Mi szükség a tizedikre?

Hegyi Szabolcs

Szerző:
Hegyi Szabolcs

2022.05.16. 17:45

Cinizmus nélkül mondhatjuk, hogy az alkotmánynak valóban gránitszilárdságúnak kellene lennie.

Az Alaptörvény tizedik módosításának védelmében Varga Judit igazságügyminiszter azt találta mondani, hogy

„a jogi egyetemen (…) mindig azt tanították, hogy a jogszabály merevsége és az élet dinamikája folyamatos ellentmondásban van egymással. A jogalkotónak és a kormányzással megbízott félnek az a feladata, hogy ezt az együtthatást, a jogszabályok merevségét és az élet dinamikáját a lehető leggördülékenyebben tudja összeegyeztetni. Azért van most szükség erre az Alaptörvény-módosításra, hogy Magyarország tudjon reagálni egy nem várt helyezetre is.”

Mivel tanítottam a joghallgatókat azon az egyetemen, ahol a miniszter is szerezte a diplomáját, hadd hívjam fel a figyelmet a miniszter tévedésére – vagy szándékos ferdítésére.

A jogi egyetemen valóban tanítják azt, hogy a napi életviszonyok bonyolódása, alakulása azt a feladatot rója a jogalkotóra, hogy időről-időre felülvizsgálja a szabályokat, módosítson rajtuk, újakat vezessen be, elavult szabályokat hatályon kívül helyezzen, stb.

Csakhogy tanítják azt is, hogy az alkotmányozás szerepe merőben más – éppen ellentétes a jogalkotó dolgával.

Az alkotmány azért olyan általános szabály, jelentős részben inkább elvek gyűjteménye, mert arra való, hogy hosszú időn keresztül, a változó körülmények és a változó szabályok ellenére is érvényesüljön. Arra való, hogy az eltérő összetételű jogalkotó parlamentek, az egymást váltó kormányzatok különböző jogpolitikai célkitűzéseit úgy lehessen jogalkotás útján érvényesíteni, hogy az ne veszélyeztesse a jogrendszer autonómiáját és egységét. A jogalkotás biztosítja a jogrendszer dinamikáját, az alkotmány pedig a stabilitását, kormányzati ciklusokon átívelő tartósságát. Cinizmus nélkül mondhatjuk: az alkotmánynak valóban gránitszilárdságúnak kell lennie.

Az alkotmány továbbá nemcsak a jog fundamentuma, hanem a nemzet alapszabálya is, „szövetség a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között”. Az alkotmány a politikai közösség hosszútávú elköteleződése a legalapvetőbb értékek mellett, mint amilyen az egyének egyenlő szabadsága, a hatalom korlátozása és a jog uralma, vagy a demokrácia.

Az alkotmány határozza meg az állam alapszerkezetét is, például a hatalmi ágak elválasztását és a hatalmi ágakat megjelenítő intézményeket. Mindezt ismét csak azért, hogy az országot a folyamatosan változó körülmények közepette is biztonságosan lehessen kormányozni, és ha kell, a szabályait alakítani. Kormányok és parlamenti többségek jönnek-mennek, ami csak akkor lehetséges, ha az alkotmány marad.

Az alkotmányozás és a jogalkotás között sokkal jelentősebb a különbség, mint amekkorát a törvényhozó és a végrehajtó hatalmi ág elválasztásának tulajdonítunk.

Nyilván egy demokratikus jogállam alkotmánya nem szent tehén, olykor annak módosítása, kiegészítése is szükséges lehet, csak éppen százszor alaposabban meg kell gondolni, mint egy miniszteri rendelet módosítását. Aki átlagosan évente módosít egyet az alkotmányon – mert megteheti, érdekei pedig így kívánják – anélkül, hogy erre különösen nyomós oka lenne, az valójában nem „alkotmányoz”. Nem tiszteletben tartja a játékszabályokat, hanem játék közben alakítja azokat. Az nem ellenállóbbá és rugalmasabbá teszi a jogrendszert, nem felkészíti a váratlan kihívásokra, hanem éppen ellenkezőleg, kiszolgáltatja a hatalmi önkénynek.

Természetesen nem áll fenn nyomós ok az Alaptörvény tizedik módosítására, és arról sincs szó, hogy az Alaptörvény eddig nélkülözte volna azt, amivel most ki akarják egészíteni. A módosító javaslat a veszélyhelyzet bevezethetőségét kiterjeszti „szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, háborús helyzet vagy humanitárius katasztrófa” esetére. Azt kellene tehát elhinnünk az igazságügyminiszternek, hogy a háború valami olyasmi, amire eddigi története során a magyar nemzet nem is számított, ezért az Alaptörvény nem tartalmaz felhatalmazást ilyen esetre, és sem a jogrendszerünk, sem az államunk, benne elsősorban a kormány eddig egyáltalán nem volt felkészülve rá, hogy egy ilyen helyzet előfordulhat.

Ami persze szamárság: amióta világ a világ, háborúk vannak, lehet rájuk számítani, és amióta világ a világ, az állam alapfeladata, hogy számítson rá, és legyen felkészülve arra, hogy a polgárait megvédje.

Az Alaptörvény jelenleg is tartalmaz megfelelő felhatalmazást ilyen esetre, és mind a hatályos jog, mind a jelenlegi állami intézményrendszer rendelkezik a szükséges hatalommal, hogy ellássa a feladatát ilyen esetben. (Az más kérdés, hogy ténylegesen képes lenne-e ellátni a feladatát, de ezt inkább nem is szeretném megtudni.)

A szomszédunkat érő orosz agresszió miatt megnövekedett biztonsági kockázat kezelése, a háború elől menekülők ellátása, és ha szükség lenne rá, akkor a közvetlen védekezés kormányzati feladat. A felhatalmazása pont erre szól, és pont ezért áll rendelkezésére a legerőteljesebb állami hatalom, pénz, paripa, fegyver. Az alaptörvény-módosításra tehát nem lenne szükség csak azért, mert a külső körülmények változtak. A kormányfő és pártja érdekei változtak. Az igazságügyminiszter pedig ezeknek a pillanatnyi hatalmi érdekeknek a kiszolgálásában kamatoztatja a jogi egyetemen megszerzett tudását.

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!

Hegyi Szabolcs
Hegyi Szabolcs vendégszerző

A TASZ politikai szabadságjogi projektjének szakértője.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek