Ez az alapvető különbség az ukrán és az orosz háborús dezinformáció közt

2022.03.25. 06:41

A háború kitörése óta gyakran találkozni azzal az állítással, miszerint Moszkva és Kijev is csak elferdített valóságot közvetít. Azonban a két fél dezinformációját nem lehet egy lapon említeni, azoknak teljesen más a céljuk, és olykor az eszköztáruk is. Vigóczki Máté György elemzése.

Ez az alapvető különbség az ukrán és az orosz háborús dezinformáció közt

Az orosz inváziót közelről követve szinte naponta szembejön az emberrel az az állítás, miszerint a jelenlegi háborúban semmit sem lehet elhinni, mert nem csak Moszkva, de Kijev is elferdített valóságot közvetít.

Alapvetően nem is lehet kétségbe vonni, hogy a dezinformáció alapjaiban átszövi a harcokat. Kétségtelen, hogy különösen nehéz pontos adatokat közölni például a veszteségekről, a harcoló felek moráljáról, de pár napot kell várni arra is, hogy egy város elfoglalásáról vagy felszabadításáról nagy biztossággal lehessen beszámolni. Viszont egy hónappal az invázió kezdete után egyértelműen látni, mi az alapvető különbség az ukrán és az orosz dezinformáció közt, ami miatt nem is lehet azonos elbírálás alá venni. 

Az ukrán dezinformáció célja a morál fenntartása 

Kijev elsődleges célja a harci szellem megőrzése a saját haderejében és lakosságában, valamint a már eleve széleskörű nemzetközi, diplomáciai támogatottság erősítése.

Ukrajna alapvetően „előnyös” helyzetben van, hiszen eleve egy agresszív háború áldozatai,

de ezt a képet szinte már hősies magasságokba emeli a Kijev szellemének, az orosz drónt befőttes üveggel ártalmatlanító ukrán nagymama története.

Az, hogy az ukrán védelmi minisztérium becslései szerint több mint 15 000 orosz katonát, 2000 harckocsit és páncélozott harcjárművet, valamint kétszáznál is több repülőt és helikoptert sikerült megsemmisíteni, még a nyugati források szerint is bőven túlzók. Főleg, ha ezzel szemben a saját veszteségeket mindössze 1300 főre teszik, akkor még a laikus olvasó is felhúzza a szemöldökét.

Természetesen a nagy számok törvénye alapján vannak példák arra, hogy nem valósak az ukránok által bemutatott orosz veszteségekről szóló hírek, vagy épp 2014-es felvételt mutatnak civil épületek elleni támadásokról.

Ezek arányait tekintve a teljes esetek elenyésző hányadát adják.

Szerencsére vannak olyan oldalak, ahol ellenőrzött fotókkal bizonyosodhatunk meg az ilyen állításokról például a katonai veszteségekről itt, a civilek ellen elkövetett támadásokról pedig itt. Ha cáfolni tudjuk, jelezhetjük feléjük, javítják.

Az viszont, hogy a felmérések szerint az ukrán lakosság 93 százaléka bízik a győzelemben egyszerre lehet eredménye is a morál fenntartásának, de támogatója is a magas harci szellemnek és a nemzetközi támogatásnak.

Ez persze kétélű fegyver, hiszen nem csak a napi harci cselekmények és a háború tényleges állásának megállapítását nehezíti meg.

Amint azt a 2020-as, azeri–örmény 44 napos háborúban is láttuk, Örményország egészen a tűzszüneti megállapodások váratlan aláírásáig hurráoptimista híreket közölt a frontról és ezért értetlenül álltak az örmények a szinte feltétel nélküli megadás bejelentése előtt.

Az orosz dezinformáció célja a háború megindoklása

Ezzel szemben alapjaiban más az orosz dezinformáció és ezért nem is lehet hasonlítani az ukránhoz. A Kremlt is jellemzi persze a saját veszteségek elhallgatása (március 2-a óta nincsenek új számok), illetve alábecsülése, ezzel szemben az ukrán, vagy ahogyan általában nevezik, a „nacionalisták” szintén leellenőrizhetetlenül hatalmas veszteségeket szenvednek. Ez azonban szintén csak a harci szellem magas szinten tartását szolgálja.

Ami ennél is fontosabb, az az, hogy Oroszország még mindig próbálja igazolni a támadás jogosságát, mintha minden héten új indokkal kellene erősítene álláspontját.

A február 24-i támadást bejelentő Putyin beszéd elvben orosz részről minden indokot felsorol: a NATO bővülése harminc éve folyamatosan veszélyt jelent, ennek következménye, hogy Kijev oroszellenessé vált, ami nyolc éve követ el népirtást Kelet-Ukrajnában. A magyar sajtóban ezt a beszédet a Válasz Online szedte ízekre.

A lényeg, hogy mindenről a Nyugat, illetve a NATO tehet, Oroszországnak elege lett, csak védekezik annak ellenére, hogy a tavaly év elején megkezdett csapatösszevonásokra mint gyakorlatokra utalt még a támadást megelőző napokban is.

Az elmúlt hetek viszont azt sugallják, mintha ezek nem lennének elegendők és szükség lenne új indokokra.

Valóban történt népirtás?

A Válasz Online cikkét érdemes kiegészíteni az egyik legmakacsabb, de az utóbbi napokban kevésbé hangoztatott vád, a népirtás közelebbről való megvizsgálásával.

A Kreml részéről gyakran elhangzik, hogy 2014 óta több mint 14 ezer oroszt öltek meg Ukrajnában. Nos, az áldozatok száma egyébként nagyjából stimmel is, de pontos meghatározásuk már korántsem.

A kelet-ukrajnai harcok kezdete óta, az elmúlt nyolc év során valóban ennyien veszítették életüket, viszont nemcsak orosz, hanem ukrán oldalon is,

méghozzá civilek és katonák egyaránt.

Sőt, még a Malaysian Airline repülőgép utasai és személyzete is, akiket az oroszbarát szeparatisták lőttek le.

Túlzás tehát az egészet a „kijevi népirtók” nyakába varrni.

Ha az elmúlt nyolc évet folyamatként nézzük, akkor az a szembetűnő, hogy leginkább a háború első két évében veszítették életüket sokan, a civilek közül nagyjából háromezren, addig a korábban befagyottnak tekintett konfliktus utolsó éveiben a tűzszünetsértések mindkét oldalon alig kéttucat ember halálát okozták. Nem állja meg tehát az az állítás sem, hogy ebben a kérdésben romlott volna a helyzet.

És nem, a nemzetközi egyezményekben használt genocídium fogalma sem tartalmazza azt, ha egy nép nyelvhasználatát igazságtalanul korlátozzák hazájában.

Valóban nukleáris fegyvereket fejlesztett Ukrajna?

A támadás után egyre erőteljesebben kapott teret az a narratíva, hogy Ukrajna nukleáris-fegyver, vagy legalább ún. „piszkos bomba” kifejlesztésén dolgozott, ezért indokolt az orosz beavatkozás.

Ez a kérdés azért pikáns, mert 1994-ben, a budapesti memorandumban Ukrajna épp a területi integritása fejében mondott le a területén maradt szovjet atomfegyverekről, ám

épp az egyik szerződő fél, Oroszország lépett ki ebből a megállapodásból, amikor 2014-ben illegálisan elfoglalta a Krím-félszigetet.

Úgy tűnik azonban, hogy annak a veszélye csak a Kreml döntéshozóinak fejében létezik, hogy Kijev atomfegyverekhez juthat, ugyanis a kérdésben döntő szerepet játszó Nemzetközi Atomenergetikai Ügynökség felé egy ország vezetése sem, így Moszkva sem jelezte aggodalmait.

Az is nehezen elképzelhető, hogy a nyugati országok, vagy éppen Kína támogatna-e titokban egy ilyen folyamatot. Legjobban talán Irán, vagy Észak-Korea példája mutatja, hogy a nemzetközi közösség aggodalommal tekint az ilyen folyamatokra, amit nem lehet feltűnésmentesen végezni.

Biológiai fegyverek – célzottan az oroszok ellen?

Az invázió harmadik hetén röppent fel az a szenzációhajhász hír, miszerint az orosz hadsereg biológiai fegyverek nyomaira bukkant. Nem előzmények nélküli ez, de a jelenlegi invázió esetében ekkor jött elő ismételten, hogy anthraxot, pestist használna Kijev fegyverként.

Sőt, még maga Szergej Lavrov, külügyminiszter is hangoztatta, hogy olyan, madarak által terjesztett etnospecifikus betegségek nyomaira bukkantak egyes laborokban, melyek kifejezetten az oroszokat támadná.

Nyugati tudósok blődségnek nevezték ezt a vádat, sőt, még az oroszországi egyetemek is tiltakoztak a tudományosság ilyen szintű arculcsapása ellen.

A melegfelvonulás és a nyugati dekadenciát kell megállítani?

Március 6-án az Orosz Ortodox Egyház, Kirill pátriárka a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházban tartott prédikációjában hívta fel a figyelmet a kelet-ukrajnai emberek szenvedésére, ami már nyolc éve tart. Az orosz egyház feje, az egyház elsőszámú templomában arról beszélt, hogy ezeknek az oroszoknak a hitük miatt kell szenvedniük, emiatt metafizikai jelentőségű is a küzdelem.

Itt ugyanis egy olyan próba zajlik, ami az oroszok istenhitét teszteli, mennyire képesek ellenállni a nyugati értékrend „túlfogyasztás”, „szabadság” és „melegfelvonulások” által uralt világának. Ez a próba nem csak az embereket, hanem a pátriárka szerint az orosz hatóságokat is érinti,

tulajdonképpen tehát a hívek üdvösségét szolgálja a „különleges katonai művelet”.

Kell egy szimbólum

Csak részben csatlakozik a témához, de érdemes a Z betű jelképként való használatára is egy pillantást vetnünk.

Ahogy az invázió kezdetén találgatott a közönség, vajon mit is jelenthetnek az orosz harcieszközökre felfestett Z, V, O stb. jel, a propaganda cirillben nem is használt Z, majd a V betűk szimbolikájára próbált építeni. Zа победу! (A győzelemért!), Cила V правде (Az erő az igazságban) Za наших! (A mieinkért!) szlogenek árasztották el a közösségi médiát, de „spontán” flashmobok keretében autók parkoltak, balettművészek táncoltak, sőt iskolás gyerekek álltak fel egy-egy performansz erejéig Z vagy V formába, de pólókra nyomtatva is elkezdték árulni.

Aki látta az Amikor a farok csóválja című filmet, annak egyből beugorhat az a jelenet, amikor

egy igazságtalan háborúhoz a semmiből egy teljesen új, az egész társadalom számára könnyen és gyorsan megérthető szimbólumot kreálnak,

ami a lakosság támogatását hivatott ábrázolni. Jelen esetben konkrétan a Z jelkép használatának eredete bizonytalan, de az biztosnak tűnik, hogy csak a támadás után vált a hivatalos kommunikáció részévé, kísértetiesen a filmben bemutatott módon. 

Összefoglalva tehát elmondható, hogy a jelenlegi háború február 24-én bejelentett alapvető indokai is meglehetősen gyenge lábakon álltak, valószínűleg éppen ezért

az orosz dezinformáció folyamatosan bővítette narratíváját, hogy új, hihető indokot találjon lépéseire.

Ezek alapján az orosz hadsereg egy olyan Ukrajna ellen harcol, ami nyolc éve népirtást végez az oroszok ellen, ezen felül nukleáris- és biológiai fegyvert fejleszt, mindezt persze a Nyugat bábjaként és annak támogatásából. Sőt, épp meg akarta támadni a 200 000 fős belarusz–orosz „hadgyakorlatot”, amilyen méretben soha nem tartott hadgyakorlatot Oroszország. Emlékezzünk csak vissza, hogy az invázió előtt ukrajnai rakétatámadásokról és diverzáns alakulatok elfogásáról számolt be az orosz sajtó.

Ha tényleg ennyire egyértelmű volt, hogy még a James Bond legördögibb fő gonoszát is minden bizonnyal elismerésre késztető a kijevi vezetés, akkor miért gúnyolta ki a támadás lehetőségét felvető német újságírókat az orosz külügy, és miért hazudták hadgyakorlatnak a csapatösszevonást egészen az utolsó pillanatig?

NYITÓKÉP: Szétlőtt kijevi bevásárlóközpont. FOTÓ: Muszienko Vladiszlav / UNIAN

Vigóczki Máté György
Vigóczki Máté György vendégszerző

Oroszország-szakértő, a PTE doktorandusza, az MCC Geopolitikai Műhelyének Oroszország-kutatója.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek