A Mi Hazánk a barikádokra készül, főleg ha MZP nyer

Szerző: Kulcsár Árpád
2022.03.15. 19:13

Sok újdonság nem derült ki azok számára, akik a március 15-i dzsemborik közül a szélsőjobbét választották. Kaphattak azonban maratoni Toroczkai-beszédet, sok globalizáció-ellenességet és ellenzék-pocskondiázást.

A Mi Hazánk a barikádokra készül, főleg ha MZP nyer

Egy és kétezer közötti ember lehetett körülbelül kíváncsi a Mi Hazánk ünnepi összejövetelére, ami az ellenzéki tüntetéssel és az Orbán-beszéddel egy időben kezdödött a Múzeum körút és a Magyar Rádió közötti utcában.

A Mi Hazánk természetesen maga is kampányolóvá tette az eseményt, ahogy ezt várni lehetett, de valahogy annyi témára hegyezték ki a beszélők a délutánt, hogy egyikre sem teljesült rendesen ráizgítani az embereket. Volt azért minden, mint a vásárban: a globalista erőkre való figyelmeztetés, cigányozás, migránsozás, szuverenitási küzdelem, és egy nagyon hosszú, háromnegyedórás miniszterelnök-jelölti beszéd is.

Apropó Toroczkai: ahhoz képest, hogy evidens, hogy neki kell a műsoridőből a legnagyobb szeletet kiszakítani, meglepően összeszedetlenül lavírozott erre-arra a beszédben, hol nagyívű történelmi visszatekintésekben magyarázta, hogy már az első világháború is a magyarok tönkretételének egyre erősödő szándékából tört ki, vagy pedig azt, hogy bezzeg Márki-Zay Péternek a magyar mellett van egy másik állampolgársága is, és ennél fogva nem lehet miniszterelnök, hol meg azt ecsetelte, hogy

‘48-ban, ‘56-ban és 2006-ban is ostromolni kellett ahhoz, hogy legyen szabad sajtó, most meg a Facebookot kellene megostromolni, ha lenne Budapesten székháza.

Toroczkai azt mondta, ha a balliberálisok nyernek, akkor azonnal barikádokat kell emelni, ha pedig folytatódik a mostani Fidesz-kormányzás, akkor előbb utóbb szintén a barikádos állapotokhoz jut majd az ország.

„Az elmúlt harminc esztendő azt eredményezte, hogy vagy a barikádokra kell mennünk, vagy meg kell nyernünk a választásokat, hiszen nincs még egy olyan politikai erő ma Magyarországon, amely szembe akar menni az egypólusú, globalista politikai világrend ellen”

– mondta, hozzátéve, csak a pártjuk Virradat nevű programja képes Magyarországnak jövőt adni.

A legjobb és legnépszerűbb szónok természetesen Duró Dóra volt, aki a saját mondanivalóját az általa már jól bekurblizott LMBTQ-ellenességre húzta fel. Duró, akit a pártja valamiért mostanában Magyarország legnépszerűbb női politikusaként futtatja, azt mondta, hogy a migránsok és a meleglobbisták célja a gyerekek identitásának megingatása, mert ha ez meg megtörténik, akkor könnyen redukálják fogyasztóvá és irányíthatják őket. Aztán elmondta, hogy a család a magyarok számára még jelent valamit.

„A két férfi meg egy kutya, az nem család!”

A tüntetésen amúgy néhányszor sikerült arra tüzelni az embereket, hogy a NATO ellen skandáljanak, és azt mondták, csak a Mi Hazánk az, amely garantálja, hogy Magyarország kimarad az esetleges harmadik világháborúból, hiszen a kormány hazudik, amikor azt állítja, hogy nem küld fegyvereket az ukránoknak, és akkor is, amikor azt mondja, hogy nem szabad az orosz energiát kockáztatni, holott nemrég Versaillesban pont azt vállalták, hogy minél hamarabb lejöjjenek az orosz gázról.

NATO-ellenesség volt tehát, és követelték is, hogy az idegen katonák menjenek innen haza, viszont egyetlen felszólalónak sem sikerült az orosz agressziót elítélni, sőt a Duró Dóra az RTL Klubnak üzengetett, mert Volodimir Zelenszkij elnök egy régebbi sorozatát műsorra tűzik.  

Amúgy meglepően kevés molinó volt a helyszínen, többnyire a megjelent párthívek a magyar és az Árpád-sávos zászlókra hagyatkoztak, székely zászlót személy szerint nem is láttam.

A párt legfiatalabb jelöltje, Vékony Csongor mondott még magvasakat, például kiállt a tanárok béremelése mellett, és oktatási reformot sürgetett, de persze amolyan nemzeti módon. Szerinte meg kell tanítani az önvédelemre és a fegyverhasználatra a középiskolásokat.

„A Mi Hazánk képviseli leghangosabban, hogy nem szabad belekeveredni a harmadik világháborúba, de amennyiben háború lenne az országban, nem olyan fiatalok kellenek, akik az első puskadörrenésre elmenekülnek az országból”

 – mondta. 

Pakusza Zoltánnak, aki a párt alelnöke, és Miskolcon önkormányzati képviselő, sikerült még Toroczkainál is laposabban szónokolnia, de míg a pártelnök legalább azon kínlódott, hogy a nagy képet a választói elé tárja, előbbi az olyasfajta frázisokat puffogtatta, hogy „példát kell merítenünk a negyvennyolcas ifjakból”, és a választást „áprilisi hadjáratnak” nevezte. 

A pártrendezvény összeségében a szolid reménytelenség járta át. Nyoma sem volt annak a lelkes buzizásnak, amit néha a hívek le szoktak tolni, egy tisztességes zsidózást például mindvégig nem lehetett hallani, és a cigányok ellen is csak egyszer kiabáltak be szórványosan. Toroczkai többször is kijelentette például, hogy április harmadikán csodát kell tenni, és bár nem mondta, hogy ez a csoda a parlamenti küszöb átugrása lenne-e, vagy egyenesen megnyerni a választást, a közhangulaton inkább az látszott, hogy afféle rutinból hallgatják már kedvenceiket, és bár pfújolnak a Fideszre is és az ellenzékre is, nagyjából beletörődtek abba, hogy a „legnemzetibb” ügynek nem nagyon lesznek képviselői a következő négy évben. 

Aztán hogy végül a barikádokon kötnek-e ki a politikusok és a választóik, az már a jövő zenéje. De a mostani lelkesedésből nem vennék rá mérget, hogy szívesen követnék Toroczkait és elvtársait az utcai harcokba.

Amúgy lőttek hármat egy ágyúval. Az legalább jó nagyot durrant.  

NYITÓKÉP: Hagyományörzők a Mi Hazánk ünnepségén. Kulcsár Árpád / Azonnali

Kulcsár Árpád
Kulcsár Árpád az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek