A radikális baloldaliak dönthetik el a francia elnökválasztást, akik két jobboldali jelölt közül választhatnak

A regnáló Emmanuel Macron és a magát épp jobbközépnek pozícionáló Marine Le Pen is a balos Mélenchon szavazóira hajt, kérdés, kinek sikerül meggyőzni őket.

A vasárnapi francia elnökválasztással kapcsolatban a héten bombaként robbant a hír, hogy az EU csaláselleni hivatala, az OLAF sikkasztással vádolta meg a szélsőjobboldali nézeteit épp jobbközép kinézetre cserélő Marine le Pent, azonban az elemzők szerint ez nem befolyásolja, az már sokkal inkább, hogy a szerdai tévévitán a nézők döntő többsége szerint a regnáló elnök, Emmanuel Macron jobban szerepelt, mint ellenlábasa.

Ám a legérérdekesebb kérdés mégiscsak az, hogy kinek sikerül becsatornáznia azon jelöltek szavazatait, akik nem jutottak be a második fordulóba.

Ebből a szempontból pedig nagyon fontos lehet, hogy hogyan fognak viselkedni Jen-Luc Mélenchon szimpatizánsai: a veterán radikális baloldali politikus ugyanis a szavazatok majdnem 22 százalékát szerezte meg, pontosan 7 712 520 francia állampolgár gondolta azt, hogy a jövőnek baloldalinak és zöldnek kell lennie.

Az, hogy ezek a szavazatok hova mennek, valószínűleg eldönti, hogy Emmanuel Macron vagy Marine Le Pen lesz-e az elnök.

A 70 éves Mélenchon a francia elnöki poszton harmadik alkalommal elért legjobb eredményét szerezte meg az első fordulóban, a szavazatok 21,95 százalékát szerezte meg, mindössze 1,15 százalékponttal lemaradva a szélsőjobboldali jelölttől, Le Pentől.

„Emmanuel Macron felelős a szélsőjobb mai sikeréért" - mondta Mélenchon kampánykoordinátora, Adrien Quatennens az első forduló után a France Internek hozzátéve, hogy Macronnak most meg kell tennie, ami szükséges, hogy megnyerje Mélenchon szavazóit.

Az első foduló három nagyon eltérő oldalt mutatott meg a francia választók számára

Erwan Lestrohan politológus az RFI-nek elemezte ki a helyzetet: szerinte „a gazdasági válságtól védett Franciaország Macronra szavazott: a 65 év felettiek, a városi emberek, a jómódú háztartások, a nyugdíjasok, a menedzserek" – véli a politológus.

Ugyanakokkor a válság által megsérült francia lakosság inkább Marine Le Penre szavazott.

Ők tipikusan a 25-64 évesek, vidéki közösségek, kisvárosok, szerényebb háztartások, alkalmazottak, munkásosztály, munkanélküliek csoportjába tartoznak.

Ezzel szemben a második fordulóról éppen csak lemaradó Mélenchont inkább a fiatalok támogatták, baloldaliak, a 18-24 évesek 36 százaléka szavazott például rá, és a közszférában dolgozók 26,4 százaléka.

Mélenchonnak sikerült a bravúr, hogy a régi szocialista párt és más baloldali tömörülések elől is elhappolja a szavazókat,

sokan taktikailag rá szavazhattak, azaz a baloldali alternatíva megvalósulása érdekében a legerősebb balos jelöltre tették a voksukat.

Mélenchon amikor elismerte vereségét, egyből arra kérte híveit, hogy „egyetlen szavazatot se adjanak" Le Penre az április 24-i második fordulóban. Tekintettel arra, hogy Macronnak a lehető legtöbb Mélenchon-támogatóra van szüksége a győzelemhez, Le Pen elutasítása jó hír lehet az elnök számára, a szerdai vitán pedig alapvetően mindkét jelölt e tábort kívánta megszólítani.

Azonban más vesztes jelöltekkel ellentétben Mélenchon nem mondta el támogatóinak, hogy kit támogassanak a továbbiakban, és

egyáltan nem biztos, hogy a szavazói engedelmeskednek neki.

Az Ifop kövélemény-kutató felmérése szerint a Mélenchon-szavazók 44 százaléka tartózkodhat a második fordulóban, az Ipsos egy másik közvélemény-kutatása valamivel lejjebb helyezte a számot.

„Jean-Luc Melenchon szavazóinak 34 százaléka azt mondja, hogy Macronra szavaz, 30 százaléka Marine Le Penre, és 36 százaléka otthon marad" 

– mondta Brice Teinturier, az Ipsos munkatársa a France Info-nak.

Hogyan befolyásolhatják Mélenchon szavazói a végeredményt?

Macron a választást megelőzően a jobboldali nyitásra koncentrált, így

az elmúlt másfél hétben nem volt számára könnyű feladat az elmúlt évek során cserbenhagyott baloldaliak becsatornázását előkészíteni.

S bár az elnök elmúlt időszakban több vidéki, szegényebb területre is ráfókuszálta a kampányát, nem sok közös van az ő, meg a Mélenchon programjában. 

Macron ugyanis elkötelezett atlantista, Mélenchon nem, ő nemcsak a NATO-ból való kilépést propagálja, hanem euroszkeptikus is. Sőt. a nyugdíjkorhatár lecsökkentését szeretné, a nukleáris energia teljes betiltását, a gazdagok megadóztatását akarja.

Ezzel szemben Macron EU-párti, a vállalkozók és az adócsökkentés oldalán áll. Ugyanakkor növelni akarja a nyugdíjkorhatárt a mostani 62-ről 65 évre. Ezek pedig nem teszik túlságosan szimpatikussá a baloldaliak szemében, ezért a regnáló elnök leginkább a zöld ügyekkel próbálja megtalálni a legkisebb közös többszöröst Mélenchon szavazóival.

Mélenchon ugyan elzárkózik Le Pentől, de Le Pen nem a baloldaltól, és bizonyos kérdésekben nagyon is egyet tudnak érteni,

például abban, hogy újra kell iparosítani az országot, és Franciaországnak szuverénebb útra kell lépni.

Le Pennnek ugyanakor a szélsőjobboldalon még bőven vannak tartalékai, hiszen várhatóan a még nála is szélsőségesebb Eric Zémmour (aki 7,1 százalékot kapott az első fordulóban) szavazóit megnyeri magának, ahogy a szueverenista Nicolas Dupont-Aignan két százalékát is.

Azonban az, hogy a konzervatív Valérie Pécresse mindössze 4,8 százalékot kapott – ami az öt évvel ezelőtt konzervatív eredménynek mindössze negyede (akkor még François Fillon indult) jött össze a pártnak –, azt mutatja,

hogy Macron elszívta már a jobboldali szavazók nagy részét, és itt már nemigen vannak tartalékok.

Marad tehát a baloldal, és Macron azzal próbál most rámenni Mélenchon fiataljaira, hogy azt hangsúlyozza, hogy Le Pen le akarja bontani a szélerőműveket, a kieső energiát meg atommal pótolná. Ugyanakkor nemrég kijelentette azt is, nincs ám kőbe vésve, hogy fel kell emelni a nyugdíjkorhatárt, és lehetséges erről konstruktív vitát folytatni.

Nagy kérdés, hogy az utolsó pillanatban sikerül-e neki.

NYITÓKÉP: Emmanuel Macron francia elnök és kihívója, Marine Le Pen a szerdai vita előtt. FOTÓ: Marine Le Pen / Facebook