Történelmi választás Észak-Írországban: győzött a baloldali-nacionalista Sinn Féin

A párt először szerezte meg a legtöbb szavazatot, a történelem során először lesz katolikus kormányfője az országnak.

Május 5-én tartottak parlamenti választást az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írországban, ahol már a választás előtt tudni lehetett, azon valószínűleg az ír–brit határ mindkét oldalán tevékenykedő Sinn Féin fog győzedelmeskedni, a legnagyobb kérdés leginkább az volt, mennyire esik vissza a 2007 óta minden választást megnyerő brit unionista Demokratikus Unionista Párt (DUP). 

Mint azt a választást felvezető cikkünkben is megjegyeztük, a legnagyobb unionista párt, a DUP régóta válságban van: a brexit miatt bevezetett északír protokoll miatt egy gazdasági határ keletkezett az Ír-tengeren Észak-Írország és az Egyesült Királyság többi országa között, így a protestáns unionista szavazóik elpártoltak tőlük – a közvélemény-kutatásokban való esésükre azonban az Arlene Fostert mindössze 21 napig pártelnöki posztjában váltó Edwin Poots, majd Jeffrey Donaldson sem tudott mit tenni,

így a legtöbb szavazatot a Sinn Féin szerezte – Észak-Írországban történelme során először.

A Mary Lou McDonald vezette párt az utóbbi időben megtáltosodott: 2020-ban az Ír Köztársaságban is a baloldali-nacionalista párt szerezte meg a legtöbb első prefernciás szavazatot, aki még 2018-ban vette át a párt vezetését a vélt vagy valós IRA-s múltja miatt a Sinn Féin törzsszavazóin kívül megosztó Gerry Adamstől, McDonald pedig pártelnökként megújította a párt arculatát.

A választás után így fog kinézni a 90 fős északír törvényhozás, a Stormont összetétele:

• baloldali-nacionalista Sinn Féin 27 mandátum;
• jobbközép unionista DUP 25 mandátum;
• a centrista, magát se nem unionistának, se nem nacionalistának valló Alliance (Szövetség) 17 mandátum;
• a DUP-nál kicsit konzervatívabb Ulsteri Unionista Párt (UUP) 9 mandátum;
• a baloldali-nacionalista, a Sinn Féinnél békésebb eszközökkel operáló Szociáldemokrata és Munkáspárt 8 mandátum;
• a szélsőjobboldali unionista, az 1998-as Nagypénteki Egyezményt alapjaiban tagadó Tradicionalista Unionista Hang (TUV) 1 mandátum;
• a trockijista People Before Profit 1 mandátum;
• ezenkívül még két független képviselő szerzett mandátumot. 

Így történelme során először lesz Észak-Írországnak katolikus, az ír nacionalista tradícióhoz tartozó első minisztere,

aki vélhetően az északír Sinn Féin vezetője, Michelle O’Neill lesz.

Fogyatkozó DUP-szavazók

Ha a mandátumeloszlás mellett azt is megnézzük, hogy első preferenciás szavazatokban hogyan szerepeltek a jelöltek – Észak-Írországban Írországhoz hasonlóan ún. STV-rendszerben választanak képviselőket, a körzetekben a szavazók nem listákra és jelöltekre szavaznak, hanem preferenciasorrendet állítanak fel, majd a részvétel alapján kiszámítják, mennyi szavazat szükséges a mandátumszerzéshez; ha az első preferenciás szavazatokkal ez nincs meg, akkor megszámolják a másodikat, ha az sincs, akkor a harmadikat, stb. – akkor azt látjuk,

a Sinn Féin itt is tarolt, a DUP visszaesése pedig a négy vesztett mandátumnál jóval látványosabb.

A Sinn Féin jelöltjeire a szavazók 29,02 százaléka szavazott első preferenciaként, míg a DUP jelöltjeire csak 21,33 százalékuk, ami a legutóbbi, 2017-es 28,1 százalékos eredményhez képest óriási visszaesés.

Emellett a DUP leginkább annak köszönhette a mandátumait, hogy a többi unionista pártra szavazók ha nem is első, de második, harmadik helyre tették a preferenciájukban, így végül nem tört elő a radikális TUV, az UUP pedig csakúgy tíz mandátumot szerezett, mint 2017-ben. 

Alapvetően ez a választási vereség csak részben okolható a DUP körüli belső harcok miatt, a Jeffrey Donaldson vezette párt leginkább azon aggódhat, hogy 

a 101 éve protestáns államnak megálmodott Észak-Írországban egyszerűen elfogynak a protestánsok, a katolikusok már többségben vannak,

akik pedig nem fognak unionista pártra szavazni. Ez egyébként már egy régóta érzékelhető trend: 2003-ban például az unionista pártok 59 mandátumot szereztek, de még a 2010-es évek elején, 2011-ben és 2016-ban is 38 mandátummal rendelkezett a DUP. 2017-ben az unionista jelöltekre adott elsőpreferenciás szavazatok aránya 44 százalék volt, ez most 40 százalékra csökkent.

Hatalmas öröm a Sinn Féinnél és az Alliancenél

Nem meglepő, hogy már a szavazatok megszámlálása előtt vidáman jelentek meg a szavazatszámlálásnál a Sinn Féin politikusai, hiszen azt már előre lehetett tudni, hogy a választásokat ők nyerik meg.

Miután kiderült, hogy biztosan ők szerzik meg a legtöbb mandátumot, Michelle O’Neill Twitterén azt írta, az emberek a változásra szavaztak, majd a baloldali programjukat megidézve azt írta, visszateszi az emberek pénzét a zsebükbe, és megreformálják az egészségügyet, emellett diplomatikusan annyit írt,

hétfőtől egy mindenki számára szebb jövő érdekében fognak dolgozni,

bár hogy ez alatt mit ért, pontosan nem tudni. A párt kampánya leginkább az infláció és a megélhetési költségek emelkedésével foglalkozott, illetve az ezen problémákra adandó válaszaikat domborították ki.

A választás előtt még korábban O'Neill és a pártelnök McDonald is utalt arra, hogy

el kell kezdeni a párbeszédet az ír egyesülésről szóló népszavazásról,

és ugyan a megosztott kormányzás miatt nem valószínű, hogy a teljes kormány magáévá teszi ezt a gondolatot, de a napirendet mindenképpen alakítani tudja ezzel az üggyel a 45 éves leendő első miniszter (Észak-Írországban így hívják a kormányfőt, mert az Egyesült Királyságban csak egy miniszterelnök lehet, az pedig jelenleg a brit konzervatív Boris Johnson). 

This has been an historic election.

An election of real change.

I will lead the Sinn Féin team to Stormont on Monday, ready to get the Executive up and running right away.

To put money in people’s pockets.

To invest in our health service.

And to build a better future for all pic.twitter.com/orrFtCIVwl

— Michelle O’Neill (@moneillsf) May 7, 2022

Teljesen érthető okokból nagy az öröm a Sinn Féinnél, de szintén nagy örömmel nézhet az eredményre a két tradíció elvét elvető, a magukat se nem ír nacionalistának, se nem brit unionistának tartó centrista Alliance (Szövetség) is.

A Naomi Long által vezetett „semlegesek” megduplázták a mandátumaik számát, 8 helyett 17 képviselőjük lesz a Stormontban hétfőtől.

Szombaton a pártelnök arról beszélt az Irish Newsnak, „egy hihetetlen választás volt” a mostani, és az elmúlt években mélypontokat és csúcspontokat is átélt pártelnökként. Visszaemlékezett, 2001-ben még csak három képviselője volt egy belfasti önkormányzatban a pártnak, most pedig a harmadik legnagyobb frakció lesznek hétfőtől az északír törvényhozásban. 

Egyébként az Alliance sikere részben a DUP gyengülésének köszönhető, hiszen

az unionista párt sok helyen nem tudta egyszerűen rávenni a szavazóit, hogy elmenjenek szavazni,

amivel lehetőséget adott olyan jelölteknek mandátumszerzésre, akik nem annyira megosztóak – például a DUP fellegvárnak számító Észak-Antrimban így szerzett mandátumot Patricia O’Lynn, akinek a hatodik körben gyűlt össze a mandátumszerzéshez szükséges szavazatszám és csent el egy mandátumot a DUP-tól.

Mégsem jött el a radikális unionista áttörés

A választás egyik legnagyobb vesztese a DUP-nál radikálisabb TUV. A választások előtt a közvélemény-kutatásokban már 8-9 százalékpontra mért párt 

mindössze egy jelölttel jutott be a parlamentbe. 

Azt az egy mandátumot Jim Allister pártelnök szerezte meg, így 2016 óta egyáltalán nem változott az erőssége a pártnak, pedig sok fiatal unionista számára sokáig a TUV jelentett menedéket, miután kormányon a DUP nem tudott a brexitbe érdemben beleszólni és Boris Johnsonék a fejük felett állapodott meg az EU-val az északír protokollról. 

A TUV jelöltjei az első preferenciák 7,9 százalékát szerezték meg, azonban a párt megosztó nézetei miatt – például alapjában tagadják az Ír-szigetre békét hozó 1998-as Nagypénteki Egyezményt – más pártok szavazói nem helyezték előre a preferencialistájukon,

így hiába növelték számszerűen a szavazóiknak a számát, ez újabb mandátumot nem ért. 

Hogyan tovább, Észak-Írország?

Mint korábban jeleztük, Észak-Írországban nem a pártok választják ki koalíciós partnereiket, hanem az 1998-as egyezmény alapján

ún. kötelező koalíció van, azaz a pártok maguk döntik el, hogy kormányozni szeretnének, vagy ellenzékbe vonulni, míg a két tradíció legnagyobb pártjainak kötelező közösen kormányozniuk.

Az biztos, hogy a kormányfőt a győztes párt, azaz a Sinn Féin fogja adni, azonban az egyezmény miatt helyettesét a másik tradíció legnagyobb pártjának, azaz a DUP-nak kellene adni, ebben pedig meg kell állapodnia még O’Neilléknek és Jeffersonéknak, de

a DUP már előre jelezte: addig nem hajlandóak belépni a kormányba, amíg a Boris Johnson vezette brit kormány nem kezd valamit a szerintük tarthatatlan északír protokollal.

Az ideológiában és Észak-Írország jövőjéről két teljesen ellentétes vízióval rendelkező Sinn Féin és a DUP kénytelen közösen kormányozni, hozzájuk csatlakozhatnak más pártok, de

az szinte már biztosra vehető, hogy az Alliance is a kormány tagja lesz.

A pártelnök Naomi Long szombaton arról beszélt, hogy azt még nem vizsgálták meg, hány új minisztériumot kaphatnak az eredményükkel – azt ugyanis a kormányra lépő pártok között a választási eredményükkel arányosan osztják ki –, ez mindenesetre azt vetíti előre, hogy kormányozni szeretnének.

Észak-Írország titkára – ez egy brit kormány által létrehozott pozíció, aki a brit kormány és az északír végrehajtás közötti kapcsolatokért felel, tagja a brit kormánynak is –, Brandon Lewis már közleményben reagált a választások eredményére. Ebben arról ír, a lehető leghamarabb leül a pártelnökökkel, hogy helyreállítsák a kormányzatot Észak-Írországban, ugyanis

a DUP-os Paul Givan még február 7-én mondott le, azóta pedig nincs se első minisztere, se pedig elsőminiszter-helyettese az országnak,

hiszen e két pozíció kéz a kézben jár, így az egyébként korábban elsőminiszter-helyettesi pozíciót ellátó sinnféines O'Neillnak is megszűnt a munkája február 7-én.

Lewis arra bíztatja a pártokat, hogy minél hamarabb alakítsanak kormányt, mivel „Észak-Írország népe megérdemel egy stabil és elszámoltatható kormányzatot, amely megoldja számukra legfontosabb kérdéseket.”

Azzal, hogy a Sinn Féin nyerte meg a választásokat, a párt az északír közbeszédet valószínűleg a border poll felé fogja eltolni,

viszont mivel a legnagyobb unionista párttal kell közösen kormányoznia, valószínűtlen, hogy az elkövetkezendő években valóban meg is kezdődne Észak-Írország egyesülése az Ír Köztársasággal, vagy egyáltalán szavaznának róla – ráadásul csak akkor írják ki a népszavazást, ha a közvélemény-kutatások bizonyos ideig azt mérik, többen szeretnének csatlakozni Írországhoz, így jobb esetben is évekbe, de akár évtizedekbe is kerülhet, míg ez megtörténik.

NYITÓKÉP: A leendő első miniszter Michelle O'Neill. FOTÓ: Michelle O'Neill / Facebook