Ha a parádéból kéne következtetéseket levonni, jó nagy bajban vannak az oroszok

Szerző: Aradi Péter
2022.05.11. 14:55

A május 9-i győzelem napi parádén nemcsak Putyin beszéde késztette homlokráncolásra a szakértőket, hanem maga a katonai felvonulás is. Olyan harcjárművek hiányoztak, amik az orosz hadsereg magját adják, olyanhoz pedig, amivel harctéren kínosan felsültek, viszonylag nagy számban mutattak be. A felvonult eszközök közül aztán volt olyan is, ami valójában nincs is.

Ha a parádéból kéne következtetéseket levonni, jó nagy bajban vannak az oroszok

A fél világ arra számított, hogy a május 9-i parádén Vlagyimir Putyin orosz elnök fontos bejelentést fog tenni, amiből akár az ukrán-orosz háború folytatására is lehet következtetni. Az orosz elnök viszont mindössze azt fejtegette, szerinte

elkerülhetetlen volt, hogy megelőző csapást mérjenek Ukrajnára,

mert – megint csak szerinte – az ukrán vezetés a Nyugat támogatásával háborút készített elő. Putyin tehát mindenért az ukránokat és a Nyugatot hibáztatta. Az orosz elnök nem hogy nem hirdetett győzelmet, hanem az általa megindított ukrajnai orosz agressziót mentegette, és próbálta úgy beállítani a dolgot, mintha az ukrán területen harcoló orosz hadsereg valójában Oroszország függetlenségéért küzdene.

A parádé után azonban nemcsak emiatt ráncolták néhányan a homlokukat. Bár Ben Wallace brit védelmi miniszter szerint Putyin a moszkvai katonai parádéval meg szerette volna félemlíteni a világot, a legtöbb elemző szerint a felvonulás meglehetősen szerény volt.

A május 9-i parádékról egyébként annyit érdemes tudni, hogy bár úgy tűnik, mintha mindig is évente tartották volna, valójában 1995-ig csak a jelentősebb évfordulókat ünnepelték, és mindössze hármat szerveztek. Az elsőt 1945-ben tartották, a következőket pedig 1965 és 1985-ben. A fordulatot 1995 hozta, amikor is Borisz Jelcin megítélése olyan pocsék volt, az oroszok ráadásul olyan rosszul álltak az első csecsen háborúban, hogy az orosz elnök úgy döntött, ezzel próbálja meg javítani a kormánya megítélését.

A következő fordulatot 2015 jelentette, amikor Putyin úgy döntött, a május 9-i parádét használja fel arra, hogy bemutasson egy félelmetesnek tűnő, vadiúj fegyverkészletet.

Ha az orosz katonai parádék iránymutatóak, akkor az orosz hadsereg modernizációja, ahogy a Forbes is megjegyzi, egy túlhájpolt délibáb. Az idei parádé arra volt jó, hogy megmutassa, az ukrajnai harcok igenis súlyos megterhelést jelentenek az orosz hadseregnek, és hogy

az orosz páncélozott járműgyártás összeomlóban van.

Most valahogy karcsú volt

Az oroszok a 2021-es parádéhoz képest harmadannyi, a 2020-as parádéhoz képest közel feleannyi egységet mutattak be. A felvonulás útmutatója alapján 2022. május 9-én a 25 orosz földi harcrendszert 131 százazföldi harcjármű képviselte, ami – mint például a Forbes-ban is említik – soknak tűnhet, de tavaly, 2021-ben a 35 önálló harcrendszer bemutatásához 198 járművet vonultattak fel, ami a 2020-ban bemutatott 234 járműhöz képest már akkor is visszafogottnak tűnt.

Hogy pontosan mennyit szántak rá, azt nem lehet tudni. Azt viszont igen, hogy 2017-ben 509 millió rubelt, 2018-ban 615 milliót, 2019-ben pedig 452 millió rubelt, azaz mai árfolyamon számolva közel 2,5 milliárd forintot fordítottak rá. A parádé zsugorodása pedig, írják szakértők, a komoly orosz veszteségeket és a csatatéren lekötött erők jelentős számát egyaránt tükrözik.

Az orosz nemzeti gárda, a Roszgvargyija, amit Putyin magánhadseregeként is szoktak jellemezni, és ami jelentős számban szokott felvonulni, több forrás szerint is azért hiányzott az idei parádéról, mert súlyos veszteségeket szenvedett Ukrajnában.

Az egyik legfurcsább dolog az idei felvonulásban az volt, hogy bár az orosz erők állítólag körülbelül 3000 darab harckocsival rendelkeznek, 2000 darab T-72-essel, 480 darab T-80-assal és 350 darab T-90-essel, illetve ezek különböző variánsaival, és emellett még állítólag legalább 10-12 ezer harckocsi porosodik valahol raktáron,

az oroszok nem találtak 10 olyan T-80-ast, amit bemutathattak volna a parádén.

Az ukránok április végén azt állították, hogy 1008-as orosz harckocsit lőttek ki (a cikk írásakor 1170-nél járnak), amit azért a legtöbben kétkedve fogadtak, de az Oryx projekt is, ami csak a dokumentált kilövéseket számolja, akkor már 595 kilőtt orosz tankról tudott (a cikk írásakor 647-ről tud, amiből például 125 T-80-as).

Ha az orosz katonai parádék mérvadóak, és Putyinék tényleg képtelenek voltak néhány működőképes T-80-ast bemutatni, akkor az ember hajlik arra, hogy elfogadja, az ukrán számok lehet, közelebb állnak a valósághoz, mint ahogy azt korábban bárki képzelte. Ha ez tényleg így van, akkor az oroszok nemcsak nagyon komoly veszteségeket szenvedtek, de

az utánpótlással is súlyos gondok lehetnek.

A parádé gerincét – legalábbis, ha a tankokat nézzük – a T-72B3-asok és T-90M-ek adták. Az előbbi tank alapjait még a hetvenes években fejlesztették ki, az egyik változatból

Magyarországnak is volt majdnem 200 darab,

amiből 77-et odaajándékoztak az iraki hadseregnek, a többi pedig valahogy elkallódott. A T-72B3-as nyilván a legmodernebb változat, amit 2017-ben, szintén a május 9-i parádén mutattak be az oroszok, amibe és szereltek többek között éjjel-nappal hatékony, hőérzékelős célzóberendezést, és reaktív páncélzatot, azaz amolyan kis téglatesteket, amik találatkor felrobbannak, hogy semlegesítsék a támadó eszköz robbanását.

A T-72-esből, ha nem is legmodernebb változatból, viszont elvileg az ukránoknak is rengeteg van, sőt 200 darabot, T-72M1-eseket és T-72M1R-eket még a lengyelek is ajándékoztak nekik.

A T-90-es pedig szintén nem más, mint egy továbbfejlesztett T-72-es, mégis jelenleg ez jelenti az orosz szárazföldi haderő csúcsát. Az biztos, hogy az oroszok lelkesen küldik őket Ukrajnába, az ukránok pedig annál is lelkesebben lövik ki őket. Szétlőtt T-72-esekkel tele vannak az oldalak, a 2016-ban szolgálatba állított T-90M-ből pedig éppen május elején lőtték ki az elsőt, vélhetően május 10-én a másodikat. A korábbi, 2004-es változatból pedig már legalább 19-cel végeztek.

Ami ott volt, valójában az sincs

Az idei parádé viszont nemcsak arról árulkodik, hogy az oroszok igenis megérzik az ukrán háborút, hanem arról is, hogy az orosz hadsereg 2015-ben megkezdett modernizációja, mint korábban írtuk, nem tart szinte sehol.

Az oroszok egyik büszkesége a 2015-ös parádén bemutatott T-14-es Armata, amit akkor, hét évvel ezelőtt ámulva csodált a világ. Az egyik fontos jellemzője, hogy univerzális platformra építik, úgyhogy később lehetne belőle például csapatszállítókat is gyártani. A másik, hogy a legtöbb modern tankkal ellentétben, az Armata irányításához elég mindössze három fő is,

a löveg újratöltését ugyanis automatika végzi,

a toronyban így aztán nem ül senki. Egy orosz tanktól valahogy a legkevésbé várná az ember, hogy óvja a személyzetet, az Armatában viszont egy megerősített kapszulában ülnek, viszonylag távol a lövegtől és a lőszerektől, így aztán az esélyeik is kifejezetten jók a túlélésre. Az oroszok ráadásul hosszútávon azt szeretnék, ha az Armata távirányítható lenne, mint egy drón.

Az egyébként 48 tonnás, 88 km/h-ás sebességre képes Armata harmadik fontos jellemzője pedig, hogy általában az orosz fegyverekhez képest bődületesen drága. Bár egy modernizált amerikai M1 Abrams 6 millió dollárba kerül, az Armata 4 milliós ára is elég húzós. A gyártó Uralvagonzavod 2018-ra ígérte az első példányokat, néhány tucatot állítólag le is gyártottak belőle, de még mindig csak tesztelik. A parádén mindössze három jelent meg, az ukrán fronton pedig nem láttak még egyet sem.

Az oroszok nemcsak az Armatát mutatták be a 2015-ös parádén, hanem a Kurganec-25-ös és a VPK-7829 Bumeráng gyalogsági harcjárműveket. Az előbbinek a sorozatgyártását a tervek szerint már 2016-ban meg kellett volna kezdeni, de azóta se lehet tudni róla semmit. Mindössze 3-at lehetett látni belőle a parádén.

Az utóbbinak, ha lehet, még szerencsétlenebb volt a sorsa, a tesztek után ugyanis úgy döntöttek, hogy átalakítják az alapját. Ez 2019-ben volt, azóta se hallott róla senki, a parádén is mindössze kettőt lehetett látni belőle, de

azok is a Vörös tér előtt parkoltak,

úgyhogy Ukrajnáig nem jutottak el.

Hogy az oroszok nagyon szerették volna, ha mégsem lenne kínos a bemutató, és próbálták feltornázni a bemutatott járművek számát, arról az árulkodik, hogy előkaparták az Uran-9 távvezérlésű tankot is, ami szíriai háborúban akkora blamázs volt, hogy már 2018-ban, egy szentpétervári biztonsági konferencián nyíltan beszéltek róla.

Ahogy az egykori Index újságírója megírta, az Uran-9 harc közben többször elvesztette a kapcsolatot az irányító személyzettel, a fegyverrendszere megbízhatatlan volt, a lánctalpai se működtek kifogástalanul, ami viszont a legkellemetlenebb, hogy kiderült,

mozgás közben nem tud célozni.

Vaszilij Tonkoskurov vezérezredes, az orosz szárazföldi erők vezérkari főnöke tavaly, azaz 2021-ben bejelentette, hogy levonták a tanulságokat, és létrehoznak egy kísérleti egységet, azonban nem hogy Ukrajnában nem lehetett eddig találkozni vele, de a Vörös térre is trélereken vitték be.

Ha nem a tankok, akkor a felvonulás leglátványosabb szárazföldi egységei a hatalmas rakétarendszerek voltak. Azokból viszont kétségtelenül nincs elmaradva Oroszország.

A parádén hat Iszkander rakéta szállítására alkalmas MZKT-79306-ost lehetett látni. Az Iszkanderek az orosz hadsereg talán legrettegettebb fegyverei. Egy Iszkander rakéta állítólag 400-500 kilométeres hatótávolsággal bír, 6-50 kilométeres magasságban repül, 7400-8600 km/h-val halad, és emellett is képes a röppályájának a módosítására, valamint állítólag 10 méteres pontossággal eltalál bármit.

Egy név nélkül nyilatkozó amerikai tisztségviselő ráadásul nemrég arról beszélt, hogy az oroszok tovább is fejlesztették az Iszkander-M típusú ballisztikus rakétákat, és felszereltek rájuk egy kisebb, csalirakétát is, ami megzavarhatja a légvédelmi rendszereket, így az Iszkanderek még nagyobb valószínűséggel betalálnak.

Az ukrán védelmi minisztérium legfrissebb, május 10-i beszámolója szerint viszont az ilyen irányított rakétájuknak közel a felét ellőtték már az oroszok. Ami ellenben külön rossz hír az ukrán fél számára, hogy ilyeneket tudnak még gyártani, mert információik szerint még a háború és a szankciók előtt az oroszok beszereztek minden hozzájuk szükséges komponenst.

Ami érdekes volt még, hogy bár a parádén mutattak be BUK-M3 föld-levegő rakétarendszerhez és SZ–400 légvédelmi rendszerhez tartozó szállító-indító járműveket, és bár az oroszoknak elvileg több mint száz darabja van belőle,

nem lehetett látni egy darab Pancirt sem.

Ebből többet is elfogtak az ukránok, az egyiket például Dél-Ukrajnában azért hagyták hátra az orosz katonák, mert beleragadt a sárba – pedig egy ilyen 13-14 millió dollárt is megér.

Az meg pláne nem volt

Na, de a csattanó, ahogy kell, a végére maradt, elmaradt ugyanis a légibemutató, amin állítólag 77 merev szárnyas repülőgépet, azaz vadászt vagy bombázót és forgószárnyas repülőgépet, azaz helikoptert mutattak volna be.

A tervek szerint szovjet MiG-29-esek – amiket a magyar légierő már régen leselejtezett – Moszkva fölött egy hatalmas Z-betűt is rajzoltak volna az égre, azonban

az egészből nem lett semmi.

A hivatalos magyarázat szerint az időjárási körülmények kedvezőtlenek voltak, a felvételeken viszont nem az látszik, mintha olyan őrülten pocsék lett volna az idő.

Az biztos, ahogy az Azonnalinak egy moszkvai lakos is megerősítette, hogy hetek óta készültek a légibemutatóra. Van olyan jóhiszemű magyarázat, miszerint azért kellett lemondani a légiparadét, mert új koreográfiát találtak ki, és nem volt idejük rendesen betanulni. Aztán van olyan magyarázat is, hogy végképp ciki lett volna, hogy többnyire MiG-29-esekkel próbálják kibekkelni a bemutatót.

Az utóbbi két évben mindössze 4 Mig-29-es vett részt a bemutatóban, most a Forbes információi szerint 16-ot vetettek volna be. Az 1996 óta szolgálatban lévő Szu-30-asokról és a 2007 óta szolgáló Szu-34-esekről, bár egy-két tucatnak kéne lennie mindkettőből az orosz légierőnek, szó sem volt. Utóbbiból hetet biztosan lelőttek az ukránok, az előbbiből pedig hármat, és hát, senki nem tudja, hány van repülhető állapotban.

NYITÓKÉP: Egy elsüllyedt T-72B3 Ukrajna északi részén. FOTÓ: Rob Lee / Twitter

Aradi Péter
Aradi Péter Az Azonnali újságírója

Szeret futni, írni, olvasni, utazni. Mindenhol és mindenben leginkább az érdekli, ami így vagy úgy, de nagyon csúnyán elromlott.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek