolkozó: Így igaz, én is csak odáig jutottam Petőfivel, hogy az anyja neve Hrúz Mária.

Miniszter Úr: Elkalandoztunk. Bár azt mondjátok, hogy nem olyan fontos a tanterv, de azért végül is nem az lenne a cél, hogy megtanulják a diákok a tananyagot?

Okosan Gondolkozó: Az okos, jó családból való gyereknek mindegy, milyen a tanár, meg hogy sok-e a tananyag, mert az úgyis megtanul szépen mindent, amit kell. Az egyszerűbbeknek is mindegy, mert azok meg úgyse tanulják meg,

kár is lenne sokat foglalkozni velük,

hogy beleverjék a fejébe mindegyiknek biológiából, hogy mi az a citrátkör meg a Golgi-készülék.

Egyszerűen Gondolkozó: A doktor úr meg majd kifizeti a fiának a magántanárt, ha az orvosira akarja küldeni. Az majd jó pénzért megtanítja neki a citrátkört. És azt ne mondják nekem, hogy nem tudják kifizetni, mert mindegyik doki ki tudja fizetni a magántanárt. Ugyanez van a kémiával is. Olvastam, hogy idén csak valami húszan jelentkeztek kémiatanárnak. Én azt mondom, kelleni is fog annyi, ha minden tehetős szülő magántanárral akarja felkészíttetni a gyerekét az egyetemre.

A többinek meg fölösleges is lenne erőltetni a citrátkört,

úgyis a gyógyfürdőben fognak takarítani. Legalábbis a világosabb bőrűek. Amazok meg majd az árokparton. Na most az árokpartra meg nem Golgi-készülék kell, hanem egy jó gereblye, amelyiknek nem esik le a feje. Hát van olyan, hogy megkapja az ember a közmunkán az új gereblyét, még egy hete se gereblyézik, azt’ máris leesik feje.

Miniszter Úr: No, az enyém szerintem leesne már két nap után, én nem bírnám jól a gereblyézést.

Egyszerűen Gondolkozó: Nem úgy értem, Miniszter Úr, hogy az ember feje esik le, hanem hogy a gereblyéé.

Miniszter Úr: Van még két aktuális téma, amit szeretném, ha érintenénk: a helyettesítések ügye és a béremelés kérdése.

Egyszerűen Gondolkozó: Helyettesítések ügye? Arra gondolsz, Miniszter Úr, hogy sírnak, hogy már a földig ér a kutyanyelv?

Miniszter Úr: Mi az a kutyanyelv?

Egyszerűen Gondolkozó: A tanári szobában a hirdetőtáblán egy hosszú papírra van kiírva, hogy kinek hová kell bemenni helyettesíteni, azt mondják kutyanyelvnek. Na, most van ez az elméleti vita, hogy jó dolog-e, ha a kémiaórára mindig az énektanár megy be. De szerintem ez egy teoretikus kérdés, mert a lényeg, ugye, az, hogy mindig legyen valaki a gyerekekkel. Ezt célozza az új sztrájkjogszabály is.

Okosan Gondolkozó: Jelenleg a helyettesítés azért is nagyon jó dolog, mert a helyettesítést a rendes munkaidő terhére végzik a tanárok, ez tehát ingyen van az államnak, pontosabban olyan pénzt fizetünk érte, amit amúgy is kifizetnénk a tanárnak. Viszont ez ügyben folyik egy per, azt akarják, hogy állapítsák meg, hogy 

helyettesítésekért a tanároknak túlórapénz jár a rendes fizetésükön felül.

Mondjuk odébb van még ennek a pernek a vége, éppen most dobták vissza első fokra újratárgyalásra.

Miniszter Úr: Értem. És mi a helyzet a béremeléssel?

Egyszerűen Gondolkozó: Ilyeneket magyaráznak, hogy meg kéne duplázni a pénzüket. Jó vicc is lenne! Minek annyit fizetni, mikor jobbára már csak a gyerekekre vigyáznak, meg helyettesítenek! Nehogy már összehasonlítsuk azt, amit mondjuk az AKG-ban csinálnak a tanárok, azzal, ami egy vidéki általános iskolában folyik!

