Boris Johnsonról tartanak népszavazást a britek az önkormányzati választáson

2022.05.04. 18:24

Az elmúlt hónapokban egyre forróbb lett a szék a brit miniszterelnök, Boris Johnson alatt, így elég nagy izgalom és tét övezi a csütörtöki önkormányzati választásokat. Annak ellenére, hogy országosan már a Munkáspárt vezet, nincs könnyű helyzetben a Keir Starmer vezette párt, és Johnson abban bízhat, Starmerék nem bírják a terhet.

Boris Johnsonról tartanak népszavazást a britek az önkormányzati választáson

Május 5-én nemcsak Észak-Írországban tartanak választásokat az Egyesült Királyságon belül, hanem több nagy-britanniai városban és településen is. 

Összesen 146 önkormányzatot fognak újraválasztani, közülük 32 tanácsot Skóciában, 22 tanácsot Walesben és 7 polgármestert közvetlenül választanak Angliában.

Ugyan az önkormányzati választásoknál alapvetően egy jelölt esetén az fontos, hogy az adott körzetben mennyire beágyazott, illetve a településen milyen sikereket tud felmutatni,

azonban az idei önkormányzati választásoknak a tétje egészen más, mégpedig Boris Johnson miniszterelnöksége. 

Botrányok botrányok után

Boris Johnson egy igazi politikai túlélő, akihez már több botrány is kötődik eddigi politikai karrierje alatt, de miniszterelnökként is többször került negatív események kapcsán a brit lapok címlapjaira: a kínai koronavírus-járvány alatt kiderült, hogy egyszer azt mondta, nem érdekli őt, hogy ha „hegyekben állnak a holttestek”, ő akkor sem vezet be újabb korlátozásokat; még korábban elég ellentmondásos körülmények között távozott egykori tanácsadója, Dominic Cummings, illetve kommunikációs igazgatója, Lee Cain, emellett a sértődött Cummings korrupcióval és despotizmussal is megvádolta egykori kenyéradóját. Azonban eddigi legnagyobb botránya

a partygate-ként elhíresült járványügyi szabályok megszegése,

amikor kiderült, hogy Johnsonék úgy tartottak több ízben bulikákat, miközben kormánya és pártjának tagjai arra szólította fel a briteket, maradjanak otthon és ne találkozzanak senkivel. Sőt, még Boris Johnson születésnapját is megtartották, ami után a brit sajtó elővette egy korábbi Tweetjét, amiben megköszönte egy angol kislánynak, amiért nem ünnepelte meg a születésnapját, mivel miniszterelnöke arra kért mindenkit, hogy most ne érintkezzen senkivel.

A partygate miatt egyébként az összes ellenzéki párt, de még saját pártja, a Konzervatív Párt közül is voltak olyan „hátsósoros” képviselők, akik Johnson távozását követelte – ilyen például a brexitbe belebukó Theresa May, aki Johnson előtt töltötte be a miniszterelnöki posztot.

A partygate miatt egy ellenőrző bizottság is alakult, ami megállapította, hogy Johnson hibázott, és a rendőrség is nyomozni kezdett az ügyek miatt – utóbbit végül pénzbírsággal megúszta.

Azonban nem csak Johnson és közvetlen környezete közeléből hullottak ki csontvázak: az 1997 és 2021 között parlamenti tisztséget viselő, 2012–2014 között pedig David Cameron alatt kormányzati pozíciót vállaló Owen Patersonról is kiderült, hogy korábban törvényt sértve folytatott lobbitevékenységet, amiért lemondásra kényszerült, az időközi választáson pedig a toryk el is vesztették a mandátumát. 

Johnson pénzügyminiszteréről, a sokáig Johnson lehetséges utódjának kinézett Rishi Sunakról még áprilisban derült ki, hogy felesége az Egyesült Királyságban nem fizetett adót, azonban az elmúlt napok botrányát nem is ez adja, hanem az, hogy

egy tory képviselőről, Neil Parishról kiderült, hogy munka közben a Képviselőházban legalább két alkalommal pornót nézett,

a botrányt pedig eleinte a párt el akarta tussolni.

Emellett pedig Johnsonon saját pártján belül is nő a nyomás: a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a 2019-ben történelmi vereséget elérő Munkáspártra (Labour) a britek 39 százaléka szavazna, míg Johnson pártjára csak a 33 százalékuk, emellett a teljes választókorú népesség körében

a Munkáspárt-vezér Keir Starmert már többen alkalmasabb miniszterelnöknek tartanák, mint Johnsont

– igaz, Starmer 35 százalékpontos eredménye Johnson 26 százalékpontjához képest nem nagy különbség, de a trendek nem az inkumbens Johnsonnak kedveznek.

Johnsont azonban jobban zavarhatja, hogy a tory szavazók abszolút többsége sem elégedett a kormánnyal: a legutóbbi, április 28-án végzett YouGov-felmérés szerint a megkérdezett konzervatív szavazók 48 százaléka elégedett a kormányával, 35 százalékuk elégedetlen, míg 17 százalékuk nem tud dönteni, ami 2019 novembere óta a legrosszabb mérése Johnsonéknak a saját szavazóik körében.

