Orbán Viktor harca

Minden jel szerint a magyar miniszterelnök nem teljesen azt érti harc alatt, amit a világ nagyrésze.

Érdekes dolog ez az élethosszig tartó harc dolog. Érdemes megnézni a harc főnév jelentését mondjuk az Arcanumon: mint látjuk, alapvetően fegyveres erők összecsapásáról van szó, meg-megújuló viszálykodásról, és némileg különböző világnézetek harcáról.

Azért fontos ez, mert amikor Orbán Viktor és kormánya mindenre haditervet eszel ki, és harcba hívja a választókat, akkor valahogy még a különböző világnézetek harca sem fedi azt, ami itt történik.

Orbán Viktor a valódi harcokat nem igazán kommentálja, és olyan, mintha nem lenne véleménye különösebben: mindenkit nagyon sajnál, békét akar, de ha elvennénk mondandójából a felismerhető szavakat, akkor simán lehetne szó egy cunamiról vagy egy földrengésről is. Ezeket ugyebár az különbözteti meg egy háborútól, hogy nem emberek okozzák, ezért különösebben nincs felelősük.

Annak, ami Ukrajnában történik, viszont van, és az éppúgy nem Volodimir Zelenszkij, mint ahogy a megerőszakolt nők sem lehetnek felelősek a megerőszakolásukért, mert berúgtak előtte és rövid volt a szoknyájuk.

Ezzel szemben a nemzet street fightere mégis haditervekről, külső erők elleni harcról és hasonlókról beszél mostanában, de véletlenül sem egy birodalmi nosztalgiában élő diktátorral kapcsolatban. 

Ezek alapján nézzük csak, kik ellen harcol a miniszterelnök, sőt, vív élet-halál harcot:

• a 91 éves Soros György;
• a hat évig miniszterelnökként dolgozó, egy esetleges ellenzéki kormányban semmiféle pozícióra nem számító Gyurcsány Ferenc;
• Brüsszel;
• azok a civilek, akik nélkül az ukrajnai menekülteket valószínűleg képtelen lett volna kezelni az állam;
• a kínosnak tűnő dolgokra rákérdezők újságírók;
• melegek, akik nem csak otthon azok;
• tudósok;
• Európa egyik legjobb egyeteme;
• muszlimok.

A lista valószínűleg még bővíthető, hiszen nehéz első lendületből felidézni ezt a NER-nek hívott érzelmi hullámvasutat (ne felejtsük el, hogy a covid előtt a cigányok is megérkeztek pár hétre!), de ebből is kirajzolódik a lényeg: az, hogy mindegyikkel hálás dolog harcolni, hiszen teljesen veszély nélküli. Nem fenyeget vereséggel, de még különösebben súlyos ellentámadással sem.

Nagyon fontos, hogy egyik réteget se szeresse különösebben senki: a tudósok okoskodnak ahelyett, hogy mondjuk ásnának pár gödröt; Soros György zsidó; Gyurcsány Ferenc az Gyurcsány Ferenc; a civilek meg ugrálnak össze-vissza, miközben nézhetnék otthon a HírTV-t; a muszlimok meg ugye robbantanak, ölnek és gyilkolnak, ráadásul sokuknak a bőre is sötét, ami soha nem jelent jót – ráadásul ugye Brüsszel is tele van velük, Brüsszel pedig különösen gonosz, hiszen ha nagyon dühös, akár közös nyilatkozatokban is elítél dolgokat.

Miközben keleti szomszédunkban valódi harc folyik, létező haditervekkel és egy valóban az ottaniaknál sokkal nagyobbnak tűnő erővel szembeni küzdelemmel, Orbán Viktor Habony Árpád által varrt vudubabákat szurkál tűvel, majd büszkén újságolja szavazóinak Facebookon, hogy győztek a konzervatív erők. Persze hogy győztek, könyörgöm, hiszen ezek ütni sem nagyon tudnak vagy akarnak.

Mindeközben a feltüzelt tábornak is megvan a maga harcélménye: normális ember egy általában fél óra alatt lezavart szavazást valahova a hétvégi bevásárlás környékére helyez fel fejben, viszont ha elhisszük a hazafias küldetésről kitalált mesét a nemzetközi (hiszen nem színmagyar = gonosz) liberális háttérhatalom halmozottan magyarellenes összeesküvéséről, akkor az már akár hozza a katarzis élményét. Ráadásul épp úgy, ahogy a meccs: bele tudjuk képzelni, hogy valami nemzetre veszélyes sátáni ellenséget győztünk le azzal, hogy elugrottunk a közelbe bedobni pár papírt egy dobozba.

A kormánypárti nyelvújítások közé persze belefér a harc szerepének átértelmezése (= szivatni a gyengébbet) az olyan társak mellé, mint a szólásszabadság (=következmény nélkül hazudni) vagy a civil szervezet (=állami pénzből egyetérteni a kormánnyal) és a közszolgálat (=állami pénzből egyetérteni a kormánnyal), de 2022 áprilisára fordulva mégis komolytalanná válik kissé az egész nyugati liberális terrorral folytatott harc úgy, hogy közben a magyar kormány legerősebb keleti szövetségese épp ukránok tízezreit gyilkolja, és városokat tesz a földdel egyenlővé bármiféle határozott magyar szóbeli kritika nélkül.

Ellenfelet is tudni kell választani, emiatt is tűnik a Fidesz háborúja hatalmas győzelmi sorozatnak, ahogy persze Orbán Viktor is azért lett utcai harcos, mert lezárják az utcákat, ahol kiszáll a furgonjából.

Fontos még az eszköz is ehhez a harchoz: leginkább a Facebook és péntek reggelenként a Kossuth rádió a jó, hiszen így tényleg véletlenül sem kell attól félni, hogy netán éles helyzetbe kerülünk.

Ha ezek megvannak, akkor felvehetjük a harci viseletünket (ez éppúgy lehet Bocskai-öltöny, mint huszárjelmez vagy egy rosszul szabott zakó), és a fegyvernemet, ami csak és kizárólag a végeláthatatlan, konkrétumokat csak ritkán tartalmazó bölcselkedés lehet.

Ismerős ez a szöveg? Ha nem, akkor még nem iratkoztál fel az Azonnali Reggeli fekete című hírlevelére, ahol először megjelent. De most itt megteheted! Ha pedig hozzászólnál vagy vitatkoznál vele, írj nekünk!