Bucsa: a „kollektív megtorlás” tébolya

Pelle János

Szerző:
Pelle János

2022.04.15. 12:52

Ha egy parancsnok semmibe veszi a nemzetközi jogot, és nem gátolja meg az agresszió elhatalmasodását, beosztottait a „szemet szemért” ősi indulat felgerjesztésével tömeggyilkosságra is ráveheti.

A több mint háromszáz polgári áldozatot követelő ukrajnai tömeggyilkosság világvisszhangot keltett, nálunk egyenesen belpolitikai témává vált. A Kijev környéki kisvárosban, Bucsában 2022 márciusában kivégzett civilek ügye érthető módon felháborította a nemzetközi közvéleményt, az Európai Unió, és az egyes tagországok vezetői éles hangon ítélték el ezt a szörnyű gaztettet. Oroszország pedig, melynek a katonái végrehajtották, igyekszik kibújni a felelősség alól. Vlagyimir Putyin médiája azt állítja, hogy a mészárlás „megrendezett” volt, azaz az ukrán hatóságok félrevezették vele a nemzetközi sajtót.

Magyarország úgy keveredett bele ebbe az ügybe, hogy Orbán Viktor miniszterelnök kijelentette, hogy a Bucsában és másutt elkövetett gyilkosságokért a háborút kirobbantó Oroszországot terheli a felelősség, de a körülményeit független és pártatlan bizottságnak kell kivizsgálnia. Ezt az álláspontot azonban Jarosław Kaczyński, a vezető lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) elnöke, és az ukrán parlament egy tagja is bírálta, arra hivatkozva, hogy nem elég egyértelműen elítélő. Magyarországon ezt a véleményt visszhangozzák az április harmadiki választásokon súlyos vereséget szenvedett ellenzéki pártok képviselői is,

egyesek azt állítják a miniszterelnökről, hogy álláspontja oroszbarát, mentegeti a gyilkosokat.

Elszomorító, hogy a február 24-én Ukrajna ellen indított orosz agresszió elszabadította Európában a pusztítás démonait, és az árnyékuk a magyar kül- és belpolitikára is rávetül. A Vlagyimir Putyin által indított háború – melyet Oroszországban mindmáig „különleges hadműveletnek” neveznek – törvényszerűen háborús bűnösöket teremtett. Irina Venediktova ukrán főügyész szerint már mintegy 500 háborús bűnöst azonosítottak, ezek többség különböző beosztású orosz katonai parancsnok.

Ami Bucsát illeti, meg is nevezték, ki adott parancsot a tömeggyilkosságra. Az ukrán hírszerzés szerint a várost elfoglaló és nagy valószínűséggel a mészárlást végrehajtó egység parancsnoka egy Azatbek Aszanbekovics Omurbekov nevű alezredes volt.

A német lehallgatók által rögzített rádióüzenetek igazolják az ukrán vádat: rögzítették, hogy egy katona azt közli a társával, hogy éppen most lőttek le egy kerékpáros civilt. Másik felvétel szerint egy katona azt mondta a másiknak, hogy a foglyokat előbb ki kell hallgatni, majd agyon kell lőni őket. Műholdfelvételek is azt bizonyítják, hogy a tettesek orosz katonák voltak, hiszen a holttestek már az orosz hadsereg kivonulása előtt is az utcákon hevertek.

Az 1945 óta példátlan orosz-ukrán háború, melynek során egy nagyhatalom lerohanta kisebb szomszédját, és már előzőleg elcsatolta a területeit, érthetően történelmi analógiákat idéz fel. Putyint a nemzetközi médiában egyesek Adolf Hitlerhez, mások pedig Joszif Sztálinhoz hasonlítják. Az Index szerzője, Ch. Gáll András április 8-án egyenesen ezzel a címmel tett fel cikket a portálra: „Katiny újratöltve: 82 éves forgatókönyv alapján dolgoztak Bucsában az orosz hóhérok”.

Úgy vélem azonban, hogy a bucsai vérengzés megítéléséhez mi magyarok elegendő második világháborús tapasztalatot gyűjtöttünk, amennyiben egyaránt követtünk el „kollektív megtorlásokat”, és voltunk hasonló bűncselekmények áldozatai is.

Ukrajnában a gyilkosok most nem központi utasításra dolgoztak, mint 1940 április elején. Ekkor Sztálin utasítására, teljes pártvezetés egyetértésével 21 768 hadifogoly lengyel katonatisztet gyilkoltak meg Katinyban, Harkovban (ma Harkiv), Kalinyinban (ősi orosz neve Tver), Kijevben és Minszkben. Ez a tömeggyilkosság szervezetten zajlott, Vaszilij Blohin NKDV-tábornok személyes közreműködésével, célja pedig a lengyel értelmiségi elit megtizedelése volt.

Bucsában viszont, és másutt is, egyszerű orosz katonák, illetve közvetlen parancsnokaik gyilkoltak. Omurbekov alezredes valószínűleg felbujtó volt, illetve eltűrte a mészárlást. Az áldozatok pedig nem katonatisztek, illetve értelmiségiek voltak, hanem egyszerű emberek, akiket hóhéraik az utcákon fogdostak össze, és a házaikból hurcoltak el.

Ez a helyzet erősen hasonlít az újvidéki „hideg napokra”, az 1942. január 12-e és 15-e között a Magyar Királyi Honvédség tagjai mintegy 3300-3800 civilt (elsősorban zsidókat, szerbeket, de magyarokat is) lőttek agyon.

Az akció egy razzia „kiterjesztése” volt, amit a hadvezetés azért rendelt el, mert a területen (az u.n. Sajkásvidéken) a szerb partizánok több helyen is megtámadták magyar megszálló csapatokat, és előzőleg egy tűzharc során tíz magyar katona halt meg.

A Bucsát elfoglaló orosz menetoszlopot is érte előzőleg ukrán támadás, melynek részleteitől keveset tudunk, de bizonyára követelt halálos áldozatokat. A partizánok akciója, ahogy 1942 január elején Újvidéken, úgy Bucsában is jogos, önvédelmi jellegű volt, hiszen a saját, aljas módon megtámadott országukat védték. A „kollektív megtorlással” viszont a megszállók háborús bűnt követtek el, amit egyértelműen elítél a nemzetközi jog, mindenekelőtt az 1899-es és 1907-es hágai és az 1949. évi genfi egyezmény, és az utóbbi 1977-es kiegészítése, ami kifejezetten a polgári lakosság háború idején való védelméről szól.

Ha egy parancsnok, mint Bucsában Omurbekov alezredes, vagy Újvidéken Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy, Grassy József vezérőrnagy, Deák László ezredes és Zöldy Márton csendőrszázados semmibe veszi a nemzetközi jogot, és nem gátolja meg az agresszió elhatalmasodását, beosztottait a „szemet szemért” ősi indulat felgerjesztésével tömeggyilkosságra is ráveheti.

Ezt tették az újvidéki gyilkosságok fő bűnösei, akiket 1943 decemberében – a második világháború alatt példátlan módon – a magyar hadbíróság halálra ítélt,

de akiket végül 1945-ben már a jugoszláv népbíróság ítélete alapján végeztek ki. Az 1942-es „kollektív megtorlás” reakciójaként 1944-45-ben újabb, jóval több áldozatot követő „kollektív megtorlásra” került sor. Vagyis az erőszak még borzalmasabb erőszakot hívott életre. Ennek során 30 és 45 ezer közötti magyart végeztek ki a szerb partizánok, akik ugyanolyan ártatlanok voltak, mint azok, akiket Bucsában gyilkoltak meg az orosz katonák.

Kétség sem fér hozzá, hogy az orosz megszálló erők Ukrajnában elkövetett bűneit alaposan ki kell vizsgálni, úgy, ahogy az Újvidéken elkövetett gaztetteket. A mostani szörnyűségekért a fő felelősség a háborút kirobbantó orosz vezetést, személy szerint Vlagyimir Putyint terheli, de a hágai nemzetközi bíróság előtt a helye Azatbek Aszanbekovics Omurbekov alezredesnek, a bucsai csapatok parancsnokának is.

Az az igény azonban, melyet Orbán Viktor magyar miniszterelnök az orosz agresszió elítélésével egyidejűleg megfogalmazott, jogos: amennyiben pártatlan kivizsgálás nélkül korai ítélkezni.

Hozzászolnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!

Pelle János
Pelle János Vendégszerző

Történész, író.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek