Vajon racionálisnak tekinthető-e Vlagyimir Putyin?

Egyetértenek-e a magyar vezető külpolitikai szakértők Andrej Kozirjev volt orosz külügyminiszter azon álláspontjával, miszerint mind Vlagyimir Putyin orosz elnök, mind pedig az ukrajnai offenzíva „racionális”?

Andrej Kozirjev volt orosz külügyminiszter egy régebbi Twitter-bejegyzésében fejtegette a gondolatot, miszerint Vlagyimir Putyin racionális aktor, és nem fog atomháborút kirobbantani. Emellett azt is kijelentette, hogy annak ellenére sem tekinthető az ukrajnai háború irracionálisnak, hogy az valóban szörnyűséges.

A Külügyi és Külgazdasági Intézet a 4:1 című sorozatában négy magyar vezető kutató segítségével próbálta megválaszolni azt a kérdést, hogy

vajon tényleg racionálisnak tekinthető-e Vlagyimir Putyin. 

A szakértők nagyrészt azonban egyetértenek abban, hogy ez egyiküknek sem megy olyan egyszerűen, mint Kozirjevnek, ők ugyanis figyelembe veszik az emberiség és a világ országainak egymásra utaltságát, és ebből indulnak ki a válaszadás során. Nézzük, hogy mit gondolnak a magyar külpolitikai szakértők Putyinról!

A jelenlegi nemzetközi környezetben egyszerűen ésszerűtlen megtámadni Ukrajnát

Hogyan is lehetne racionális egy vezető, aki egy másik ország függetlensége ellen indított háborúban a modern tüzérség eszközeivel tesz városokat a földdel egyenlővé? És vajon észszerűnek mondható-e egy olyan vezető, aki mindezt egy olyan világban teszi, ahol a pandémia elmúlt két évének hatására a legszegényebb országok fejlődési mutatói visszaestek, és most még ráadásul az élelmezési válság is az ajtajukon kopogtat?

– teszi fel a kérdéseket Marton Péter.

Marton egy azok közül, akik minden lepel ellenére látják Vlagyimir Putyin irracionalitását. Az orosz vezetés hiába igyekezett különféle rémisztő távlatok felvázolásával – Ukrajna nukleáris fegyverkezésétől a donbaszi oroszok elleni népirtás lehetőségéig –, és a maga szemszögéből legitimálni az ukrajnai háborút, ezeket a felvetéseket még távlatilag sem könnyű életszerűnek elfogadni. Épp ezért véli úgy Marton, hogy

 a jelenlegi nemzetközi környezetben Ukrajna megtámadása evidens módon egy ésszerűtlen lépés volt.

És habár ezzel nem vitatkozik Rácz András sem, ő Putyin racionalitását nem ettől teszi függővé. Szerinte az orosz elnök 

„továbbra is racionális szereplő, aki a háború kirobbanásához vezető kezdeti, katasztrofális tévedését már teljesen racionális módon menedzseli.”  

 – írta geopolitikai elemző.

Az orosz stratégiai hibák racionális okai sem Putyinhoz, sem az orosz csapatokhoz nem köthetők 

Rácz alapállítása az, hogy

az ukrajnai offenzíva nehézségei nem Putyin irrracionalitása, hanem a rossz információforrás miatt buktak ki.

A Putyin elé került adatok egy része ugyanis alapvetően téves információkon alapult. Szerinte valójában az történhetett, hogy egy vagy több bemenő információ egyszerűen nem korrelált a valósággal. Így Rácz végül arra a következtetésre jut, hogy

a döntés a maga kontextusában hiába akar racionális lenni, ha az offenzíváról szóló politikai határozat téves adatok alapján született meg.

Ez a rossz döntés gyűrűzött le a kato­nai vezetéshez, hisz a vezérkar értelemszerűen nem önállóan döntött úgy, hogy rövid háborúra készül, hanem politikai utasításra cselekedett a háború megindításakor. A villámháborús tervek egyértelműen politikai akaratra készültek, az elhúzódó harcok pedig emiatt felkészületlenül érték a katonákat. A logisztikai rendszer egyszerűen nem flexibilis, ha az elhúzódó háborúra egy villámháborús forgatókönyv áll a katonák rendelkezésére. Valóban nem is működött a dolog, ezért a stratégiai hibák sorozatos elkövetése sem meglepő. 

