Van itt valami fontosabb is, mint elmenni szavazni

Fekő Ádám

Szerző:
Fekő Ádám

2022.04.03. 11:22

Szép dolog négyévente behúzni az ikszet, de itt lenne az ideje megalapozattabban tenni azt.

A minden egyes szavazáskor előbújó ideiglenes történészeknél/filozófusoknál/általános szakértőknél egyetlen idegesítőbb dolog van, az pedig a kioktató hangnemben előadott okoskodás a szavazás fontosságáról.

Az ugyanis a helyzet, hogy négyévente (igen, plusz önkormányzati és EP-választások, de azért az igazi showműsor mégis az országgyűlési) szavazni, és ezzel letudni a részünket a demokráciában, épp csak egy kicsivel van a társadalmi ügyek profilképcserével való támogatása felett.

Csak szavazni akkor sem elég, ha április 3-án valami nekünk tetsző eredmény születik. Bár Magyarországon hosszú évek kitartó munkájával sikerült mindenféle választói/civil öntudatot elfojtani, az életünk megoldását pedig hol fasiszta, hol szovjet magyarázattal kezdtük hagyományosan egyetlen emberre bízni.

Ezek változatos minőségű bolondok, bűnözők vagy csak kóklerek voltak, de egyvalami összekötötte őket: a számonkéréstől csak nagyon ritkán kellett félniük.

Volt, akinek soha, hiszen eleve nem demokratikus úton került hatalomra, és volt, akinek csak négyévente.

Aki járt már akár csak egy évet is egyetemre, az pontosan tudja, hogy a vizsgaidőszakokon kívül szinte teljesen mindegy, mit csinál az ember, és ezért ezt ki is lehet használni: ezekben a békés szorgalmi időszakokban lehet már hétfőn az asztal alá innunk magunkat, ráadásul akár szerdán is véget érhet a hét, hiszen tényleg nem figyel ránk senki. Valami ilyesmit érezhet általában egy frissen megválasztott magyar kormány is, csak ők még több időt kapnak.

Egy átlagos választó jellemző módon addig követi az eseményeket, ameddig lemegy a háttérben a híradó, esetleg a kedvenc okoskodóműsora is bekerül, hogy aztán szigorúan családi körben elmagyarázza, miért kéne már végre a Dunába lőni ezeket a piszkos kommunistákat (a piszkos kommunista 2022-ben bármelyik oldalt jelentheti). Ez úgy általában az összmegoldás mindenre: lehetnek itt akár orosz ügynökök a szekrényünkben is, tulajdoníthatja el az állam az egész nyugdíjunkat, erről maximum pár hétig lesz meg a véleményünk.

A közügyekkel való foglalkozás viszont nem az, hogy kommentáljuk a tévét:

bármilyen meglepő is, az országos politika csak egy része annak, ami alakítja az országot.

Igaz, a valódi és nagyszabású showműsor tényleg itt megy, épp ezért olyan könnyű ezzel foglalkozni akkor is, ha a közvetlen környezetünkben egyébként épp minden szétrohad.

Amikor részleges lakóhelyem, a borsodi Mályi egyik finoman szólva is korrupciógyanús ügyéről írtam cikket, kénytelen voltam belegondolni: vajon hány hasonló egészen szürreális önkormányzati történet lehet még Magyarország kistelepülésein, amikről soha a büdös életben nem lesz szó? Az emberek az ország jelentős részében már teljesen adottnak veszik, hogy a választott vezetőik nemhogy érinthetetlenek, de teljesen magától értetődő, hogy lehet szivatni a nem megfelelően szavazókat és a sokat ugrálókat valamiért.

Ha ennyire alacsonyan lévő emberektől is elfogadjuk, hogy élet-halál uraiként viselkednek egy párezer fős faluban, akkor miből gondoljuk, hogy a már pár fokkal magasabbra került figurákat érdekelni fogja bármi is?

A politizálást a környezetünkkel való foglalkozással érdemes kezdeni: beszélni a szomszédokkal, ha szar az út, és lehetőleg együtt menni az önkormányzathoz. Ha egy tonna szemét vár felszedésre, és sokadik jelzésre sem csináltak vele semmit, akkor ne az ezek szerint alkalmatlan vezetőinkre várjunk, hanem szerezzünk zsákokat, és intézzük el, majd tegyük el örök emlékbe, hogy mi végeztük el azt a munkát, amire elvileg adót fizetünk! 

Az ehhez hasonló programoknak van összefoglaló neve, csak mostanában valami sátáni jelentést is kapott: civil aktivitás.

Ez az, amit az elmúlt több mint száz évben módszeresen fojtottak el különböző módszerekkel, hiszen ha kiderül, hogy a szomszédunk valójában annak ellenére is egész rendes ember, hogy korábban Gyurcsányra szavazott, vagy mondjuk a Fradinak szurkol, akkor rögtön megszületik valamiféle közös minimum, amiből ha sok születik, akkor még a végén megszületik egy olyan kör, aminek a dolgaiba nem igazán tud beleszólni az állam.

Az meg ugye mindig veszélyes.

Érdeket érvényesíteni közösségek tudnak, és ameddig Magyarországon csak elvétve találhatók ilyenek, addig az lesz, ami 2022-ben: várjuk, hogy valaki végre jól megverje a Fideszt, esetleg elüldözze végre Gyurcsányékat, miközben a közvetlen környezetünkről sem tudunk semmit, és úgy általában a nagypolitikáról is csak annyit, hogy kit utálunk épp.

Szavazni borzasztóan fontos dolog amúgy, és tegye meg mindenki. De annál is fontosabb lenne megtanulni, és merni is elmondani, miért szavazunk úgy, ahogy.

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek