Pártérdek, Putyin, politika: így ment gajra a magyar-lengyel jó viszony

Szerző: Kósa András
2022.03.19. 12:29

Sok csipetnyi diplomáciai hiba, néhány evőkanál a másik történelmi érzékenységének teljes figyelmen kívül hagyásából; a párt-, és belpolitikai érdekek mindenek fölé helyezése korlátlan adagban – már meg is találtuk annak receptjét, hogy a „Polak, Wegier dwa bratanki”-tól eljussunk a „hańba, hańba”-ig („szégyen, szégyen”), amit Varsóban a magyar nagykövetség előtt skandáltak tüntetők február utolsó napján. Mutatjuk a hozzávalókat és az elkészítés módját részletesen.

Pártérdek, Putyin, politika: így ment gajra a magyar-lengyel jó viszony

„Kimegyek Varsóba és elintézek mindent a lengyel asszonnyal” – ezt mondta még 2015 februárjában egy újságíróknak szervezett beszélgetésen (ma már elhinni is nehéz, de akkor még előfordult ilyen is) Orbán Viktor azelőtt, hogy a lengyel fővárosba látogatott volna, hogy Eva Kopacz akkori miniszterelnökkel találkozzon. (Orbán Viktor valamilyen érthetetlen okból a beszélgetésen sem Eva Kopacz, sem Angela Merkel nevét nem mondta ki, a lengyel miniszterelnököt a már említett „lengyel asszonyként” emlegette, míg a német kancellárnak a „német nő” megjelölés jutott.)

A varsói út aztán minden volt, csak nem siker a magyar kormányfő számára.

Orbán Viktornak láthatóan semmit nem sikerült „elintézne” lengyel partnerével,

a megbeszélések után tartott közös sajtótájékoztatón kifejezetten rossz volt a hangulat, és Eva Kopacz nem is rejtette véka alá, hogy milyen távol vannak egymástól azt álláspontok például éppen Oroszországgal kapcsolatban, amikor úgy fogalmazott, hogy „őszinte és nehéz beszélgetést folytattak”.

Az orosz hadsereg az előző év augusztusának végén indított fegyveres alakulatokat Kelet-Ukrajnába (amit persze Vlagyimir Putyin elnök tagadott), amire a világ elítéléssel,

Magyarország pedig úgy reagált, hogy az állami Földgázszállító Zrt. szeptemberben felfüggesztette az Ukrajnába irányuló gázszállítást.

A már akkor is egyértelműen oroszbarát magyar viselkedés miatt az Orbán Viktor legfőbb politikai szövetségesének számító Jarosław Kaczyński, a kormányra készülő Jog és Igazságosság Párt elnöke nem is volt hajlandó találkozni a miniszterelnökkel. A látogatás után Lengyelország budapesti nagykövete interjút adott a VS.hu hírportálnak, ahol diplomatától szokatlan nyíltsággal arról beszélt,

megdöbbentik Orbán Viktor oroszbarát és Amerika-ellenes megnyilvánulásai,

lengyel részről eddig abban a hitben éltek, hogy a Nyugat iránti elkötelezettség közös magyar-lengyel (és V4-es) érték, de ez a jelek szerint magyar részről megváltozott. Sokáig úgy tűnt, a rendszerváltás után ez az időszak jelentette a magyar-lengyel kétoldalú kapcsolatok mélypontját.

Aztán jött 2022, és az Ukrajna ellen indított orosz háború, ami teljesen egyértelművé tette a két ország hozzáállása közötti különbségeket. Ennek legszimbolikusabb példája az volt, amikor Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő cseh és szlovén kollégájával, valamint Jarosław Kaczyńskivel az ostromlott Kijevben álltak ki Volodimir Zelenszkij ukrán elnök mellett, miközben Orbán Viktor idehaza a Fidesz kampányrendezvénnyé silányított állami megemlékezésen „ukrán üllőről és orosz pörölyről” beszélt az 1848-as forradalomra emlékezve.

Zeöld Zsombor, lapunk állandó szerzője szerint – bár akkor még természetesen semmi jele nem volt a mostani szakadéknak – az első repedéseket mégis Jarosław Kaczyński okozta 2011-ben, amikor azt mondta Orbán Viktorra utalva, hogy „eljön az a nap, amikor Budapest lesz Varsóban”.

„Kaczynski nyíltan hirdette, hogy a PiS-nek a Fidesz útját kell követnie, és ezzel az Orbán-kormányt egy komoly belpolitikai viszonyítási ponttá tette Lengyelországban. De mivel természetesen a lengyel társadalomban sem mindenki szimpatizál a Fidesszel, pláne nem a PiS-szel, Jarosław Kaczyńskit innentől kezdve folyamatosan lehetett azzal támadni, ami Magyarországon történt; főleg, miután 2015-ben a párt megnyerte a választásokat és több elemében tényleg a Fideszt kezdte másolni”

– mondta a kutató lapunknak. A másik fontos tényező, hogy magyar részről a Civil Összefogás Fórum (természetesen a kormány anyagi és politikai támogatásával), lengyel oldalról pedig a PiS-hez közel álló Gazeta Polska a két ország közötti civil-társadalmi kapcsolatokat is megpróbálta kisajátítani.

Vagyis a politika iránt érdeklődő lengyelek kaptak egy folyamatosan a kritikátlan orbánizmus prizmáján át láttatott Magyarország-képet; míg a magyar választók egyre inkább azt érezhették, hogy „A” lengyelek azok, akik minden évben idejönnek a Békemenetre és lelkesen éltetik Orbán Viktort. Így Zeöld Zsombor szerint „nagyon szigorúan nézve nem Budapest kezdte a káros folyamatokat, de persze az Orbán-kormánynak is megvan a szerepe abban, hogy ezek egyre mélyültek az elmúlt években”.

A magyar diplomácia részéről például láthatóan a legcsekélyebb fogékonyság sem volt az oroszokkal szembeni lengyel történelmi frusztrációkat illetően.

Ez nemcsak a jól ismert oroszbarát gesztusainkból észlelhető, de olyan a hazai közönség számára valóban nem feltűnő momentumok is hozzájárulhattak az elidegenedéshez, mint hogy Orbán Viktor több alkalommal időzítette varsói és moszkvai látogatásait közvetlenül egymás után. Azt persze soha nem fogjuk megtudni, hogy ebben mekkora szerepe volt a véletlennek, az oda nem figyelésnek, vagy akár annak, hogy az orosz diplomácia időzítette szándékosan a moszkvai utakat ilyenkorra.

(Az természetesen fel sem merül a magyar-orosz kapcsolatokra rálátó forrásaink szerint, hogy egy-egy moszkvai, szentpétervári vizit, de akár Putyin budapesti útjainak időpontjára a magyar félnek bármilyen ráhatása lenne.)

Azt nyilván nem lehetett szándékosan időzíteni, hogy 2015-ben február 17-én Vlagyimir Putyin éppen Orbán Viktor mellett állva,

Budapesten jelenthesse be, hogy a kelet-ukrajnai Debalcevonál „bányászok és traktorosok győztek” az ukrán hadsereg fölött,

de az joggal borzolhatta a lengyel kedélyeket, hogy az ordas nagy hazugságra Orbán Viktornak egy szava sem volt.

De például 2018-ban Orbán Viktor éppen a lengyel külpolitika szempontjából kiemelten fontos Három Tenger Kezdeményezés bukaresti csúcstalálkozója (szeptember 17-18) idején ment Moszkvába. A román fővárosba Áder Jánost várták, aki viszont a magyar kormánygép banális műszaki hibája miatt nem utazott el. A Szovjetunió pedig 1939-ben szeptember 17-én rohanta le Lengyelországot.

„Aki egy kicsit is ismeri a lengyel történelmi tudatot, tisztában lehetett vele, hogy ez milyen áthallásokat okoz”

– mondta Zeöld Zsombor. Lengyel füllel elég vészjósló lehetett az is, amikor egy ízben a magyar kormányfő arról értekezett, hogy Magyarország szempontjából a lényeg, hogy „valamilyen entitás” legyen a magyar és az orosz határ között, „hívhatják ezt akár Ukrajnának is”.

Ráadásul Orbán Viktor maga is tett azért, hogy még a legfelsőbb politikai szinteken is aláássa a bizalmat. Jarosław Kaczyński például elég nagy pofont kapott, amikor – persze teljesen esélytelenül – úgy próbálta megakadályozni az általa gyűlölt Donald Tusk megválasztását az Európai Tanács elnökének 2017-ben, hogy Jacek Sasyusz-Wolski személyében ellenjelöltet állított.

Arra ugyanis biztosan nem számított, hogy a magyar kormányfő a reálpolitikát követve szó nélkül beáll az Európai Néppárt és Donald Tusk mögé.

Arról pedig már mi is írtunk tavaly, hogy lengyel részről kifejezetten elégedetlenek az éppen futó magyar elnökséggel is a V4-ekben, mivel úgy látják, a regionális szerveződést „türkösíteni” próbálja Orbán Viktor és elsősorban saját belpolitikai céljaira akarja felhasználni a mandátumát olyan témák erőltetésével, mint a migráció.

Vagyis a háború már egy eleve terhelt lengyel-magyart kapcsolatrendszerre robbant rá, ami láthatóan meglepte a magyar kormányt és diplomáciát, amelyik a „stratégiai nyugalom” jelszavával lefagyott az új helyzetben, miközben Mateusz Morawiecki kormánya épp még nagyobb sebességbe kapcsolt.

Innentől egyenes út vezetett a cikkünk elején már említett „Szégyen! Szégyen!” skandálásig a varsói magyar nagykövetség előtt és a szczecini magyar tiszteletbeli konzul lemondásáig. Artur Balázs azt mondta erről a Válasz Online-nak, hogy a

„történelem legrosszabb lengyel-magyar viszonyát teremtheti meg Orbán Viktor”.

Egy kicsit azért még erre is sikerült rátenni egy lapáttal, amikor a miniszterelnök arról beszélt a Mandinernek adott nyilatkozatában, hogy „a lengyelek a nyugati világ határát föl akarják tolni az orosz világ határáig” – elfelejtkezve arról, hogy Lengyelországnak már most is 200 kilométeres határa van az „orosz világgal” a kalinyingrádi enklávénál. Lengyelországban egy ilyen interjút nagyon sokan olvashatnak eredeti nyelven a döntéshozók közül is, és joggal merülhet fel a kérdés berkeikben, hogy a magyar kormányfő vajon mennyire van tisztában a térség földrajzi-geopolitikai viszonyaival.

És a gyászos történet legfrissebb fejezeteként tegnap írtuk meg, hogy Áder János már el sem utazik Lengyelországba március 23-án a lengyel-magyar barátság napjára, mert nemkívánatossá vált a vele való nyilvános mutatkozás a lengyel államfőnek.

Kérdés, innen hogyan lesz visszaút.

NYITÓKÉP: Orbán Viktor és Mateusz Morawiecki, fotó: Flickr

Kósa András
Kósa András Az Azonnali főszerkesztője

A belpolitikán kívül külpolitikával és uniós ügyekkel is szívesen foglalkozik, de természetesen a focihoz is ért. Beszélni legalábbis szeret róla.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek