Identitáspolitika az O1G B-középnek

Az identitáspolitikára nagyjából a törzsközönséget leszámítva senki sem kíváncsi, de véleményem szerint az egész inkább kontraproduktív, és semmiképpen sem erősíti a kormányzókészség látszatát az ellenzéki padsorokban. Azt a látszatot, ami eddig is véleményes volt, és amin ezek a hisztik nem segítenek. A rendszer a választások előtt sem volt teljesen demokratikus, éppen ezért azt már azzal legitimálta az ellenzék, hogy egyáltalán elindult rajta.

A parlament alakuló üléséről a DK, a Momentum (akik el se mentek, aztán mégis) és két képviselőt leszámítva a Párbeszéd-frakció is kivonult, előtte azért az esküt letették, és vélhetően a munkaszerződésüket (a magyar átlagbér sokszorosát jelentő fizetésért) is aláírták ezek a bátor forradalmár-politikusaink, akik láthatóan

nem tudják és nem is akarják megérteni a választási vereséget, annak okait

és azt, hogy hogyan is kellene politizálni az országban.

Lehet politikát csinálni kizárólag az O1G B-középnek, a DK-s mamáknak, a belpesti értelmiségnek, az ATV nézőközönségének és a Telex kommentelőinek, ez nem tilos, azonban az ellenzéki szereplők többsége bő egy évtizede ezt csinálja, az eredmény pedig a negyedik Fidesz győzelem – kétharmados felhatalmazással.

Egészen egyszerűen az ellenzéki B-közép sokkal kisebb, mint a fideszes, és ez a fajta ellenzéki politizálás láthatóan nemhogy nem növeli, de még inkább csökkenti annak a létszámát. Bemegyünk az alakuló ülésre, nem megyünk be, ha bemegyünk a felénél kijövünk (de azért a fizut utaljátok, köszi, és a párttámogatásokat se felejtsétek el!), az esküt azért letesszük, de Áder beszédét már nem hallgatjuk meg,

egészen egyszerűen nevetséges bohóckodás, amivel új szavazót garantáltan nem lehet megszerezni.

Az ilyen identitáspolitikára nagyjából a törzsközönséget leszámítva senki sem kíváncsi, de véleményem szerint az egész inkább kontraproduktív, és semmiképpen sem erősíti a kormányzókészség látszatát az ellenzéki padsorokban. Azt a látszatot, ami eddig is véleményes volt, és amin ezek a hisztik nem segítenek. A rendszer a választások előtt sem volt teljesen demokratikus, éppen ezért azt már azzal legitimálta az ellenzék, hogy egyáltalán elindult rajta.

Ha már úgy döntöttek, hogy demokratikusan váltják le a „diktátort”, akkor ne a választási vereség után találják ki, hogy bocsi, még sincs semmi értelme a parlamenti munkának, inkább bohóckodnak tovább, kivonulnak, vagy épp be se mennek a munkahelyükre. Érdemes lenne tisztázni: az ellenzéki képviselőket is mi, adófizető polgárok fizetjük, ráadásul mintegy két millió ember rájuk szavazott, már csak emiatt sem ártana, ha

a lehetőségekhez mérten dolgoznának a munkahelyükön, úgy, ahogy mi egyszerű földi halandók is tesszük.

Nyilván nem muszáj ezt megtenni, de akkor lesznek szívesek leadni a képviselői igazolványt, lemondani a tiszteletdíjról és a mentelmijogról, és választani egy polgári foglalkozást. Az nem járja, hogy a fizetést felveszik, a céges laptopot, autót, telefont köszönettel elfogadják, hogy aztán ne vagy csak alig járjanak be a munkahelyükre. Mindez egyrészről pofátlanság azokkal a ténylegesen bérből és munkából élő emberekkel szemben, akik őket fizetik, és akik az ő fizetésük tizedéért kénytelenek heti 40 órát dolgozni:

mi nem tehetjük meg, hogy hisztizzünk a munkahelyünkön, hogy oda akkor járjunk be,

amikor épp a kedvünk úgy tartja – jó lenne ha ezt egy országgyűlési képviselő sem tehetné meg a jövőben, pláne, hogy őket mi fizetjük. Másrészt értelme sincs, ez a fajta politizálás tényleg csak az Orbán-fóbiásoknak tetszik, ők meg ahogy fentebb is írtam nincsenek túl sokan.

A Fidesz 2022-ben nem azért nyert ennyire simán, mert ilyen sokan szeretnék Orbán Viktort, de nem ám. Azért győzött ilyen hatalmas különbséggel, mert egyszerűen több ember hitte el róluk, hogy – bár lopnak, korruptak, és Lölő gazdagodása is gázos – de az ellenzékkel szemben legalább kormányozni tudnak.

Személy szerint nem igazán vagyok megelégedve az eddigi Orbán-kormányok teljesítményével, és ennek számtalanszor hangot is adtam, de amit egyes ellenzéki szereplők bemutattak az elmúlt hetekben, az alapján kezdem azt gondolni, ők még ennyire se lennének képesek.

Bárki el tudja képzelni Fekete-Győr Andrást teszem azt belügyminiszterként? Jakab Pétert mondjuk külügyminiszterként Lavrovval tárgyalni? Van, aki képes Kunhalmira úgy gondolni mint potenciális miniszterre vagy államtitkárra? Netán Hajnal Miklós úgynevezett közgazdászt (nekem egyébként tetszik ez a fajta liberális mentalitás, minek is a papír, identifikáljuk magunkat úgy, ahogy akarjuk, én anno hallgattam anatómiát meg élettant, a jövőben orvosnak fogom hívni magamat) pénzügyminiszterként? Oké, utóbbit tényleg nehéz röhögés nélkül leírni.

A választók többsége április harmadika előtt azért voksolt inkább a Fideszre, mert róluk jobban el tudták hinni, hogy ha nem is túl jól, de legalább valamennyire tudnak kormányozni.

Látva az ellenzéki hiszti-koalíciók elmúlt néhány hetes teljesítményét ezt kezdem megérteni.

A Fidesznek lejt a pálya? Korrupt a rendszer? Minden fontos pozícióban a kormányhoz hű emberek ülnek? Naná, de ez a választások előtt is tudott volt, meglepetés senkit sem ért. Orbán-rendszerét az ellenzék már azzal legitimálta, hogy egyáltalán elindult a választásokon, az, hogy utána az alakuló ülés hányadik percében vonulnak ki, már édesmindegy.

Maximum még több ember csettint fel: jó, hogy nem ezekre bíztuk az országot.

Ideje lenne, hogy az ellenzéki szereplők és pártok abbahagyják ezt a fajta sehova sem vezető, semmilyen eredményt el nem érő identitáspolitikát, és elkezdenének azoknak politizálni, akiktől a jövőben felhatalmazást szeretnének. Segítek, ők magasról tesznek arra, hogy ki hallgatja végig Áder beszédét, és ki tart helyette sajtótájékoztatót a 444 olvasóinak.

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!