Riport a prágai főpályaudvarról: több száz kárpátaljai magyar romával játszanak pingpongot a magyar és a cseh hatóságok

Több tucat, köztük sok ukrán-magyar kettős állampolgársággal rendelkező ukrajnai roma menekült vert tanyát a Prágai Főpályaudvar első platformján. A cseh hatóságok nem tudnak mit kezdeni velük, így többen már hetek óta itt állomásoznak.

„Hetek óta nem alszunk” – kezdte a beszélgetést Hana Franková a prágai főpályaudvaron dolgozó, Ukrajnából érkezett menekülteknek segítő Organization for Aid to Refugees (OPU) jogi főosztályának vezetője és önkéntese.

A főpályaudvar első peronja már a háború első napjaiban megtelt kilátástalan helyzetű roma menekültekkel, akik közül többen ukrán-magyar kettős állampolgárok. Geti Mubeenová az OPU önkéntese, aki a háború kezdete óta dolgozik a pályaudvaron, erről azt mondta lapunknak, hogy 

„amíg a Prágába érkező ukrajnai menekültek többségét a 10 nap alatt felveszik a rendszerbe, és a könnyített menekültjogi procedúrán átesve a Belügyminisztérium ellátja őket a pénzsegéllyel, átmeneti lakással, addig nagyjából 3000 kárpátaljai cigány esetében ez a történet több jobbára el sem kezdődik.”

Az OPU önkéntesei is látják a körülményeket, Geti szerint viszont „még mindig jobb, hogy van fedél a fejük fölött éjszakára, mint hogy elkallódjanak és hajléktalanként végezzék valahol a szabad ég alatt”.

„Sokszor félve a következményektől mást mondanak a különböző hatóságoknak, a hivatalos papírjaik sincsenek mindig meg, vagy rendben, így a romákkal kapcsolatban nehezen indul meg nemzetközi védelmet biztosító eljárás. Emellett a legtöbben a mélyszegéységből és mindenüket hátrahagyva, azaz semmi nélkül érkeztek Prágába, így nagy a kiszolgáltatottság-érzetük is.”

– tette hozzá lapunknak.

A hírekbe ebből eddig annyi jutott el, hogy egy május 12-i telefonbeszélgetésében Vít Rakušan miniszterelnök-helyettes, cseh belügyminiszter arról tájékoztatta Pintér Sándort, hogy

Csehország vállalja a magyar útlevéllel rendelkező menekültek Magyarországra történő szállítását, azonban az útlevelek gyors és alapos átvilágítását már a magyar hatóságokra bízza.

Ezzel szemben az önkéntesek éjjel-nappal dolgoznak azért, hogy amíg nem kapnak menekültjogi védelmet, addig segítsék őket és nehogy elkallódjanak, hisz a cseh belügyminiszter világosság tette, hogy legfeljebb 30 napig tartózkodhatnak a cigányok Csehországban.

Ám amíg Csehország úgy akarja elintézni a kettős állampolgársággal rendelkezők helyzetét, hogy minél hamarabb vonatra ültetné őket, addig a magyar belügy nem sieti el az érkezők ellenőrzését és hátráltatja a menekültjogi kérelmek ügyintézését.

Az elhúzódó procedúra miatt pedig sokan egyszerűen visszamennek Prágába, ahol jobb elbánásban bíznak. A visszatérő romák pedig egyre nagyobb gondot okoznak. A belügyminiszter nyilatkozata szerint ezért most azon dolgozik, hogy ideiglenes szállást keressenek az anyák és gyermekek elhelyezésére. Ennek érdekében a prágai városvezetéssel is egyeztet.

Geti szerint azonban 

„a Prága Troja városrészben felhúzott sátortábor 150 férőhelyével nem fogja megoldani a problémákat."

Főleg azért nem, mert sok esetben sátrakban elhelyezett romák hamar visszatérnek a központi pályaudvarra, arra hivatkozva, hogy „ott van a hozzájuk közelálló közösség” – ahogy a cseh belügyminiszter nyilatkozta.

A menekültek egyike Larisa azt mondta lapunknak, fogalmuk nincs mit csináljanak. Ő őszintén szeretne hazamenni, de nem lehet, mert háború van. Itt Prágában pedig még az átmeneti otthont is csak rebesgetik. Larisa azt is elmondta, hogy menekültszállóra  biztosan nem megy, rendes lakásba szeretne „hazamenni”, ha már nem lehet otthon.

„Be vagyunk ide zárva, tisztátalanok vagyunk, nincs mibe átöltözni. Letusolni sem tudunk, és ha azt valamilyen csoda folytán mégiscsak kikönyörögjük, akkor sincs hol átöltözni. A gyerekek nem tudnak magukkal mit kezdeni, haza szeretnének menni, nekem is hiányzik az otthonom. A folyamatos zajtól fáj és zúg a fejem, a hideg kőtől, amin két hete fekszünk, megbetegszünk. A gyerekek sírnak, fáj minden ízületünk. Mindenki csak ígérgeti, hogy lassan megkapjuk azt az engedélyt, de sosem lesz ilyen, ugye?”

– mondta.

Larisa férje otthon harcol, ő maga pedig gyermekeivel menekült el. Nem kettős állampolgár, azonban a munkája miatt igencsak jól tud magyarul. Mint megjegyezte azonban, a kárpátaljai kis faluban ahol éltek már egyre kevesebben beszélik a magyart. 

Elmondta, hogy amint lehet ő hazamenne, de sajnos az édesanyja pont a napokban számolt be arról, hogy nem messze Szolyvától, a kis községtől, ahol laknak, bombarobbanás történt.

Megmutatta azt a videót is, amikor a gyermekek hallván ezt, féltve a nagymamájukat elsírják magukat a pályaudvaron.

„12 interjúm volt ma. Az elmúlt napokban hirtelen a legtöbb médiaplatform felkapta a fejét, hogy több száz roma menekült van, akik kiesnek a rendszerből, rájuk pedig mi vigyázunk. A probléma azonban nem most kezdődött, hanem már a háború második napjától. A romák kérdésével azóta sem foglalkoznak igazán, csak ígérgetések vannak, de megoldás nincs.”

– mondta az Azonnalinak Geri Mublenová.

Geri és Hana úgy látja, az ukrajnai háború olyan mély társadalmi problémákat hozott a felszínre Csehországban is, mint a romák társadalmi integrációja, ami Geri szerint sosem sikerült a cseheknek. 

„Annak okát, hogy vannak, akiket fel sem vesznek a rendszerbe a cseh állam intézményesített rasszizmusában látom. Most mondjuk ki őszintén: európai szinten rosszul állunk a romák befogadásában, és sosem sikerült integrálni őket a társadalomba.”

Hana kifejtette, hogy jogilag a legnagyobb gondot az ukrán-magyar kettős állampolgársággal rendelkező ukránok jelentik, rájuk vonatkozó külön jogi szabály ugyanis nem lett kialakítva a gyorsított menekültjogi eljárásban. A magyar állampolgársággal is rendelkező ukránokat elvileg ugyanis nem Csehországban, hanem Magyarországon kellene ellátni. 

Az önkéntesek a magyar állampolgársággal rendelkező ukrán menekülteknek hiába segítenek jegyet venni, hogy elmenjek Budapestre, pár napra rá a legtöbben visszautaznak, arra hivatkozva, hogy a magyar hatóságok nem foglalkoznak velük és nem látják el őket úgy, mint ahogy ők.

„Önkéntesként azt halljuk a cigányoktól, hogy itt sem jó a helyzet, de Budapesten még rosszabb, mert ott még enni sem kapnak.”

Lakatos Margit és családja kárpátaljai ukrán-magyar kettős állampolgár. Míg Margit férje harcol, ő a gyermekeivel május 6-án érkezett Prágába. Arra a kérdésre, hogy miért nem egyből Budapestre vették az irányt azt válaszolta Margit, hogy 

„nekünk azt mondták, hogy Prágába menjünk, itt van ellátás. Magyarországon nem segítenek, legalábbis azt mondták az otthoniak, én meg hiszek nekik...”

Margit és családja nem tudja, hogy hazamenne-e Ukrajnába a háború után, ha kapnak segélyt, akkor biztosan Prágában maradnának. Az ukrán menekültek jövőbeli integrációja azonban nemcsak a társadalmat, de még a cseh képviselőházat is megosztja.

Tomio Okamura a populista SPD frakcióvezetője parlamenti felszólalásában például kijelentette: az ukrán gyerekek miatt romlik az oktatás minősége és a cseh fiataloknak nem lesz elég hely az iskolákban.

A felszólalása alatt először a kormánypárti képviselők, majd a miniszterek is sorra felálltak és kivonultak az ülésteremből. Mivel egyetlen egy kormánypárt tag sem maradt a Képviselőházban, ezért május 10-én félbaszakadt az ülés, a házszabály ugyanis előírja, hogy az ülésen a kormánynak legalább egy tagja jelen kell, hogy legyen. 

Vít Rakusannak mégis magyarázkodnia kellett a romák ellátása miatt, ő azzal próbálta hűteni a kedélyeket, hogy nincs arról szó, hogy Csehországban menekülttáborokat hoznak létre.

NYITÓKÉP: Papp Zsanett Gréta / Azonnali