Miskolcon újra bemutatta a NER-foci, mit tesz a szakmaiság nélkül lapátolt pénz

A klub Mészáros Lőrinc köreinél landolt, de ahhoz már egy kudarcoktól függetlenül is elmozdíthatatlan sportigazgató kellett, hogy még a saját szurkolói is utálják a csapatot.

A magyar kormányról április 3. óta újra kiderült, mennyire magabiztosan képes elérni céljait Magyarországon. Nagyjából egy dolgot leszámítva: focit valahogy sehogy sem tudnak csinálni. Az ok ránézésre egyszerű: szemben a legtöbb, Orbán Viktornak fontos dologgal, ezt egyszerűen nem lehet végtelen mennyiségű állami forrásból megoldani. Sőt, ahogy korábbi cikkünkben már bemutattuk, a NER mostanra gyakorlatilag szétverte a hagyományos klubfutballt: a csapatok már annyira nyíltan egy-egy politikushoz/oligarchához kötődnek, hogy Szijjártó Péter a héten már személyesen Kubatov Gábor klub/pártelnöknek is gratulált a Fradi hétvégén behúzott bajnoki címéhez, a dobogóra pedig már szinte biztosan a Kisvárda és a Felcsút jut fel.

Utóbbi azért fontos, mert jól látható a minta: mindig kell egy államilag látványosan kiemelt klub (ez sokáig a jelenleg Fehérvár néven üzemelő Videoton volt, aztán átkerült a Fradihoz a büszke cím), mellette igazából azok a csapatok tudnak valódi előnyt kovácsolni a NER-foci miatt beömlő, korábban elképzelhetetlen mennyiségű pénzből, ahol

1. nincs semmiféle tényleges futballhagyomány;
2. egyetlen erős és politikai szinten is kiskirálynak számító ember körül mozog a futballklub.

Ez értelemszerűen áll a miniszterelnöki falu büszkeségére, Felcsútra, Kisvárdán Seszták Miklós álmodhatott olyan nagy futballt, hogy még bármiféle komoly játékosnevelés nélkül is államilag kiemelt akadémiája lett Kelet-Magyarország büszkeségének, de mostanra masszív NB I-es csapattá vált a nemrég még kupadöntőt is játszott Mezőkövesd is, ott ugyebár Tállai András a klub és a választókörzet atyaúristene.

Végy egy oligarchát!

Az igazi tanulság a 12 év alatt teljesen beért NER-fociról viszont nem ezekben a kistelepülési sikertörténeteknél található, hanem a hagyományos vidéki fellegváraknál: ott ez a recept valahogy nem jön össze. Az egykor az ország egyik legnagyobb szurkolótáborával rendelkező Haladás már évek óta a másodosztályban focizik, pedig befutott a környékre Mészáros Lőrinc veje is varázsolni az új (és a jelenlegi formájában csak állami pénzből fenntartható) stadion mellé, a legújabb sikertörténet pedig a 2012-ben még stabilan 6-7 ezer, nagyobb meccseken annál is több nézőt mozgató DVTK lett Miskolcon. A Diósgyőr pár hónapig a magyar foci bezzegcsapata volt, ahol megéri kijárni meccsre, többek közt az alább is látható videón látható dolgok miatt.

A Diósgyőr hagyományos lúzercsapat: két kupát leszámítva soha nem nyert semmit, a Debrecennel szemben ők a rendszerváltás utáni vidéki feltörési esélyekből sem tudtak profitálni, 2010-ben pedig sokadjára estek ki az NB I-ből. Mint minden, főleg szegénységről híres városban, itt is különösen fontossá vált ettől függetlenül a klub, a szurkolók nagyrésze valamiféle dacolásként ment ki a stadionba akkor is szurkolni, amikor már teljesen egyértelmű volt, milyen kilátástalan az aktuális szezon is.

Ha magyar foci és felvirágoztatás, logikusnak tűnt Miskolc:

lehetett képeket csinálni sok-sok boldog szurkolóról, ráadásul még a stadionépítés sem volt teljesen indokolatlan gondolat, látván, hogy az 1968-ban épült létesítmény betonlépcsőinek repedésein keresztül már elkezdte visszavenni a hatalmat a természet.

Annak is sokan örültek, hogy az átrendeződés részeként a saját bevallása szerint a focitól nagyon messze lévő Leisztinger Tamás hirtelen úgy "döntött", mindenképp be akar szállni a magyar fociba: miután a már említett Haladást nem tudta megvenni a másodosztályban csődközelben és kilátástalan helyzetben lévő Diósgyőrt vásárolta meg 2011-ben.

Leisztinger egy korábban az MSZP-hez kötődő üzletember/oligarcha, akinek néhány hasonló figurával sikerült magát átmentenie az új rendszerbe is például azzal, hogy épp Orbán Viktor kiemelt fontosságú hobbijába kezdte el önteni a pénzét. És tényleg öntötte: az interjúiban többször is kibeszélő Leisztinger többször is bevallotta, hogy neki a DVTK nettó veszteség pénzügyileg, ráadásul vállalkozói karrierje során még soha nem találkozott annyi átveréssel és lopással, mint ami a foci körül van. Súlyos szavak ezek egy olyan embertől, aki után korábban zsarolás és önbíráskodás miatt is nyomoztak, ráadásul kárpótlási jegyekből építette fel birodalmának nagy részét.

Leisztinger példája mutatja, hogy a nagy kluboknál általában valahogy többfelé folyik el a pénz: a tulajdonos azt állította, a játékosok sokszor visszafizettek a csapat edzőinek is a megkeresett pénzükből. Abból a pénzből többek közt, ami az ő magánvagyona: 2018-ra saját bevallása szerint már 1,8 milliárd forintot fektetett be úgy a klubba, hogy az összességében semmilyen módon nem térülhetett meg. Még sikerekben sem, hiszen a 2010-es évek közepe óta a Diósgyőr folyamatosan a kiesés ellen küzdött, amit több alkalommal is csak az utolsó fordulóban tudott bebiztosítani.

A Mészáros-hatás

Az elején lelkesnek tűnő üzletember 2021-ben végül eladta a reménytelenül stagnáló klubot, azt pedig lehetett sejteni, melyik körhöz kerül: korábban a szállodalánca jelentős részét is az ország megaoligarcjájának, Mészáros Lőrincnek adta el, a DVTK valahogy amúgy is különösen jó viszonyt ápolt a Puskás Akadémiával, 2018-ban a diósgyőri vezetés még a pénzbe kerülő szerződésbontást is bevállalta a Nike-val annak érdekében, hogy azonnal lecserélhessék a gyártó mezeit a Mészáros-féle 2Rule sportruházat csodáira.

Érkezett tehát Mészáros, vagyis nem Mészáros: a pletykák arról is szóltak, hogy az oligarcha egy borászaton keresztül kebelezi be a miskolci focit, végül egy majdnem annyira meglepő húzással az a Magyar Mátyás (és a Szijj László-féle Hódút) került elő, akinek épp van közös orvosi vállalkozása Mészárossal, ráadásul ő a felcsúti akadémia egyik orvosa is.

Emellett a biztonság kedvéért DVTK nagykövet lett Vaszily Miklós, aki civilben tulajdonképpen Mészáros médiapápája, és hasonló pozíciót kapott Magyarország igazságügyi minisztere, Varga Judit is.

A pletykák ekkor már arról szóltak, hogy meg akarják csinálni Észak-Magyarországon Székesfehérvárhoz hasonlóan egy dobogóért játszó, akár nemzetközi kupa csoportkörére is esélyes csapatot, csak Székesfehérvárral ellentétben nézőkkel.

A DVTK-nak hirtelen nagyon sok pénze lett: megengedhették maguknak, hogy három meccs után bontsák fel a szerződését a frissen érkezett Geri Gergelynek, és leigazoljanak télen egy csapatnyi teljesen új focistát. Talán nem meglepő, hogy a jelentős részük Mészáros horvátországi focicsapatától, az FK Osijektől érkezett. A vége sima kiesés lett az első osztályból, a frissen érkezett horvát edző és horvát és más délszláv játékosok távoztak nyáron.

Már akkor feltűnő volt, hogy az addigra sokszorosan bizonyíthatóan alkalmatlanná vált stábban egyvalakinek az új vezetés alatt is érinthetetlen helye van: ő az egykori edző, 2019-től második körben sportigazgatóvá lett Benczés Miklós, akinél sokkal jobban csak kevés magyar sportember fekhet ebben a körben.

• Benczés kétszer is irányította edzőként a Puskás Akadémiát, 2012-ben vele jutottak fel az első osztályba a felcsútiak.
• Az első osztály már sok volt neki edzőként Felcsúton, kirúgták, szinte azonnal visszatérhetett Diósgyőrbe, már sportigazgatóként.
• 2018-ban felbontotta sportigazgatói szerződését, hogy újra Felcsúton edzősködjön. Egy szezont sem bírt ki, kirúgása után 2019 szeptemberében újra a Diósgyőr sportigazgatója lett.
• A 2021-es kiesés az első osztályból sem tudta megingatni a székét.
• Talán ezeknél is sokatmondóbb adat, hogy 2010 és 2014 között még aktív edzőként tudta ellátni Miskolc önkormányzatában a képviselősködést is, természetesen a Fidesz-KDNP színeiben szavazták be.

Hogy mennyire az értékelhető teljesítményt utoljára a másodosztályban összehozott, és a körhoz jól láthatóan maximálisan lojális Benczés köré épült ki az egész szervezet, azt jól mutatja a tény, hogy sportigazgatóként egyszer sem zavarták el Miskolcról. Ez azért fontos, mert általában a sportigazgató dönt az új igazolásokról végsősoron, ehhez képest a DVTK-nál inkább évente cseréltek 1-2 alkalommal szépreményű edzőket (Bódog Tamás és Feczkó Tamás is az új edzőgeneráció legígéretesebbjeiként égették le magukat nagyon gyorsan a klubnál).

Kívülről minden rendben

A tulajdonosváltás ellenére voltaképpen érintetlen maradt klubvezetés mintha továbbra sem akarta volna elfogadni, hogy vakvágányra került a miskolci foci: minden friss (és pár hónapig megváltóként kezelt) edzőnek kötelező volt elmondania ezerszer, milyen fantasztikus hangulat van az új miskolci stadionban (a nézőszám évek óta csökkent, a 14 ezres stadionban mostanra átlagban 2500 néző lézeng hetente, de az eredmények romlásával ez tavaszra már inkább 1500-ra módosult), az új hívószó a másodosztályra pedig a miskolci kötődésű játékosok igazolása lett, mert ők "átérzik, mit jelent ezt a címert viselni".

A populista igazolási technika egy ideig szimpatikusnak tűnt, hiszen ki ne szeretné a földijeit látni a városért küzdeni a pályán?

Ennek szellemében került edzői székbe a Debrecennel korábban NB I-es bajnokságot nyert Kondás Elemér is, hiszen ő is miskolci, a már említett Benczés pedig a három legjobb magyar edző közé sorolta őt (Dárdai Pál és Csertői Aurél mellett), aki "nagyon komoly kritériumok alapján lett kiválasztva".

A sportigazgató legfantasztikusabb edzője végül elődjeihez méltó módon nem bírt ki egy egész szezont, és áprilisban menesztették, miután tavaszra teljesen leeresztett a csapat, a jóval kisebb költségvetésből gazdálkodó Szeged pedig öt gólt rúgott nekik Miskolcon.

Ezt tetézi a nemlétező jövőkép: a papíron regionális klubnak számító DVTK az egész északkeleti régióból sem volt képes az elmúlt 10 évben kinevelni akár egy fiatal játékost is, aki megütné egy NB II-ben feljutásért küzdő kezdőcsapat szintjét.

A régió fociklubjaival folytatott együttműködés egyetlen igazán erős nyoma az Egerrel való együttműködés, illetve az abból kialakult ellenségeskedés lett. Ez odáig fajult a végén, hogy Eger ellenzéki színekben nyert független polgármestere, Mirkóczki Ádám közleményben tudatta a világgal, hogy véget ért a két társaság közös útja.

Nem erősnek kell lenni, elég az ellenfelet gyengíteni

A NER-foci állatorvosi lovává tulajdonképpen 2022 tavaszára vált a csapat: több pénzből tudtak jobb embereket igazolni, de változás jól láthatóan nem igazán történt azon túl, hogy már eltűnt az a sportemberi gerinc, amit elvárnak. A DVTK ugyanis elkezdett a saját közvetlen riválisaitól igazolni: az erőn felül teljesítő, jelenleg a csodával határos módon feljutásra hajtó Kecskemét középső védőjét hozták el nagyon gyorsan visszautasíthatatlan ajánlatot téve a szintén sokkal szegényebb klubnak, majd közröhej tárgyává válva igazolták le a megalázó vereség után Szegedről az edzőt, Dragan Vukmirt a kegyvesztetté vált Kondás helyére. A koncepciót még a sokatlátott miskolci sportszeretők sem értették: a beharangozott alapos kritériumrendszert már megint felváltotta az a fajta kapkodás, amit főleg a hozzá nem értő vezetésektől szokás látni.

A különbség annyi, hogy ameddig Leisztinger még a maga módján kibeszélt a fociközegből, a Mészáros-féle új tulajdonosi kör szerint minden rendben van, és öles léptekkel haladnak előre a Diósgyőr körüli dolgok. Mindezt úgy, hogy a még kijáró nézők már kórusban követelik a semmit nem reagáló sportigazgató és társai távozását Miskolcról. 

Jelenleg egészen ambivalens érzések uralkodnak a diósgyőri foci romjain: ha a csapat nem jut fel a másodosztályból idén (erre jelenleg van esély), akkor az valószínűleg az évtizedekig elüldözhetetlennek tűnt lelátói közeg végét is jelenti, ahogy láthattuk azt Győrben, Szombathelyen vagy Nyíregyházán. Ha viszont feljutnak, valószínűleg még évekig lehet nézni a lojalitáson túl semmit nem mutató vezetőség produkcióját: a nulla meccsre titokzatos körülmények közt leigazolt légiósok csendes távozását, az évente kétszer cserélt játékospolitikai terveket, és összességében a pénz látványos elégetését a semmire.

Ez utóbbit tényleg szigorúan kell érteni: a Szeged még munkaügyi pert is indít Dragan Vukmir miatt, szerinte ugyanis ő hivatalosan nem ülhetett volna át pár nap alatt az egyik rivális kispadjára.

Ezek alapján Vukmirnak valami nagy változást kellett volna hoznia, ha már ennyit verekedik érte a DVTK, de nem: három meccs alatt egyetlen gólt rúgott alatta a csapat, ami finoman szólva sem a friss lendület jele.

A magyar fociban uralkodó számonkérhetetlenség jegyében egyelőre nem úgy tűnik a DVTK tája, mint ahol radikális változásokra lehetne számítani. Pedig egy kifejezetten alacsony igényszinttel rendelkező közönségtől elérni, hogy kifejezetten utálják a saját csapatukat, tényleg olyan dolog, ami miatt felmerülhet a kérdés, jó irányba haladnak-e a dolgok a futball körül Miskolcon?

A DVTK története látványos, de nem egyedi eset: miközben a csak és kizárólag a Fidesz miatt létező sportklubok lassan hagyományos nagynak számítanak a magyar futball körül, addig a magyar szinten pályaképes játékosok sokaságát kinevelő MTK és Budapest Honvéd különösebb remény nélkül küzdenek a kiesés ellen csupa drága pénzért és koncepció nélkül összevásárolt focistával (az MTK nem is igazán küzd a kiesés ellen, inkább ingázik az első- és másodosztály közt), a Debrecen szintén az alsóházat gyarapítja, a Vasas a "magyar játékosokból is lehet ütőképes csapatot összeállítani" projektjeként az ország egyik legdrágább keretével, korábban stabil magyar válogatott játékosok sokaságával tud csak negyedik nekifutásra feljutni a legjobbak közé.

Első ránézésre, ha valaki tudatosan akarná kinyírni a magyar focihagyományokat, az se végezhetne jobb munkát.

KIEMELT KÉP: Fekő Ádám / Azonnali