10 százalékot nyugodtan le is lehetne vonni még a pénzükből.

Egyet morognának a tanáriban, de más nem történne.

Miniszter Úr: De azt mondják, hogy már parizerre sem elég a pénzük.

Egyszerűen Gondolkozó: Van azért még olcsóbb párizsi is a pult alján. Ne érts félre, Miniszter Úr, én a mértékletességről beszélek: arról, hogy nem kell mindig a drágábbikat választani. El is veszik úgy a varázsa.

Miniszter Úr: Hogyan értékelik a tanárok teljesítményét? Azt már mondtátok, hogy a diákoktól-szülőktől nem kapnak őszinte visszajelzést. Ez tiszta sor: a zsiványokat sem kérjük meg, hogy értékeljék a rendőrség munkáját. De a parancsnok értékeli azért a rendőrt. Folyik ilyen értékelés az iskolában?

Okosan Gondolkozó: Nem igazán, Miniszter Úr, inkább silósan dolgoznak, nem látnak bele, hogy a másik mit csinál. Tulajdonképpen a szenioritás meg egy formális minősítés alapján léphetnek előre, de ez csak annyit jelent, hogy a pénzük emelkedik kicsit, amúgy meg tök ugyanazt csinálják, mint előtte.

Csak be van lógatva egy ilyen répa az orruk elé,

hogy ha majd előrelép Pedagógus II.-be, akkor majd kicsit több lesz a pénze. A díjazás összességében a középszar szintet ismeri el, fokozatosan ennek megfelelő szintre konvergál az átlagos teljesítmény is.

Miniszter Úr: Akkor végső soron semmiféle őszinte visszajelzést nem kapnak a tanárok. Na, ebben együtt tudok velük érezni, mert azt valószínűleg én sem kapok. A tanári fizetésen kívül számíthatnak még valamilyen extra pénzre?

Egyszerűen Gondolkozó: Ott van még a korrepetálás szabad időben, a magántanítványok, mondjuk ez elsősorban csak a matek- meg a nyelvtanároknak biznisz. Tiszta svarcba megy, nem piszkálódik bele a NAV.

Okosan Gondolkozó: A, hogy is mondjam, etikailag rugalmasabbak simán korrepetálják a saját tanítványaikat is délután, pénzért. Ezt sem tematizáljuk.

Miniszter Úr: Akkor nagyon rendesek vagyunk. De azért egyszer majd emelni kell a bérüket. Erre van már valamilyen terv?

Okosan Gondolkozó: Igen. Mindenképpen egyszeri, eseti jelleggel adunk majd fizetésemelést, amit jól lehet kommunikálni, hogy mondjuk 30%.

Semmiképpen sem szabad rendszeresen fizetést emelni.

Nem nevezzük el az emelést ideinek, mert akkor jövőre is kérik. Persze ezt a 30%-ot nem egyszerre adjuk oda, csak bejelentjük, aztán mondjuk szétmorzsázzuk 3 évre, évente 9% kiadja összesen a harmincat.

Egyszerűen Gondolkozó: És ahogy a Miniszterelnök Úr is mondja, ebben az ügyben is tempírozva kell majd passzolni: nem a sztrájk után adjuk közvetlenül, hogy ne az legyen, hogy kényszer hatására cselekszünk. Lehetőleg olyankor kell bejelenteni, amikor rossz gazdasági hírek vannak, amik sújtják az embereket; akkor mondhatják, hogy bezzeg a tanároknak fizetést emelnek, 30%-ot, nekünk meg most emelkedett a gyógyszer vagy mittudomén.

Majd valamikor a sztrájkok kifulladása után ígérjük be az emelést

és majd 2024-25-26-ban hajtjuk végre; ennél jobban kapkodni jelenleg feleslegesnek tűnik.

Okosan Gondolkozó: Amúgy nem olyan sárkányos dolog ez a tanári béremelés, magunk között szólva. Egyharmada eleve olyan pénz, amit csak átteszünk az állam egyik zsebéből a másikba, szja, járulékok. A maradék harmada szintén visszajön gyorsan, ÁFA meg jövedéki adó formájában, mivel zömmel elfogyasztják azonnal.

Miniszter Úr: Rákapnak a drágábbik parizerre, mint a Jakab Péter. És mi újság ezekkel a hatékonysági tartalékokkal?

Okosan Gondolkozó: Örülök, hogy ezt szóba hozod, Miniszter Úr, a legtöbb feladatunk ebben lesz a következő időszakban. A tartalékokat meleg, langyos, hűvös és hideg tartalékokra osztjuk fel.

Miniszter Úr: Mit neveztek meleg tartaléknak?

Okosan Gondolkozó: Olyan intézkedéseket, amiknek a jogszabályi feltételei adottak és már folyamatosan zajlik a kiterjesztésük, bevezetésük. Ilyen az, hogy például a felső tagozatos tanárok is már tanítanak az alsóban, mondjuk a készségtárgyakat. Aztán ott vannak a pedagógiai asszisztensek: már most is mehetnek helyettesíteni elsőtől nyolcadikig bármilyen órára.

Miniszter Úr: Miben különbözik a langyos tartalék a meleg tartaléktól?

Okosan Gondolkozó: Abban, hogy a jogszabályi feltételeket már megteremtettük ugyan, de a bevezetés még csak éppen elindult, vagy még el sem indult. Ilyen az, hogy pedagógushallgatók is taníthatnak majd elég nagy óraszámban, illetve kivételesen képesítés nélküli tanárok is alkalmazhatók.

Gyerekfelügyeléshez végül is nem kell sok iskola.

lyen a nyugdíjas tanárok foglalkoztatása is. Jelenleg heti 20 óráig lehetséges. Sok tanár megy nyugdíjba, őket is vissza lehet foglalkoztatni még.

Egyszerűen Gondolkozó: A hűvös tartalékok azok, amelyek bevezetéséhez kell még jogszabálymódosítás, emellett esetleg még szervezési munka is, ugyanakkor már valamennyire benne vannak a levegőben, nem fognak senkit hideg zuhanyként érni. A legnagyobb hal a tóban az összevont természettudomány tanítása, biológia, kémia és fizika helyett. Ez részben már el is indult a szakképzésben, tanárképzés is van már hozzá.

Okosan Gondolkozó: A többi hűvös kategóriájú intézkedéshez főleg csak jogszabály-változtatás szükséges. Ilyen a nyugdíjasok 20 órás keretének emelése, a pedagógiai asszisztensek óraszáma is emelhető fokozatosan, akár 40 óráig. A tanárok óraszáma is emelhető, persze csak apránként, egyesével. Jó lenne azért, ha a nem túl távoli jövőben mindegyik heti 30 órát tartana.

Egyszerűen Gondolkozó: Ide tartozik az is, hogy el lehet kezdeni majd a tanított óraszámot és a felkészülési időt összeigazítani, azon az elven, hogy olyan órára nem kell felkészülés, amiben nem szaktanár helyettesít. Az így elvont felkészülési idő is betagolható a helyettesítési órakeretbe.

Miniszter Úr: Azért ezekkel csak kis lépésekben haladjunk, nem szabad gyorsan rájuk zúdítani egyben az egészet, nehogy még a végén kiugorjon a béka a fazékból. És mi van a hideg tartalékban?

Okosan Gondolkozó: Mindaz, ami még nincs megszellőztetve és már maga a kommunikáció is gondos időzítést igényel. Ilyen a pedagógusok nyugdíjkorhatárának emelése, illetve felmondási tilalom bevezetése a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva.

Egyszerűen Gondolkozó: Meg van még az is, hogy össze lehetne vonni gyerekcsoportokat. Például délután a rajzszakkör mehetne egyben a napközivel. Minek ül kétszer 15 gyerek két külön teremben két külön felügyelővel? A rajzszakkörösök rajzolnak, a

napközisek meg köpőcsövezhetnek négyig,

ugyanabban a teremben, ahol régen is harmincan ültek.

Miniszter Úr: Na, de ez hogy van kezelve? Csak lehetőség szerint biztosítjuk a napköziben a légköbmétert, vagy kógens norma írja elő tételesen, hogy egy gyerekre mennyi levegőnek kell jutnia? Arra azért figyeljünk, hogy nehogy aztán a napközisekkel is Strasbourgban kössünk ki, mint a fogvatartottakkal! Apropó, arra nincs lehetőség, hogy

élőerőt csoportosítsunk át a szolgálatteljesítési helyek között?

Megyei kapitányság illetékességi területén belül, tömegközlekedési lehetőség figyelembevétel, legfeljebb egy átszállással, természetesen.

Okosan Gondolkozó: Hogyne, van arra lehetőség, hogy a tankerületek által megszervezett megyén belüli tanáráthelyezési rendszert alakítsunk ki. Mondjuk Szobról Ceglédre járhat át az énektanár.

Miniszter Úr: Na, de az egy átszállással elérhető?

Okosan Gondolkozó: Persze, vonattal kell menni végig, a Nyugatiban kell átszállni.

Miniszter Úr: Ez igazán remekül hangzik! Szóval azt mondjátok, Urak, hogy összességében jók a lapjaink.

Egyszerűen Gondolkozó: Abszolút! Oda kell figyelni azért, persze, hogy el ne hibázzuk a díszlépést. Mérni kell a hangulatváltozásokat, meg a közvéleményt, mint mindig.

Miniszter Úr: Köszönöm a tanítást, Urak, igyekszem jól hasznosítani. Mit vettünk ma tervbe?

Okosan Gondolkozó: A tanárok közötti belső forrású információgyűjtéssel kapcsolatban készítünk javaslatot a kérésedre.

Miniszter Úr: Remek, előre is köszönöm! Urak, főnököm még nekem is van, éppen hozzá indulok, úgyhogy ha megengeditek, elköszönök. Szervusztok!

Egyszerűen Gondolkozó, Okosan Gondolkozó (egymás szavába vágva): Szervusz, Miniszter Úr, szervusz! (Széknyikorgást, pakolást hallani, hallhatólag indulni készülnek.)

Egyszerűen Gondolkozó: Hová fog járni a lányod szeptembertől?

Okosan Gondolkozó: Felvételizett 9. évfolyamra az AKG-ba, de nem vették fel.

Egyszerűen Gondolkozó: Hát, igen, oda sokan akarnak menni. És akkor hová megy végül?

Okosan Gondolkozó: A Lauderbe. Az jobban ment. Ott a felvételin arra kíváncsiak, hogy mit tud a diák, mennyiben fejleszthető. És a szülők is felvételiznek!

Egyszerűen Gondolkozó: Tényleg? Hogyhogy?

Okosan Gondolkozó: Azt mérik fel, hogy mennyire fogadja el a szülő az iskola értékrendjét.

Egyszerűen Gondolkozó: Haha! És átmentetek?

Okosan Gondolkozó: Persze, nem is butaság az, hogy ezt firtatják. Az iskola célkitűzései, filozófiája, értékrendszere teljesen kompatibilis azzal, amit mi otthon gondolunk. Az érvényesülés kulcsa az innovativitás, a sokszínű társas közegben való eligazodás és az önálló tanulás képessége, ezekben sokat fejlődhet ott a gyerek.

Az én szememben is a személyes erőfeszítés az érték. A gyerek egyéni képességeihez igazodó differenciált oktatásra van szükség és ezt ott megkapja. Még az államtitkárok között is van, aki oda járt.

Egyszerűen Gondolkozó: Tényleg, kicsoda?

Okosan Gondolkozó: ... (Nyikorogva nyílik az ajtó, nem érteni, amit mond.)

Egyszerűen Gondolkozó: Ezt nem gondoltam volna, de végül is nem meglepő, nem hiába, neki helyén van az esze, meg a szíve is. Egyre csak azt látom, hogy fontos, hogy jó iskolába járjon a gyerek.

Okosan Gondolkozó: Az oktatás is pont ugyanolyan ügy, mint a nyugdíj meg az egészség: egyéni. Ha magadnak kifizeted, meg félrerakod a rávalót, akkor lesz, különben meg nem lesz. De ha meg nem haragszol, rohannom kell most már.

Egyszerűen Gondolkozó: Nagyon örültem, Uram, viszlát legközelebb, szervusz!

Okosan Gondolkozó: Szervusz Uram!