A gyengén teljesítő orosz haderő egy dolgot pedig biztosan megmutat: az alapvető hiba a politikai vezetés szintjén történhetett.

Miért tart ennyi ideig az eredetileg pár napra tervezett invázió?

Rácz ezt a vártnál erősebb ukrán ellenállással magyarázza, például a Kijevtől északra elhelyezkedő hosztomeli repülőtérért vívott csatát, illetve a Harkivban megjelenő aktív ukrán védelmet hozza. A fő tévedés valószínűleg az lehet – írja az elemző –, hogy számottevően alábecsülték az ukrán társadalom aktív védekezési képességét és hajlandóságát is.

A potenciális ellenség képességeinek alul-, míg a saját képességek túlbecsülése alapvetően egy gyakori hiba, de épp ezért még akár kiküszöbölhető is lehetne. 

Gyarmati István szerint a probléma épp ezért Putyin megállíthatatlanságában keresendő. Ő úgy véli, Putyin rögeszméi felemésztik a mai Oroszországot – épp ezért nehéz olyan jövőképet megjósolni, amiben az orosz atomtámadás egy totálisan ésszerűtlen orosz válaszreakciónak minősülhet.

Az orosz elnök ugyanis eljutott arra a szintre, amikor nem képes racionálisan alakítani a cselekedeteit, a rögeszméje olyan mértékben eluralkodott rajta, hogy bármire képes lehet,

véli Gyarmati.

A mérlegelés és önreflexió hiányát megerősíti az őt hűen szolgáló tanácsadók szervilizmusa, ami a megfélemlítésen alapszik. Annak tudatában, hogy Putyin a saját meggyőződése mellett nemcsak kiáll, de ki is kényszeríti saját igazát, és ebben barátja az erőszak, talán az igazság melletti kiállás az egyetlen irracionális lépés, amit egy tanácsadó elkövethet.

Láthatjuk, hogy nem könnyű és nem is egyszerű az ésszerűség apró jeleit felfedezni az ukrajnai háború elindításában, ahhoz viszont, hogy megértsük mi késztette Putyint ilyen döntésre, több szinten kell választ találnunk erre.

Putyin egyéni döntéshozatali szintje mellett Ilyash György például említést tesz még egyéb keretekről is, így mint a konfrontatív nemzetközi rendszer elemzési szintjéről, illetve a sokak által kedvelt orosz bürokráciáról is.

A szakértők alapvetően egy sor olyan kérdésben egyetértenek, minthogy

Oroszország rendszerszinten túldimenzionálta a NATO terjeszkedését mint potenciális biztonsági kockázatot,

illetve hogy a Kreml érzékelhetően nem tudott eléggé felkészülni a háborúra válaszként bevezetett nyugati szankciókra.

Hogyan találhat kiutat a zsákutcából Putyin?

Rácz szerint a kezdeti nehézségek és a súlyos hibák ellenére még nem válik az orosz döntéshozatal irracionálissá. Habár az eddig importált chipek elmaradása miatt már most akadozik az orosz járműgyártás, és mostanra kifejezetten súlyossá vált a gyógyszerhiány is, Rácz szerint Oroszország

„aktívan igyekszik mérsékelni a kezdeti hibák következményeit, »menet közben« korrigálni a katonai hadműveletek céljait és reagálni a szankciókra”.

Oroszország például valóban leült tárgyalni Ukrajnával, amit Gyarmati is jó iránynak lát, habár azt sem tagadja, hogy ez a nyugati országok és Ukrajna részéről is erős kompromisszumkészséget követel meg.

De a kompromisszum még mindig a kisebbik rossz. Gyarmati szerint ugyanis

nem szabad teljesen sarokba szorítani Oroszországot, mert azzal – mint egy vadállatot – csak felhergelik az orosz vezetést.

Amerre az ukrán vezetés halad, azt a vonalat kéne az amerikaiaknak is képviselni, tehát zsákutca helyett, kiutat kínálni fel az orosz vezetésnek. A kérdés persze az, hogy most sikerül-e kihúzni Oroszországot az alapvetően másnak ásott veremből.

 „Nem először fordul elő, hogy a szovjet/orosz politika zsákutcába manőverezi magát, és nekünk kell kiutat találnunk szá­mára.”

– jegyezte meg Gyarmati.

NYITÓKÉP: Találkozó Anton Kotyakov munkaügyi és szociális védelmi miniszterrel. FOTÓ: Kreml