Dollármilliárdos vagyonnal a háta mögött ad vallási hátteret Putyinnak: ő Kirill pátriárka

Szerző: Fekő Ádám
2022.05.24. 07:10

Az oroszországi ortodox egyház vezetője KGB-ügynökből lett cigiimportőr, de az elmúlt években már csak egy dolga van: hogy az állammal összenőtt egyház minden erejével támogassa az orosz elnököt.

Dollármilliárdos vagyonnal a háta mögött ad vallási hátteret Putyinnak: ő Kirill pátriárka

Mostanra talán már nem ér senkit meglepetésként, hogy az orosz politika és az ebből következő ukrajnai háború inkább spirituális alapokon nyugszik, mint gyakorlatin. Ezért is ilyen érthetetlen Európából az egész, ami történik jelenleg, épp annyira, mint amennyire már az olasz fasiszta programhoz is szükséges volt a tényeket felülíró hitbéli meggyőződésre. Az egykori Szovjetunió esetében persze nem ismeretlen ez a hagyomány, hiszen már akkor is valami nálunk nagyobb dologért folytatott küzdelemmel magyarázták meg a működésképtelen rendszer velejáróit.

A spirituális többletet Vlagyimir Putyin önmagában nem tudta volna valószínűleg elérni, kellett neki egy szoros szövetséges hozzá: ő lett az orosz hírekben gyakran szereplő Vlagyimir Mihajlovics Gungyajev, ismertebb nevét Kirill pátriárka. Az a kijelentés, hogy a 75 éves férfi tulajdonképpen maga az orosz ortodox egyház, több szinten is igaz: egyrészt tényleg ő az ország vallási életének irányítója, másrészt

élettörténete is szimbolizálja, mennyire visszás erkölcsiségről beszélünk az ottani ortodox kereszténységben.

Az apját börtönbe zárták, ő a KGB ügynöke lett

Az 1946-ban Szentpéterváron született Kirillnek már az apja is lelkész volt, akit többször is bebörtözönztek és száműztek egyházi tevékenysége miatt, ez azonban mégsem gyűlöltette meg vele a rezsimet annyira, hogy bár az 1970-es évektől fontos orosz vallási szereplő lett, mindeközben a KGB ügynökeként szolgálja a Szovjetuniót. Fontos kiemelni, hogy nem sima besúgó volt, hanem aktív tiszt a szervezetben, és bár a Forbes által 2009-ben nyilvánosságra hozott adatok nagyjából minden kétséget kizárnak szerepvállalásával kapcsolatban, ő maga azóta sem reagált semmit.

Kirill beszél 2009-ben

Kirill beszél 2009-ben

Fotó: Serge Serebro, Vitebsk Popular News / Wikimedia Commons

Nem mintha az orosz társadalomnak olyan mélységes problémája lenne az egykori KGB-ügynökökkel, hiszen maga Vlagyimir Putyin is a titkosszolgálatban kezdte karrierjét.

Azt valószínűleg az orosz elnök is felismerte, mekkora potenciál rejlik abban, ha saját céljaira használja fel az egyházat: az orosz társadalom jelentős része, főleg vidéken még mindig nagyon vallásos, az egyház lojalitásának megszerzésével így elképesztő legitimációt szerezhet automatikusan a legképtelenebb ötleteire is.

Kirill pátriárka legfontosabb feladata az, hogy támogassa Vlagyimir Putyint: 2012-ben már tulajdonképpen „Isten csodájának” nevezte az elnököt és az alatta cserélődő kormányokat, amiért sikerült kivezetniük az országot az 1990-es évek gazdasági és társadalmi válságából. Kirill elképzelése szerint Putyin hatalomra kerülése után visszavezette az eltévedt Oroszországot a helyes útra, illetve két alkalommal is tartott különleges imaceremóniát az elnök újraválasztásának tiszteletére. Hogy mennyire az egyszerű emberek a célközönsége, azt jól mutatja, hogy a technológiától való túlzott függőség szerinte az Antikrisztus eljöveteléhez is vezethet.

Az egyház és az állam összenövésénak világos politikai célja volt: ahogy a Catherine Belton nemrég magyarul is megjelent könyve, a Putyin emberei fogalmaz, az uralkodó elit az ortodox egyházhoz való visszakanyarodásával újabb felhatalmazást érzett arra, hogy ellehetlenítse mindazokat, akik az ő rendszerükön kívül működnek”. Putyin egykori mentorának, Anatolij Szobcsaknak az özvegye pedig

egyszerűen csak ortodox talibánnak nevezte ezt a rendszert, ahol a vallást arra használják, hogy meggyengítsék az alkotmányt, és korlátozzák az orosz állampolgárok alapvető jogait.

A pátriárka a társadalmi alapokat megteremtette például az azonos neműek kapcsolatának és a családi értékeknek a többszöri tudatos szembeállításával (Putyin kommunikációja nagyban épül az „LMBTQ-mozgalom által elkorcsosított Nyugat” démonizálására), örömmel tiltatta be az országban a Jehova Tanúit, támogatta a Putyint tulajdonképpen életreszóló elnökséggel felruházó alkotmánymódosításokat, de igazán hasznos akkor tud lenni, amikor a legnehezebben megmagyarázható döntéseket kell lenyomni a hívők torkán.

2014-ben a Krím megszállása és a két kelet-ukrajnai szakadár térség orosz megtámadásakor az egész akciót csak terrorellenes hadműveletnek nevezte, ami tulajdonképpen az ortodoxia megmentéséért zajlik, azt ugyanis valakik fel akarják számolni.

A háború kirobbanása előtt Kirill még finoman, de egyértelműen fejtette ki nézeteit az ukránok és a belaruszok helyzetével kapcsolatban: Alekszandr Lukasenka belarusz elnöknek rendszeresen gratulál az elcsalt választások megnyerése miatt, illetve többször beszélt róla, hogy a Moszkvai Patriarchátus a valláson és a nyelven keresztül egyesíti az oroszokat, ukránokat és belaruszokat, az említett népek családjaitól pedig azt kérte, tanítsák a gyerekeket Oroszország szeretetére, az ugyanis az ő történelmi hazájuk.

Kirill strasburgi hívei közt

Kirill strasburgi hívei közt

Fotó: Photo Claude TRUONG-NGOC

Kirill talán annyira nem meglepő módon lelkesen terjesztette azt a narratívát, ami szerint Donbaszban népirtás folyik (erről az orosz állami propagandán kívül még senki nem mutatott bizonyítékot), az Oroszországot folyamatosan áldozatként bemutatva pedig azt is jogtalannak és igazságtalannak nevezte, amikor először vetettek ki szankciókat az országra a Krím annektálása miatt.

Aktuális események

Egész más fokozatba kapcsolt a háború óta: bár mivel Oroszországban akár börtön is járhat azért, ha valaki háborúként írja le a háborút, Kirill csak aktuális eseményekről” beszélve fejtette ki, hogy a patriarchátus Ukrajnát Oroszország hagyományos részének tekinti, maga a háború pedig nem is annyira fizikailag, hanem metafizikailag fontos. 

Az aktuális eseményekért” való felelőst az orosz kommunikáció hajlamos világi dolgokkal magyarázni, de Kirill beszédében egész meglepő ősforrást talált: a liberális nyugati értékeket hibáztatta, főleg a Pride-ot, amit nemcsak a bűn elfogadásának tekintett, hanem egyfajta hűségpróbának a Nyugat felé, ebből pedig szerinte nem kérnek például a donbasziak. Kirillt azok az ellentmondások sem zavarják, amik keletkeztek ebben a történetben:

miközben az orosz vezetés mantrája szerint Ukrajna náci, Kirill azt kifogásolja, hogy az ország a lakosságra erőlteti a nyugati értékeket, többek közt a meleg büszkeséget. Korábban egyébként az Iszlám Állam erősödését is a homoszexualitással hozta összefüggésbe,

Márciusban már odáig ment, hogy a Nyugat Oroszország és Isten ellensége, a bucsai mészárlást követően pedig a békés orosz katonák szolgálatának kibővítését dicsérte. 

Kirill tehát tulajdonképpen az orosz világ tanát hirdeti, ami ha kell, olyan háborúkat is megáld, amik az orosz világ miatt indultak meg. A keretezése fontos, mert valószínűleg nem teljes mértékben a népnek szól, hanem a valódi álláspontot is tükrözi: eszerint itt nem is igazán területről van szó, hanem egy szent háborúról, ami a vallási tradicionalizmus és a liberalizmus közt folyik. A vallási tradicionalizmus jó alap az orosz felsőbbrendűség amúgy is élő legendájához: mivel az ország tényleges teljesítményével nehéz megindokolni, ezért az lett a végső érv, hogy (az amúgy népesség és vallás terén valójában továbbra is multikulti) Oroszország a kereszténység utolsó bástyája, hiszen az ortodoxok őrzik a hét egyetemes zsinat örökségét.

Ez sincs ingyen

Mondhatnánk persze, hogy a mindig kissé ködös orosz álláspont terjesztésében a lehető legőszintébben hisz, de közben nemcsak a KGB miatt tűnik messziről inkább egy nagyon nagyhatalmú maffiózónak, mint egyházi vezetőnek:

miközben az 1990-es éveket (amúgy joggal) a káosz időszakának nevezi, amiből a csodatévő Vlagyimir Putyin vezette ki az országot, saját már 2006-ban négymilliárd dollárra becsült vagyonát épp ezzel a káosszal alapozta meg.

Az évtized közepén az állam valahogy úgy döntött, az egyházak vámmentesen hozhatnak be cigarettát az országba. A lehetőséget alaposan kihasználták: volt pár év, amikor az Egyházi Kapcsolatok Minisztériuma volt Oroszország legnagyobb külföldi cigarettaimportőre, több újságcikk pedig arról szólt a még épp viszonylag szabadon dolgozó orosz sajtóban, hogy Kirill nagyon vastagon levette a részét az így befolyt rengeteg pénzből. Kirill mindezt tagadta természetesen, és egyszerűen ellene folytatott lejáratókampánynak nevezte, a befolyt pénzt szerinte fontos egyházi ügyekre költötték.

Jóval kacifántosabban magyarázta meg 2012-ben, hogy miért volt egy nagyjából kilencmillió forintos svájci Breuget óra a csuklóján: először beismerte, hogy van ilyen órája, de hozzátette, hogy soha nem viselte, az erről készült kép pedig hamisítvány, majd amikor több Kirillt ábrázoló fényképen is egyértelművé vált, hogy rendszeresen a luxusórát viseli,

az ortodox egyház közleményben jelentette be, megbüntetik a képmanipulálókat, és valójában az egész téma csak külföldi erők támadása azért, mert Kirill Putyin támogatója. A szóvivője akkor hozzátette, hogy etikátlan dolog Kirill pátriárka magánéletéről beszélni.

A pátriárka vagyonát utoljára a Novaja Gazeta próbálta megsaccolni: 4-8 milliárd dollárra tippelik, és ebben még nem szerepelnek azok szintén dollármilliókat érő ingatlanok, amiket a két unokatestvére birtokol csak Moszkvában és Szentpéterváron.

Ha mindenképp emblematikus történetet kellene választani a Kirill vezette egyházhoz, akkor az valószínűleg a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyház lenne az: a 2000-re újjáépített templom nemcsak az ortodox világ harmadik legnagyobb épülete, hanem üzemel benne egy gyakorlatilag bármire felhasználhaó kibérelhető VIP-terem, luxusautókra szakosodott autómosó, de több vállalat is ide van bejegyezve.

Ezek Kirillt a legkevésbé sem zavarták, az annál inkább, amikor az akkor még alig ismert Pussy Riot pár percig tartó gerillakoncertet adott az oltár közelében, kérve a Szentanyát, hogy vigye el végre Putyint. Kirill az orosz állami médiával együtt ismételgette addig, hogy a feminista punkzenekar a Sátánnak dolgozik, hogy a zenekar két tagja nemcsak világhírűvé vált, de két tagjuk két év börtönt is kapott, amikből hónapokat ültek le egy fegyenctelepen, mielőtt Putyin elnöki kegyelemmel kiengedte őket.

Kirillt tehát Vlagyimir Putyin spiritualitásért felelős embereként úgy is lehetne kezelni, mint Putyin embereit szokás mostanában: ő is felkerült azok listájára, akikre szankciókat vetne ki az Európai Bizottság, aminek része lenne többek közt az is, hogy kitiltanák az EU-ból. A döntést egyetlen ország nem támogatta: Magyarország, ugyanis az Orbán Viktor és később az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkár, Azbej Tristan által is elmondott álláspont szerint ez sértené a vallásszabadságot.

KIEMELT KÉP: Oroszországi Elnöki Hivatal

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek