Neooszmán reneszánsz 70 százalékos inflációval Isztambulban

Bármennyire is rossz állapotban van a török gazdaság, Recep Tayyip Erdoğan elnök hatalmas fejlesztésekkel szeretné bizonyítani, hogy az oszmán állameszme reneszánszát éli az országban. Állandó vendégszerzőnk, az ország és a térség szakértője, Egeresi Zoltán járt a helyszínen.

Egyre aggasztóbb hírek érkeznek a török inflációról, amely immár átlépte a 70 százalékot, s nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben megállna a líra értéktelenedése. Emiatt nagyon sokan panaszkodnak – persze ezáltal az ország egyre vonzóbb turisztikai célpont, egyre olcsóbbá válik a külföldieknek.

A mostani mélyrepülés se az utóbbi hónapok eredménye, bár kétség kívül nehezíti a helyzetet a szomszédban zajló ukrajnai háború. Persze nem minden csak a gazdasági nehézségek, pláne nem a 16 milliós Isztambulban. Különösen annak fényében, hogy az Erdoğan-vezetés

több fontos, szimbolikus projektet végrehajtott az utóbbi években,

amelyek épp a város szimbolikus helyeinek az átalakításával vagy legalábbis megváltoztatásával vált. Ezt pedig többen egyfajta neooszmán reneszánsznak tekintik, valamint tudatos térfoglalásnak a kormánypárt részéről – egyúttal az iszlamista szavazótábor keményvonalasabb részének a kielégítését szolgálja. Ennek pedig kulcseleme Isztambul.

Az utóbbi évtizedekben magát hatalmas metropolisszá kinövő város az AKP gyöngyszeme lett (Erdoğan itt lett országosan ismert politikus, főpolgármestersége idején, 1994 és 1998 között), s hiába a főváros a 4,5-5 milliós Ankara, a Boszporusz parti város maradt a gazdasági és részben politikai központ.

Nem véletlen, hogy az AKP igyekezett a historizáló, olykor neooszmánnak mondott kultúrpolitikájában az isztambuli térszerkezetet is megváltoztatni vagy legalábbis hatni rá. Ennek legeklatánsabb példája a Çamlıca dzsámi felépítése volt, amely mintegy 20 ezer ember befogadására alkalmas, de mi fontosabb, szinte a város össze részéről látszódik. Ez mindenképp az az építmény, amit majd Erdoğan örökül hagy az utókornak.

A másik, szimbolikájában legalább ennyire erős döntés 2020 nyarán a Hagia Sophia múzeumból dzsámivá alakítása. Igaz, az eredetileg templomnak készült épületet még II. Mehmed alakította dzsámivá, de 1934-ben Atatürk maga rendelte el a múzeummá alakítását, a különböző vallásos csoportok ellenkezését semmibe véve. Nem meglepő ezután, hogy

az AKP jobbszárnyának folyamatos követelése maradt a dzsámivá (vissza)alakítás,

amelyre nagy nemzetközi visszhang mellett került sor.

Az épület belső terében jelentős változás nem történt: a padlóra szőnyeg került, néhány, embert ábrázoló ikonra vászon, s felújításra hivatkozva lezárták a felső emeletet, ahol egyébként Piroskának, Szent László királyunk lányának, Iréné néven nagy karriert befutó császárnénak a mozaikja is látható. Jó hír viszont, hogy Buda várának 1526-as rövid idejű megszállásakor győzelmi trófeaként elhozott két hatalmas gyertyatartó, még mindig a helyén van.

A Hagia Sophiához képest kisebb visszhangot váltott ki a Taksim téren az utóbbi években felépített, 2021 május végén átadott új dzsámi. A rendszerint baloldali rendezvényeknek, sőt a 2013-as Gezi parki tüntetéseknek is helyet adó Taksim tér melletti építkezés is régi vágya volt bizonyos konzervatív csoportoknak, azonban ezúttal egy kevésbé hivalkodó épületet húztak fel, ami megfér a keresztény templomok, nívós szállodák és az újjáépített Atatürk Kulturális Központ szomszédságában.

Még a szekuláris rétegek sem emeltek komoly kifogást, úgy tűnik, egy oranikus neooszmán építmény belefér a baloldal emlékezeti helyeként szolgáló Taksim mellé.

S persze maga Isztambul egésze, pontosabban annak meghódítása is politikai szimbólum lett, amelynek 500. évfordulójára nagyszabású ünnepségeket rendeztek a városban, még 1953-ban. Igaz, ekkor még kissé más volt az éle az ünnepségnek, de lényegében már ezzel kezdetét vette az Atatürk-korszakban (1923-1938) háttérbe szorított Oszmán-dinasztia, vagy legalábbis néhány nagyobb alakjának revideálása.

Ez a későbbi évtizedekben folytatódott, igaz, Isztambul megszerzésének ünnepében igyekeztek a különböző iszlamista pártok felülreprezentálni magukat. Recep Tayyip Erdogan főpolgármestersége idején nagyszabású ünnepségeket is kezdtek el rendezni. Az Isztambul-kultusznak a kurzusfilmjét 2012-ben be is mutatták a mozikban, a Hódítást (Fetih), amelyben azon kívül, hogy Mehmed szultánt zseniális vezetőként állítják be, egyúttal

méltó emléket állít a magyar származású Orbán ágyúöntő mesternek,

akinek hatalmas ágyújával sikerült megrengetni a konstantinápolyi falakat. A bizonyos mértékben eleve átpolitizáltan induló ünnepségek az utóbbi időben még azokká váltak. A május 29-én tartott ezévi rendezvény legfontosabb célja nem volt más, mint az enumeráció és az erődemonstráció.

A hivatalos híradások szerint 560 ezer ember gyűlt össze az Atatürk reptéren – ehelyett a reptér helyett építették pár éve a monumentális, új Isztambuli Repteret, s most pedig a Nemzet Kertjévé kívánják átalakítani, szóval megindul a terület fásítása. Az ünnepség műsora – janicsárkosztümbe öltözöttek hada, a janicsárzenekar (mehter) felvonulása, indulók, győzelmi beszédek – valóban erőt mutatott. De Isztambul hódításának évfordulója persze nemcsak a kormánypártiak vagy iszlamisták ünnepe.

Miközben Erdoğan az európai oldalon ünnepelt, az ellenzéki polgármester, a 2019-es választáson Magyarországon is hírnevet szerző, liberálisnak tekintett Ekrem İmamoğlu is hatalmas tömeg előtt, színes műsorral emlékezett meg a neves hódításról Maltepén, az ázsiai oldalon. S ő is hatalmas tömeg előtt, janirácsokkal, mehterrel, azaz rendkívül hasonló kulturális üzenetekkel lépett fel, mint az államfő.

Jövőre elnök- és parlamenti választás lesz az országban, a főpolgármester igyekszik kedvezni a konzervatív rétegeknek is a közös dicső múlt felkarolásával üzenni. Úgy tűnik, akármi lesz a végeredmény, a dzsámik majd maradnak.

NYITÓKÉP: Egeresi Zoltán