Pontosan miért is követeljük Terézvárostól, hogy idegesítsék az orosz nagykövetséget?

Néhány kereséssel Google-ben ki is derül, mi is azzal a probléma amit a szimbólumpolitizálásért rajongó kommentelők és botcsinálta szakértő kommentelők követelnek épp Soproni Tamástól.

2022 valószínűleg messze legidegesítőbb szava a jóemberkedés, hiszen jellemzően a halmozottan centrista Független Gondolkodóink szokták arra használni, hogy nevetségessé tegyék a politikán valamiféle erkölcsiséget is számonkérő embereket. Meg is fogadtam, hogy nem fogom használni, hiszen annyi relativizáló szemét rakódott rá, hogy már sehogy nem lehet komolyan venni, de hát ez a fogadalom is olyasmivé változott, mint az újévben gyakoribbá tett edzőtermi látogatások, és a vasárnaponta magabiztos dohányzásról való leszokás: sajnos jómagam is kiszúrtam egy jóemberkedést. Sőt, ez már nem is jóemberkedés, hanem Jóemberkedés, így nagybetűvel!

Tudta itt eddig bárki is, hogy kinek a lelkén szárad az, hogy alig beszélnük ártatlanul lelőtt ukránokról, meggyilkolt fiatal katonákról és hasonló undorító bűnökről?

Nos, biztos vagyok, hogy nem, úgyhogy segítek: Soproni Tamásról, Terézváros polgármesteréről van szó!

Történt ugyanis, hogy magyarok sokasága látta, milyen vagányak (amúgy tényleg azok) a csehek, akik Prágában már többször is kibabráltak az oroszokkal: a nagykövetséghez vezető utakat és köztereket módszeresen átnevezték például a meggyilkolt Borisz Nyemcov emlékére, vagy most épp Ukrán hősök utca került oda. Ez nyilván üzenet a prágai városvezetés részéről, hiszen csupa olyan témára emlékezteti az orosz diplomatákat, amikről az orosz állam vagy hazudik, vagy egyáltalán nem hajlandó róla beszélni. Az oroszokat amúgy tényleg zavarta valamennyire, hiszen még bejelentett címet is változtattak 2020-ban annak érdekében Prágában, hogy legalább a postájuk ne emlékeztesse őket arra, milyen rendszert szolgálnak.

Azt értelemszerűen a csehek sem várták, hogy ez lesz az utolsó szög a Bucsában most épp minden valószínűség szerint valódi népirtást is levezényelt orosz rendszer koporsójában, de hát ha az ember látványosan idegesíthet kevés erőfeszítéssel egy diktatúrát, akkor tegye is meg, ahogy megtette ezt például Baranyi Krisztina is Ferencvárosban. Ott a Fudan Egyetem kedvéért neveztek át köztereket Ujgur mártírok útjára többek közt.

Ilyenkor érkezik a Magyar Jóember, és felteszi a kérdést: ha a csehek ilyen faszagyerekek, akkor a magyarok miért nem tudnak azok lenni?

Főleg úgy, hogy a stabilan ellenzéki Budapesten aztán tényleg nagyon utálják Putyint és rendszerét az emberek ugyebár! A Telex meg is kereste a már említett Soproni Tamást (egyébként ugyanezzel én is megkerestem korábban, de most az mindegy is, csak ingyen kattintást akarok szerezni), aki elmondta, Budapesten nincs napirenden, mivel

„az utcaátnevezés egy rendkívül hosszú, egyeztetésekkel teli folyamat, ami ha megvalósul, plusz ügyintézéssel, kellemetlenségekkel járhat az ott élő terézvárosi lakosoknak is, és a költségek egy része is őket terhelné.”

Ez elég is volt, hogy Sopronival kapcsolatban beinduljon a már említett Jóemberkedés: hát tényleg az adminisztratív terhek miatt vagyunk képtelenek mi is igazán európaiként viselkedni? Prága megint európaibb város lenne, mint Budapest? Hát micsoda putyinista fasiszta csőcselék ez a Soproni Tamás, nem?

Az állítások a képzelet szüleményei, viszont meglepően sok hasonlót olvasni/hallani attól a rétegtől, akik egy-egy fontos társadalmi ügy miatt akár napi többször is lecserélik a profilképüket Facebookon.

A probléma megint azzal van némileg, hogy ezek a Jóemberek nem mérték fel, milyen áron kéne jóemberkedni. Prágában ugyanis viszonylag könnyű helyzetben van a városvezetés: az ottani orosz nagykövetség nem kifejezetten lakóövezet, tulajdonképpen pár utcanévtábla lecseréléséből és pár adminisztratív szerencsétlenkedésből áll az utcanevek megváltoztatása akár Ruszkik haza utcára, vagy Putyin takarodj térre. 

Mutatom is például a Borisz Nyemcovról elnevezett utcát:

Felkészültetek az Ukrajnai hősök utcára?

Ahogy látható, az itteni orosz nagykövetség finoman szólva sem a belváros közepén van, emiatt Prága polgármesterének, de például Baranyi Krisztiának sem kellett különösebben aggódnia az alább felsorolt apróságok miatt:

1. egy csomó adminisztratív feladat valamiért, ami nagyjából tíz percig idegesíti a budapesti orosz diplomatákat;
2. egy csomó pénz elköltése az új lakcímkártyákra, amiket szépen ki kell osztani;
3. a környéken lakók százainak dühe, amiért egy szimbolikus kiállás miatt értékes időt vesz el az életükből az önkormányzat;
4. a kritika, amit azért kap, amiért aktuálpolitikai üzenetek miatt lecserélt olyan történelmi utcaneveket, mint a Bajza utca, a Lendvai utca vagy az Aradi utca;
5. a düh, amikor százak jönnek rá, hogy holnaptól már nem a Bajza utcában laknak, hanem az Ukrajnai elesett hősök emlékére utcában.

Ebben a fene nagy együttérzésben persze egyszerűbb elvárni a város/ország másik felétől, hogy gyorsan rakétázzák már le provokatív utcanevekkel a nagykövetséget, mint logikusan gondolkodni, és szimbolikus gesztusok követelése helyett mondjuk elmenni önkénteskedni, pénzt küldeni vagy bármit csinálni, aminek még értelme is van.

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!