Az oroszok szűrni kezdték Mariupol lakosságát, és senki nem tudja, mi történik azzal, aki megbukik

Az Azonnalinak sikerült beszélnie egy ukránnal, akinek sok barátja maradt Mariupolban. Ők meséltek egy kicsit a körülményekről, mivel az utolsó újságírók is több mint egy hónapja elmenekültek, mikor az oroszok vadászni kezdtek rájuk.

Vlagyimir Putyin orosz elnök április 21-én, csütörtökön úgy döntött, nem foglalkozik az Azovstal acélgyár területére visszavonult ukrán civilekkel és védőkkel, és kihirdette, hogy az oroszok győztek, bevették a Mariupolt. Mindehhez Szergej Sojgu, orosz védelmi miniszter asszisztált, aki eredetileg azért ment, hogy elmondja, szerinte a város elfoglalásához még további 3-4 napra lenne szükség, de Putyin azt mondta, itt az ideje, hogy

gondoljanak a katonák egészségére is,

és szerinte nem éri meg leküldeni őket a 4 négyzetmérföldes acélgyár katakombáiba, ahol még egyes becslések szerint akár 2000-en is rejtőzhetnek.

A mariupoli ukrán erők parancsnoka, Szerhij Volina őrnagy, a 36-os számú katonai egység vezetője egy nappal korábban levélben kért segítséget Ferenc pápától. A levele szerint az acélgyár területén bunkerekben húzzák meg magukat ukránok, de állítása szerint már 50 napja csak korlátozottan férnek hozzá vízhez és élelmiszerekhez, gyógyszerek pedig teljesen elfogytak. A várost az oroszok március elseje, azaz egy héttel a háború kirobbanása óta folyamatosan bombázzák. Mariupollal kapcsolatban már március végén azt írták, hogy a lakóépületek 90 százaléka megrongálódott, ebből 60 százalékot közvetlen talált ért, az épületek 40 százaléka pedig meg is semmisült. Az egy hónapja volt, azóta a helyzet csak még rosszabb lett. A városban António Guterres ENSZ-főtitkár szerint is

megdöbbentő humanitárius válsághelyzet van.

Minden bizonytalan

Hogy pontosan milyen állapotok vannak Mariupolban, azt senki nem tudja megmondani. Az utolsó újságírók március 15-én elhagyták a várost, miután kiderült, hogy orosz csoportok vadásztak rájuk. Ahogy ebben a cikkben írtuk, amíg március elején éltek a kommunikációs csatornák, a brit Telegraph helyi beszámolók alapján azt állítja, Volina nem túlzott, amikor a pápának arról írt, hogy 50 napja nélkülöznek. Már akkor azt mondták, hogy a vízhez is cask a közeli patakból vagy hó melegítéséből jutottak.

A háború kitörése óta az Azonnali több ukránnal is kapcsolatban van, akik közül Olga két hete még beszélni tudott az egyik Mariupolban élő kollégájával, akik éppen akkor menekültek kocsival a városból. A kolléga a férjével és másfél éves gyerekükkel maradtak az ostromlott városban. Ahogy sokan mások, ők is azt mondják, hogy

Mariupol volt szerintük a földi pokol.

Amikor házukat lerombolták, átköltöztek egy másikba, később pedig pincéről pincére költöztek aszerint, hogy éppen a város melyik részét lőtték az oroszok. Az ostrom elején voltak élelmiszerkészleteik, és úgy spóroltak, hogy csak naponta egyszer ettek. Ők állítólag már biztonságban vannak, de sok rokonuk és kollégájuk a városban maradt, és most velük próbálják felvenni valahogy a kapcsolatot.

Mariupol a beszámolók szerint soha nem volt amolyan festői város, a látképét acélművek, vegyi üzemek és egy hatalmas hajógyárral rendelkező kikötő uralták. Az Azonnalinak nyilatkozó Olga 2017 végén volt Mariupolban. Azt mondja, olyan volt, mint bármelyik más iparváros. Neki sajnos nehezére esett levegőt venni, mert valami vörös szmogszerűség ülte folyton a várost. „Mindenki élte az életét, mint más városokban. És igen, nyüzsgő város volt” – tette hozzá. Az elmúlt években a CNN beszámolója szerint például ömleni kezdett a pénz Mariupolba, és javulni kezdett az életminőség. A parkokat rendbe rakták, és menő szórakozóhelyek bukkantak fel. A helyiek

büszkék voltak, hogy a város végre virágzik,

és nem hitték el, illetve nem akarták elhinni, hogy Putyin tényleg megtámadja őket, és a szülővárosukat valódi veszély fenyegeti.

Megkezdődhetett a szűrés

A városban eredetileg több mint 400 ezren éltek, az ostrom megkezdésekor viszont már csak 160 ezren maradtak. Egy oroszbarát szeparatista vezető cinikusan úgy fogalmazott, hogy ők naponta kábé 1700 mariupoli lakost evakuálnak a városból, az ukrán tisztviselők szerint viszont az oroszok valójában erőszakkal deportálnak mindenkit Oroszországba, és már március végéig 30 ezer embert vihettek el a városból. Petro Andriuscsenko, a város polgármesterének tanácsadója április 18-án, hétfőn azt mondta, hogy az oroszok lezárták az útvonalakat, és elkezdték kiosztani a városon belüli mozgáshoz szükséges engedélyeket. A hírek szerint

a városban maradt férfiakat az oroszok elkezdték megszűrni.

A híreket egyelőre még sehol nem tudták megerősíteni. Olga most azt mondta az Azonnalinak, hogy akik átmennek a szűrésen, nemcsak a városban maradhatnak, de beutazhatnak a Luhanszki és Donyecki szakadárnak nevezett területekre, sőt, akár Oroszországban is szabadon mozoghatnak. Azokkal viszont, akik megbuknak a szűrésen, senki nem tudja, mi lesz. Ő a lapunknak azt mondta, hogy akik

nem mentek át, azokat azóta nem látta senki.

Az oroszok ráadásul nemcsak a férfiakat szűrik, hanem mindenkit. Olga azt mondta, hogy egy másik kollégájának az anyját és nővérét elvitték a lakásukból az oroszok, és egy istállóba költöztették őket, ahol várják a szűrésük eredményét.

Olga azt mondja, sokan azért nem menekültek el, mert nem hitték el, hogy 2022-ben bárki képes lehet megkínozni és meggyilkolni civileket, és nőket és gyerekeket erőszakolni. Eleinte ezért nem hagyták el az ő barátai sem Mariupolt. Ha tudták volna, hogy az oroszok képesek olyan népirtásra, mint amilyen a bucsai mészárlás is volt, korábban elmenekülnek. De hát, mint folytatja,

„amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten”.

A bucsai mészárlást egyébként, amivel kapcsolatban folyamatosan gyűlnek a bizonyítékok, hogy valóban az oroszok követték el, és nem az a képtelenség történt, ahogy Putyin és az orosz propaganda szereti beállítani, hogy az ukránok a hírverés kedvéért egymást ölték halomra, és ásták el bezacskózva a holttesteket, szóval a bucsai mészárlást például Olga a legnagyobb tragédiának tartja, ami a második világháború óta történt.

Az oroszok, mint folytatja, szerinte barbárok,

akik nem tisztelnek semmilyen értéket, nem követnek semmilyen szabályt és képtelenek az együttérzésre. „Egy kegyetlen nemzet, aminek egyetlen célja, hogy a többi fölött uralkodjon, és az sem érdekli, ha ehhez nőket és gyerekeket, kutyákat és macskákat kell legyilkolnia.”

Az ukrán az oroszok kegyetlenkedéseinek ellenére is nagyon egységesek, nagyon motiváltak, mert Olga szerint jól tudják, hogy a fényesség és az igazság oldalán állnak. Ők nem más területeket szeretnének elfoglalni, hanem csak azt védik, ami az övék. Itt mindenkinek megvolt a saját élete, karrierje, az országuk építésén dolgoztak, ezért még a tanárok, mérnökök, informatikusok, vállalkozók, zenészek és sportolók is hajlandóak fegyvert fogni, és utolsó leheletükig védeni. Mint mondja, nagyra értékelik Lengyelország, Nagy-Britannia, Litvánia, Lettország, Észtország és más országok támogatását,

de nem értik Magyarország politikáját.

„A magyarok tényleg Oroszországot támogatják? Vajon megértik, ha Ukrajna elbukik, akkor Magyarország és a többi, Ukrajnával határos országot fogja megtámadni Putyin?” – kérdezte. Amikor azt mondom, sokan nálunk is sokan vannak, akik nem értik, Orbán mit és miért csinál, és hogy vannak olyan elméletek, miszerint a magyar miniszterelnök egy fogott ember, akit Putyin és köre korrumpáltak, Olga azt mondja, évekkel ezelőtt Ukrajnában is ez volt, és annyira boldog, hogy sikerült leváltaniuk. Az ára magas volt, emberi életekkel fizettek érte, de sikerült elkergetniük a Putyin-barát kormányukat. „Úgy tűnik, minden generációnak meg kell védenie magát az oroszoktól. Nagyon remélem, hogy nyerni fogunk, és olyan országban élhetünk, amire ezek után

soha senki nem mondja többet, hogy: posztszovjet.”

NYITÓKÉP: Szétlőtt mariupoli utca. FOTÓ: Ukrajna Belügyminisztériuma / Wikimedia Commons (CC BY 4.0)