Pincéből a jégcsarnokba: Miskolcon készülnek a világbajnokságra a háborúból kimenekített ukrán hokisok

Szerző: Fekő Ádám
2022.04.16. 07:47

A magyar sportvilág már összefogott az ukránok megsegítéséért: jótékonysági meccset játszott a magyar hokiválogatott Ukrajnával. A vendég sportolója az Azonnalinak mesélt arról, milyen úgy edzeni, hogy közben a szerettei Harkivban vannak.

Pincéből a jégcsarnokba: Miskolcon készülnek a világbajnokságra a háborúból kimenekített ukrán hokisok

Egy magyar–ukrán hokimeccsnek normális esetben nyilván nem lenne különösebb jelentősége: a magyar jégkorong közege közel sem kapható annyira bármilyen szélsőségre, mint a focié, a világbajnokságok is inkább családias hangulatú dzsemborik szoktak lenni, ahol ráadásul kivételesen mindenki szeret minket. Csakhogy közben Vlagyimir Putyin úgy döntött, pártízezer halott és ki tudja, hány örökre tönkretett élet igazán nem nagy ár a birodalmi nosztalgiájáért cserébe, úgyhogy megtámadta Ukrajnát. 

Nyilván nem ez a cikk lesz az, ahol felsorolom, mennyi mindent változtat meg egy háború, de a sportélet értelemszerűen köztük van: Ukrajna jéghokisai például gyakorlatilag emigrációban készülnek Miskolcon hetek óta, ennek keretei közt csütörtökön rendezték meg a magyar válogatott elleni meccset a DVTK Jegesmedvék arénájában, április 22-én pedig Budapesten ismétlik meg az összecsapást.

A csapat jelentős részének a védelmi minisztérium különengedélyének megszerzése Ukrajna elhagyásához (18 év feletti férfiakról van szó ugyebár) csak a kisebb nehézség volt:

többeket a szó legszigorúbb értelmében ki kellett menekíteni például az oroszok által már elfoglalt Herszonból is.

A hokisoknak a világbajnokság után májusban kötelező visszatérniük Ukrajnába, de nálunk is azzal a tudattal kell készülniük, hogy a családjuk és szeretteik otthon vannak olyan helyeken, amikről naponta járják körbe letaglózó képek a sajtót.

Magyarország egyébként összesen 117 ukrajnai hokisnak biztosít felkészülési lehetőséget, a miskolciak fiatal gyerekeknek is szállást és ellátást biztosítanak, ők általában az anyjukkal együtt érkeztek. Azt még a dolgozók sem tudják igazán, honnan: egyszerűen a határnál vették fel őket, azóta pedig legalább annyiban megmaradhat a régi életük, hogy használhatják a borsodi jégpályát.

„A szüleim még most is Harkivban vannak, én pedig annak a Donbasz Donyecknek vagyok a játékosa, aminek mostani otthonában rakétával lőtték a vasútállomást nagyjából egy hete, rengetegen vesztették ott életüket” – mondta az Azonnalinak Feliksz Morozov, az ukránok támadója, aki tulajdonképpen az elsők közt érezhette saját bőrén az orosz agressziót.

„Hajnali 5 óra volt, amikor hallottuk az első robbanásokat. Azonnal összepakoltam és hazautaztam Harkivba, hogy a családommal lehessek” 

– mondta a 22 éves sportoló, akinek harcolni is csak azért nem kellett megindulnia, mert csak a tartalékosok közt van, nagyjából a legvégén a sorban a potenciálisan behívható emberek közt. „Szörnyű emlék anyám és a barátnőm sírása, ahogy meghallották a robbanásokat. Napokat töltöttünk a pincében úgy, hogy nem tudtuk, mi lesz velünk” – tette hozzá.

„Nehéz így a sportra koncentrálni, hiszen fejben otthon vagyok és a családomra gondolok. Sokáig maradok ébren, és követem a híreket.

Nagyon nehéz, de amikor pályára lépek, próbálok csak azzal foglalkozni, ami ott történik” – folytatta Morozov. Az ukrajnai sportolók közös megegyezéssel hagyják a híreket az öltözőn kívül, de amint vége az edzéseknek, természetesen folyamatosan arról beszélgetnek, mi történik épp az otthonukban a családjukkal. A sportoló naponta akár többször is beszél szeretteivel:

„Amint robbanásokról hallok híreket Harkivban, írok vagy hívom őket, hogy minden rendben van-e velük.”

Morozov azon is elgondolkodott, elfogadja-e a válogatott meghívóját ebben a helyzetben. „Aztán rájöttem, hogy a válogatottba kerülni, és képviselni a hazámat egy világbajnokságon óriási megtiszteltetés. Ráadásul sok haszna annak sem lenne ha csak otthon ülnék, hiszen nem kaptam semmilyen kiképzést, nem tudok lőni. Több hasznom van itt sportolóként” – mondja.

Szerencsére minden jel arra mutat, hogy a magyarok általában véve jobb fejek, mint a magyar politikusok, ezért bár a kormánypropaganda megmondóemberei lassan naponta állnak elő oroszpárti történetekkel, néha már azt is kétségbe vonva, hogy egyáltalán Oroszország lenne az agresszor, a Miskolcon vendégeskedő játékosok ebből semmit nem éreznek. „Semmilyen negatív megjegyzést nem kaptunk még itt senkitől, de nincs is túl sok időnk emberek közt lenni, hiszen főleg edzünk, vagy a szállodában pihenünk.”

A játékos azt is hangsúlyozta, hogy a feszült politikai helyzet egyáltalán nem nyomhatja rá a bélyegét erre a két meccsre. „Ez egy átlagos hokimeccs. Tudom, hogy a külső körülmények miatt nem így néz ki a dolog, de hiszek benne, hogy a sportnak kint kell hagynia a politikát” – mondta, hozzátéve, hogy ezt akár úgy is elmondaná, ha az orosz válogatott lenne az ellenfél. „Páran talán dühösebbek lennének a pályán, de én akkor is csak arra törekednék, hogy a legtöbbet hozzam ki magamból a jégen.”

Interjúalanyom egy dologban mindenképp pozitív volt: amikor megkérdeztem, mit csinálna, ha Harkivba már úgy kéne visszamennie, hogy teljes orosz uralom alatt áll, magabiztosan mondta, hogy el sem tudja képzelni, hogy ilyen megtörténhet.

Bár Feliksz Morozov jól láthatóan tényleg nyugodt volt, és a nagyjából ezer fő (a mérkőzések jegybevételének amúgy a felét a Magyarországon elszállásolt ukrán jégkorongozó gyerekek és családjaik megsegítésére ajánlja fel a Magyar Jégkorong Szövetség a Szintlépés Alapítványon keresztül) előtt játszott csütörtöki meccs sem a feszültségéről lett emlékezetes, amiből a legerősebb egy finom verekedés volt Szita Donát és Filipp Pangelov között, de valószínűleg ez sem a politikai feszültség miatt volt, hiszen 2021 novemberében még békeidőben is pankrációhoz hasonló meccset játszott egymással a két csapat a Tüskecsarnokban.

A jótékonysági meccsen természetesen volt ukrán szektor is, ők egy „slava ukraini” feliratot is kitettek a buzdítás kedvéért, a lelátóról pedig egy rossz szó sem érkezett senkire.

„Van nekik elég bajuk most, hokimeccsen egyébként sem szokás szidni az ellenfél szurkolóit” 

– világosított fel egy úr a büfében.

A meccset végül 3-1-re nyerte Magyarország. Ameddig a mieink Ljubljanában küzdenek a covid miatt két éve halasztott világbajnokságon a divízió I/A tornán Szlovénia, Dél-Korea, Románia, Litvánia ellen, addig Ukrajna a lengyelországi csoportba került: ott a házigazdák mellett Észtország, Japán és Szerbia várja őket az április végén kezdődő tornán, ahol eldől, kik jutnak fel a világ legjobb válogatottak közé.

Valószínűleg az ukrán válogatott az egyetlen csapat, aminek nem a feljutás a legnagyobb vágya most.

KIEMELT KÉP: Feliksz Morozov (Fekő Ádám / Azonnali)

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek