Egy csapásra javíthatott volna Orbán a kárpátaljai magyarok helyzetén, ha számítana még a nemzetközi porondon

Ha Orbán is ott lett volna Kijevben a cseh, lengyel és szlovén kollégájával, azzal a kárpátaljai magyarok ügye mellett a saját renoméján is sokat javított volna, de valószínűleg fel sem merült, hogy meghívják.

Volt a héten egy esemény, ami egyrészt még élesebben mutatja, hogy – mint azt Aradi Péter kollégám írta kiváló véleménycikkében – Orbán Viktor egy senki, másrészt arra is rámutat, hogy ezen senkisége miatt

hogyan maradt le arról, hogy egy csapásra hatalmasat lendítsen a kárpátaljai magyarok sorsán, és egyúttal újra mutathassa magát valakinek.

Oroszország ukrajnai inváziójára a Nyugat nem várt gyorsasággal és nem várt egységben reagált, soha nem látott szankciókkal sújtja Oroszországot, Ukrajnát pedig pénzzel, humanitárius segítséggel és fegyverrel tömi. A legtökösebb húzás viszont, amit az EU-ból láttunk eddig, az a cseh, a lengyel és a szlovén miniszterelnök, meg a lengyel miniszterelnök-helyettes váratlan Kijevbe utazása volt kedden.

Petr Fiala, Mateusz Morawiecki, Janez Janša és Jarosław Kaczyński fogták magukat, vonaton elutaztak egy háború sújtotta országba, és nem maradtak annak a biztonságosabb részén, hanem egyenesen az oroszok által majdnem körbezárt és rendszeresen ágyúzott-bombázott fővárosba mentek, hogy személyesen találkozzanak Vologyimir Zelenszkij elnökkel és az ukrán miniszterelnökkel.

Az utazásra Morawiecki a szlovák miniszterelnököt, Eduard Hegert is hívta, ő azonban a biztonsági kockázatok miatt inkább otthon maradt, de ezt gyorsan meg is bánta: a szlovák és a nemzetközi közvélemény nem putyinista-oroszbarát része ugyanis jelentős és nem utolsó sorban bátor húzásként érzékeli a közép-európai politikusok kijevi látogatását, amivel egyenként a saját és az országaik renoméját is növelték.

• Erre Morawiecki volt a legkevésbé rászorulva, hiszen hiába volt Lengyelország Magyarország mellett a Brüsszel elleni legnagyobb élharcos, az évek óta húzódó egész cirkusz zárójelbe került, mivel a lengyelek történelmi okok miatt sokkal érzékenyebbek az orosz fenyegetésre – meg hát mégiscsak 535 kilométer hosszú az Ukrajnával közös határszakaszuk – az ukrajnai háború miatti biztonsági intézkedések élére álltak, még a MIG-29-eseiket is hozzávágták volna az ukránokhoz, ha az USA hagyja nekik.
• Petr Fiala, ez az enyhén euroszkeptikus konzervatív entellektüel a kijevi kirándulás bevállalásával visszarakta Csehországot a világtérképre és a rendszerváltás óta a legerősebb jelét adta az országa nyugati elköteleződésének. Nem mintha ezt annyira bizonygatni kellett volna, Csehország Miloš Zeman elnök közismert és látványos oroszbarátsága ellenére sem volt különösebben jóban – sőt az utóbbi években egyre inkább rosszban volt – Oroszországgal, és az Orbánnal haverkodó, egyébként liberális-populista Andrej Babiš kormányzása idején sem fordult el az ország a Nyugattól. De Csehországban a cseh külpolitikát sokan megúszósnak, arcél nélkülinek tartották, ezen változtatott most hatalmasat Fiala.
• A szlovén belpolitikában kis-Orbánnak tartott Janez Janša pedig, aki nemrég még azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a végleges eredmények előtt sietett gratulálni Trump győzelméhez azon a választáson, amit Biden nyert meg, és az elmúlt években Orbán egyik legszorosabb szövetségesének számított – bár vele ellentétben a külpolitikája eddig is erősen Kína- és oroszellenes volt –, szintén sokat tett saját maga és az országa jobb megítéléséért a kijevi úttal.

Orbán Viktor azonban lemaradt arról, hogy nagyot lendítsen a megtépázott nyugati megítélésén, és valószínűleg nem azért, mert Hegerhez hasonlóan nemet mondott a meghívásra. Gondoljunk csak bele:

mi a francért hívta volna Morawiecki Putyin kesztyűbábját a Putyin által támadott Kijevbe a Putyin által kiiktatni kíván Zelenszkijjel való találkozásra?

Teljességgel valószínűtlen, hogy ez az opció egyáltalán felmerült.

Pedig milyen szép lett volna, ha március 15-én Magyarország miniszterelnöke azt üzeni nemcsak a híveinek, hanem az országnak, sőt az egész világnak,

hogy ő most a szokásos ünnepi beszéde helyett ténylegesen elmegy a szabadságért harcolni egy ostromlott városba,

amit ráadásul pont azok támadnak, akik a mi szabadságharcainkat is leverték, és akiket végül ő zavart el 1989-ben, ugyebár.

Emellett a kárpátaljai magyarok ügyén is segített volna Orbán, ha elmegy Kijevbe. Ukrajna kisebbségpolitikája valóban gyalázatos, az ottani magyarok helyzetén azonban nem a Szijjártó-féle keménykedéssel, hanem a klasszikus diplomácia eszköztárával lehet kívülről javítani, hogy hogyan, arról Ésik Sándor írt a Diétás Magyar Múzsán.

A Szijjártó-féle futsaldiplomácia viszont ezekhez a módszerekhez egyszerűen nem ért, a hatékonyságát pedig azon lehet lemérni, hogy milyen eredményt tudott felmutatni Kárpátalján.

Semmilyet, 2014 óta csak romlott a magyarok helyzete Ukrajnában.

A kárpátaljai magyarok ugyanis eleve csapdahelyzetben voltak amiatt, hogy a mellettük határozottan kiálló Magyarország látványos szövetségese lett az Ukrajna létjogosultságát is kétségbe vonó és ellene már 2014 óta de facto háborút viselő Oroszországnak.

Ebből a csapdahelyzetből lehetett volna a kárpátaljai magyarokat kiszabadítani egy csapásra, és Ukrajna hozzájuk való viszonyát más pályára állítani azzal, ha Orbán is ott van Morawiecki, Fiala, Kaczyński és Janša mellett a Zelenszkijt meglátogató küldöttségben. Az ukránok emlékezni fognak erre a gesztusra, és sokkal nyitottabbak lesznek az ezekből az országokból érkező kérésekre és javaslatokra.

De a szavakban utcai harcos Orbán nem volt ott, mert akkora senki, hogy valószínűleg nem is hívták.

És ez az ott nem léte is csak még élesebben kirajzolja azt a szégyent, amit ez az ember hozott az országára.

Ismerős ez a szöveg? Ha nem, akkor még nem iratkoztál fel az Azonnali Reggeli fekete című hírlevelére, ahol először megjelent. De most itt megteheted! Ha pedig hozzászólnál vagy vitatkoznál vele, írj nekünk!