Így Johnson, ha azt szeretné, hogy csökkenjen rajta a nyomás, nem árt, ha pártja elfogadható eredményeket ér el, különben lehet, hogy – ahogy azt a Sunday Times belső forrásokra hivatkozba korábban már megpedzegette

a Konzervatív Párt parlamenti képviselői benyújtják a bizalmatlansági indítványt miniszterelnökükkel szemben.

Ehhez 50 képviselő aláírása szükséges, ha az pedig összegyűlik, sorsáról a frakció feles többséggel döntene.

Johnson szerencséje, hogy nem csak rajta nagy a nyomás 

Az, hogy lassan már több hónapja az országos közvélemény-kutatásokban a Munkáspárt vezet, nem jelenti azt, hogy könnyű választás elé néz csütörtökön a 2019-ben történelmi vereséget elérő párt:

Keir Starmernek ugyanis eredményeket kell felmutatnia azokután, hogy tavaly az időközi választáson egy sima munkáspárti körzetet buktak a vezetésével.

Akkor az addig stabil munkáspárti bástyának számító hartlepooli választókerületben – ahol a választókerület 1974-es megalakulása óta eddig mindig a munkáspárti jelölt győzött – a Munkáspárt jelöltje egy Leedsből beejtőernyőztetett tory politikustól kapott ki az északkelet-angliai munkásvárosban, méghozzá igen látványosan.

Keir Starmer, a Labour elnöke. Pártelnökként eddig nem sok babér termett neki és pártjának a választásokon.

Keir Starmer, a Labour elnöke. Pártelnökként eddig nem sok babér termett neki és pártjának a választásokon.

Fotó: Keir Starmer / Facebook

Azonban elődje, Jeremy Corbyn baloldali agendáját centristára cserélő Starmer nincs könnyű helyzetben: a mostani önkormányzati választáson leginkább olyan helyeken tartanak választásokat, ahol alapvetően a Munkáspárt az erős,

azaz új városokat, mandátumokat nehéz szerezni, és leginkább az eddigi bástyáikat kell megőrizni, így pedig kevesebb a nettó nyerhető város. 

Így alapvetően egy magas padlóról indul a párt, azonban az országos közvélemény-kutatásokban mért előny miatt elképzelhető, hogy

a közvélemény olyan irracionális elvárásokat támaszt a Starmer vezette Munkáspárttal szemben, amit Starmerék nem tudnak teljesíteni.

Ugyanakkor ha egy-két konzervatív fellegvárat, például Londonon belül Barnetet, Westminstert vagy a 40 éve stabil tory Wandsworthot bevennék, az egy szimbolikus győzelmet jelenthetne számukra.

Ezenkívül több csatatér körzet is várható, ahol nemcsak szimbolikus, hanem valódi győzelmet is szerezhetne a Labour: több olyan városban is most választanak új önkormányzatot, ami a brexit előtt munkáspárti fellegvárnak számított, azonban a kulturális törésvonal felerősödése miatt a Labour elvesztette őket a brexitnépszavazás óta – ilyen például a korábban „vörös falnak” számító Derby vagy Kirklees, ahol a szavazóik egyszerűen elpártoltak tőlük.

Nem biztos, hogy lesz kimondott győztes országosan

Így annak ellenére, hogy Johnson és pártja nehéz helyzetben vág neki a választásoknak, nyugalomra adhat nekik okok, hogy csak egy földcsuszamlásszerű vereség esetén fogják követelni a fejét,

ha pedig a választásoknak a Munkáspárt nem lesz a kimondott győztese, vagy nehezen eldönthető, ki is ért el jobb eredményeket, akkor hátra dőlhetnek

– ha nem is véglegesen, de a következő botrányig.

Ehhez viszont Johnsonnak abban kell reménykednie, hogy a dráguló megélhetési költségek, az infláció, illetve a botrányok helyett a vélt vagy valós sikereire, az oltáskampányra, illetve a megígért és teljesített brexitre gondolnak a választóurnáknál.

Jelenleg egyébként a legvalószínűbb eset, hogy kimondott győztese nem lesz a választásoknak: egy-két szimbolikus helyet elcsíphet a Labour, de végleges csapást nem fog mérni a Johnson vezette torykra, így pedig sok fog múlni azon, ki hogyan fogja tudni kommunikálni a választási eredményeket.

Ugyanakkor a most csütörtökön egyértelműen nagyobb téttel bír az északír parlamenti választás, amit vélhetően történelme során először az ír egyesülésért küzdő, az ír határ mindkét oldalán tevékenykedő baloldali-nacionalista Sinn Féin fog megnyerni.

NYITÓKÉP: Boris Johnson / Facebook

Karóczkai Balázs
Karóczkai Balázs az Azonnali korábbi főszerkesztő-helyettese

Mesterdiplomás politológus, 2019 óta újságíró. A külpolitika szenvedély, a belpolitika hobbi, a kultúra pedig kikapcsolódás.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek