Szavakban hamarosan meglehet a nácitlanítás, de vérontás még sok lesz Ukrajnában

Oroszország egy hónapnyi állóháború után próbálja feloldani a patthelyzetet: Észak-Ukrajnában elfoglalt területeit feladva Ukrajna keleti részén próbál katonailag és politikailag is győzni. De miből áll az orosz stratégia? Ki tudja-e védekezni Ukrajna? Elkezdődött-e a végjátszma a háborúban? Kielemezzük.

Oroszország még február 24-én támadta meg Ukrajnát, amit a kiszivárgott tervek, illetve az orosz csapatok felszerelése alapján egy rövid villámháborúnak tervezett Vlagyimir Putyin és az orosz vezérkar. 

Azonban a tervek nem feltétlenül találkoztak a valósággal és már a harcok első hetében kiderült, hogy

Oroszország saját katonáinak harcikedvét és saját páncélos és gyalogsági erejüket túl, az ukrán ellenállást pedig alulbecsülte,

ahogy az ellátási és logisztikai problémákat is rosszul mérték fel.

Így a villámháborús tervek kudarca után Oroszország stratégiát váltott: a már Csecsenföldön és Szíriában is bevett civil célpontok bombázása, illetve egyéb, a genfi egyezményekkel nem összeegyeztethető tevékenységeket folytattak (például kórházak, óvóhelyek rakétatámadása, emellett egyre több bizonyíték van arról, hogy háborús bűncselekményeket, mészárlásokat és nemi erőszakokat is elkövettek az orosz katonák), azonban az e nyomán kialakult állóháború már Oroszországnak is túl sokba került. 

Felborítani a patthelyzetet

Az oroszok március 3-a után még további területeket foglaltak el, azonban március közepére, végére már patthelyzett állt elő a harcokban:

egyik fél sem volt képes a másik félnek bevinni a döntő csapást, ezért nem maradt más, csak az esztelen öldöklés.

Északon az orosz előrenyomulás elakadt, képtelenek voltak Kijev köré ostromgyűrűt emelni, sőt az ukránok sikeres ellentámadásba is lendültek Bucsa, Irnyipin és Hosztomel irányába, ami miatt az orosz katonák kénytelenek voltak beásni magukat, védekező állást véve ezzel fel, míg ki nem vonták őket.

Délen Mariupol még mindig védi magát a teljes elfoglalás elől, és bár napról napra, óráról órára egyre kevesebb az ukrán hadsereg által felügyelt terület,

a felszerelésben, katonában és lőszerben előnyt élvező oroszok még mindig nem tudták elfoglalni az ennél csak szebb napokat látott, egykoron 300 ezeres lélekszámú Mariupolt,

amivel így az ukránok megakadályozták, hogy a déli és a keleti frontot egyesítsék az oroszok. Emellett Odessza felé az orosz hadsereg már nem is igazán igyekezett, mivel az ukránok már túlzottan beásták magukat a városba, így annak elfoglalása csak hatalmas veszteségek árán sikerülhetne csak, ha egyáltalán sikerülne az oroszoknak.

#Mariupol Update:#Russian forces continued assaults against #Ukrainian defenders in the Azovstal plant but did not make any verifiable gains in the last 24 hours. Ukrainian military sources shared footage of limited counterattacks near the plant.https://t.co/l7qg7yfv3g pic.twitter.com/lzSGRtScqw

— ISW (@TheStudyofWar) April 18, 2022

Ezzel az orosz tervek megakadtak, így részben politikai nyomás – Vlagyimir Putyin kijelentette, hogy a május 9-i győzelmi napi felvonulásokat, amiket a náci Németország legyőzése miatt tartanak, Ukrajnában akarja megünnepelni, mondván, az oroszok ismét legyőzték a „nácikat” –, részben pedig katonai okokból

az orosz figyelem Kelet-Ukrajnára terelődött.

Mi lehet Moszkva célja?

Vlagyimir Putyin még a háborút megelőzően nemcsak a két szakadár „népköztársaságot” Luhanszkot és Donyecket ismerte el független államként, hanem az egész régiót, azaz olyan területeket is, amelyek nemcsak a nemzetközi jog szerint, hanem de facto is Ukrajna területét képzik – az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov április 19-én pedig kijelölte, katonailag is az a cél, hogy

„a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságokat felszabadítsák”,

és mint az alábbi térképen látszik, a háború előtt az oroszok által de jure elfogadott népköztársaságok nem teljesen egyeznek meg a háború előtt elfogadott „független területekkel”.

Confused about Russia's latest moves in Ukraine?

Here's a quick explainer on Luhansk and Donetsk — and what they mean for the bigger picture ????https://t.co/FP4lpDtHd3 pic.twitter.com/7qQz189FLv

— NPR (@NPR) February 22, 2022

A háború eddig Vlagyimir Putyinnak óriási arcélvesztés: a tervek szerint maximum két hétig tartottak volna a harcok, jelenleg pedig a háború már 53 napja tart,

miközben az orosz veszteségek messze magasabbak az előre eltervezettnél.

Az oroszok eddig csak egyszer, a háború elején közöltek adatokat a veszteségeikről, az ukránok pedig az orosz veszteségeket közel 20 800 orosz katonára, 802 tankra, 169 repülőgépre és közel ezerötszáz járműre becsülik, míg az amerikai becslések szerint az ukránok 14 ezer katonát veszthettek (4 ezer halott, 10 ezer sebesült).

Mivel a Kijev menti területeket az oroszok feladták, erejüket Luhanszk és Donyeck köré csoportosították át, bár sok csapat még nem ért át a területekre, ugyanakkor az oroszok mind fegyverben, mind létszámban fölényben vannak,

ezért az ukránok még a teljeskörű offenzíva megkezdése előtt ellentámadásba csaptak át, hogy egy fontos utánpótlási vonalat, a Bolgorod és Izium közötti ellátást így akadályozzák,

emellett a régióban máshol is – főleg Harkiv környékén, illetve Herszon régióban – ellentámadásba lendültek, mivel az orosz hadsereg figyelme túlzottan Mariupolra összpontosított. Utóbbi város vélhetően 24 és 72 óra között el fog esni, de a kilátástalan helyzetükben a város őrzői katonai céljukat elérték: megakadályozták az oroszok könnyű győzelmét, hogy addig más ukrán csapatok ellentámadásba lendülhessenek át.

Jelenleg az oroszok az eddig is használt stratégiát használják: heves bomba- és rakétatámadás után páncélosokkal és gyalogosokkal vonulnának be a meghódítani kívánt területekre, azonban az utánpótlásvonal elvágása – ha hetekre nem is – napokig hátráltathatják az orosz offenzíva kezdetét, emellett ezzel arra kényszerítik az oroszokat, hogy másképp csoportosítsák át csapataikat, amiket már az az Alekszandr Dvornyikov tábornok vezet, aki megjárta már Aleppot és Groznijt is korábban.

See here on my expertly drawn map pic.twitter.com/U08FDWC5El

— Dr Mike Martin ⛵️ (@ThreshedThought) April 17, 2022

Az oroszok jelenleg még inkább tűzérségükben és légierejükben bíznak, ugyanis még teljesen nem töltötték fel a keleti csapataikat a Kijev környékéről átcsoportosított csapatokkal, így a szárazföldi teljes inváziót csak a napokban kezdhetik el. Azonban az orosz légierő nem kizárólag e két régióban végez légitámadásokat, hanem egész Ukrajna területén: a Moszkva cirkáló elvesztése óta

az elmúlt időszakban nyugodtabb időszakot átélő Kijev, de a harcoktól eddig távoli Lviv is a célpontok között volt,

és az elmúlt napokban többször is egész Ukrajna területére rendeltek el légiriadót az ukrán hatóságok.

A vég kezdete

Ha a két régiót sikerülne az oroszoknak elfoglalni – bár ehhez a nagyobb városokban, például Harkivban nagyobb áldozatokat kellene bevállania az orosz hadseregnek, mint Mariupolban –, akkor Putyin már nemcsak katonai, hanem politikai sikerként is tudná keretezni az inváziót, hiszen ha Herszon régióban az ukrán ellentámadásokat vissza tudja tartani az orosz hadsereg, akkor egy igen nagy szeletet kiharapott Ukrajnából,

emellett pedig megvalósulna a 2014-ben annektált Krím-félsziget és Oroszország szárazföldi összekapcsolása a szakadár államokon keresztül, míg ha Mariupolban elfogják az Azov ezred tagjait, akkor kommunikációs szinten a „nácitlanítás” is megtörtént.

Igaz, előbbi kapcsán a szárazföldi korridor nem teljesen védett, hiszen ahhoz a Mariupolt Bergyanszkkal és Melitopollal összekötő utak is kellenek, így ha a jelenlegi módon meg is valósulna az összeköttetés, szárazföldön csak egy nem biztos, könnyen támadható útvonallal lehetne utazni Krím és Oroszország.

Nem véletlen, hogy az elmúlt hetekben Ukrajna és Volodimir Zelenszkij elnök nemcsak védekező fegyvereket (Javelin és Stinger páncéltörők, SZ-300-as légvédelmi rendszer), hanem támadó fegyvereket is kért a nyugati országoktól,

ugyanis Ukrajna lehetőségeit nagyban befolyásolja, milyen sikeresek az ellentámadásai,

vélhetően ezzel akarják ismét tárgyalóasztalhoz kényszeríteni Putyint, bár a két ország elvárásai egyáltalán nem találkoznak: Ukrajna az inváziót megelőző állapotok visszaállítását követeli, míg az oroszok politikai okokból nem hajlandóak erre.

Ha azonban az oroszok nem érnek el nagyobb sikereket, akkor

a harcok dinamikája ismét az előző egy hónapra jellemző véres állóháborúra változhat,

amit nem tudni, hogy rendes utánpótlás és ilyen magas veszteségek mellett Oroszország meddig tudna fenntartani külső segítség nélkül.

A cikkhez köszönöm Ács Bence biztonságpolitikai elemző segítségét.

NYITÓKÉP: Harkiv belvárosa egy rakétatámadás után még március 1-jén. FOTÓ: Ukrajna Belügyminisztériuma / Wikimedia Commons (CC BY 4.0)