„De legalább kormányozni tudnak”

A koronavírus megmutatta azt, hogy a „lehet lopnak, de legalább kormányozni tudnak” nem igaz, maximum békeidőben, akkor is csak addig, amíg nem Szlovákiával vagy Lettországgal illetve azok gazdasági teljesítményével hasonlítjuk össze az Orbán-kormányok mérlegét. Azonban ahogy gazdasági nehézségek érik az országot, hamar kiderül: a király meztelen.

Az elmúlt bő tíz évben hányszor, de hányszor hallottam ezt a mondatot kormánypárti ismerősöktől és ismeretlenektől egyaránt:

• „Lehet, hogy lopnak, de legalább kormányozni tudnak.”
• „Lehet, hogy nagy a korrupció, de legalább kormányozni tudnak.”
• „Lehet, hogy gazdagodnak a Fidesz-közeli oligarchák, de legalább kormányozni tudnak.”
• „Persze, nem kellene ennyi stadiont építeni, meg Mészáros Lölő gazdagodása is gázos kicsit, de legalább kormányozni tudnak.”
• „Persze az Elios ügy kínos, de még mindig jobb, mintha Gyurcsány lenne a miniszterelnök. Mert ők legalább kormányozni tudnak.”

Tulajdonképpen békeidőben, soha nem látott Európai Uniós támogatások mellett, általános európai és globális konjunktúra alatt nem is annyira nehéz kormányozni. Feltéve, ha a szint annyi, hogy az EU-ba frissen megérkező – és ennek okán jóval kisebb Uniós forrásból gazdálkodó -, globális pénzügyi világválság közepén lévő szocialista kormánynál valamicskével jobbak legyünk.

Ha tényleg annyi a mérce, hogy a valóban gyengécske, ámde – és mentségükre legyen mondva – világválság közepén kormányon lévő MSZP-hez képest valamelyest jobban csinálják, akkor a mércét megugrották.

Talán.

Igazán ebben sem vagyok biztos, például a szocialista kormány alatt a nyugdíjak jóval magasabb ütemben emelkedtek, de jelen írásnak nem is feltétlenül a 2010 előtti és utáni korszak összehasonlítása a célja.

A Fidesz gyakorlatilag megállás nélkül a 2010 előtti korszakhoz mérte magát, ami nyilvánvalóan igazságtalan, és nincs is sok értelme túl azon, hogy a hívek számára el lehetett adni sikerként azt, hogy az ország GDP-je nagyobb ütemben növekszik konjunktúra alatt, mint tette azt recesszió idején.

Egy adott korszak sikerességét nem a múlthoz kell mérni, hiszen teljesen mások a feltételek, hanem a környező országokhoz, melyek értelmezhető versenytársak. Ezt nem véletlenül nem tette meg a Fidesz, sajnos a magyar gazdaság teljesítménye, a magyar bérek, a megtakarítások, az életszínvonal és minden releváns gazdasági-társadalmi mutatóban lemaradtunk a V4-ekhez képest, de legalább Románia felzárkózott ránk.

„De legalább kormányozni tudnak…” – a Fidesz már a koronavírus-járvány kitöréséig sem vezette jól az országot, százezrek vándoroltak el, bődületes mértékű volt a korrupció és a lopás, eközben külpolitikailag zsákutcába vezették az országot, melynek épp most isszuk meg a levét, miközben Orbán vezetésével jön létre az új szövetségi rendszer, V1-ek névvel, ráadásul a legtöbb releváns gazdasági mutatóban lemaradtunk a szomszédoktól.

Azonban ezt mindaddig el lehetett adni (és látva a közvéleménykutatások adatait, attól tartok még most is el lehet sokaknak), amíg valamelyest nőtt az életszínvonal (közel sem olyan mértékben, mint például a cseheknél), hála a német gazdaság folyamatos növekedésének.

Orbánék csak utasok voltak, haszonélvezők, nem rajtuk múlt, és mindezt azért merem állítani, mert látjuk azt is, hogy miképpen kormányoznak válság ideje alatt: borzalmasan.

Minden a koronavírussal kezdődött, látjuk az eredménytelen járványkezelésben, látjuk a számokat, 44 ezer halott, nem működő lélegeztetőgépek (melyekből szintén loptak, gátlástalanul), végtelenül kivéreztetett egészségügy, humánerőforrás-hiány, önellentmondások, hazudozások, a kötelezően bezárt vállalkozások szűkmarkú, nem elégséges megsegítése, káosz a digitális oktatás körül, mindez úgy, hogy egyetlen fej sem hullott a porba.

Kásler miniszter pocsékul teljesített, mind az egészségügy, mind az oktatás terén, azonban felelős természetesen nem volt. Nyilván Brüsszel, Soros és Gyurcsány miatt haltak meg ennyire sokan, lakosságarányosan az egyik legtöbben, ment tönkre rengeteg vállalkozás, és fulladt kudarcba a távoktatás.

A koronavírus megmutatta azt, hogy a „lehet lopnak, de legalább kormányozni tudnak” nem igaz, maximum békeidőben, akkor is csak addig, amíg nem Szlovákiával vagy Lettországgal illetve azok gazdasági teljesítményével hasonlítjuk össze az Orbán-kormányok mérlegét. Azonban ahogy gazdasági nehézségek érik az országot, hamar kiderül: a király meztelen.

Az elmúlt hónapokban egyértelműen látszódott a kormány tevékenységén:

mindegy a hogyan, a lényeg valahogy elvergődni a választásokig, bármi áron.

Ha ehhez Brüsszel előtt le kell menni kutyába, némi támogatásért, akkor Orbán felcsapja a bőrruháját és lemegy kutyába, ha ultrabaloldali gazdaságpolitikai intézkedéseket kell hozni, akkor meghozzák, hogy a fene nagy jó módjában lévő magyar hatóságilag rögzített áron vehesse a farhátat.

Ha az egyébként is gyenge forintot tovább kell gyengíteni, úgy a 300-as eurónál még sivalkodó miniszterelnök úrnak nem jelent gondot belenézni a 400-as árfolyamba se. Ha tönkre kell tenni pár tucat magánvállalkozást, hogy olcsó maradjon a benzin (amit aztán azok is megfizetnek, akik egyáltalán nem használnak autót, cserébe a gazdák drágán tankolhatnak, pedig az ő olcsó üzemanyaguk nemzeti érdek lenne, az meg, hogy Béla beröffentse a bömöst kevésbé…), akkor megteszik.

Bármit megtesznek, hogy április harmadikáig kitartsanak, és a lehető legtöbb ember előtt tudják elfedni, hogy nem csak lopnak, hanem kormányozni sem tudnak.