Orosz bárka: fel kell készülni az orosz kivándorlás következő nagy hullámára

Ukrajna Oroszország általi lerohanásának harmadik hetére már közel 2,8 millióan menekültek otthonukból, közülük 1,8 millióan nemcsak lakóhelyüket, hanem hazájukat is elhagyták. Amíg az ő ellátásuk és megsegítésük az európai menekültellátás homlokterében marad a közeljövőben, addig egyre jobban felgyorsul a kivándorlás Oroszországból is. A növekvő politikai elnyomás és a gazdasági visszaesés mértékétől függően ez akár az ötödik nagy kivándorlási hullámmá is terebélyesedhet.

Az orosz történelemben az első világháborút követően az orosz polgárháború során zajlott le az ún. fehér emigráció, amikor túlnyomó többségében a „régi rend” képviselői, azaz nemesek, tisztek, papok, de művészek, sőt filozófusok is kénytelenek voltak távozni. Számukat 2-5 millió fő közé teszik.

Ironikus módon köztük voltak olyan értelmiségiek is, akik Oroszország helyét és szerepét szerették volna (újra)definiálni, és megalkották a különálló oroszországi civilizációs gondolat alapjait, az eurázsianizmust. Ennek az eszmének a kiforgatói kilencven évvel később aktívan részt vettek a kelet-ukrajnai háború előkészítésében és támogatásában.

Ezt követően a második hullámra a második világháború után, a harmadikra pedig az 1960-80-as évek során került sor – utóbbi főleg a zsidó lakosságot érintette.

A Szovjetunió utolsó éveiben a peresztrojka adta lazítások ismét az emigrációt választók számának emelkedéséhez vezetett, amikor főleg a nemzetiségek, például a németek választották a visszatérést anyaországukba. A kilencvenes évek gazdasági, társadalmi összeomlása, a jobb élet reménye átlagban évi 200 000 oroszt vett rá hazája elhagyására, amely folyamat ismét ironikus módon épp Vlagyimir Putyin hatalomra kerülésével kezdett el lelassulni az ezredfordulón. 2010 környékén már mindössze 30-40 ezer ember választott a kivándorlást évente.

Azonban ismételten Putyin politikai karrierjének egy fontos állomása után változott meg ismét a trend: 2012-ben, amikor a kormányfői székből visszatért államfőként az emigráció ismét az évi 200 000 fölé nőtt.

Ezen a trenden még a Krím-félsziget törvénytelen elcsatolása sem tudott változtatni, sőt 2020-ban majdnem elérte a félmilliós szintet.

Láthatjuk, hogy a kilencvenes évek óta ismét lezajlott egy kivándorlási hullám, igaz elnyújtva, és minden bizonnyal hozzájárult az agyelszívás jelensége is.

2012 hatása viszont annyire szembetűnő volt, hogy már Putyin nevéhez kötik a trendet.

Amíg elnökségének első két ciklusát egyfajta nyugatosodás, de mindenképpen fejlődés és az életszínvonal gyors nyövekedése jellemezte, addig a harmadik-negyedik ciklusát inkább a konzervatív fordulat és a politikai represszió növekedése.

Egyértelmű nyomai a kivándorlók számainak alakulásában is látszódik. Túlzás lenne azt állítani, hogy össztársadalmilag jellemző, hogy „ha a nyugati életszínvonal és szabadság nem jön ide, akkor mi megyünk oda”, de a középosztály legkreatívabb, főleg fiatal, városi lakosságára azért már igaz ez. És ismét csak ironikus módon még a oligarchák és családtagjai is kétlaki életet folytatnak, akik egyszerre haszonélvezői és támogatói is egyszerre a putyini rendszernek.

A 2022-es orosz invázió

Ami a fent vázolt folyamatokat illeti, drámai jelenségnek vagyunk szemtanúi Ukrajna lerohanása után három héttel.

A kivándorlás gondolatával kacérkodó középosztály, akik egyáltalán nem támogatják a háborút, ismét vállalják a tömeges letartóztatásokkal járó tüntetéseket, de a jelek szerint a hazájuk elhagyását is. Konkrét számokra még csak sejtések alapján támaszkodhatunk, de ezek alapján

három hét alatt már több mint 200 000-en emigráltak, tehát annyian, amennyien a tragikus kilencvenes években egy teljes esztendő alatt.

A legnagyobb nyugati cégek kivonulása nemcsak a gazdaságra mért súlyos csapást, hanem a nemzetközi bizalom eltűnését is jelzi, ami a társadalom egy részének egyértelmű és erős jelzés, hogy a következő években tovább fog esni az orosz életszínvonal.

Editor stages anti-war protest during live Russian news broadcast https://t.co/lVB4Q9rnW8 pic.twitter.com/IY4uUh9lhS

— David Papp (@DavidPapp) March 15, 2022

Ne felejtsük, hogy

2014 óta az első szankciók óta csökkennek a reálkeresetek, a világátlagnál lassabban nőtt az orosz gazdaság

– tehát az átlagtól leszakadóban volt. Jelen pillanatban a bizonytalanság lett úrrá, hogy meddig és milyen mértékig fog ez a folyamat tartani. Mindenesetre 40-ről 60 százalékra nőtt azok aránya, akik szerint katasztrofális összeomlástól kell tartani.

Azt se felejtsük el, hogy sokan a sorkatonaköteles lakosság köréből épp azért távoznak, nehogy megkapják a behívójukat. 

Hova mehetnek?

Azok, akik nyelvtudásuk és szakértelmük miatt előnyben vannak, vélhetően kevés nehézséggel tudnak új életet kezdeni Nyugaton.

Ők eleve az orosz társadalom legkreatívabb, újító rétegéhez tartoznak, akik hiányozni fognak például a digitalizálódó Oroszország felépítéséből.

Akik viszont nem ilyen szerencsések, azok vélhetően a nehezen megszerezhető EU-s, vagy amerikai vízum helyett „baráti” országokba távoznak. Örményországba egyes becslések szerint nyolcvnaezren érkeztek, míg Georgiában több mint húszezren. Rajtuk kívül még olyan országok jöhetnek elsősorban szóba, ahova alapból könnyebb a beutazás, mint Kazahsztán, Kirgizisztán, vagy épp Izrael, vagy ahova egyesek rokoni kapcsolatok miatt juthatnak el egyszerűbben, mint a Baltikum. Mivel azonban a közvetlen légijáratok az EU-ba leálltak, ezért Észtországban, Lettországba, Finnországba inkább vonattal, vagy busszal érkeznek az oroszok.

VIDEO: Passengers arrive in the Finnish capital of Helsinki on the Allegro express train from St Petersburg. Since the start of the Russian invasion of Ukraine, large numbers of Russians are reported to be looking to leave the country pic.twitter.com/CbFldLWVDX

— AFP News Agency (@AFP) March 6, 2022

Ezen kívül vannak még olyan köztes, egyes esetben vízummentes, „semleges” országok, ahová az eljutás lehetséges, de a nyelvi és kulturális különbségek gondokat jelenthetnek: ilyen például Törökország és Szerbia, de elméletileg Kuba vagy Brazília is. Azért vegyük észre, hogy ezen desztinációk közül nem mindegyik képes biztosítani az oroszországi életszínvonalat.

Számos Telegram-csatorna célzottan az egyes országokba kivándorolni vágyóknak szedi össze a legfontosabb információkat és tanácsokat, köztük olyan alapvetőeket, mint hogyan tudnak hozzájutni a bankkártyán tárolt pénzhez, amit a szankciók miatt egyik ATM sem fogad el, miközben a rubelkivitelt korlátozzák. Hasznos segítséget nyújt a többek közt Garri Kaszparov és Mihail Hodorkovszkij által alapított Oroszország Háborúellenes Bizottság weboldala, ahol isztambuli és jereváni ingyen szállással és konzultációval várják az emigránsokat.

Hivatalosan menekülti státuszra nagyon kevés orosz állampolgár jogosult. Az nem elég indok, ha valaki ellenzi a háborút és emiatt fél a retorzióktól, sőt még az Ukrajnával határos régiós sem tekinthetők háborús övezetnek.

Milyen következményekkel járhat az egész?

A következmények sokrétegűek lehetnek és nem csak gazdaságiak. A putyini politika és következményei elől elmenekülőket vélhetően sok helyen rossz szemmel fogadják, mint például Georgiában, ahol 2008-ban volt háború, illetve Közép-Ázsiában, ahol a még mindig jelentős orosz kisebbség eddig is biztonsági kihívást jelentett.

Kazahsztánban komoly az aggodalom, hogy az őshonos orosz lakosság jogainak védelmében Moszvka hajlandó lenne ugyanúgy beavatkozni, mint más szomszédos államokban.

Azok a hétköznapi oroszok, akik nem hajlandók egy olyan Oroszországban élni, melynek politikáját elfogadhatatlannak találják, akik nem látják saját és családjuk jövőjét biztosítottnak, egész biztosan növekvő orosz-ellenességgel fognak találkozni szinte mindenhol. Ezért érdemes tudatosítani a befogadó országok lakóinak is, hogy

a kivándorlók hatalmas száma alapján kijelenthető, hogy Ukrajna lerohanása nem bírja a teljes oroszországi társadalom támogatottságát.

NYITÓKÉP: Kreml