Biztos kell a sonka a húsvéti asztalra?

Jobban tennénk, ha füstölthús-ízű növényi „sonkát” ennénk. De a planetáris gondokat nem a borsófehérjeburger fogja megoldani...

A húsvéti asztal főszereplője a sonka, de ezt a hagyományt nem kellene már olyan szigorúan venni, ha azt nézzük, hogy az emberek nem igazán böjtölnek előtte 40 napig, és amúgy is túl sok húst eszünk. A túl sokat nem csak a saját egészségünk szempontjából kell érteni, hanem a többi élőlény jólléte okán is. Hiszen hatalmas a környezetterhelése annak, ahogyan a húst általában előállítjuk.

Jobban tennénk, ha füstölthús-ízű növényi „sonkát” ennénk.

A növényi fehérjékből készült élelmiszerek piaca rohamosan bővül, és az ezekből (sokszor hüvelyesekből) készült termékek íze is egyre jobb, állagra is nagyon hasonlítanak már a húsból készült élelmiszerekhez. Csak egy példa: hogy úgy érezzük és lássuk, hogy a hamburgerben a gombából és olajos magvakból készült „húspogácsa” húsból van, céklalevet adnak hozzá, így véresnek látszik. 

Ennél bizarrabb ötletnek tűnik a laboratóriumban növesztett hús. Ezeket valóban állati sejtekből növesztik kis üvegcsészékben, ám jelenleg még csak nagyon kis mennyiségben tudnak ilyet előállítani. Mégis sok-sok befektető adja ehhez a pénzét, arra várva, hogy a technológia kereskedelmi mennyiség előállítására is képes legyen. 

De miért fektetnek dollármilliókat laborhúsba?

És miért jelenik meg egyre több fehérjeszelet, zöldségfasírt vagy épp szójavirsli a szupermarketek polcain?

Az ok egyszerű: a húst legnagyobb mennyiségben úgy állítjuk elő, hogy közben hatalmas környezeti károkat okozunk, amelyek mellett sem az agrárszektor, sem mi, fogyasztók nem mehetünk el. Az agrárterületek 80 százalékát húselőállításra használjuk, a víz-és levegőszennyezés és az üvegházhatású gázok kibocsátásának nagyobbik feléért is az ipari állattenyésztés a felelős. 

Az egyik legtekintélyesebb tudományos lapban publikálták azt a tanulmányt, amelyhez több mint 38 ezer gazdaságban és másfélezernél is több feldolgozóipari egységben gyűjtöttek adatokat. Ebből az derül ki, hogy

ha nem ennénk egyáltalán húst és tejterméket, akkor az ember által használt földterületek jó 75 százaléka felszabadulna.

Ez egyenlő az EU, az Egyesült Államok, Kína és Ausztrália összterületével! De miért jutott eszükbe tudósoknak ezt kiszámolni? Azért, mert a mezőgazdasági területek kialakítása az egyik legfőbb oka a szemünk előtt zajló nagy fajkihalási hullámnak a Földön. 

Ez azt is jelenti, hogy ha mindenki lemondana a húsról, akkor tudnánk a legtöbbet tenni a környezetpusztítás ellen. Ám ilyen túlkapásra azért nincs szükség, elég ha elkezdünk kevesebb húst és húskészítményt enni. Jó irány lehet a flexitáriánus életmód, ami azt jelenti, hogy az ember csökkenti a húsevést, de nem hagyja ki az étrendjéből teljesen. A flexitáriánusok jellemzően a környezeti problémák miatt tartják számon, hogy mennyi húst esznek, de a magas koleszterinszint is viheti efelé az embert.

Rengeteg startup foglalkozik mesterséges hústermékek előállításával, és a globális biotech-cégek is régóta áldoznak erre. Az alternatív utak keresésében élen járnak a legnagyobb húsipari és agrobiznisz nagyvállalatok (Cargill, Tyson, JBS, Nestlé, Sumitomo). Ám amint a klímaváltozás megoldását sem az elektromos autóktól várjuk, úgy a borsófehérjeburger, vagy a mesterséges hús esetében sem az egyes termékekben, hanem a teljes rendszerben kellene gondolkodni.

A laborhúsra és szójavirslire nem nagyon van szükségünk egyébként, mert tudunk fenntartható módon is húst előállítani.

Ám ennek érdekében nem azokat a cégeket kellene támogatni, akik brazil őserdők helyén tartják a marhákat és termelik meg nekik a takarmányt, majd szállítják nekünk a húst Európába. Hanem például azokat, akik a magyar Alföld gyepein legeltetnek, és az adott mező természeti sokféleségét is tiszteletben tartva határozzák meg, hogy hol és mennyit legel az állat. 

A rovar lesz az új trend?

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) azt jósolja, hogy a fehérjefogyasztásunk folyamatosan nőni fog ebben az évtizedben, sokan mondják (maga a FAO is), hogy a rovar alapú fehérjefogyasztás lesz az új trend. Nem csak az állatainkat fogjuk ezzel takarmányozni, hanem mi magunk is fogunk rovarokat, vagy a belőlük készült fehérjekészítményeket enni.

Nehéz elhinni, hogy úgy rászokunk ezekre, mint egyes ázsiai országokban, ahol már most is készítenek sült sáskát, barbeque ízesítésű tücsköt vagy fehércsokiba mártott szöcskét.

Maradva a saját házunk táján: ha a Harvard Medical School étkezési ajánlásait összevetjük a WHO és a FAO közös jelentésével, láthatjuk, hogy mi, európaiak másfélszer annyit fogyasztunk húsból és tejtermékből, mint amennyit az egészségünk feltétlenül megkíván. Viszont gyümölcsből és zöldségből majdhogy felennyit sem, mint az ajánlás. Annak érdekében, hogy a szervezetünk és a környezetünk is egészségesebb legyen tehát, több növényi fehérjét kellene ennünk az állati helyett. Emberi fogyasztásara alkalmas fehérjenövényekből majdnem két és félszeresét termeljük annak, amire szükségünk lenne, csak épp bioüzemanyag és állati takarmány lesz belőle. 

A fenntartható élelmiszerrendszerek elősegítésére létrehozott nemzetközi szakértői hálózat  (iPES-Food) legutóbbi jelentése szerint az ipari állattartás okozta károkon mit sem változtat a fehérjék körül összpontosuló agráripari felhajtás, mivel a jelenlegi rendszerbe illesztik az új termékeket is.

A jelentés szerint az iparszerű állattartás zsákutcába jutott, változtatásra szorul, azonban az alternatív fehérje újfent a globális hús- és tejipari nagyvállalatok pozíciószerzésének eszköze,

és a már évtizedek óta a nagyüzemi termelési módhoz, rossz munkakörülményekhez, egészségtelen ételekhez vezető élelmiszerrendszer további kiszolgálását éri el mindennél hatékonyabban. Az ipari élelmiszergyártást alakítja elfogadhatóbbá ügyes marketinggel, fenntartva az óriásvállalatok irányítását.

Teszi mindezt egy olyan időszakban, amikor komolyan el kell gondolkodni az élelmezésbiztonságon. Hiszen mindösszesen 30 év múlva már mintegy 1,5-2 milliárddal többen próbálunk meg élelmet termeltetni magunknak a jelenleg is kizsigerelt bolygón. Az nem tűnik hosszan fenntartható megoldásnak, hogy elkezdünk többet termeszteni, hiszen nem növelhetjük tovább az élelmiszerrendszerek környezeti hatását, mert már a jelenlegi állapot is tarthatatlan – elég csak a klímaváltozásra vagy a természet pusztulására gondolni.

Ne áltassuk magunkat azzal sem, hogy a planetáris gondokat egy borsófehérjeburger fogja megoldani. Az élelmiszerrendszer átalakítása a tét, aminek e termékek jelenléte nem szükséges feltétele, hanem csak következménye lehet.

NYITÓKÉP: Pexels / Grooveland