Amilyen mentális állapotban van az orosz hadsereg, nem is meglepő, ha gyengén teljesít

Az orosz katonai állomány kínzása annyira hagyományos, hogy még saját szava is van. Békeidőben is évente százak halnak bele ebbe az állapotba, ami már a sokadik generációnyi orosz férfit nyomorítja meg mentálisan.

Bár sajnos még nem úgy tűnik, mintha véget ért volna Vlagyimir Putyin már most százezrek életét tönkretett háborúja Ukrajnában, egy dolog már biztos:

a hatalmas létszáma miatt legyőzhetetlennek tűnt orosz hadsereg március közepére már közel sem tűnik legyőzhetetlennek és megállíthatatlannak.

Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne továbbra is reális esélye az ukránok hosszútávú elnyomásának is, de az már jól látható, hogy ez inkább az egyenlőtlen katonai létszám miatt jöhet össze.

Itt válik aktuálissá a kérdés: egyáltalán milyen alakulat az orosz hadsereg? Már azon túl, hogy nagy persze, hiszen nagyjából egymillió aktív tagjával a világ ötödik legnagyobb hadserege (és akkor még nem számoltuk azokat a zsoldoscsapatokat, akiket Vlagyimir Putyin előszeretettel küld el piszkos munkákat intézni), amire ennek megfelelően nagyon sok pénzt is költenek. De ez a hadsereg a leggyakrabban mégsem emiatt kerül be a hírekbe, hanem például olyan tragédiák miatt, mint ami például Ramil Samszudgyinov közlegénnyel történt.

Akár egy börtön

Samszudgyinovot 2021 januárjában ítélték 24 és fél év börtönre, miután megölte nyolc társát. A férfi mindegyiküket lelőtte, az ellene folyó per során pedig azt mondta, a Bajkálon túli határterületen fekvő Gornijban történt beavatása során a katonatársai kínozták és meg is verték 2019-ben, emiatt pedig idegösszeomlást kapott.

Az eset nem egyedi:

2020-ban a voronyezsi légitámaszponton is agyonlőtt egy katona egy tisztet és két másik katonát, de a lista tulajdonképpen minden évben bővül hasonlóan felfoghatatlan tragédiákkal, amik már a 2000-es évek óta próbálják felhívni a figyelmet a hadsereg tagjainak mentális állapotára.

Katonának lenni persze általában is kemény dolog, de az oroszoknál saját neve is van a kiskatonák kínzásának: gyedovcsina. A szó a „nagyapák uralmát” jelenti, a nagyapák pedig itt a magasabb rangú sorkatonákat jelentik, akik a szovjet időkben kialakult hagyományok szerint terrorizálnak mindenkit alattuk, főleg az egy évig tartó kötelező sorkatonai szolgálatra érkezőket.

A gyedovcsina mindent jelenthet:

a felettesek házimunkájának elvégzésével kezdve a nemi erőszakon át a halálra kínzásig mindent látott már a hadsereg, a fiatalok millióinak gyógyíthatatlan traumát okozó rendszeren pedig nem sokat változtatott a Szovjetunió felbomlása.

A szokás kialakulása a közmegegyezés szerint főleg annak köszönhető, hogy a II. világháború utáni demográfiai válságra úgy reagált a szovjet hadsereg, hogy besorozták a büntetett előéletű állampolgárokat is, ráadásul az eltérő szolgálati hossz is kedvezett neki, hiszen azok, akiknek három évig kellett szolgálniuk, magától értetődően kezdték el csicskáztatni a csak fél évre besorozottakat. Voltak, akik kiálltak magukért, általában ők jártak a legrosszabbul.

A gyedovcsina felszámolását nem könnyíti meg az orosz állam sem, ami bár nem tagadja le a probléma létezését, pontos adatokat erről sem vall be: 2006-ban például legalább 292 orosz katona halála függött össze a kínzásokkal, ám az orosz hadsereg ebből mindössze tizenhatot ismert el, ugyanis ők voltak azok, akik közvetlenül ebbe haltak bele.

A többiek valóban nem a fizikai bántalmazások miatt vesztették életüket, ugyanis nem sokkal később öngyilkosok lettek.

Ebben az évben történt a még éppen demokratizálódónak tűnt Oroszországban, hogy egy katonaiskolában az öregek megkötözve rugdaltak és erőszakoltak meg újévkor egy 19 éves kiskatonát. Az intézet orvosa akkor nem talált sérülést sem, hogy aztán amikor kórházba került, kiderüljön, hogy üszkösödés miatt mindkét lábát, a nemi szervét és néhány ujját is amputálni kelljen már.

A hadseregen belüli beteges szabályok is akadályozzák a tisztánlátást: a kínzások miatt legtöbbször még feljelentés sem születik, és tanúskodni sem akar senki. Amikor 2012-ben a cseljabinszki régióban Ruszlan Aiderhanov halálát okozta a gyedovcsina, szinte szenzáció volt, hogy talált valakit a katonai ügyészség, aki tanúskodott: ő volt az a Danil Csalkin, akit tanúskodása után agyonlőtt egy felettese a katonai bázison.

Hogy milyen helyzet uralkodik napjainkban, arról sokatmondó adat, hogy az orosz katonai ügyészség is nyíltan jelezte, hogy egyre romlanak a statisztikák: szerintük csak 2019-ben 51 ezer emberijog-sértés, köztük 9890 szexuális zaklatás történt a hadseregben.

De a megjelent információk szerint az orosz hadsereg a tragikus halálokat leszámítva is pontosan olyan, mint amilyennek a legrosszabb börtönöket képzeli az ember: a beavatási szertartások során rendszeresen lógatják fel a fiatalokat összkötözött kézzel és lábakkal valahova. Ha meleg van, acélhordóba nyomják őket, és kiteszik a tűző napra, ha hideg, akkor csak alsónadrágban kerülnek ki a -20 fokba, és öntenek rá egy vödör vizet.

A személyes tragédiák mellett a gyedovcsina családokat is tesz tönkre: Oroszországban már szinte politikai erővé vált a Katonaanyák Bizottsága. A szerveződés akkor jött létre, amikor egyre több elmagányosodott szülő adott annak hangot, hogy a gyerekeik egyszerűen eltűntek besorozásuk után, őket pedig semmilyen formában nem tájékoztatták arról, mi lett velük.

Ha tájékoztatták is, sokszor az is nyilvánvaló hazugság volt: a 2006-ban a saját liftje előtt meggyilkolt Anna Politkovszkaja újságíró számtalan esetről írt korábban, amikor a hivatalos jelentések balesetről szóltak, miközben a hazaküldött áldozat testén egyértelmű kínzásnyomok voltak láthatók.

Prostitúció, kényszerítés

Ha azt hinné valaki, hogy csupán szórakozásból történnek ezek a dolgok, téved: a 2000-es években a férfiprostitúciót is jelentős mértékben a hadsereg támogatta. Egyes bakák önszántukból álltak prostituáltnak, hogy a pénzből kimenőket vásároljon a tisztektől, máskor az öregek kényszerítették erre őket.

Azokban az években a már akkor is erősen homofób orosz társadalomban akkorára nőtt a moszkvai szexturizmus, hogy az ország más pontjáról is jártak oda férfiak fiatal katonákkal szexelni, a város jól ismert pontjain az utcákról felszedhető férfiakra pedig az öregjeik vigyáztak, illetve ők fizették le az egészről tudomást sem vevő rendőrséget is.

A gyedovcsina tényleg bármit jelenthet, és amióta van YouTube, rengeteg videó került már fel arról, hogyan vezetnek generátorból áramot a bakákba, vagy futtatják őket téglával megpakolva gázmaszkban. Szándékosan nem illesztenénk be egy ilyet sem, a megfelelő keresőszavakkal bárki megtalálja.

Az embertelen körülmények ráadásul magától értetődően termelődnek újra: a rendszer ugyanis az, hogy a szolgálat felénél átkerülnek a szerencsésebb oldalra a fiatalok, akiknek ezek után lehetőségük van az utánuk érkezőkkel állatként bánni.

Az orosz vezetés a szerződéses katonák számának növelésében látja a gyedovcsina végét, de mivel minden fél ködösít, egyáltalán nem lehet tudni, milyen eredményre vezetett, már ha egyáltalán vezetett valamilyenre.

Minden jel szerint továbbra sem becsüli meg annyira a saját haderejét az orosz vezetés: az egy dolog, hogy az ukrajnai háborúban jelentősen kevesebb halottat vallanak be, mint amennyien ténylegesen elestek már keleti szomszédunk lerohanásában, de a Novaja Gazeta beszámolója szerint az ország több pontján is kényszerítették a fiatalokat, kérvényezzék felvételüket a szerződéses állományba, néha pedig egyszerűen csak közlik velük, hogy mostantól szerződésesek és fegyvert adnak nekik.

FORRÁSOK: CSMonitor, Fair Planet, Guardian

KIEMELT KÉP:  Orosz katonák 2014-ben a rosztovi győzelemnapi felvonuláson. FOTÓ: © Vyacheslav Argenberg / http://www.vascoplanet.com/ (Wikimedia Commons / CC BY 4.0)