Je suis Idrissa Gueye!

Idrissa Gueye esete rávilágít, hogy, a woke-kapitalizmusban valójában a „fekete életek” is csak addig számítanak, amíg felhasználhatók ágyútölteléknek az identitásháborúban. S ugyanúgy nem számít a fekete élet, ahogyan a fehér sem, amint autonóm meggyőződése, hagyományai vannak a hagyományvesztett világban. Egyetlen dolog számít: a globális profit-maximálizáció.

A Paris St. Germain (PSG) a május 17-i nemzetközi homofóbia és transzfóbia elleni nap tiszteletére legutóbbi bajnoki mérkőzését olyan mezben játszotta, amelyen a számok szivárványosan szerepelnek. A PSG szenegáli válogatott játékosa, a muzulmán vallású Idrissa Guaye egybehangzó lapértesülések szerint ott lett volna a PSG kezdőcsapatában a Montpellier ellen 4-0-ra megnyert bajnoki mérkőzésen, ám a BBC nyilvánosságra hozta, hogy Gueye nem vállalta a játékot. Hazájában,

Szenegálban amúgy bűncselekmény a homoszexualitás és akár ötéves börtönbüntetés is járhat érte.

A francia sportban a homofóbia elleni küzdelemért harcoló NGO, a Rouge Direct elmarasztalást követelt:

„A homofóbia nem vélemény, hanem bűncselekmény. A francia futballszövetségnek és a PSG-nek magyarázatot kell kérnie Gueye-től, mégpedig nagyon gyorsan. Meg kell büntetni, ha szükséges.”

Az AFP hírügynökséghez eljutott üzenetben az NGO azt is hozzátette, ha Gueye valóban visszautasította a szereplést, akkor azzal a kirekesztő magatartást erősítette. Idrissa Gueye egyébként „visszaeső”, hiszen az előző szezonban sem játszott azon a meccsen, amikor a csapat az LMBTQ-mozgalmat támogatta, akkor betegségre hivatkozott.

A francia futballszövetség mindenesetre most az etikai bizottsága elé akarja idézni: hivatalos állásfoglalást és bocsánatkérést vár el tőle. Macky Sall, Szenegál elnöke egyértelműen kiáll Idrissa Gueye döntése mellett, mondván, tiszteletben kellene tartani a labdarúgó muszlim hitét, Matar Ba sportminiszter pedig kijelentette, az egész ország a játékos mögött áll.

Eközben Angliában, két válogatott csapattársa, a Crystal Palace-ban játszó Cheikhou Kouyaté és a Watfordot erősítő Ismaila Sarr Instagram-posztban állt ki Gueye mellett.

Az angol csapatok vezetői megdöbbentek a bejegyzések láttán. A Watfordnál kiemelték, hogy elszántan támogatnak több homofóbia elleni kampányt, míg a londoni együttesnél jelezték: kivizsgálják, Kouyate miért írt ilyeneket.

A botrány tovább gördült. Ile-de-France régió elnöke, a francia konzervatívok bukott elnökjelöltje, Valérie Pécresse is beszállt és ugyancsak szankciókat követelt Gueye-el szemben. Aztán megszólalt az Afrika-bajnok szenegáli sztárjátékos is:

„Annak a népnek a fia vagyok, akiknek megvannak a maguk alapelvei, meggyőződései és embersége (…) Nem francia vagyok, hanem szenegáli. (…) Keresztényekkel, zsidókkal, animistákkal játszottam. Soha nem ítéltem el őket. Én az elveim szerint élek, ti pedig ítélkeztek felettem!”

A közösségi oldalon a játékos honfitársai tanulságos érveket sorakoztattak fel a védelmében.

„Amíg nem mindenki köteles támogatni az afrikai értékeinket (poligámia, panteizmus, polihizmus, stb.), akár nem is kellene mindenkit arra kényszeríteni, hogy támogassa az LMBTQ-t. Fogadjuk el, hogy tiszteletben tartjuk a választásukat (LMBTQ), de nem támogathatjuk őket a hitünk iránti tiszteletből.”; „ha támogatod az emberi jogokat, tiszteletben kell tartanod a választását!”.

„Nem támadta meg azt, amit emberi jogoknak nevezel! csak nem vett részt a kampányban, ami az ő döntési szabadsága”. „Beszélj a nyugati demokrácia kettős mércéjéről! ő nem követett el ilyet, és nem támadta a meleg jogokat, csak nem vett részt benne, szóval ne keverd össze a dolgokat! Joga van hozzá, hogy nem áll ki a melegek jogai mellett. És mellesleg ne avatkozz bele az iszlám ország törvényébe, mivel mi sem a tiédbe...”.

„Sajnos a kettős mérce és ellentmondások világában élünk. A véleménynyilvánítás szabadságát, kultúránk és meggyőződéseink szabadságát nagyon tiszteletben kell tartani, és ez a tisztelet a civilizáció értéke. Etikátlan és embertelen magatartás ráerőltetni, hogy megszegje saját elveit, törvényeit. Nem kell magyarázkodnia.”. „A választás szabadsága a képmutató Nyugat vallásában azt mondja: ’Szabadon választhatsz az én választásaim közül. A Korán égetése szabadság. Mohammed próféta sértése szabadság. A fátyol megtámadása szabadság. De ha megtagadod a homoszexualitás támogatásában való részvételed, akkor kivizsgálnak!’”.

A Szenegál területén élő népek, jóval a gyarmatosítás előtt, arab hatásra tértek át az iszlám hitre. A mai Szenegál a XVII. századtól felváltva került az angolok és a franciák fennhatósága alá, majd 1904 és 1958 között Szenegál volt Francia Nyugat-Afrika központja.

Az 1960 óta független Szenegálban található foszfátkincs, az egykori rabszolgapart évszázadokon át szolgálta a Nyugat gazdagságát. A gyenge környezetvédelmi szabályok miatt könnyen elsajátítható természeti erőforrások,

az olcsó, de francia nyelvű munkaerő jelenleg is elsősorban franciáknak termeli az extraprofitot.

A profi futball ma a globális tudatipar uralta showbiznisz része. A BL-döntős francia topcsapat Gueye-t határozott időre megvásárolta. Gueye tehát- milliónyi honfitársától eltérően- még csak nem is gazdasági bevándorló. Jó pénzt fizettek érte, hogy utána még többet kaszálhassanak.

Megvásárolták a sportteljesítményét, a tehetségét, de nem a lelkiismeretét.

Munkáltatója természetesen joggal követeli meg tőle, hogy tisztelettudóan viselkedjen a homoszexuális csapattársakkal, ellenfelekkel, klubalkalmazottakkal és semmilyen formában ne szítson gyűlöletet a szurkolók között sem. Gueye ezeket a követelményeket nem is szegte meg.

A Gueye-ügy kapcsán hat dilemmában világosan kell fogalmazniuk a liberális jogállam híveinek.

Először

Ha a politika a közjóról mibenlétéről folytatott szakadatlan vitát, a politizálás pedig a közös ügyekkel való foglalkozást jelenti, akkor az emancipatorikus követelések alighanem a legtipikusabb politikai vélemények. Az UEFA által is felkarolt szivárványra festés pedig ezen belül is az egész globális tudatipart elárasztó progresszív ideológiai indoktrináció megnyilvánulása.

Másodszor

A véleményszabadságnak része a „negatív véleményszabadság”, a hallgatás joga. A függő helyzetben levő, például munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személyek véleményszabadsága különös védelemre szorul Így lett volna ez a bevándorláspolitikában a főáramtól eltérő nézetet – a futballpályán kívül- megfogalmazó és emiatt máig munkanélküli Petry Zsolt és így van most Idrissa Gueye esetében is.

Harmadszor

Az európai alkotmányokban és emberi jogi konvenciókban deklarált lelkiismereti szabadság legbensőbb magva éppen az a parancs, hogy senkit sem kényszeríthetünk konverzióra, saját lelkiismereti meggyőződésének megtagadására. Ha egy másik személyt, függő helyzetét kihasználva,

arra kényszerítünk, hogy nyilvánosan menjen szembe világnézeti meggyőződésével:

ezzel kinyilvánítjuk, hogy nem tekintjük őt velünk egyenrangú morális személynek és így megsértjük emberi méltóságát.

Negyedszer

Az eltérő vallási, lelkiismereti meggyőződések és az eltérő szexuális irányultságok egyenlő tisztelete nem zárják ki egymást. A lelkiismereti meggyőződés kinyilvánítása, gyakorlása nem járhat mások megalázásával, jogfosztásával, ahogyan az eltérő szexuális irányultságokat megillető egyenlő bánásmódba sem tartozik bele mondjuk a muszlim meggyőződésű személyek konverzióra kényszerítése.

Ötödször

Idrissa Gueye semmilyen módon nem támadta homoszexuális, transznemű embertársait, semmilyen becsmérlő, lekicsinylő kifejezést nem használt rájuk. Annyi a „bűne”, hogy nem kívánt részt venni a progresszívek – immáron a stadionokba is becsempészett – identitáspolitikai kampányában.

Hatodszor

Nem volt olyan régen a Charlie Hebdo-merénylet és nyomában a ’Je suis Charlie!’ kampány a közösségi oldalakon. Ha úgy gondoljuk, hogy Mohammed próféta sértegetése része a szabad véleménynyilvánításnak, aligha van jogunk elvitatni a negatív véleményszabadságot attól, aki nem akarja magára ölteni a progresszív identitáspolitika szimbolikáját.

A Gueye-ügy amúgy lerántotta a leplet az elmúlt évek néhány képmutató gesztusáról.

Évek óta él az UEFA regulája, hogy minden tagállam, minden bajnoki mérkőzésén (én ezt legutóbb a magyar másodosztályban élvezhettem) be kell mondani: „A stadionban nincsen helye politikai megnyilvánulásnak!”. Kivéve, úgy látszik, ha a ’woke’ teszi be a lábát a pályára és a futballipart is megszállja.

A 2020-as BLM-mozgalom farvizén keletkező térdepelési hullám még a tavalyi labdarúgó Európa Bajnokságot is elérte. Azonban a „fekete életek” jelentékeny része muszlim, animista, akik keresztények, azok is másként, mint az európaiak.

Idrissa Gueye esete rávilágít, hogy, a woke-kapitalizmusban valójában a „fekete életek” is csak addig számítanak, amíg felhasználhatók ágyútölteléknek az identitásháborúban.

S ugyanúgy nem számít a fekete élet, ahogyan a fehér sem, amint autonóm meggyőződése, hagyományai vannak a hagyományvesztett világban.

Egyetlen dolog számít: a globális profit-maximálizáció és ebben minden hagyományokon nyugvó kultúra, minden szerves társadalmi szövedék éppúgy elhárítandó akadály, ahogyan a klasszikus liberalizmus vívmányai, a vélemény- és a lelkiismereti szabadság. A woke-kapitalizmusban persze

visszaköszön a kulturális imperializmus, a globális Észak pontosan ugyanazon gőgje, amivel annak idején Afrikát is leigázta.

A progresszív disztópiában egyszerre lehet majd Európában szégyellni a karácsonyt és szivárványszínekbe öltöztetni muszlim futballistákat. Ennek már régen semmi köze sem az elfogadáshoz, de az iszlamizációhoz sem: ez a természetes kultúrák felszámolásának politikája.

Je suis Idrissa Gueye!