Lejjebb kell vinni a parlamenti bejutási küszöböt

1990 óta egyfelől rengeteg szavazat veszett el, azaz nagyon sokan maradtak parlamenti képviselet nélkül.

410 861 fő. Szélsőséges esetben akár

ennyi ember is parlamenti képviselet nélkül maradhat ma Magyarországon

az öt százalékos küszöbnek köszönhetően. Ez az összes magyar választópolgár 4,99 százaléka, ami még nem jelentene listás mandátumot.

Nyilván arra nincs reális esély, hogy valamennyi választójoggal rendelkező magyar ember elmenjen szavazni, azonban így is előfordulhat, hogy akár kétszázezer ember érdemi képviselet nélkül marad a túl magas bejutási küszöbnek hála. Az pedig teljesen mindegy, hogy általánosságban mit gondolunk ezekről a pártokról;

ha a szavazók három, de akár négy százaléka is őket választja, akkor érdemes lenne megfontolni, hogy a bejutási küszöböt lejjebb vigyük.

Ugyanis 1990 óta egyfelől rengeteg szavazat veszett el, másfelől nagyon sokan maradtak parlamenti képviselet nélkül.

Az első szabad választásokon az MSZMP-re 180, az MSZDP-re 174, az Agrárszövetségre pedig 154 ezren voksoltak, azonban az előbbi két párt nem jutott mandátumhoz, utóbbi pedig csak az egyéni körzet miatt szerzett egy mandátumot. 1994-ben összességében 12,2 százaléknyi szavazat érkezett olyan pártokra, amelyek nem jutottak be a parlamentbe: a Munkáspárt 3,2, az Agrárszövetség 2,1 a Köztársaság Párt 2,5 míg a MIÉP 1,6 százalékot kapott, ami összességében több százezer voks nulla képviselettel.

1998-ban az akkor még teljesen külön induló KDNP-re az első körben 129, a másodikban 116 ezer ember szavazott, de nem jutottak be a parlamentbe, a Munkáspárt 183 ezer voksot gyűjtött, azonban ez sem volt elég, ahogy az MDNP-re leadott 87 ezer szavazat sem.

Ismét a szavazók mintegy 8 százaléka maradt képviselet nélkül.

Érdekesség, hogy '98-ban az MDF a listás szavazatok alapján kiesett volna az országgyűlésből, ugyanis csak 3,1 százalékot kaptak, azonban az egykori rendszerváltó párt 17 egyéni körzetben tudott diadalmaskodni, és ezáltal mandátumhoz jutni. Ma már kifejezetten szürreálisnak tűnne, hogy egy 3 százalékon álló párt ennyi egyéni körzetben tudjon nyerni – persze a Fidesz és az MDF akkor már koordináltan indult a választásokon, ami ráadásul kétfordulós is volt.

2002-ben a MIÉP néhány tizeddel maradt le a bejutástól: az első fordulóban 257, a másodikban 245 ezer ember szavazott Csurka István nemzeti radikális pártjára, a koalícióban induló Centrum-KDNP az első fordulós 189 ezerhez képest még javítani is tudott, azonban a 219 ezer szavazat sem volt elég, ahogy Thürmerékre is mindhiába szavazott 121 ezer ember, a Munkáspárt sem akkor, sem azóta nem volt képes megugrani az öt százalékos küszöböt. Ez vélhetően idén is így lesz, hiába erősítettek Szanyi Tiborral.

2006 volt talán az első olyan év, amikor a szavazatok többsége mandátumot ért.

A Fidesz-KDNP-n (az első év volt, amikor közösen indultak), az MSZP-n, az SZDSZ-en és az öt százalékot éppen csak elérő MDF-en kívül érdemben egyedül a megboldogult MIÉP-Jobbik Harmadik Út nevű formációra érkezett szavazat, szám szerint 119 ezer, ami 2,2 százalékot jelentett.

2010-ben 196 499 szavazat lett oda. A Munkáspárt-MIÉP-MSZDP-ÖP négyesért talán nem kár, négyen együtt nem kaptak 15 ezer szavazatot, ahogy Seres Mária akkori CM nevű szervezetéért sem, azonban az MDF közel 137 ezer szavazatot kapott, ami szerintem annyira nem kevés, konkrétan a választók 2,67 százaléka. Az most mindegy, hogy ki mit gondol az MDF-ről, pláne a 2010-es MDF-ről, de

egy Pécs városnyi ember gondolta úgy, hogy nekik szavaz bizalmat, azonban ez nem ért mandátumot.

2014-ben ennél kisebb volt ez a szám, akkor 182 344 voks veszett el, és talán az akkor be nem jutó pártokat tényleg nehéz komolyan venni. Volt ott minden, például a Sportos és Egészséges Magyarország, Schmuck Andor Szociáldemokrata Pártja, Seres Mária Szövetségesei, Összefogás Párt vagy a szebb napokat megélt FKgP.

2018-ban a Momentum, az Együtt, az MKKP sem jutott be az országgyűlésbe, ez összesen 309 196 szavazatot jelent. Ehhez Fekete-Győr Andrásék voltak a legközelebb 175 ezer vokssal, de őket legalább az idei választás kárpótolhatja, szemben az azóta már megszűnt Együttel. Azonban ezenkívül is volt további több mint hatvanhatezer elveszett szavazat.

Más kérdés, hogy ki és miért szavaz a Munkáspártra, a MIÉP-re vagy Gődényre és a többi kamupártra. Ettől még tény: a 2018-as választások után 376 082 ember maradt érdemi képviselet nélkül.

Olyan emberek, akik szavaztak, de a szavazatuk elveszett, mert a bejutási küszöb miatt a pártjuk nem jutott mandátumhoz.

A trend pedig könnyen lehet, hogy 2022-ben is folytatódni fog, hiszen a Kétfarkú Kutyapárt és a Mi Hazánk is a bejutás határán billeg, könnyen elképzelhető, hogy néhány ezer választópolgár döntésén fog múlni a sorsuk, ahogy az is, hogy részvételtől függően 200-250 ezer embernek a hangja ismét nem fog hallatszódni a magyar törvényhozásban.

Nyilván a kamupárokra nincs szükség a magyar törvényhozásban, de ezekre a kamupártokra soha nem is szavazott nagyobb tömeg, ellenben szinte minden választási évben volt legalább egy párt, aki mögött 150-200 ezres tömegbázis állt, de mindez nem volt elegendő a parlamentbe való bejutáshoz.

Alapvetően azt gondolom, hogy

százból három ember már nem annyira kevés, hogy a szavazatuk elvesszen,

és kvázi a kukában landoljon. Az pedig hosszútávon sem lenne baj, ha a magyar politizálás diverzifikálttá válna, ahol nem két nagy tömb, hanem sok kisebb, koalíciók megkötésére szoruló párt versenyezne a szavazatunkért és a figyelmünkért.

Ehhez pedig szükség lenne legalább két százalékkal lejjebb vinni a bejutási küszöböt.

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!