Mire kezdtek jól menni a dolgok a Keletiben, a kormány megnyitotta a humanitárius tranzitpontot

Szerző: Aradi Péter
2022.03.22. 18:50

Ennek ellenére senki nem állítja, hogy felesleges lett volna megnyitni a BOK-csarnokban a menekültek tranzitját, csak azt, jöhetett volna korábban is, kerülhetett volna máshova is. Az Azonnali is szétnézett a helyszínen, és megpróbálta megfejteni, ez csak egy újabb díszlet Orbán pózolásához, vagy értelme is van.

Mire kezdtek jól menni a dolgok a Keletiben, a kormány megnyitotta a humanitárius tranzitpontot

Amikor 2015 végén bezárták Magyarország legnagyobb és legrégebbi menekülttáborát, a debreceni tábort, aminek a bezárását egyébként maga Orbán Viktor rendelte el, Kósa Lajos, a város egykori polgármestere, a Fidesz országgyűlési frakcióvezetője azt mondta, szerinte a város így is kiválóan vizsgázott szolidaritásból és emberiességből, és hogy a tábor bezárása azért jó megoldás, mert szerinte nem táborokat kell építeni, hanem a határokat kell megvédeni. A város polgármestere, a szintén fideszes Papp László akkor azzal fejelte meg a dolgot, hogy köszönetet mondott a kormánynak, amiért

olyan következetes a migrációs politikája.

A kormány az utóbbi években azonban nemcsak azon dolgozott szisztematikusan, hogy ellehetetlenítse az ideérkező menekültek elhelyezését, és felszámolta a menekülttáborokat, hanem alaposan megnyirbálta a jogi lehetőségeiket, és mindent megtett azért, hogy démonizálja nemcsak a menekülteket, hanem az őket segítő civileket is. Emlékezetes, hogy éppen négy évvel ezelőtt, a választási kampányhajrában a Fidesz azzal próbált további szavazatokat nyerni, hogy

összevágott, manipulált hangfelvételek alapján

igyekezett lejáratni például az egyik legnagyobb menekülteket segítő civilszervezet, a Migration Aid vezetőjét.

A kormány még tavaly, 2021 nyarán is azzal vegzálta a civilszervezeteket, hogy megtiltotta nekik a névtelen adománygyűjtés lehetőségét, amit egyébként később visszavont. Mindezek után elég huncutul hangzott, amikor Budapest Kormányhivatalának munkatársa azzal a figyelmeztetéssel engedett útnak minket, a sajtó munkatársait a március 21-én, hétfőn átadott menekülttranzitban, hogy ha lehet, ne zavarjuk senkinek a munkáját.

Amikor tárt karokkal várnak

A kormány ugyanis, majdnem egy hónappal az ukrán-orosz háború kirobbanása után, és azok után, hogy már több mint 300 ezer menekült érkezett az országba, nyitott egy tranzitvárót a Puskás Ferenc Stadion melletti BOK-csarnokban, amire sajtóbejárásokat szervezett. A Miniszterelnökség területi közigazgatásért felelős államtitkára, György István a 444-nek azt mondta, hogy azért csak most nyitották, mert először is tudniuk kellett, hányan érkeznek az országba, másodszor pedig azért, mert eddig úgy láttak, hogy a pályaudvari szolgáltatások

elegendőek voltak a menekültek kiszolgálására.

A nyitás napján több médiumot annak ellenére is beengedtek, hogy a hivatalos sajtóbejárást csak egy nappal későbbre, március 22-ére hirdették meg.

Fotó: Aradi Péter

Az utóbbi évek tapasztalatai alapján az ember kicsit szkeptikussá válik, ha valahol a kormány nemcsak hogy megtűri, hanem kifejezetten tárt karokkal várja a sajtót. 2015-től ugyanis a sajtó munkatársainak hirtelen megtiltották a bejárást az előtte szabadon látogatható menekülttáborokba, és emlékezetes az is, hogy a koronavírus-járvány alatt is

kitiltották a kormánytól független médiát a kórházakból,

úgyhogy senki nem láthatta, hogyan néz ki a járvány elleni védekezés frontvonala. Ezek után talán nem csoda, ha azt mondjuk, az Azonnalinál arra voltunk a leginkább kíváncsiak, vajon az új tranzit csak arra szolgál, hogy Orbán Viktor eljöhessen ide fényképezkedni, a kormány pedig elmondhassa, hogy egy hónap késéssel ugyan, de átvetette a menekültek irányítását a civilektől, és két héttel a választások előtt megmutathassa, hogy a hírek ellentétben, mint ahogy írtuk is, nem tette alkalmatlanná az országok egy menekülthullám kezelésére, azaz igenis ura a helyzetnek.

Mostanra állt volna össze

Nekünk kivétel nélkül minden érintett azt mondta, hogy aggódtak a költözés miatt, mert a Keleti pályaudvaron mostanra sikerült kiépíteni egy olajozottan, jól működő rendszert. Mire a kormány előállt az ötletével, a civileknek sikerült kiharcolniuk egy csomó mindent: voltak már orvosi szobák, megérkeztek a konténervécék, felállítottak babamama konténert zuhanyzóval, szóval már éppen kialakult egy abszolút elfogadható infrastruktúra. A Keletiben ráadásul minden sarokban szervezetek voltak, úgyhogy aki oda befutott a vonattal, az válogathatott az ételek között, és alaposan el volt látva ruhával és mindenféle egészségügyi kellékkel.

Azt senki nem tudja pontosan, kinek az ötlete volt a BOK-csarnokban kialakított tranzit. Akik erről beszélhettek volna, azok közül sajnos senki nem szeretett volna, vagy nem nyilatkozhatott a sajtónak. A civilektől tudjuk, hogy a dolog úgy nézett ki, hogy Gulyás Gergely egyik nap megjelent a Keletiben, összeterelte a segélyszervezeteket, és megkérdezte, mit szólnának hozzá, ha nyitnának egy ilyen várót az egykori SYMA-, most már BOK-csarnokban. Állítólag mindenki azt válaszolta, hogy

nem biztos, hogy ez lenne a legjobb megoldás,

ugyanis a csarnok eléggé kiesik, az alapgondolat viszont nem rossz, miért ne lehetne a Keleti közvetlen közelében megnyitni egy várót. Néhány nappal később aztán bejelentették, hogy megnyitják a BOK-csarnokot.

Fotó: Aradi Péter

A dologhoz tudni kell, hogy a terv az volt, hogy Bukarest felől érkező vonatokra, ahonnan a menekültek általában érkeznek, Szolnoknál felszállnak segítők, és figyelmeztetik a menekülteket, hogy Kőbányán kell leszállniuk, nem a végállomásnál, a Keletiben. Így aztán Kőbányáról átbuszoztatják őket a BOK-csarnokba, ahonnan aztán tovább mehetnek a Keletibe, a Nyugatiba, a repülőtérre, vagy várhatnak egy sofőrt, aki elviszi őket vagy a Migration Aid szállására, vagy egy másik, ideiglenes szállásukra. A civilek azért javasolták a Keleti környékét, mert szerintük felesleges beiktatni egy rakás pontot,

ha egyszer úgyis mindenki a Keletibe tart.

Nem klappolt minden

Az első napon a megvalósítás elég szerencsétlenül sikerült. Nagyon úgy néz ki, hogy Szolnoknál nem szállt fel senki figyelmeztetni a menekülőket, hogy le kell szállniuk Kőbányánál, Kőbányánál pedig egy-két mávos várta csak a menekülteket, és nekik kellett végig menniük minden egyes vonaton, hogy leszedjék róla az utasokat, akik közül sokan értetlenkedtek, hogy miért kéne leszállniuk, ha egyszer mennek a Keletiben a csatlakozásukhoz. A vége az lett, hogy március 21-én, hétfőn, a tranzit beüzemelésének napján akadt olyan vonat, ami 40 percig állt Kőbányánál.

A menekültek többsége dollárt tart magánál, mert azt szinte a világon mindenhol elfogadják. A BOK-csarnokba viszont nem telepítettek pénzváltót, ami a Keletiben például karnyújtásnyira volt, és mindenki zökkenőmentesen tudta intézni a dolgát. A beüzemelés napján további gondot okozott, hogy bár az első buszok már 8:20 körül megérkeztek, a jegypénztárak csak 11 körül nyitottak ki, ráadásul az OTP addig sem üzemelte be a kártyás fizetéshez a terminálokat, úgyhogy ha valakinek lett is volna bankkártyája, azt sem tudta használni. Emiatt az emberek őrjöngtek, úgyhogy az első érkezőket a fenntartók

kénytelenek voltak azonnal visszabuszoztatni a Keletihez,

és hagyni őket, hogy haladhassanak a dolgaikkal.

Fotó: Aradi Péter

Az is gondot okozott, hogy a tranzit megnyitásának a hírére több menekült is érkezett, akik már egy ideje az országban tartózkodtak, de éppen aznap kénytelenek voltak elhagyni az ideiglenes helyeiket. A tranzitban viszont először nem akarták fogadni őket, mert mint indokolták, ez csak átszállásra használható. Abból is gond lett, hogy a csarnokban egyszerre csak egy segélyszervezet oszthat ételt és egészségügyi kellékeket, ők elvileg 12 óránként váltják egymást, és valahogy elkalkulálták magukat az irányítók, és estére kaja sem maradt, úgyhogy legalább 500 ember maradt ellátás nélkül. A szervezők, a Védelmi Bizottság viszont külön kérte, és azóta is kéri, hogy a csarnokhoz senki ne hozzon ételt, mert nem akarnak belőle káoszt, inkább mindenki adja le a segélyszervezet telephelyén, és ők majd szépen áthozzák onnan, ami eleinte szintén értetlenséget okozott.

Alakulhatott volna rosszabbul is

Mindennek ellenére azt azért többen is hozzátették, hogy ha mindez

két héttel korábban állt volna fel, akkor hatalmas segítség lehetett volna,

és még most is érdemes neki adni egy esélyt – bármi is a szándék mögötte, mert mégis csak kulturáltabb, mint a Keleti pályaudvar. Itt vannak asztalok, vannak székek, állítottak fel tábori ágyakat, a helyiség fűtött, nem kell a menekülteknek a hidegben várakozniuk, nem kell pályaudvar jéghideg kövén ülniük és aludniuk.

Azt is többen megemlítették, hogy bár látszik, hogy óvatosan kezelik a szervezeteket, és hiányzik a Kutyapárt is, akik végig kint segítettek a Keletiben, tök jó az együttműködés a civilek és nemcivilek között, az előbb említett jegypénztárban nagyon keményen dolgoznak, a szervezők segítőkészek, a rendőrök segítőkészek.

A menetrend egyébként az, hogy a csarnok mögött beállnak a buszok, a menekültek belépnek a csarnokba, ott karszalagot kapnak, hogy mikor érkeztek, aztán a rendőrök, a kadétok és tolmácsok mindent elmutogatnak nekik. Két mobilcég van kint, mindketten adnak SIM-kártyát, bár egyiket se lehet egyelőre a helyszínen feltölteni. Ha tudják, merre szeretnék folytatni az útjukat, akkor vehetnek enni-inni, aztán beülhetnek az megfelelő váró részlegbe. Innen mehetnek a Keletibe, a Nyugatiba, a reptérre és a Migration Aid menekültszállására, de ha valahol várják őket, akkor találnak nekik sofőrt is, aki elviszi őket az adott helyre. A pörgés állandó, sokan csak 15-20 percet töltenek itt, a menekültek 90-95 százaléka megy is tovább.

Fotó: Aradi Péter

Mi is kerülhetünk ilyen helyzetbe

„Az itteni emberek közül 3-4 napja még csomóan tudtak venni kenyeret, volt Netflix-előfizetésük, volt autójuk, volt lakásuk, most viszont van két szatyruk, egy plüssmacijuk és egy hátizsákjuk. Ennyi maradt abból, amit 20-30 éven keresztül építettek maguknak”

– magyarázta az egyik rutinos segítő az Azonnalinak.

Mint elmondta, ha menekültek érkeznek, próbálnak beszélgetni velük, megtudni, van-e tervük, vagy nincs, várja-e őket valaki valahol, vagy sem. Arra bátorítják őket, hogy inkább itt várakozzanak, és ne a pályaudvaron, mert itt van víz, vannak szendvicsek, jobbak a lehetőségek. Ha nincs tervük, akkor próbálják kicsit lassítani a dolgot, azt javasolják nekik, maradjanak egy éjszakára, találják ki, mit szeretnének, itt ugyanis, mint látják, rengetegen tudnak segíteni nekik. Ilyenkor általában előkerülnek az olyan kérdések is, hol jobb a szociális ellátás, Magyarországon mondjuk, vagy Ausztriában.

„Mindig kell segítség, valaki, aki megveregeti vállukat, elmondja nekik, hogy tartsanak ki, minden rendben lesz. Most vizsgázunk emberségből, nem lehet tudni, hogy holnap nem leszünk-e éppen mi ugyanilyen helyzetben – nem feltételnül egy háború miatt”

– osztotta meg a hitvallását.

NYITÓKÉP: Aradi Péter / Azonnali

Aradi Péter
Aradi Péter Az Azonnali újságírója

Szeret futni, írni, olvasni, utazni. Mindenhol és mindenben leginkább az érdekli, ami így vagy úgy, de nagyon csúnyán elromlott.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek