Mit gondolnak Oroszország háborújáról legszorosabb partnerei?

Moszkva számára rendkívül érzékeny terület a Kaukázus és Közép-Ázsia. Nem csoda, hogy már a Szovjetunió felbomlása után inkább kevesebb, mint több sikerrel, de folyamatosan próbált a Kreml valamilyen együttműködést tető alá hozni. Harminc év alatt a legközelebb a Kollektív Biztonsági Szerződés (KBSZSZ) tag Belarusz, Örményország, Kazahsztán, Tádzsikisztán és Kirgizisztán került Oroszországhoz, ezért érdemes megnézni, milyen az ukrajnai invázió megítélése a kvázi „szövetségeseknél”.

Az ENSZ Közgyűlése idén két szavazáson is elítélte a többség Oroszország támadását Ukrajna ellen, az önhatalmúlag kikiálltott Luhasznki (LNR) és Donyecki Népköztársaságok (DNR) elismerését, követelte az orosz csapatok visszavonását, sőt még azt is kimondta, hogy Belarusz is részt vesz az agresszióban, továbbá helytelenítette a polgári lakosság és az infrastruktúra ellen elkövetett támadásokat is.

Ezen a két szavazáson a KBSZSZ fent említett tagállamai tartózkodtak.

A harmadik szavazáson, ahol a bucsai mészárlást követően már az Oroszország által elkövetett szisztematikus jogsértéseket is tárgyalták, döntöttek Oroszország kizárásáról az ENSZ Emberi Jogi Bizottságából, a kazah, kirgiz és tádzsik fél nemmel szavazott, Örményország pedig távol maradt. A KBSZSZ hétfőn Szentpéterváron tartotta közgyűlését, mégpedig abból az alkalomból, hogy harminc éves a szervezet alapító okirata. Az orosz háború elítélése természetesen fel sem merült.

A május 9-i moszkvai győzelem napja felvonuláson korábban még a legfontosabb nyugati országok is képviseltették magukat, ami 2014 után értelemszerűen egyre kevésbé volt jellemző. Egyre inkább a nem európai országok egyre szűkülő csoportja képviseltette magát a megemlékezésen.

2022-ben még a korábbiakhoz képest is szellősebb volt a külföldi delegációknak fenntartott tribün. Meglepő, hogy még az orosz TASZSZ sem sorolta fel pontosan, kik jelentek meg.

Tesz ugyan említést afrikai, egyes közel-keleti és török képviselőkről, de a „közel-külföldről” nem.

Tehát Oroszország még a legfontosabb szövetségesét, a belarusz elnököt, és a KBSZSZ tagállamainak képviselőit sem hívta meg.

Dmitrij Peszkov, az orosz elnöki szóvivő ezt azzal magyarázta, hogy igazából senkit nem hívtak meg az ünnepségre, mert „a helyzet az, hogy ez nem egy évfordulós dátum. Ez a mi ünnepünk, ez egy szent ünnep egész Oroszországnak, minden orosznak”.

A háború kezdete óta nehéz követni az Oroszországból emigrálók számát, de több százezernyi főben kell gondolkozni.

Mivel a kivándorláshoz szükséges vízumok beszerzése nehéz, ezért a könnyen elérhető országok közé tartozó Kazahsztán és Örményország az ellenzéki oroszok főbb kivándorlási célpontjaivá váltak.

Ennek negatív hatási is jelentkeztek, mivel extrémen felverték az ingatlan- és albérletárakat, ami a nagyvárosokban az oroszellenes hangulatot erősíti.

Bizonyos értelemben viszont akár pozitív következményei is lehetnek a jelenlegi háborúnak az említett országokban. Az ide érkező és orosz emigránsok egy része (Örményország esetében ukrajnai menekültek is) a lakosságszám csökkenését segíthet ellensúlyozni, szakképzett munkaerőt jelentenek,

miközben számos orosz cég áttelepülésével a célországok gazdasága is erősödhet,

amihez hozzájárul, hogy az oroszokat sújtó nyugati szankciók miatt „bankturizmus” alakult ki.

+ Kazahsztán

Az ország hozzáállása azért különösen érdekes, mert év elején az országszerte lezajlott erőszakos tüntetések és a KBSZSZ rendteremtő missziója miatt a gyakorlatban kijelenthető, hogy

a jelenlegi rendszert Moszkva mentette meg.

Sokan feltételezték, hogy ezután Asztana annyira le lesz kötelezve Oroszországnak, hogy beszűkül a mozgástere, vagy épp bábállam lesz, noha ez látszólag nem valósult meg. Sőt, Kaszim-Zsomart Tokajev elnök határozottan kijelentette, hogy nem fogja elismerni se az LNR-t, a DNR-t, nem fog segíteni Moszkvának a szankciók kijátszásában, és az ENSZ-beli szavazása ellenére nemzetközi kivizsgálást kért a Bucsában történt eseményekről és humanitárius segítséget nyújt Ukrajnának.

A nyugati másodlagos szankcióktól való félelem miatt amennyire lehet, igazodnak a Moszkva elleni döntésekhez.

Az éveleji események óta továbbra is zajlanak kisebb demonstrációk országszerte, melyeken Putyin- és háború-ellenes szólamokat is lehet hallani az Ukrajnát éltetők mellett. Még a kazah civilek is rendeztek gyűjtést, sőt olvasni lehetett olyan hírekről, hogy

a hírhedt Z betűt viselő autókat megrongálták, így hamar visszaszorult ez a jelkép.

Kazahsztánban idén hivatalosan költségmegtakarítás miatt elmaradt a győzelem napja ünnepség is, de ez nem feltétlenül annak a jele, hogy ettől a szovjet rendszerből származó szokástól szeretnének eltávolodni. Valószínűsíthető, hogy a védelmi erők egy részének év eleji helytállásának, illetve a tüntetések leverése utáni nagyvárosi lakosság velük szemben tanúsított negatív érzéseivel magyarázható.

Ugyanakkor a Demoscope közvélemény-kutatása alapján a válaszadók 39 százaléka Oroszországot támogatja, 9,5 százalék Ukrajnát, 46 százalék viszont semleges. A menekültek befogadását viszont közel 60 százalék szívesen fogadja. Míg 70 százalék kifejezetten pozitív véleménnyel bír Moszkváról, ugyanennyien ki is zárják, hogy háború robbanjon ki köztük.

Társadalmon belüli éles szakadás az adatokból nem olvasható ki, a kissé pro-orosz nézőpont mellett sokkal inkább a semlegesség dominál.

Ezalatt ne felejtsük el, hogy az ország lakosságának majdnem ötöde orosz etnikumú, és nagy arányban élnek az északi területeken. Orosz politikusok már a háború kezdete előtt is – de azóta is időnként megpedzegették –, hogy ezeket a területeket az orosz lakosság védelmében érdemes lenne elfoglalni.

A kazah nacionalizmus erősödése közepette Asztanának vélhetően érdeke kordában tartani a háború- és sokszor orosz-ellenes törekvéseket.

Emiatt a lakosság részéről túlságosan látványos megmozdulásokra nem érdemes számítani, míg a még konszolidálódó hatalom külpolitikai lépései összességében a semlegességet, semmint oldalválasztást célozza meg.

+ Örményország

Jereván megítélését tulajdonképpen saját hegyi-karabahi álláspontja és a 2020-as háború határozza meg.

Mivel a tűszüneti megállapodást erős moszkvai ráhatással írták alá, ezért egyszerre tekinthető Örményország megmentőjének Oroszország és a hegyi-karabahi békefenntartói miatt az azeri önrendelkezés megsértőjének.

Bizonyos szempontból egyébként Baku politikája hasonlít arra a nyomásgyakorlási folyamatra, amit Kijev ellen folytatott Moszkva.

Kisebb Ukrajna melletti tüntetések mellett

az örmények többsége inkább aggódik Kijev és Baku jó kapcsolata miatt.

A társadalom számára sokkal szembetűnőbb az ukrán fegyverszállítás Azerbajdzsánba, köztük foszforbomba eladása is, miközben a svéd SIPRI szerint a 2011-2020 közötti fegyvervásárlásait Baku 60 százalékban Oroszországgal és csak 1 százalékban Ukrajnával bonyolította le. Ebből könnyű levonni a következtetést, hogy

szinte automatikusan az orosz fél iránti szimpátia a lakosság körében.

A bucsai eseményeket követően ugyan a KBSZSZ többi államától eltérően nem állt ki az oroszok mellett és nem jelent meg, de ez vélhetően az örmény népirtás emlékezete miatt magyarázható. Oroszország Európa Tanácsból való kizárásánál viszont nemmel szavazott.

Jereván akármennyire is szeretne semlegességet tanúsítani, túlságosan erős az energetikai, gazdasági és a hegyi-karabahi orosz békefenntartók miatt végső soron a biztonsági függése Moszkvától,

miközben Ukrajna és Azerbajdzsán együttműködése érzékeny kérdés.

Orosz győzelem esetén erősödhet a két ország kvázi integrációja, ahogy arról április 8-án tárgyaltak is a felek. Egy esetleges ukrán siker esetén viszont felmerülhet az átlagos örményben a kérdés: ha most a gyengébb, védekező fél győzött, lehet, hogy másfél éve mi is képesek lettünk volna, ha erősebb a nemzetközi támogatottságunk?

+ Kirgizisztán és Tádzsikisztán

Mivel a kirgiz, de különösen a tádzsik gazdaság rendkívüli módon kitett az Oroszországban élő vendégmunkások hazautalásaitól, ezért a szankciók, a munkanélküliség növekedése, az élelmiszerárak robbanása közvetetten súlyos károkat okozhat a lakosság, de az elit körében is.

A hatások már rövidtávon oroszellenes érzelmeket váltottak ki.

Kirgizisztánban például már megtiltották a háború szimbólumának, a Z betűnek a viselését, mivel ez etnikumok közti ellenségeskedést erősítené. A döntés annak nyomán született meg, hogy Biskekben számos kisebb demonstrációt szerveztek Ukrajna, de Oroszország mellett is. Végül a biskeki Gorkij-park helyszínét kivéve az összes háborúval kapcsolatos tüntetéseket is megtiltották július 1-ig.

A két ország esete azért is érdekes, mert az orosz katonai veszteségeket a helyi hírportálok beszámolói alapján követő adatbázis szerint

ez az a két állam, akinek állampolgárai Moszkva oldalán harcolva életüket vesztették.

A háború utáni időszakban ezek a társadalmak törékenyek lehetnek a válságok miatt, ezért a politikai elit inkább a háború gyors lezárásában bízik, miközben semlegességre törekszik. Tekintetbe véve a térség bonyolult geopolitikáját, érdemes lesz Tádzsikisztán és Kirgizisztán eseményeinek követése a közeljövőben.

NYITÓKÉP: Vlagyimir Putyin még 2019 novemberében tartott KBSZSZ-csúcson. FOTÓ: Kreml