Már az állandó különc Dánia is feladná különutas védelmi politikáját

Dánia a korlátozott jelenlétének (derogáció) feladásával legalább azt elérné, hogy a dán tisztviselők a teremben maradhassanak, amikor az uniós kollégák biztonsági kérdésekről tanácskoznak ilyen vészterhes időkben. Népszavazás lesz! Vajon most megszavazzák a dánok? Mi megvárjuk.

Az ukrajnai háború nemcsak Svédország és Finnország NATO-tagságát sürgette meg az elmúlt hetekben, hanem egy másik skandináv ország, Dánia is szorosabb biztonsági kapcsolatok kiépítésére törekszik európai szövetségeseivel. 

A dán választók június 1-jén, szerdán döntenek arról, hogy csatlakoznak-e az EU közös kül- és biztonságpolitikájához, amiből eddig makacsul kivonta magát az ország. Az ukrajnai háborúval természetesen Dánia nemzeti érdekei is átalakultak, az eddig a védelmi kérdésekben kívül maradó ország is tárgyalóasztalhoz akar ülni.

Az orosz intervenció hatására tehát Finnország és Svédország mellett Dánia is kész feladni önálló biztonságpolitikáját.

A referendum nem derült égből villámcsapás, ugyanis Mette Frederiksen dán miniszterelnök március 8-ai sajtótájékoztatóján már egyszer bejelentette, hogy a megváltozott geopolitikai helyzet és a fokozódó feszültségek miatt a dán kormány az ellenzéki pártokkal megegyezve csatlakozni szeretne az EU közös védelmi politikájához.

Így a dán parlament közös álláspontja országos népszavazásra kerül június 1-jén. 

Dánia évekig másodhegedűs volt az EU közös védelmi kérdéseit illetően

Dánia habár a NATO egyik legfontosabb alapító tagállama, az EU-ban az 1973-as csatlakozása óta különutas politikát folytat (amiben a dánok legfőbb partnerei és szövetségesei nem mellesleg sokáig a már kilépő britek voltak).

Dánia ugyanis 1992-ben az EU-t létrehozó alapszerződés több pontját, így a védelmi megállapodást is elutasította, ezzel kivonta magát olyan harmonizációs tevékenységekből, ami a biztonságpolitika egyes szegmenseit érintené. 

Az ország sajátos megoldása az lett, hogy egyértelműen a NATO égisze alatt, de az uniós közös biztonság- és védelempolitika szélén maradva alakítja ki saját nemzeti biztonságpolitikáját. 

A dánok aztán nem érték be ennyivel, kiléptek a közös bel- és igazságügyi, a közös valuta és az uniós állampolgárság terén folytatott uniós együttműködésből is, bár az uniós állampolgárság kapcsán azóta már nem különcködnek.

Habár a legtöbb kormány igyekezett átvinni az uniós határozatokat, a törekvések sorra megbuktak az országos referendumok során:

• 2000-ben a népszavazáson a dán választók úgy döntöttek, hogy akármennyire is imponáló, ők azért szkeptikusan mégiscsak inkább kívül maradnak az eurózónán;
• majd 15 évvel később a nemzeti bel- és igazságügyi mentesség megtartása mellett is letették a voksukat azzal, hogy ellenezték az EU szorosabb integrációját (a migrációs politika miatt szavaztak nemmel).

Aztán jött az ukrajnai háború 

Mette Frederiksen szerint most azonban a dánok készen állnak arra, hogy búcsút vegyenek az állandó kölöncködésből. Az Oroszország február 24-én elindította Ukrajna elleni inváziója elég ok lehet arra, hogy az állampolgárok igennel szavazzanak a dán derogáció eltörlésére, és ezzel erősítsék saját országuk biztonságát. 

Ezzel nem mindenki ért viszont egyet. Akadnak euroszkeptikus hangok is, amelyek szerint elég a NATO védelmi esernyője az ország számára, ami 1949-es megalakulása óta Dánia védelmének sarokköve, és eddig még nem csalódott benne az ország.

Így amíg Dánia 14 pártja közül 11 arra szólította fel a választókat, hogy mondjanak igent az opt-out elvetésére (ez egyébként a parlamenti mandátumok több mint háromnegyedét jelenti), addig két szélsőjobboldali euroszkeptikus párt – a Dán Néppárt és az Új Jobboldal –, valamint a szélsőbaloldali párt „nem”-re szólította fel a dánokat.

„A NATO a garanciája Dánia biztonságának. Egészen más lenne, ha Brüsszelben döntenének a NATO irányvonalairól”

– érvelt Morten Messerschmitt, a Dán Néppárt vezetője, aki szerint a közös európai védelempolitikához való csatlakozás a NATO rovására menne.

Mert amúgy pontosan mit is jelentene a csatlakozás a NATO egyik legfontosabb tagállama, Dánia számára? 

A skandináv ország ezzel

• részt venne az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikája alá tartozó védelmi döntéshozatalban;
• de nemcsak részt venne, hanem együttesen lépne fel ezen a területen az összes többi európai tagállammal;
• és a legfontosabb, hogy csapatokat küldene az Európai Unió égisze alatt végrehajtott különböző katonai missziókhoz és műveletekhez.

Mindezzel tehát Dánia is

részesévé válna az állandó strukturált együttműködésnek (PESCO), ami az Európai Unió közös biztonság- és védelempolitikájának része.

A 27 európai uniós tagállam közül ugyanis mindezidáig Málta kívül csak a skandináv ország nem hangolta össze a hadseregét és mélyült el a strukturális integrációt célzó együttműködésben.

Ez azonban nemcsak annyit jelent, hogy a dán tisztviselők a teremben maradhatnak, amikor az uniós kollégák védelmi témákról vitatkoznak, hanem olyan kötelezettségeket is jelent, amivel Dánia eddig nem igazán szeretett volna foglalkozni.

Szakítva tehát az 1992-ben meghozott szokással ezt azt jelenti, hogy Dánia hiába nem vett részt az EU védelmi politikájáról, a katonai képességek fejlesztéséről és megszervezéséről, valamint az afrikai és bosznia-hercegovinai közös katonai műveletekről szóló megbeszéléseken, az ukrajnai tárgyalások során már tárgyalóasztalhoz kell ülnie. 

Habár Dánia uniós védelmi politikához való csatlakozása az ország számára mindenképpen többet hasznot hozna, mint az EU számára. Európa biztonsági architektúrájára, különösen Svédország és Finnország NATO-csatlakozásához képest ugyanis szerény hatással lenne. 

Christine Nissen a Dán Nemzetközi Tanulmányok Intézetének kutatója azonban mégis egyértelműen úgy látja, hogy mindkét lépés "ugyanannak a történetnek a része", és megerősítené, elmélyítené a kontinens katonai együttműködését. 

NYITÓKÉP: Mette Frederiksen dán miniszterelnök találkozik Zelenszij ukrán elnökkel áprilisban, és biztosítja Dánia támogatásáról. Fotó: Mette Frederiksen // Facebook