Miről fogunk beszélni, ha a koronavírus-járványnak vége lesz?

Nem mintha úgy állna a dolog, hogy egyhamar vége lesz, de azért ne érje meglepetésként, hogy egyre gyakrabban találkozik majd az antibiotikum-rezisztenciáról szóló figyelmeztetésekkel.

Ha a koronavírus nem tarolta volna le a világot, akkor most valószínűleg nem arról olvasnánk mindenhol, hogy eljött a járvány kora, ahogy Orbán Viktor is kiváló érzékkel felhívta rá a figyelmet a 2022. február 12-én tartott évértékelő beszédében, hanem arról, hogy az antibiotikum-rezisztencia (AMR) napjaink legnagyobb fenyegetése, ami egyaránt érinti az emberek egészségét, az élelmezésbiztonságot és

komoly veszélyforrás, igen, a fejlődésünkre nézve is.

Az antibiotikum-rezisztencia ugyanis veszélybe sodorja a modern orvostudomány vívmányait is. A szerváltültetések, a kemoterápia, a császármetszés mind-mind sokkal veszélyesebbé válnak a hatékony antibiotikumok nélkül. Az antibiotikum-rezisztencia egyébként azt jelenti, hogy mivel az emberek és állatok túl sok antibiotikumot kapnak, a baktériumok kezdenek hozzájuk szokni, és válaszolni a gyógyszerekre, megváltoznak, így a gyógyszerek egyre kevésbé lesznek hatékonyak ellenük. Az antibiotikumokkal való rendszeres visszaélés, kapják emberek vagy állatok, az utóbbi évtizedekben

jelentősen felgyorsították a baktériumok ellenállóságát,

ezért aztán egyre nehezebben kezelhetőek az olyan, legyőzöttnek hitt fertőzések és betegségek, mint a tüdőgyulladás, a szalmonella, a tuberkulózis vagy a tripper, mivel, ahogy említettük, a kezelésükben alkalmazott antibiotikumok kevésbé hatékonyak.

A helyzet olyannyira rossz, hogy az Oxfordi Egyetem 2019-es adatokat feldolgozó kutatása szerint naponta körülbelül 3500-an haltak bele világszerte az antibiotikumoknak ellenálló baktériumok fertőzésébe, ami évente majdnem 1,3 millió áldozatot jelent, a 2021-es adataik szerint pedig évente már több mint 1,5 millió ember halálát lehetett az antibiotikum-rezisztenciával kapcsolatba hozni. A Lancet orvosi folyóiratban megjelent tanulmányuk szerint a szuperbaktérium-fertőzések évente

több halálesetet okoznak a világon, mint az AIDS vagy a malária

(előbbi 860 ezer halálért felelős, utóbbi 640 ezerért). Az előrejelzésük szerint 2050-re már évente 10 milliónyian is belehalhatnak a szuperbaktériumok okozta fertőzésekbe. Összehasonlításként: a 2020. március 11-én világjárványnak nyilvánított koronavírusnak a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem adatai szerint eddig 6,2 millió halottja volt. Az évenkénti 10 millió áldozat, pláne rengeteg, ha tudjuk, hogy az Egészségügyi Világszervezet 2017-es adatai szerint évente körülbelül 57 millió ember hal meg. A legtöbben,

17,8 millióan szív és érrendszeri betegségekben,

9,56 millióan rákban, 6,47 millióan pedig különböző légzőszervi megbetegedésekben, tehát a szuperbaktériumok az egyik vezető halálokká válhatnak a következő évtizedekben. Az EU becslése szerint többen fognak belehalni, mint a rákba.

Megelőzhető lehetne

A lényeg tehát, hogy nem az emberek és az állatok válnak antibiotikum-ellenállóvá, hanem maguk a baktériumok, amik aztán megfertőzhetik az embereket és az állatokat, és az általuk okozott fertőzéseket jóval nehezebb kezelni. Az antibiotikum-rezisztencia, ahogy az Egészségügyi Világszervezet is kiemeli, a megnövekedett halálozások mellett

magasabb orvosi költségekhez és hosszabb kórházi tartózkodáshoz is vezet.

A WHO ajánlásokat is tett, például magánszemélyeknek, hogyan tudják, ha visszaforgatni már nem is, legalább megelőzni az antibiotikum-rezisztencia terjedését. Nagyon fontos, hogy bármilyen rosszul van is valaki, ha csak az egészségügyi dolgozó azt nem mondja,

soha ne követeljen antibiotikumot.

Ha antibiotikumot kap, mindig kövesse az orvos utasításait. Soha ne használjon fel, és pláne ne osszon meg mással megmaradt antibiotikumot. Egy rakás fertőzés ráadásul simán megelőzhető, ha – ahogy a koronavírus-járvány esetében is – az ember rendszeresen és alaposan kezet mos, ha higiénikus körülmények között készíti az ételét, ha odafigyel, hogy olyan helyen fogyasszon, ahol odafigyelnek erre, ha kerüli a szoros érintkezést beteg emberekkel, ha biztonságosan szexel, vagy ha – és ezen az oltásellenesek fenn fognak akadni – naprakész az oltásaival.

Az Európai Unió már azelőtt felismerte a problémát, minthogy Magyarország egyáltalán a tagjává vált volna. Az EU ugyanis – legalábbis saját bevallása szerint – 1999 óta 1,3 milliárd eurót fektetett az antibiotikum-rezisztencia kutatásába, és az EP-képviselők folyamatosan további lépéseket sürgetnek. Az Európai Bizottság először 2011-ben indított egy cselekvési tervet, amit aztán 2017-ben megújítottak, hogy még hatékonyabban lépjen fel az AMR-rel szemben.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) jelentése szerint ráadásul az Európai Unió nem is teljesített rosszul: 2011 és 2020 között 23 százalékkal sikerült csökkenteniük az antibiotikum-használatot. Az OECD arra is kitért, hogy a koronavírus-járvány alatt különösen kevés antibiotikumot használtak az EU államaiban, csak 2019 és 2020 között 18 százalékkal csökkent az antibiotikumok használata.

Az Európai Unió hasonlóan jó eredményeket ért el az állattenyésztésben felhasznált antibiotikumok csökkentésében is, 2011 és 2020 között 43 százalékkal kevesebbet használtak. Mindezek ellenére is tovább nőtt a szuperbaktériumok száma, az pedig, ahogy néhány, az egészségügyben gyakran használt, különösen fontos antibiotikummal szemben erősödtek a baktériumok, különösen aggasztó.

A magyar Nemzeti Népegészségügyi Központ is érzékelte a problémát, és többször felhívták a figyelmet, hogy

akár a kórházakban fekvő betegek felénél előfordulhat,

hogy nem megfelelő az antibiotikumok alkalmazása, úgyhogy ők maguk is fontosnak tartják, hogy népszerűsítsék az antibiotikumok körültekintő használatát. Az NNK mindemellett arra is kitért, hogy fontosnak tartja, hogy folyamatosan képezzék az antibiotikumokat felíró orvosokat, vagy hogy az antibiotikum-rezisztencia és az antibiotikumok kórházi felhasználását folyamatosan figyelemmel kísérjék.

Szerettük volna megtudni, hogy ők mennyire látják súlyosnak a helyzetet, vagy hogy a koronavírus-járvány szerintük hogyan befolyásolta a problémát, és vagy a járvány ellenére sikerült-e bármit végrehajtaniuk az általuk tervekből, de sajnos április 19-e, azaz több mint másfél hete semmilyen választ nem kaptunk.

Az egészségügyi dolgozókkal egyébként a WHO is foglalkozik, nekik többek között azt javasolják, hogy csak akkor írjanak fel, ha feltétlenül szükséges. Emellett arra biztatják az orvosokat, hogy beszéljenek a pácienseikkel az antibiotikumok helyes szedéséről, hívják fel a figyelmet az antibiotikum-rezisztencia veszélyeire.

Az NNK ugyan nem reagált, az OECD számaiból viszont az látszik, hogy míg a lakosság körében jelentősen csökkent nálunk az antibiotikum-használat,

a kórházakban kismértékben nőtt.

Nélkülözhetetlen gyógyszerek

A WHO 1977 óta kétévente összeállítja az ún. nélkülözhetetlen gyógyszerek listáját, amelyeknek mindig hozzáférhetőknek kell lenniük, és amin jelenleg körülbelül

450 gyógyszer szerepel, köztük 30-40 antibiotikum.

Az Egészségügyi Világszervezet az antibiotikum-rezisztencia miatt úgy döntött, hogy az antibiotikumokat három csoportba sorolja: mik azok, amik hozzáférhetőek, tehát elsőként javasolják a felírásokat, mik azok, amiket csak odafigyeléssel alkalmazandóak, és mik azok, amiket tartalékolni kell súlyos esetekre.

A WHO azt szeretné, ha 2023-ra minél több országban az összes antibiotikum-fogyasztás 60 százaléka ebből a hozzáférhető kategóriából történne, így több esély lenne arra, hogy maradjon később bevethető antibiotikum. Az előbb említett OECD-összeállításból az is kiderül, hogy az Európai Unió legtöbb országában ezt a célt sikerült is 2022-re teljesíteni – leszámítva nyolc országot, köztük Romániával, Bulgáriával, Szlovákiával és Magyarországgal.

Hazánkban a dolog úgy néz ki, hogy antibiotikumot minden gyakorló orvos felírhat, akinek van működési engedélye, de vannak azért kivételek. Vannak olyan szerek, amiket csak szakorvos írhat fel, és vannak olyanok is, amiket csak intézményi keretek között, azaz kórházban lehet használni.

Az orvosok a gyakorlatban legtöbbször

empirikus antibiotikum-kezelést alkalmaznak.

Ezt azt jelenti, hogy korelőzményből, tünetekből következtetnek egy-egy fertőzésre, és van egy ajánlás, hogy adott tünetek esetén milyen szereket érdemes választani. A WHO gyógyszerlistája azért is fontos, mert a legtöbb ország ún. nemzeti drogpolitikáját az alapján állítják össze. Ez országonként változhat, mert a rezisztenica-viszonyok különbözőek.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, ha fáj valakinek a torka, alig bír nyelni, duzzadtak a nyirokcsomói és mellette még lázas is, már a tünetekből kikövetkeztethető, hogy a betegnek valószínűleg bakteriális mandula- vagy torokgyulladása van. Ha az orvos még meg is nézi, és látja, hogy tüszősek a mandulái, akkor szinte biztos a diagnózis.

Az orvosok tudják, mely kórokozók okozzák leggyakrabban a tüszős mandulagyulladást, és meg van adva, hogy ilyenkor mely antibiotikumok a leghatásosabbak, azaz amikre a leginkább érzékenyek a betegséget okozó baktériumok. Az ajánlásokat a helyi rezisztenciaviszonyok alapján adják meg. Az epidemiológiai központ honlapján évente frissítik táblázatosan, hogy a legfontosabb kórokozóknak hány százalékos az érzékenysége az adott antibiotikumra.

A másik lehetőség, hogy kimutatják a kórokozót, és annak megfelelően kezelik. Az orvosok gyakran használnak tenyésztéses vizsgálatot. Ilyenkor – ahogy sokaknak valószínűleg szintén ismerős a dolog – mintát vesznek, kitenyésztik a kórokozót, és megnézik, hogyan reagál a leggyakrabban használt antibiotikumokra.

A módszer hátulütője, hogy több napig is eltarthat,

mire ennek megvan az eredménye. Egy akut fertőzés esetén sokszor nincs idő kivárni, illetve sokszor felesleges is, mert tapasztalati úton jól kezelhető a beteg. Akkor fontos ilyen vizsgálatot csinálni, ha sikertelen a kezelés, vagy ha felmerül valamilyen speciális baktérium.

Az Azonnalinak nyilatkozó orvosok azt mondják, Magyarországon

sokszor nagy a nyomás az orvosokon.

A felső légúti fertőzések nagy része vírusos, csak tünetileg kell kezelni. A beteg viszont mielőbb gyógyulni szeretne, és nem érti, miért nem kap semmit. Az orvos sokszor vagy nem akar konfrontálódni, vagy nem tudja százszázalékosan kizárni a bakteriális fertőzést. Ha pedig nem tudja kizárni, akkor pláne hajlik arra, hogy antibiotikumot írjon fel, mert ha később mégis kiderül, hogy bakteriális volt, akkor azzal vádolják, hogy rosszul végzi a munkáját.

Ami szintén nem segít, hogy sok beteg fejében téves dolgok élnek az antibiotikummal kapcsolatban. A legtöbb antibiotikum-kúra egyhetes szokott lenni. Ennyi idő alatt viszont általában

egy vírusos fertőzés is magától meggyógyul,

főleg, ha a beteg a betegség 2-4 napján jelentkezik be, hogy neki gyógyszer kell, amikor a betegség a legrosszabb. Ilyenkor, ha felírják, a beteg természetesen meggyógyul, csakhogy gyógyszer nélkül is ugyanez történt volna. Cserébe viszont lehet lesz egy kis hasmenése, vagy hüvelyi viszketése/folyása, mert az gyakran előfordul antibiotikum mellett, az ugyanis a normál baktériumflórát is írtja.

Az Azonnalinak nyilatkozók egyébként orvosi jelentési kötelezettségekről nem tudnak, a statisztikákat a kiváltott receptek alapján készítik.

„Sokan úgy saccolják, hogy 30 év múlva nem igazán lesz hatékony antibiotikumunk. Szerintem ez nagyjából olyan, mint a klímakatasztrófa, sok esélyt nem látok rá, hogy elkerüljük, de hátha nem így lesz” – foglalta össze egyikőjük.

Megerősítenék a kutatásokat

Antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos kutatásokat 2020 óta egyébként a Semmelweis Egyetem bevonásával is biztosan végeztek. A projekt leírásában indoklásként szerepelt, hogy Magyarországon és Horvátországban is részben az AMR felelős a halálozási arány gyors léptékű növekedéséért, és fő célja, hogy új szintre emeljék az AMR kutatását hazánkban, aminek köszönhetően aztán megerősödnek a közös kutatási programjaik más európai partnerekkel.

Az Európai Unió a Horizon 2020 kutatási és fejlesztési programjából körülbelül 100 millió forinttal támogatta a magyar egyetemet, amiben részt vesz még egy horvát kórház kutatólaboratóriuma és két nemzetközileg is vezető kutatóintézet, az Antwerpeni Egyetem Orvosi Mikrobiológiai Laboratóriuma és a Baleár-szigetek Egészségügyi Kutatóintézet.

Az Európai Unió 100 millió forintjához képest elenyésző összeg, azonban az Emberi Erőforrások Minisztériumának költségvetése – mindettől valószínűleg nem függetlenül –

2020-22 között további 6,8 millió forintot szánt

a Dél Pesti Centrumkórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézetének egy tesztelési eszköz vizsgálatára. Ez az eszköz elvileg a francia és spanyol közreműködéssel készült AMR DetecTool, aminek a segítségével 30 percre csökkenthető a multirezisztens baktériumok kimutatása az eddigi, korábban is említett 16-32 óráról.

Kinek mi jut még eszébe, ha az antibiotikumra gondol? Vajon az orvosi rendelőkön és gyógyszertárakon kívül hol találkozhatunk még antibiotikummal?

Ami nekünk, és úgy tűnik, másoknak is eszébe jutott, az az ivóvíz és az akciós csirkehús. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Nemzeti Népegészségügyi Központ, a Miskolci Egyetem és a Fővárosi Vízművek Zrt. például éppen ezért létrehozott egy Ökológiai Kutatóközpontot, ami vizsgálja a vízminőségét meghatározó alapvető fizikai és kémiai jellemzők mellett a baktériumközösségek és antibiotikum-rezisztens szervezetek kimutathatóságát is.

Az éves, 2022-es mintavételi program során 870 Duna-víz-, kútvíz- és hálózati-víz-mintából összesen több mint 45 ezer mérést végeztek, és arra jutottak, hogy az antibiotikum, a klaritromicin koncentrációja jellemzően 10 ng/liter alatt volt a Duna vizében, ami viszonylag alacsony koncentrációnak számít, az igazán jó hír viszont az, hogy az ivóvízben

szinte minden esetben kimutatási határ alatt volt.

Az pedig további jó hír, hogy a kútvizekben és hálózati vizekben a fekális szennyezést jelző E. coli baktériumot sem mutatták ki.

A másik, ami sokaknak beugorhat, hogy az állattenyésztésben is rengeteg antibiotikumot használnak, a takarmányban keverve például, hogy megelőzzék a betegségeket, és hogy ne akadozzon termelés. Az Azonnalinak ezzel kapcsolatban a Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) egyik munkatársa azt mondta, hogy az EU-ban tartott állatok esetében már nem kell attól tartani, hogy antibiotikumbombák lennének.

NYITÓKÉP: geralt / Pixabay