Így lépett el Orbán Viktortól a lengyel kormány és indult el az EU centrumába

2022. június első napjaira a lengyel Parlament elfogadta a lengyel Alkotmánybíróságról szóló törvény módosításait. Ennek eredményeként többek között megszűnt a testületben az a Fegyelmi Bizottság, melynek létéhez számos konfliktus fűződött az EU és Lengyelország között, s lehetetlenné tette egyes uniós pénzek lehívását is. A minden valószínűség szerint a most zajló orosz–ukrán háború következtében megvalósított törvénymódosítási lépésnek a nyilvánvaló jogi következményeken kívül komoly belpolitikai következményei lehetnek, jelezvén egyúttal azt is: folyik a lengyel külpolitika (szintén a háború indukálta) átalakítása.

A módosítások értelmében három fontos ügyben történik változás: megszűnik a Fegyelmi Bizottság, helyét egy 33 tagú, ún. Szakmai Felelősségi Bizottság veszi át (tagjainak egyharmadát a köztársasági elnök nevezheti ki).

A korábban a Fegyelmi Bizottságban ülő bírák számára nyitott a lehetőség, hogy az AB-ben maradjanak. Szigorúan nézve az ügy nem „új”: Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök már egy 2021 őszi, az Európai Parlament előtt megtartott beszéde során jelezte, hogy a Fegyelmi Bizottságot meg fogják szüntetni.

A konfliktus belpolitikai vetülete, hogy az Alkotmánybíróság körüli ügyeket az a Zbigniew Ziobro igazságügyminiszter (és a kisebbik koalíciós párt Szolidáris Lengyelország elnöke) gerjesztette, aki

az elmúlt években a színfalak mögött konfliktusokba keveredett

nemcsak Andrzej Duda köztársasági elnökkel, de sajtóhírek szerint Jarosław Kaczyńskivel is (állítólag felmerült az, hogy Kaczyński a tavaly nyári kormányátalakítást követően Ziobroéktól is megválik).

Maga az, hogy akár egy kormányon lévő kisebb politikai erő egyes területeken zsarolópotenciállal rendelkezik, nem feltétlen példa nélküli jelenség a Visztula mellett – Ziobro azonban ezt a magatartását a külső körülmények megváltozása miatt már középtávon sem tudta fenntartani.

Kibővült mozgástér

A törvénymódosítás kapcsán pusztán jogi szempontból egy-két érdekesség mindenképpen felmerült: a javaslatot ugyanis az a köztársasági elnök nyújtotta be, akinek bel- és külpolitikai mozgástere az elmúlt bő fél évben megnőtt. (Ennek a mozgástér-növekedésnek a PiS-vezette kormány jogi lépései is áldozatul estek – ilyen volt az, amikor az ominózus médiatörvény-módosítást sem írta alá.)

Májusi adatok szerint mind Duda, mind Morawiecki a tetszési index alapján a két legkedveltebb, ugyanekkor

Ziobro a legelutasítottabb lengyel politikussá vált.

Nem elhanyagolható szempont, hogy az utolsó hónapokban egy közvélemény-kutatás szerint a PiS-vezette kormánytömb és a legnagyobb ellenzéki formáció (KO; Koalicja Obywatelska) között nagymértékben csökkent a különbség (a formációk 29 és 25 százalékon állnak).

A törvénymódosításról szóló alsóházi szavazójegyzéket böngészve derült az ki, hogy

Ziobronak ráadásul azt a komoly békát is le kellett nyelje, hogy a módosítás mellett szavazzon.

A végeredmény nagyon szoros lett: a 460 fős alsóházban 231 fő adott le támogató voksot, a felsőház végül 2022. június 1-jén szentesítette a változásokat. Tekintve a javaslat benyújtásának körülményeit s azt, hogy mi történt a szavazás során, valószínűleg komoly kihatásai lesznek Ziobro politikai jövőjére nézve is.

Pártja támogatottsága egy szintén májusi kutatás szerint gyakorlatilag értelmezhetetlen 0,7 százalékos szinten állt. Ezen túlmenően ráadásul kormányzati pozícióból enyhén kétséges, hogy bármi pozitívat tudnának hozni a koalíció számára akkor, amikor egyfelől jövő ősszel országgyűlési választások lesznek, másfelől a lengyel politikai vezetés stratégiai céljai részbeni átszabásához az azt támogató eszközrendszert alakítja át.

Szóltak nekik

A Szolidáris Lengyelország azonban már kaphatott finom kormányzati jelzéseket egy június 3-i, a lengyel–EU-viszonyrendszerről szóló rádióinterjúban. Véleményem szerint a törvénymódosítás a lengyel külpolitika a háború által generált részbeni újraszabásának egyik belpolitikai lecsapódása.

Abból az alapfeltételezésből kiindulva, hogy a háború kitöréséhez az is hozzájárult, hogy Moszkva három fő okból

1. az amerikai külpolitikában a távol-keleti fókusz térnyerése és Európa „elengedése”;
2. egy, a saját maga helyét kereső új német kormány és
3. egy, részben a saját újraválasztásával, részben az EU soros elnökségével elfoglalt francia politika miatt

– olyan külpolitikai űrt érzékelt, melybe kész volt katonai erővel bevonulni, a lengyel külpolitikai válaszlépéseket ugyanennek az űrnek a betöltésére tett kísérletekként érdemes kezelni.

Azzal együtt is, hogy Varsó lépései főleg biztonságpolitikaiak (fegyverszállítás Ukrajnának, aktivitás a NATO-n belül stb.), létezik egy komoly politikai komponensük is – s ennek a fókuszában az EU áll. A lengyel külpolitikai tervezés most arra törekszik, hogy a lengyel „hang” (és befolyás) növelését stratégiai célként maga elé kitűzve

minden olyan eszközt, felesleges feszültséget és konfliktust elengedjen,

amely ezen cél elérését nemhogy gátolja, de potenciálisan megakadályozhatja – s ebbe az EU-val való viszony rendezése (mint eszköz!) maximálisan beletartozik. (A szintén pár hónappal korábbi turówi szénbánya-ügy és annak megoldása különbségekkel, de itt beleilleszthető a képbe.)

Értelemszerűen a történéseket nem lehet elválasztani a lengyel gazdaság helyzetétől sem: az uniós forrásokból fedezendő tervek késlekedése mellett egyre nagyobb gondokat okoz a májusban 13,9 százalékot elérő infláció, illetve az ukrán menekültekkel kapcsolatos kérdések megoldásának szükségessége.

A módosítást egyelőre Brüsszelben pozitívan fogadták, június elején elfogadva a lengyel helyreállítási tervet – azonban a Bizottság válaszát nézve még egy ideig menni fog az „izmozás”.

Amennyiben a lengyelek konzekvensen, lépésről-lépésre szeretnék régiós és az EU-n belüli befolyásukat növelni, egyszerűen nem engedhetnek meg maguknak egy velük „ellenséges” brüsszeli álláspontot. Kiindulva abból, hogy az eleve a nyilvánosságnak szánt eddigi stratégiai dokumentumaikban foglaltak nagy részét sikerült az elmúlt években következetesen megvalósítaniuk, komoly esély van arra, hogy ebben az esetben is ugyanez fog történni.

A június 4-i PiS-küldöttgyűlésre egyik koalíciós párt vezetője (így Ziobro) sem kapott meghívót. Beszédében Kaczyński kijelölte az irányt – a partnerek előtt minden valószínűség szerint vagy az alkalmazkodás, vagy az eljelentéktelenedés áll.

NYITÓKÉP: Mateusz Morawiecki (középen) növelné a befolyását, fotó: Mateusz Morawiecki Facebook